SzentantalVérkönnyező Boldogasszony csallóközi búcsújáróhelye
Szeretettel hívunk minden zarándokot Bacsfa-Szentantalra a vérrel könnyző Szűzanya főbúcsújára, mely 2011. június 19-én lesz.
Program:
14.00 Ünnepélyes rózsafüzér, gyónási lehetőség
Bővebb információ: Sranko László plébános, Báč 1, 930 30 Rohovce, Szlovákia,
2008-ban szeptember 6-7-én került sor a csallóközi kegyhelyen a Kisboldogasszony-búcsúra, amely ebben az évben, Szent Pál évében, a családok megújulása jegyében zajlott. Az első napon, szombat este az ünnepi liturgiát és gyertyás körmenetet Pápai Lajos győri megyéspüspök végezte. Beszédében az emberi élet méltóságával és a kor által a családok elé tárt kihívásokkal foglalkozott. Buzdította a híveket, hogy a kor viszontagságai közepette szembe kell tudni nézni a közönyösséggel. Ennek legkiválóbb helye és eszköze a család intézménye. Az ünnepi szentmisét szentségimádás követte. Vasárnap délelőtt az ünnepi szentmise celebránsa és szónoka Tóth Domonkos nyugalmazott nagyszombati segédpüspök volt. Szentbeszédében az élet védelme és az Isten abszolút életpártisága mellett foglalt állást. A kérdés gyakorlati oldalát Liseaux-i Kis Szent Teréz szüleinek példáján keresztül taglalta, különösen a gyermekek nevelésének fontosságát hangsúlyozva: a házaspárok a gyermek életét áldásnak és ne tehernek tekintsék. Forrás: Magyar Kurir “300 éve kaptuk a kegyképet Liszkay Márton doborgazi gazda gyógyulása után” — olvashatták a Bacsfa–Szentantalra érkező zarándokok a szabadtéri oltárnál a feliratot. 2003 szeptember 6–án és 7–én gyűltek össze e csallóközi kegyhelyen a különféle egyházközségekből érkező magyar hívők, hogy Kisboldogasszony ünnepe alkalmából együtt kérjék a Szűzanya közbenjárását, együtt imádkozzanak, ünnepeljenek. Szombaton este Karaffa János bakai plébános volt a szentmise főcelebránsa és szónoka. Beszédében történelmi áttekintést nyújtva szólt népünknek a Boldogasszony iránti tiszteletéről. A szentmisét követően került sor a már hagyományos gyertyás körmenetre a község utcáin, számos hívő részvételével — a házak ablakaiban világító gyertyalángok jelezték: közös ünnepként élik meg a falu lakói az eseményt. Másnap, vasárnap reggeltől is lehetősége nyílt a zarándokoknak a közös imára, szentmisén való részvételre. A reggeli szentmise után — amelyet Lormusz János gellei esperes–plébános celebrált — tíz órakor került sor az ünnepi szabadtéri szentmisére. Morovics István eperes–plébános köszöntőjében hangsúlyozta az ünnep jelentőségét, mondván, a rózsafüzér évében és a Szentatya várásának jegyében ünnepeljük azt. “Szívből énekeljetek, mert aki így énekel, kétszer imádkozik” — szólt az összegyűlt zarándokokhoz. A szentmise — amelyen egy olvasmány és egy könyörgés szlovák nyelven hangzott el — főcelebránsa és szónoka Herdics György c. apát–kanonok volt. Beszédében a Máriát dicsérő magyarokat megszólítva, beszélt a reménység Csillagáról, aki “Szent István királyunk reménye volt, mikor a Koronát, az országot felajánlotta a Szent Szűznek, s e Reménycsillag volt Isten után egyetlen reménye mindazon hős és nagyszerű elődeinknek, akik a bánatban, a gyötrődések közepette, a kilátástalan élethelyzetekben hozzá fohászkodtak, anyai palástja alatt kerestek oltalmat”. Szólt továbbá a magyar anyák feladatáról: “Úgy kell élnetek, úgy kell imádkoznotok, úgy kell gondolnotok a jövendő életre: semmiképpen sem engedhetitek, hogy a hóhér vedrébe essen fiatok! Mert ki halálra szánja magát, el is pusztul…” Mária buzdít, velünk van, segít a bajban. Akkor szólíthatjuk majd őt joggal Boldogasszony Anyánknak, ha megmarad bennünk a szeretet, az istenfélelem, a hit és a remény. “Akkor lesz igazán Mária anyja e népnek” — mondta a szónok. A szentmise végén, ahogy itt már hagyománnyá vált, egy édesapa, egy édesanya, egy fiatal fiú, majd egy lány mondta el imáját a szentségi Jézus előtt, a Szűzanya, Batthyány–Strattmann László, Szent Erzsébet és Boldog Gizella közbenjárását kérve, Isten szolgálatára ajánlva fel magát és a hívő népet. A szentmisén, miként az előző napon is, a hegysúri fúvószenekar működött közre. A szép ünnep befejeztével remélni lehet, hogy mindazt a kegyelmet, gondolatot, ösztönzést, amit a zarándokok e kegyhelyen magukba fogadtak, tovább tudják adni családjuknak és egész magyar hívő közösségünknek. Hogy — ahogy a helybeli lelkiatya mondta a szentmise végén — mindenhová szétáradjon a lelki öröm. –tha– Forrás: Remény katolikus hetilap
|
