A topolyai
lelkészség és bucsújárás
keletkezésének

t ö r t é n e t e

 

 

 

 

Ára 3 pkrj
TOPOLYA, 1856.
Marusinetz Antal tulajdona

A topolyai lelkészség és bucsújárás
keletkezésének története.
Bánátban, Torontál megye területén fekszik Topolya, a 600 tisztán katholikus lélelből álló szerződéses községecske. Temploma, iskolája és községháza egy közönséges szobából állott. A roskadozó falábakon hintázó egyetlen kis harang hítta imárn ide a hiveket, hítta iskolába a gyermekeket. Az egész lakosság földhöz tapadt szegényekből áll. Ha szentmisére vagy lelkiügyben pásztorukhoz akartak menni,két mértföldnyi rosz és mocsáros utat kelle odáig hatolniok, mert. ennyire volt tőlük anyaegyázuk a beodrai plébánia, a hova mint filialislák tartoztal. Nem egyszer történt hogy a feneketlen sárban felakadt a szekér s az ősz lelkiatya a hosszu uton gyalogolni volt kénytelen s mind e mellett sokszor, ha a beteg viskojához közeledett, a család siró tagjaitól hallá: „lelkiatyám, már késő!"
    A jó népnek szive mindég vágyott tulajdon lelkipásztorért; de a legjobb lélek mellett anyagi ereje az ezzel járt terhek elviselésére nem vala elegendő. -- Türte sorsát s imádkozott. És Isten meghallgatá a buzgó szivek imádságát.
    Van Topolyán egy kis házikó s ebben két munkában elaggott öreg lakik. A házikó északi oldalán, hova a nap soha sem süt, van egy kis ablak. Ennek egyik üvegtábláján 1854-ik évben egy átlátszó körvonalokkal ábrázolt alak kezde kifejledni. Az öreg lakosok bámulattal nézék a ritka tüneményt. Elmondák szomszédjaiknak s ezek ismét másoknak, s napról napra jobban fejlődött ki az
alak, s többen és többen jöttek nézni a tüneményt. Napok multával a kifejlődött alakban a boldogságos szűz Mária alakját, egyik karján a kis Jézussal, másik kezében liliomszállal látták az üvegtáblán leábrázolva. A hivőnép kü- lönös csodatüneménynek tekinté az esetet, s csak hamar jutván a hir a szomszéd helységekbe is, minden felőlrül csoportosult ide a nép részint a rendkivüli esetet bámulni, részint a szűzanyát tisztelni.
     Az ablakszárny az imaházba vitetett, s innen a mélt. Csanádi püspök Csajághy Sándor ur rendeletére ő hozzá Temesvárra. A nép szomorusága nagy vala a kép elvitele végett. A jó főpásztor a szomorkodókat megvigasztalandó, különféle szent ajándékokkal és egy széles arany rámában foglalt, a boldogságos Asszonyt ábrázoló gyönyörű olajfestvénnyel és atyai áldással bocsátá haza az üvegképet hozzá vivő topolyaiakat.
     A szép aranyrámás képet imaházukba helyezék s alája egy egyszerű , a mint szegénységükből kitelt oltárt emelének, a kép mellé egy feszületet illesztettek a falra, s ezután is ide jártak imádkozni s hétköznap a gyermekek tanulni.
     Ugyan a fentérintett év december havában, épen akkor, mikor a katbolikus világ püspökei Rómában a szeplőtelenül fogantatás hitágozat érdemében tanácskozának, Topolya szegényes falujának iskolaszobájában oktatá a szegényes, de iparodó és általánosan szeretett Lengyel Antal nevű tanitó iskolás gyermekeit. Egyszerre a gyermekek a falra bámulnak és suttognak egymásközt. A tanitó vigyázat és csendességre inti öltet, de a gyermekek csodálkozással elkiáltják magukat: „Tanító ur, lanitó ur! nézzen hátra a falra, épen ollyan fényes kép mozog ott a falon, mint a millyen Hunék ablakában volt." - Hun a neve azon öreg embernek, ki ama házikóhan lakik, hol az ablakban képződött a szűz Mária képe. A tanító a falra tekint s nagy ámulatára a gyermekek állítását valónak találja , s látja verőfényben mint csillog a rendkivüli képalak, s az aranyrámás képtől mint huzodik a falon függő feszületig s ott rezgő fényben megállapodik. Egy
darabig nézi, aztán kisiet, előszólitja hitvesét s egy épen ekkor nála lévő pórasszonyt, s mind a hárman ismét az iskolaszobába sietnek s csodáljált a jelenetet. A tanító kiveszi zsebkendőjét s azzal érinti a tüneményt, ez még fényesebb lesz. A tanitó ismétli a törülést, s mire hármat törölt, villámfényben eltűnt az alak.
     -- Sebes szárnyakon futotta e hir be a vidéket és százan s ezrenkint tolult Topolyára a nép.
     Voltak kik csalást, kárhozatos népámitást és haszonlesést, - voltak kik megmagyarázhatlan természeti tüneményt, -- s végre voltak kik Isten különüs csodáját látták a topolyai tüneményben s mondák: „Uram kinyilatkoztattad azt a kisdedeknek, mit elfedtél a felfuvalkodott világbölcsek szemei elöl." - E különféle véleményeknél fogva lön az is , hogy a dologba olly hatóságok is akartak avatkozni, mellyekhez az épen nem tartozott. A dolognak valódi állását. kitudandó a megyés püspök ur ő méltósága szigoru vizsgálalot rendelt, s kisült: hogy a dologban csalás vagy ámítás a körülményeket tekintve, épen nem lehet.
     A bucsújárók számai a tiltakozások és gunyolodások daczára napról napra szaporodtak.
     1855-dik év vízkereszt előestéjén számos bucsúsok elött a tünemény ismét látható volt, s tartott egy órahosszát; s mint a százakra menő népsokaság előtt keletkezett, ugy az ismét eltünt. Ujra vizsgálat rendeltetett és számos hitletétel melletti tanúság történt. Ehez járult; hogy egy török-becsei vak leányzó a tünemény helyének puszta érintésére szemevilágát rögtön visszanyeré és két mankón járó béna a helyszínen hagyá mankóit, jeléül annak hogy rögtön megmenekedett bajától.
     És sok mások szembajok és más nyavalyájoktól megmenekedének. Ezek hisztorikus tények, miket semmiféle okoshodások -- gunyolodások - vagy hetvenkedő eszelősködéssel, józan ésszel és okszerűen tagadni nem lehet.
     Így állván a dolgok, csoda-e ha a nép roppant bizalmat nyert Topolyához s naponta szaporodott a bucsúsok száma?
A helybeli lakosság papért folyamodott illető főpásztorához. A hitbuzgó főpap ideiglenesen missionáriusi minőségben Berecz Imre áldozárt küldé Topolyára, azon utasitással: hogy az ottani dolgok folyamára hű őrszemekkel felügyeljen , lelkiszolgélatokat végezzen s az alakitandó plébánia ügyében , ha annak lehetősége kiderül, a szükséges előkészületeket megtegye.
     Diadallal fogadták a rég ohajtott és várt lelkészt a topolyaiak, mint villám futotta át a környéket a hir :Topolyán van már pap " Az eddig százakra ment bucsúsok száma ezerekre szaporodott.
     Roppant vala a más vallásnak száma is, különösen az óhitüeken meglátszott, hogy nem annyira kiváncsiság, mint lelkivigasz utáni szomj hozta őket az általuk elhítt kegyelem forrásához.
     A missionarius elkezdé működését, s hat hét alatt elrendezve s minden szükségesekkel ellátva állott a szerény imaház és födél alatt az ujonnan felépült paplak.
     Minden a legszebb rendben ment, s Topolyán határlalan vala az öröm , lelkesedés, mint határtalan a hitbuzgalom szülte ajtatoskodás. - Régi közmondás: a ki nem tud imádkozni, menjen a tengerre; de látván a topolyai ajtatoskodókat, ellehetet mondani: a ki nem tud imádkozni, menjen Topolyára meg fog ott tanulni.
     Az irigy és ellehet mondani rationalisticus, materialisticus és talán atheisticus korszellem hősei, nem jó szemmel néztém a missionarius sikeres működését. És kik előbb az ügy• ellen voltak, most a különben magát mindég semlegesen viselő missionarius ellen is törtek s annyira vitték a dolgot , hogy Topolya ismét lelkész nélkül maradt. Hitték,hogy elüzik a pásztort s majd azonnal eloszlik a nyáj is.
     Láttál-e már szerető gyermekeket elbucsuzni szülöitől? s ha láttál tudhatod, millyen volt Topolya bucsuzása szeretett lelkészétől. -- Könyes szemekkel, némán csókoták a helység birája a község nevében a bucsuzó lelkész kezét, és az uraság nevében a jó lelkü és az ügyért sokat szenvedett uradalmi ispán, szinte könyes szemekkel és
némán ölelte át -- tán utoljára - a szegény hajlékában annyi boldog napokat töltött lelkiatyát.
     A kocsi elropogott, a por elfödte a távozó missionariust s csak messziről hallatszott mindég elhalóbban a kocsizörej és az alyjukat vesztett népség zokogása.
     A szigoru vizsgálatok szüntelen folytak.. A guny és rágalom felütötte diadalmas fekete zászlóját. - Lengyel Antal a buzgó tanító szíve megtört, gyógyithatlan kórba esett s Boldogasszony születése napján jobb létre szenderült. Hiában imádkoztatok tehát Topolya jó gyermekei kedves tanítótokért. Isten ugy akará, ő meghalt, legyen áldott szent akaratja. Boldogabb ő most, mint a földön volt, most ő imádkozik Istennél értetek.
     Árván és elhagyatottan állt a kis falu. A bucsúsok szomoruan túvoztak, nem volt ki az élet kenyerét megtörte volna nékik.
     Árván s elhagyatottan állt a kis falu , de nem csüggedt el, utolsó garasát, utolsó ingét is felajánlá, csak hogy papja lehessen. A vizsgálatokból kisült, hogy az ellenfél minden mondása hiú és alapnélküli rágalom.
     1855-dik évnek Mindenszentek napján ujra szentmisére kondult meg Topolya harangja: az egykori missionarius hála-istenitiszteletet tartott, a nép ismét sírt - de örömében.
     Azóta naponta hallhatod a kis harangot mint hí, mint int, hogy imádjad Istened és tiszteljed annak szűz anyját Máriát!
     A mi az ördögtől jő előbb utóbb magától elporlik, de Isten országának igazságán, még a pokol kapui sem vehetnek erőt.
Ájtatos könyörgés,
a boldogságos szüz Máriához, a lélek üdvössége megnyeréseért.
Óh! boldogságos szűz. Mária! Ki senkit meg nem vetsz, söt mindenkit a ki hozzád folyamodik kegyelmedbe fogadsz. Ime a te szeretetreméltó képed előtt alázatossággal leborulok és oly ájtatossággal könyörgök, mintha az egekben előtted térdelve szemeimmel látnálak. Előtted óh szüz Mária! kiöntöm szívemet, s néked legkedvesebb Anyámnak panaszlom minden nyomoruságom és szükségemet; te legájtatosabb szűz legjobban ismered mily nyomorú és szánandó vagyok, és hogy a mennyei boldogság elvesztésébe forgok. Ha a te fiad igazsága szerint engemet ítélni akar, csalhatatlanul elveszve és elkárhozva vagyok; azért az ő logkeményebb igazságától a te legszelídebb könyörületességedhez folyamodok , és Isten után minden reménységem te benned helyheztetem, bizton is hiszem, hogy az örök kárhozattól megmenthetsz. Ha te hozzám kegyelmes leszel, legmönnyebben az Istent is megengesztelhetem, mert az Isten szíve kezedben fekszik, s oda hajthatod a hová akarod , egy kegyes tekintettel többet nyerhetsz meg az Istentől mint a mennyi angyalok és szentek imádságaikkal. Azért hát kegyességnek anya! nálad keresek kegyességet és könyörületességet, s általad reménylem elkerülni az Isten igazságos ítéletét. Szívem mélyéből hozzád kiáltok és kérlek a te szent fiad Jézus Krisztus szeretetére, ne hagyj engem elveszni: óh kegyesl óh ájtatost óh édes
szüz Mária! emlékezz meg, hogy a bünösök üdvössége- ért választottál Isten anyának; annak okáért én is nyomorult bűnös hozzád folyamodok és legalázatosabban esedezek, nyerd meg nékem az Isten malasztját, hogy vétkeimet megismervén megbánhassam, érettök penitencziát tarthassak, életemet megjobbithassam, nyerj nékem béketűrést a nyomoruságok és szerencsétlenségek között, hogy a te kedves fiadat én is mindenek felett szerethessem és ezáltal a nyomorú világból a mennyekbe juthassak.
     Míndezekért alázatosan és teljes bizodalommal téged kérvén, nem is kétlem, hogy a te szent fiadtól meg- nem nyerhednéd, vagy épen megnyerni nem akarnád a mit tőle kérünk. A te szent lábaid előtt alázatosan leborulok, hol számtalan bűnösök kegyelmet nyertek, s néked áldozom testemet, lelkemet, életemet és halálomat, legfőképen pedig azon utolsó órámat, melytől az egész üdvösségem függ. Azon szeretetre mellyet a te szent fiadhoz viseltetel kérlek, vedd mindezeket pártfogásodba, őrizd anyai szíveden és vélők az én üdvösségemre rendelkezz. Hallgass meg bennünket nagy anyánk szűz Mária! im a te fiad tőled semmit meg nem tagad, annyira tisztel téged; üdvözíts bennünket óh Jézus ! kikért a te szűz anyád tégedet kér Amen.


Grünn János-féle könyv- és kőnyomda Szegeden.