Tartományi kegyhely a történelmi Fölvidéken, Ung vármegyében, a
tőketerebesi járásban. Szlovák
neve: Brehy., okr. Trebisov., Megközelíthető közúton az Ondava
völgyében. Minorita (Szent
Ferenc-rendi) kolostora van, s ezért főként porcinkula-búcsút
tartanak.
Temploma már 1333-ban állott. 1623-ban romokban hevert, de
1752-ben újjáépítették. A helység
első földesurai az Imreg családból kerültek ki. Utánuk a Bodó
nemzetség következett. Ők a község
határában várkastélyt építettek, s ezt nevezték Bodó várnak. Később
a Barkóczi család vette át az
uralmat. Ők is kastélyt építettek a 17. század közepén. 1767-ben
a Barkóczi Imre főúr a község határában
területet adományzott a minorita szerzeteseknek, akik itt a
falun kívül a hegytetőn kolostort és
templomot építettek. Az első szerzetesek a bodrogközi Rad
városkából jöttek ide. Igen dicséretesen
működtek. Híres volt értékes könyvtáruk közel kétezer kötettel.
(16. és 17. századi művekkel...) Tudjuk,
hogy 1970-ben az imregi plébános, ft. Kolesár Gyula, míg a
görög katolikus parókus ft. Ősz István.
Miután 1950-ben a bolsevista államhatalom a szerzeteseket
innen is száműzte, a kolostorba Imregen
apácákat deportáltak, illetve „finoman": koncentráltak.
Az imregi kegyhelyen vannak páter Sujánszky Euszták hamvai,
jól gondazott sírban. Ő ugyan
Gyöngyősön született 1811. április 18-án, de Imregen halt meg
1875. december 7-én. Annak idején
Nagybányán, Lugoson, Kézdivásárhelyen, Nagyenyeden, Nyírbátorban
és Aradon is működött. Aradon
ő volt az a pap, aki 1849. október 6-án a tizenhárom aradi
dicső hőst az utolsó útjára kísérte.
Ezzel kapcsolatban az akkori rendőrség sokat zaklatta főleg az elrejett „szent
korona" ügyében.
Emiatt Aradról megszükött, Imregre jött, itt talált menedéket, és itt élt nyolc évig
„befalazva", vagyis
elrejtve. Itt halt meg és itt lett eltemetve: Nyugodjék békében! Híven megőrizte a
gyónások és a
szentkorona titkát!
Az imregi búcsúra messzi vidékről gyülekeztek. Ungvár, Nagyráska, Abara, Mézpest
zarándokai
kinn a mezőn éjszakáztak, virrasztottak, fáként a Molyva dombon. A búcsúnap hajnalán
már
három-négy órakor érkeztek a processziók imádkozva, énekelve. Augusztus első
naplementétől
augusztus második naplementéig tartottak a szép ünnepségek.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 131-132.old.)
|
Fotók: Kósa Károly
|
Ének
(dallama: Mária buzgó hívei, kik most ide jöttetek...)
1. Föl, magyar nép! Hőn magasztald nemzeted Védasszonyát!
Hódoló szép énekük ma a világot hassa át!
Tenger és hegy ezt kiáltsák!
Miként hajdan, visszhartgozzák!
Föl! Magyar nép! Hőn magasztald nemzeted Védasszonyát!
2. Föl a Tisza, Duna partján, s az emberek harsogják,
Hirdessék, miként dicséri a magyar Szűz Máriát.
Bíborkelet hűs szellője ősi határainkra vigye.
Föl a Tisza, Duna partján: dicsérjétek Máriát.
3. Máriának országában zengje ajk, szív s orgona.
Mennyországnak királynője, magyarok Nagyasszonya.
Ím, dicsőít Isten népe,
Melyre fényt neved deríte;
Máriának országában zengedezzék a hívek.
4. Szép vagy rózsa s liliomként, nagy, dicső vagy, Mária.
Boldog az, ki bernned bízik s hisz, boldog vagy annyira!
Aki érted lelkesedik, szebb jövőért fáradozik,
Szép vagy rózsa s liliomként, nagy, dicső vagy Mária.
5. Bárha nem tudunk dicsérni szóval úgy, mint érzünk.
S bárha bánat nyomja lelkünk: s könnybe lábad a szemünk.
Miként őseink tiszteltek, úgy tisztel ma is nemzeted.
Noha nem tudunk úgy tenni, szónkkal úgy, mint érezünk.
6. A szeretet asszonyának, Máriának szent szíve,
Lásd megviselt magyar néped hűségét, mint tölti be.
Zárd be gazdag szerelmedbe!
Aláztos szép lelkedbe!
A szeretet asszonyának, Máriának szent szíve.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 132.old.)
|
