Varannó város az egykori Zemplén vármegye északi részén, a mai Szlovákia keleti felén Eperjestől keletre a Tapoly folyó bal partján fekszik. Ma Vranov nad Topžou néven mintegy 23000 fős szlovákok lakta település.
A források alapján ismert, hogy 1397-ben Varannóban már Szűz Mária tiszteletére ferences kolostor és templom állott. A templom a Kisboldogasszony (Szűz Mária születése) tiszteletére van felszentelve. A templom ma is fennálló épülete XIV. századi gótikus stílusjegyeket mutat.
A reformáció térhódításával azonban 1578-ban megszűnt a kolostor, a ferenceseket elüldözték, és a templomot ezután a reformátusok használták. Később a mezőváros új birtokosa, a katolikus Homonnai-Drugeth család viszont elvette a reformátusoktól a templomot, és 1673-ban immár a pálos rendre bízták annak vezetését. A történelem viharai nyomán 1682-ben az evangélikus Thököly Imre elűzte a pálosokat innen, és a templomot ismét a protestánsoknak adta. A pálosok azonban a kuruc vezér bukása után már 1686-ban visszatérhettek Varannóba. 1688-tól a mezőváros gróf Homonnai Drugeth Krisztina hozománya révén -a későbbi Rákóczi szabadságharc egyik vezetőjének- székesi gróf Bercsényi Miklós tulajdonába kerül.
A varannói kegykép a híres genazzanoi Jó Tanács Anyja kegykép egy kései az eredetitől meglehetősen eltérő a XVII. század végén készült másolat. A varannói kegykép középpontjában Szűz Mária és a gyermek Jézus látható. A genazzanoi kegyképtől eltérően a varannói képen Jézus a bal oldalon, Szűz Mária pedig a jobb oldalon található. Anya és Fia egymás arcához simul. Mária jobb kezével, kék köpenyével betakarja a kis Jézust, míg bal kezével ruhája szegélyét tartja. Jézus jobb kezének mutatóujjával anyjára mutat. Ezen a képen Szűz Mária fehér kendőt, piros és fehér színű tunikát, legfelül pedig kék színű köpenyt visel. Jézusnak csak az altestét fedi fehér színű ruha. Mária és Jézus fejét aranyszínű glória övezi, melyre ékköveket utánzó díszítéseket festett a festő. Különleges, hogy mindkét glória tetején egy-egy kis kereszt is található. A kép alján az alábbi mára töredékes szöveg olvasható: IMAGO MIRACVLOSAE B. V M. SANGVINE[M] LACHRIM[AM] [CALVAR]IA.
A korabeli iratok szerint a kép eredetileg Bercsényi Miklós lengyel származású titkárának Goleczki Ferencnek a tulajdona volt, aki Bercsényi varannói várkastélyában hagyta megőrzésre azt. (Sajnos mára a kastély a későbbi építkezések miatt nyomtalanul eltűnt. Helyén ma már egyszerű panel iskola áll.)
Ez a kép akkor került az érdeklődés központjába mikor a Bercsényi várkastélyban 1708. augusztus 27-én több jelenlévő szemtanú előtt könnyezett. A könnyeket a képről Hnatovich Ágoston a varannói pálos kolostor priorja törörlte le, Soós Mátyás varannói pálos atya és több jelenlévő előtt. Bercsényi Miklósné Csáky Krisztina és Csáky Istvánné Zichy Klára arany nyakláncot és ezüst karkötőt, Hallerné Barkóczy Julianna és Goleczki Ferenc ezüst szívet adományozott a könnyező képnek. A könnyezés rövid történetéről Hnatovich írásban beszámolt a pálos rendtartomány vezetőségének, bár ez csak 1743-ban jelent meg írásban. Mindezek után a képet a könnyezés hatására a hívek tisztelni kezdték, és a kegyképet egy ünnepélyes körmenettel egybekötve a templomban helyezték el, mint ahogy arról a templomban található -ma már nagyon megkopott- két kisebb freskó is tanuskodik.
A könnyezés okát csak feltételezni tudjuk. A könnyezés időpontjához 1708. augusztus 27-éhez legközelebbi fontos időpont a trencsényi csatavesztés, mely 1708. augusztus 3-án következett be. Ez a Rákóczi szabadságharc történetében egy igen fontos dátum, hiszen kedvezőtlen körülmények miatt a kuruc hadsereg elvesztette a csatát, melynek hatására Rákóczi hadseregéből sokan megszöktek.
A második csodás esemény a varannói kegyképpel kapcsolatban 1718-ban történt, amikor is a városban tűzvész pusztított, melyben a pálos rendház és a templom is leégett, a templom berendezési tárgyaiból csupán a Mária kegykép maradt épen. A képet beborító aranyozott ezüst díszítés is, a tűzvész után készülhetett, így ma az eredeti festett képből csak Mária és Jézus fejei és kezeik látszódnak ki.
|
|
Mindkettőjük számára barokk stílusú rubint és zafír ékkövekkel ékesített aranyozott ezüst koronát készítettek glóriáikkal, ruháikra pedig szintén aranyozott ezüstből készített díszítést helyeztek el. Az 1749. évi Canonica visitatio a kegyképről is megemlékezik: "A templom dísze az az angyalok királynőjének jeles képe, melyet a jámbor és buzgó nép csodásként tisztel."
A tisztelet másik jeleként a kegyképet őrző pálos templomot Varannó birtokosának felesége Barkóczy Imre özvegye Szirmay Zsuzsanna megbízásából a híres bécsi festővel Ian Lukas Krackher-rel 1754- 1756 között a templom belsejét díszes barokk freskókkal és festéssel díszítette, valamint a kolostoron belül szobákat, sőt a kolostor főbejáratát is kifestette.
Különleges a képet körülvevő nyolcágú aranyozott csillag, melyet gróf Szirmay Zsuzsanna adományaként 1762-ben készítettek el. Petheő Zsigmondné Csáky Rozália adományából szintén ez évre készült el a kegyképet is magában foglaló ma is látható barokk főoltár. Az új főoltárra már a kegyképet régi keretével együtt egy még nagyobb keretbe helyezték bele. A főoltárt a kassai Hartmann József szobrász készítette. A monumentális barokk stílusú oltáron a művész összesen 47 angyalt helyezett el az oltáron. Az oltár két oldalán Szent István király és Szent László király szobra áll. Közöttük Thébai Szent Pál és Remete Szent Antal aranyozott szobra látható.
Szintén erre az időre tehető a kegykép számára tett felajánlások nagyobb része. (A gyógyulásokat jelző szemek, lábak, érmék, láncok, gyűrűk, kereszt.) A pálos kolostor virágzásának II. József császár vetett véget. 1786-ban a magyarországi pálos rendet is elérte a feloszlatás így a varannói pálosoknak is távozniuk kellett kolostorukból. A varannói kegykép egyetlen ismert másolata feltehetően ekkor kerülhetett Jászfényszaruba. Valószínűleg ekkor tűnt el a fogadalmi tárgyak nagy része, melyből mára csak kevés darab maradt. A megmaradt nemesfém szemek és lábak ugyanakkor tanúskodnak a kegyképnek tulajdonított gyógyulásokról. A templom mellett az üresen maradt kolostort később plébániaként használták.
1873-ban a templomban ismét tűzvész pusztított, melynek nyomán a templomhajó boltozataira új neobarokk stílusú freskókat festett egy ismeretlen művész. A szentély freskói megmaradtak, bár a felújításkor ezeket is átfestették.
A pálos rend magyarországi feloszlatása után 1990-ben a kassai püspök Alojz Tkáč engedélye nyomán ismét birtokba vehették a pálosok a varannói kolostort. Az első újkori szerzetes a lengyelországi pálos rendtartományból érkezett a varannói kolostorba Leander Tadeusz Pietras személyében. Ma már négy pálos atya és egy conversus frater (segítő testvér) működik a kolostorban. Napjainkban a kolostor lakói jó gazda módjára vigyázzák kegyhelyüket. Mivel a kegykép az évszázadok során elsötétedett, ezért 1999-ben a püspök atya megbízásából restaurálták a kegyképet. Mára a templom díszes oltárai is régi fényükben pompáznak.
Az egykor könnyeket hullató Mária képet a mai napig nagy tisztelet övezi. XVI. Benedek pápa 2008. szeptember 8-án a könnyezés 300. évfordulója alkalmából a basilica minor címet adományozta a varannói pálos templomnak.
Farkas Kristóf Vince
Irodalom:
Benger, Nicolaus: Annalium eremi-coenobiticorum ordinis fratrum eremitarum S. Pauli primi eremitae. II. rész Pozsony, 1743.
Farkas Kristóf Vince: Genazzano, Varannó, Jászfényszaru. Egy kép és az abból levonható történelmi tanulságok. Jászfényszaru, 2008. /kézirat/
Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve. Balassagyarmat, 1991. 287-288.old.
Pietras, Leander Tadeusz: Pútnický farský Kostol Narodenia Panny Márie a klátor pavlínov vo Vranov nad Topžou. Vranov nad Topžou, 2007.
A kegyhely szlovák nyelvű honlapja:
http://bazilikavranov.sk
|
