Zágráb tőszomszédságában, hegyek és erdők között,
szemérmes magányosságban húzódik meg Szűz Mária
remetei hajléka. Valamikor nagyhírű búcsújáróhely
volt, II. József óta régi kultikus jelentőségéből veszített
ugyan, de még mais szívesen keresik föl mindazok, akik
a közeli nagyvárosban lelki :magány után sóvárognak.
A kultusz a pálosok letelepedésével kezdődik. Bol-
dog Özséb magyar fiai Horvátországban itt, Remetén
alapítják első kolostorukat. A legenda színes eleven-
séggel rajzolja meg a magyar Isquirinus testvér isten-
félő alakját, akinek érdemeiért azt .a Mária-szobrot,
amely előtt ájtatoskodni szokott, égi kitüntetés éri: cso-
datevő hírbe kerül és kegyelmének sugarait ráárasztja
az egész horvát népre.
A legenda, mint annyiszor, most is közel jár a tör-
ténelmi valósághoz. Tény az, hogy a pálosok leghíresebb
magyar kultusz-centrumának, Máriavölgynek híres kegy-
szobráról készült másolat került ide és Advocata Croa-
tiae néven mai napig uralkodik a horvát hívek szívé-
ben. Érdekes, bár éppenséggel nem egyedülálló példája
annak a kultikus befolyásnak, amelyet a magyar katoli-
kus jámborság a környező népekre gyakorolt, A horvá-
tókra nézve ez a jelenség különösen gazdag. Nem is le-
het másképpen, hiszen évszázados bensőséges kapcsola-
taink következtében a két nép közös vallásban és a
közös történelmi feladatok vállalásában valóságos lelki
rokonságba került egymással, ami kultikus ihletű nem-
zeteknél tudvalevőleg a vérrokonságnál is sokkal erő-
sebb.
Nemrégiben mutatta ki Kniewald Dragutin, a zágrábi
egyetem nagyérdemű professzora az árpádkori magyar
bencés kultúra nemes és mélyhatását a középkor hor-
vát szellemiségekre. Utalhatunk Szent István és Szent
László ben.sőséges, régi horvát kultuszára is, utalhatunk
arra a jellemző tényre, hogy a horvát franciskánusok
annak idején a magyar Szent László égi pártfogása alá
helyezték magukat, utalhatunk a pálos rend további,
egész Horvátországot átszövő hatására.
Felejthetetlen nyári vasárnap délutánt töltünk itt.
Elmerengünk a könnyező erdők és szelíd hajlatok ne-
mes hangulatában, elgyönyörködünk a vecsernyére ipar-
kodó hívek ősi népviseletében és extáktikus énekében,
majd szétnézünk a templomban. A plébános, igazi,
Krisztus szíve szerint való pap, juhaiért mindenét föl-
áldozó lelkipásztor, kalauzol bennünket. Néhány magyar
szóval is kedveskedik. Megmutatja a hajdani kolostort
is. Egyik régi .szerzetesi cella szolgál ebédlőül, amely-
hez olyan stílusos az egyszerűség: igénytelen bútorok,
néhány régi kép és metszet a falon. Különleges horvát
túró és fekete kenyér kerül az asztalra, íze mintha az
evangéliumi árpakenyérre emlékeztetne.
Elbeszélgetünk: sor kerül a templom restaurációjá-
nak szép gondjaira, a plébános jogos büszkeségére.
Megemlékezünk Janus Pannonius-ról, akit itt temettek
el. Szóbajönnek a kegyhelynek a török időkben teljesi-
tett szolgálatai. Fölidézzük a kegyhely legnagyobb jó-
tevőjének, Eszterházy Imre zágrábi püspöknek, később
esztergomi prímásnak memes, valószerűtlenül adakozó
alakját, aki szorultságában egy alkalommal a nyakán
függő aranykeresztet zálogosította el, hogy a szegények-
nek alamizsnát adhasson.
Alkonyodik, búcsúzkodunk. Mégegyszer elnézeget-
jük a templom csodálatosan finom vonalait, a magyar
pálos gótikának ezt a remekművét. A horvát nép közép-
kora: a tisztes munka s az örömben átélt vallás boldog
egyszerűsége virágzik most is a tövében.