Littkei Máthé. (1763—1783) Híres Tokaj városának plébániáját hagyta ott Jász-Apáthiért. Rendkívül buzgó s az egyházi ténykedésekben fáradhatlan apostoli férfiú volt. Minek beigazolására igen helyén van itt egykorú jegyzeteiből megörökíteni az utókor számára azon nemes, önfeláldozó munkálkodását, mely mondhatni, még a múlt században egyedül áll a lelkipásztorkodás terén hazánkban. Ma már olvashatjuk sokszor, hogy a jézustársasági és lazarista atyák itt is, ott is missiókat tartanak a lelkipásztorok meghívására. Százak, sőt ezrek térnek meg ilyenkor a buzgó atyák Szentlélek kegyelmével telt lángszavaikra; halálos ellenségek borulnak sírva, engesztelődve egymás vállaira; megrögzött s megátalkodott bűnösök szivéről hull le a jégkéreg, s kezd lángolni közönyös szivük Jézus iránti igaz szeretettől. Nem kevesebbet, ezt az apostoli munkát végezte a múlt században néhány plébános társával Littkei, nemcsak ezen, de távoli vidékeken is s bizonyára nem kisebb sikerrel, mint a lángbuzgalmú atyák napjainkban.

A főpásztor, gr. Eszterházy Károly egri püspök adta meg neki a missiótartásra az engedélyt. Felhatalmazta őt és társait a püspöknek „In Coena Domini" bullában foglalt minden fentartott esettőli feloldozásra. Úgyszintén 3-ad s 4-ed fokú tiszta vagy vegyes vérrokonság és sógorság akadályátóli felmentő hatalmat adott nekik a megkötött házasságok érvényesítésére, sőt a megtért eretnekek részére még a 2-od fokú vérrokonság és sógorság akadálya alúl is. Megengedte, hogy oly helyeken, hol templom nincsen, tisztes magánházakban, csűrökben vagy sátrakban s ha még ilyenek sem találtatnak, a szabad ég alatt misézhessenek. Hatalmat adott nekik a keresztek, képek stb. megáldására.

1766. október elején kezdte meg Littkei, mint első missionárius két társával, névszerinti Domján András jákóhalmi, s Makai János apczi plébánosokkal Kun-Szt -Mártonban apostoli működését. Itt prédikáltak és gyóntattak 7 napig. Innen Török-Szt.-Miklósra mentek. 4 nap múlva Tisza-Püspökibe. Egy nap Szajolban, 6 nap Tisza-Beőn, 1 nap Roffon hirdették a bűnbánatot a Tisza-Sülyről is odasereglett híveknek. Ezalatt Makai 2 napot Fegyverneken töltött. Kenderesen 3 napig, Nádudvaron szintén 3 napig, sőt Makai még itt maradt 4—5 napig, míg a másik kettő Nagy-Iványon apostolkodott 6 napig.

Nagy Iványról Tisza Abádra mentek, hol 4 napot töltöttek. Itt 6 eretnek vallású s számtalan megátalkodott bűnös tért meg, kik soha őszintén nem gyóntak.

A következő 1767. évben a jákóhalmi plébános helyett Katona Bertalan erki plébános csatlakozott hozzájuk s Alsó-Tárkányba siettek. Itt ismét új hatalmat adott nekik a Fő-pásztor, t. i. az egyszerű fogadalomnak más fogadalomra való átváltoztatási hatalmát. Alsó Tárkányon 7 napig prédikáltak naponként 3-or s miután a gyóntatást elvégezték Mező Kövesdre utaztak, hol 8 napot töltvén Kács faluban hirdették Isten vigasztaló igéit 5 napig; itt Daróczi Viktor fiát és leányát térítették a lutheránus hitről a katholikusra s midőn eltávoztak atyjuk is elfogadta gyermekei vallását. Apostoli működésüknek helye ezután Harsány volt 5 napig.

Pünkösdi ünnepekre Miskolczra tértek s itt nyolcz napi szt. gyakorlatokat tartottak a mindszenti templomban. Pünkösd utáni pénteken, midőn a bűnbánati körmenetet tartották egy csodás esemény történt. Ugyanis egy fiatal kálvinista asszony többek társaságában a szőlőben a hajtások kötözgetésével volt elfoglalva, midőn megpillantotta az ájtatoskodókat, kezdi társai előtt itt ki nem fejezhető czímekkel őket gúnyolni. Alig monda azonban ki a becsmérlő szavakat, egy felhőcskéből hirtelen villám csapott le, mely életét kioltá; egy másik nő is összeesett vele, de ez életben maradt. Úrnapján Littkei Miskolcz főpiaczán vitázó beszédet tartott a nagy számban összegyűlt kálvinista lakosoknak.

Innen Makai Szirákra ment 3 napra. Míg mindhárman Miskokzot elhagyva Szendrőre folytatták útjokat. Innen Apátfalvára, hol 16 napot töltve, — miközben Herbát István apátfalvi plébános is meghalt — Várkonyba mentek. Itt 2 hetet töltöttek, mert iszonyú népsereg kereste fel őket a szomszédos Gömör vármegyéből, mely akkoron még az esztergomi főmegyéhez tartozott. — Várkony után Csernely, ezután Homok Kövesd, Pétervásár filiája következett, s itt 14 napot időzve befejezték ez évi munkálkodásukat.

1768. tavaszán Pásztón kezdték meg áldásos működésüket, 8 nap után Hortra, innen Mérára s végre június közepén Gyöngyösre mentek, hol a bűnbánati körmeneten mintegy 12 ezer, az ünnepélyes hálaadó processión pedig 15 ezer ember vett részt. Ugyanezen év őszén Fénszaruba s itt 14 napot töltve Jász-Berénybe tértek, hol nagy örömmel fogadták őket.

Végre 1772-ben Advent 3-ik vasárnapjától kezdve 5 napig a püspök egyenes kívánságára Egerben tartott missiót Littkei, Makai apczi plébánossal. A szent elmélkedésen maga a Főpásztor is többször jelen volt. — Ezzel azután fáradozásukat befejezték; mert a püspök állandó missionáriusokról, — kiknek más teendőjük nincsen — akart gondoskodni.

Püspöke ezen fáradhatlan buzgalmáért 1769. május 13-án az egri főszékesegyház tiszteletbeli kanonokjává neveztette ki. 1779-ben lemondott az általa évek során birt alesperesi tisztségről.

1767-ben indítványára és pártfogása mellett alapított jászapáthii algymnasiumnak igazgatójává neveztetett ki. Míglen 1783 april 2-án áldásdús életét befejezte Jász-Apáthin, sírja künn van hívei között a kálvária homlokzata előtt. Hívei soká emlegették őt s emlékét áldották, kik akár személyesen, akár hallomásból ismerték.

Részlet Vándorfy János Jászapáti város egyházának múltja és jelene című könyvéből (97-100. oldal).

Dr. Győri Gyula jászapáti tanár cikke az Új Néplap 1993. március 9-i számában:

A két síremlékről lásd még Győri Gyula Latin nyelvű feliratok Jászapátiban című tanulmányának részletét!