Vágszakály

     Nyitra megyében a nagyszombati körzetben található (Sokolovce okr. Trnava). A Vág folyó bal partján helyezkedik el, Pöstyén városától hét kilométernyire. Megközelíthetó közúton.
    Szokolócz solymárt jelent. Egy 1293-i oklevél szerint lakói akkor falconarik vagyis solymárok. A falu neve a történelemben: 1293-bon Zokol, 1324-ben Zakol, a 17. században Szokolovce, majd pedig Szokolócz, Vágszakály, Szakály. A 13. században már volt a falunak temploma és benne egy Fájdalmas Szűz-szobor.1332-ben plébániája is volt, amely az esztergomi egyházmegyéhez tartozott. Ez a 16. és 17. század folyamán, a török dúlás idején megszünt. 1770-ben újra van itt plébánia, melynek papja Kosinka János. Ő már anyakönyveket is vezet. 1746-ban új templomot építenek és ebbe új kegyszobor kerül.
    A jelenlegi templom 1768-1770 között épült és egy épületegyüttest alkot a mellette lévő földesúri kastéllyal és a plébániával. Az épületegyüttes barokk-klasszicista stíluselemeket mutat, porosz kupolás kiképzéssel. A templom homlokzatán, a főbejárat fölötti fülkében barokk szobor látható az oszlophoz kötözött, megostorozott Krisztust ábrázolja. A kegytemplomnak nincs tornya, de van két kupolája s ezek között a bolthajtás mindkét oldalán egy-egy kápolnácska. Elől a szentélyben, a főoltáron a kimagasló kereszt alatt a Fájdalmas Szűzanya szobra látható az 1700-as évek elejéről (1706). Megkoronázása későbbi. A két mellékoltár későbarokk építményű. A Szent Kereszt fölmagasztalásának tiszteletére szentelték föl az Isten házát. Orgonája a nagyszombati trinitárius templomból jutott ide 1786-ban, amikor onnan II. József elűzte a szerzeteseket. Az orgona építője Hencke János orgonaépítő mester volt. 1974-ben generális javításnak vetette alá J. Kunosek mester, Kutná Horából. Szokolócz hajdan nagyhírű kegyhely volt. Írásos emlék legelőszőr 1838-ban található róla Jordánszky Elek szlovák nyelvű könyvében: „...már száz évnél is régebben történt, hogy egy szobrászinas ezt a szobrot kifaragta. Mestere többször megfeddte érte és abbahagyatta vele a munkát. Ilyenkor félelem és szorongás vett erőt az inason, mely kényszerítette, hogy formálja tovább a szobrot. Végül el is készítette, sejtve, hogy a szobornak fényes jövője lesz. Egy ideig a falu végén állt. Az akkori főldesúr, gróf Nyáry Zsigmond a templom mellékoltárán adott neiki helyet. Előtte sok csodás gyógyulás is történt. Ezeket följegyezték özv. Nyáry grófné udvari káplánjai. Pl 1736. szeptember 22-én egy Mária nevű halászleányzó nyavalyatöréséből gyógyult meg a Fájdalmas Szűz szobra előtt. Még más 127 eset is ismert az 1756-os egyházi vizitáció szerint. Az egyházhatóság azonban nem mondott róluk véleményt, és a szobrot sem nyilvánította csodás szobornak, kegyszobornak. Mindazonáltal évente megszámlálhatatlan búcsús érkezett processziókkal, zászlók alatt áhítatosan Énekelve és imádkozva. Bizonyítják ezt a templom falára akasztott hálatáblák is. Zarándokok érkeznek minden Mária-ünnepen, de főként pünkösdkor és szeptember harmadik vasárnapján. Nyáry Zsigmond gróf 1746-ban nejével, Sztáray Krisztinával fölépíttette a szokolóczi templomot, és az itteni szobrot sok jótetménye miatt ünnepélyesen a templomban helyezték el. Ez a kegyszobor a kivizsgálások szerint a közeli kőbányából való, ahol síremlékeket is faragtak. A 17. században készült, mint a vásári és egyéb faragványok. De a szokolóczi Mária-tisztelet ennél régebbi. Ugyanis a toronyban van a régi Mária-szobor. (Most viszont torony nincs.)
    Ez a kultusz tehát mát a második korszaké, melyet itt a szerzetesek virágoztattak föl: templomosok, johanniták, pálosok. Erről pedig nincsenek írott emlékek. A néphagyomány szerint a kegyszobrot a Vág áradása sodorta ide ismeretlen helytől, és apadáskor a parton maradt. Ott is volt fölállítva, oda jártak imádkozni. A szokolócziak máig ismerik ezt a helyet, és látogatják is régi hagyományként.

(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 270.old.)

Vágszakály (Szokolócz)

Sokolovce

Fájdalmas Anya búcsújáróhelye