E kis jegyzetben Törökszentmiklós rövid, valamint az ottani Kálvária-templom és a város újabb plebániájának történetét veheti kézbe az olvasó.
    Alighogy odahelyezésem után elfoglaltam új állomáshelyemet, 1989 nyarán, az illetékes főesperes utasítást adott, hogy írjam le a Fájdalmas Szűzanya (Kálvária)-templom és plebánia történetét. Kérését szívesen teljesítettem, hogy az érdeklődők tájékozódhassanak tárgyunkról.
     Hálás köszönetet mondok ezúton Dr.Póka Elek szervita atyának, aki Törökszentmiklóson működött, hogy a dolgozat elkészítéséhez az itteni rendház Historia Domusát /a rendház történetét tartalmazó jegyzetet/ rendelkezésemre bocsátani szíves volt. Köszönetemet nyilvánítom azoknak a kedves Híveknek is, akik sok olyan adatot szolgáltattak, ami sehol írásba foglalva nincs.
     Szívből kívánom, hogy szerény munkám által az emberekben növekedjék a szeretet Egyházunk és templomunk iránt.

     Törökszentmiklós, 1991. Pünkösd ünnepén.

     Parádi Félix

TÖRÖKSZENTMIKLÓS RÖVID TÖRTÉNETE

    A magyar Alföld nagykunsági részén, a megyeszékhelytől, Szolnoktól keletre, 17 km távolságra, a Debrecen felé vezető, nemzetközi főút két oldalán, fekszik Szolnok megye egyik városa, Törökszentmiklós, közel 30.000 lakossal, 57.456 hold határral.
     A lakosság szép kiejtéssel beszéli a magyar nyelvet, tájszólás nélkül.
     A város kiterjedése, mint alföldi városé - nagy. Jellemzők hosszú, egyenes utcái. Nyáron lombos fái nagyon széppé teszik. Főutcája, a Kossuth Lajos utca, nagyon forgalmas. Ezért nagy óvatosságra és elővigyázatosságra van szükségük azoknak a járó-kelőknek, akik át akarnak menni az úttesten, az egyik oldalról a másikra. A város nagy kiterjedése miatt sokan kerékpáron járnak bevásárolni és ügyeiket elintézni. Ezért látni oly sok kerékpárt és kerékpárost az utcán. Sokszor és sok kerékpár látható mindkét templom körül is, akik tulajdonosai nagyobb távolságról jönnek, hogy eleget tegyenek a vasárnapi misehallgatási kötelezettségnek.
     Törökszentmiklós régi település. Története messze visszanyúlik hazánk és népünk történetébe, egészen az Árpádok korába. Törökszentmiklós elődjét képező Bala településen állítólag átvonult 1044-ben Péter magyar király. IV. Béla király oklevelében 1261-ben említi. Bala fel van jegyezve az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzéken. Vidékünk keresztény élete a Szolnok nemzetség népének megkeresztelkedésével kezdődött a XI. században. Egy 1332-ből származó iratban már nyoma van és "Fanum S.Nicoali" néven említik. Fanum Nicoali = Szent Miklós szent helye. (Valószínileg az első templom védőszentje Szt. Miklós püspök volt.)
     Viselte a Bala-Szent Miklós nevet is, amelyet vagy a Bala-családtól kapott, amelynek egyik tagja, Bala Miklós, építette az első templomot. (A Bala-család az Árpáddal egy törzsből származó Özséb-Usubu-fiának, Szalóknak, a nemzetségéhez tartozott. ), vagy a Bala folyótól, mely egykor a mai főtemplom közelében folyt, amelyet a Tisza szabályozásakor másfelé irányítottak, mivel a kiöntések miatt eléggé veszélyes volt. A folyónak ez a része kiszáradt és teljesen eltűnt. Bala-szentmiklós plébánosa 1550 körül Bertalan nevű pap volt, aki magyarra fordította a Benedictust (Lk. i, 68-79) és a Magnificat (Lk. 1, 47-55). Fordításának szövege becses magyar nyelvemlék, ma Esztergomban van.
     Jelenlegi nevét, "TÖRÖKSZENTMIKLÓS", a város a törököktől kapta (Török=Turcae), akik 1552-ben elfoglalták és hosszú időn át megszállva tartották. 1552-ben itt török-vár épült, erről a neve: Szent Miklós vára. (Castellum S.Nikolai) lesz. Itt a török megszállás idején 34 községből szedték a tizedet. Ekkor nevezték a magyarok "törökök szent miklósának".
     A török hódoltság alatt elnéptelenedett. Sem a középkori lakosság, sem a törökök kiverése után idetelepedett lakosság nem volt kun. Törökszentmiklós nem tartozott a Nagykun kerülethez, hanem Szolnok megyéhez.
     1552-ben augusztus 20-án, Ali budai pasa, azon a területen amelyen a mai főtemplom és főplebánia épülete áll, Szolnok ostroma alatt török várat építtetett. Ez a vár kerületi székhely /náhie/ lett. Azon a helyen, amelyen most a főtemplom és a főplebánia épülete, valamint a Rózsa-téri iskola (egykori Pánthy-iskola) áll, volt a törökök által épített és árokkal körülvett tábor, amelynek közepén volt egy magas torony. A törököktől 1555-ben és 1570-ben vissza akarták venni ezt a területet, de e törekvés nem sikerült. (Ekkor 600 halott maradt a harcok színhelyén.) 1595-ben a törökök a tábort elhagyni kényszerültek. Ugyanebben az évben Miksa főherceg leromboltatta a várat és a falut. 1657-ben a vár újra felépült. A törökök ismét birtokukba vették. A tábort is helyreállították. A falu is benépesült. 1659-ben június 12- én, II. Rákóczi György vezérletével a magyar sereg kiűzte a törököt, a tábort pedig a községgel együtt felépítették. Bizonyos idő után ismét török birtok lett ez a terület. 1683-ben a Bécs ostromára siető tatár khán itt pihent meg, majd a környék összes magyar falvait elpusztította. Heissler és Merczy hadvezérek serege 1685-ben a törököket innen elűzte. A törökök távozásuk előtt mindent leromboltak, és felégettek.
     A török hódoltság alatt lakatlanná lett területet 1720-ban Almásy János földesúr katolikus és református telepesekkel benépesítette. Balaszentmiklós helyett ekkor lett a neve TÖRÖKSZENTMIKLÓS. Ekkor a katolikusok a volt török vár területén és környékén telepedtek le. Az íttení katolikusok 1740-ig a tiszapüspöki plebáníához tartoztak.
     Az első plébános a török megszállás után, 1740-ben érkezett a városba.
     Az új telepesek kápolnát építettek a volt török mecset helyén. Ezen kápolna helyett és helyén (régebben a török tábor helyén) 1748-ban templomot építettek. Ez a templom ugyanazon a helyen állt, ahol 1900 óta a mai főtemplom áll. Ez a templom a török mecset és a minaret anyagából épült. Az Almássy-család bőkezűségéből 1796-1803-ban, új templomot építettek az előző templom helyén.
     Az Almássy-család királyi adományként kapta a község területét. A község 1720 után erős fejlődésnek indult. 1730-ban már mezőváros lett. Kezdetben a reformátusok voltak többségben. Egyenlő számban 1956-ban lettek, vagyis 4666 katolikus és ugyanannyi református lakott a városban.
     Ma a lakosságnak kb. 2/3-as része van a katolikus vallásban megkeresztelve. 1/3-ad része a reformátusban. De jelentős a megkereszteletlenek száma is.

A KÁLVÁRIA-KÁPOLNA TÖRTÉNETE. A SZERVITÁK LETELEPEDÉSE: PLÉBÁNIASZERVEZÉS

A Kálvária-dombon álló, ma plebániatemplom jellegű épületet ma is kápolnának nevezik az itteni lakosok. Ezt a kápolnát 1756 és 1761 között építtette az említett Almássy-családból származó zsadányi Almássy János a "Kálvária" dombon, a Fájdalmas Szűz tiszteletére, éspedig azért, hogy a halom körül elterülő, akkor katolikus temetőnek méltó dísze legyen. Ezt a temetőt bátran nevezhetjük Kálvária-temetőnek, mert a sírok zöme a Kálvária-halom körül volt. 1908-ban az ottani iskolához két tantermet és tanítói lakást építettek. (Ma három tanterme van.) A földmunkával sír mellett sírt találtak. Néhol a lejtőn ásott sírban még a koporsó maradványai is elég épek voltak. A katolikusok... legalábbis én úgy sejtem, hogy az 1810-es évekig a Kálvária-temetőbe is, meg az új temetőbe is temetkeztek. A katolikusok 1780 körül kapták meg a mai temető területét.
     A kálváriai temető az 1800-as évek elején megszűnt s a dombot és környékét szőlővel telepítették be.
     A kápolnát 1817-ben az Almássy-család lebontatta és egészen megújíttatta. A kápolna 1854-ben ismét javításra szorult. A javítási költségeket Almássy I. György viselte. Azután nem tudjuk miért, a XIX. század közepén a területet eladták egy szajoli földbirtokosnak, Fehér Lajosnak. Az ő engedélyével néha miséztek a kápolnába. A területet az örökösök továbbadták egy Lelovics nevű valakinek, akitól Fehér Sebestyén törökszentmiklósi gazda vásárolta meg 1896-ban.
     A Kálvária-kápolna egyébként Törökszentmiklós legrégibb épülete. A körülötte kiveszett szőlő helyén a XIX, század végére új városrész keletkezett.
     1894-ben ide iskolát terveztek. Ekkor Fehér Sebestyén azt a telket, amelyen a kápolna állott, a katolikus egyházközségnek adományozta s a kápolna fenntartására 600.- Ft-ot biztosított. Nemes tettét örökíti meg a kápolna előcsarnokában az üvegajtó fölé elhelyezett emléktábla felirata, mely így olvasható: "Örök emlékül! Ezen szép kápolnát 600 négyszögöl beltelekkel és 600.- Ft fenntartási alappal újjáépítve és teljesen felszerelve 1896-ban Fehér Sebestyén és neje, helybeli lakos, a törökszentmiklósi róm.kat. egyházközségnek ajándékozta. Áldott emlékük- re."
     1895-96-ban a kápolnát nagyobbították, felszerelték. Augusztus 20-ára lett kész. A munkálatokat Fehér Sebestyén végeztette. Építő mester volt: T.Tóth József, asztalosmester: H.Csaba Mihály.
     A kápolna a mai főtemplom építésekor kapta a körfalat és a lépcsőzetet. A bástyafal azért épült, hogy a falat el ne mossa az eső, mivel a föld hordott föld volt. Később ezért süllyedt.
     Nagypénteken - emberemlékezet óta - minden évben körmenet jött a főtemplomból a kápolnába. A menet délben 2 árakor indult. A hívek ötös- hatos sorban jöttek egymás után. Kb. 60-70 sor volt. Elől jöttek a nők, utánuk férfiak. A keresztjáró napok egyikén - amikor még ez létezett - és erre lehetőség nyílott, az egyik körmenet szintén a Kálvária kápolnához jött. Ott volt a szentmise minden évben egyszer az említett alkalormal. A kápolna állandó misézési hellyé akkor lett, amikor a mai római mária-kegyszobrot idehozták.
     1939-40-ben özv. Kóródi Mihályné törökszentmiklósi lakos, több mint 100 hold földet és két házat adományozott az itteni egyházközségnek szerzetesplebánia felállításának költségeire.
     Az 1940-es évek elején Angelo Rotta budapesti pápai nuncius (követ) kezdeményezésére a Magyar Püspöki Kar elhatározta, hogy az Alföld azon városaiban, amelyekben nincsenek szerzetesek, őket letelepíti. Voltak erre vonatkozólag tárgyalások, de a gondolat a háború miatt csak ennek befejezése után került megvalósulásra.
     Mivel a hívek száma városunkban'a 40-es évekre nagyon megnövekedett és a hívek lelkipásztori ellátásához az egyházi vezetőség még egy plebánia felállítását látta szükségesnek, a szervita rend (mely Szűz Mária fájdalmainak tiszteletére alakult), vállalkozott az új plébánia vezetésére.
     Dr. Czapik Gyula, az akkori egri érsek, inkább tanítórend letelepítésére gondolt, de mégsem így történt, hanem úgy, hogy a szerviták személyében lelkipásztorkodó szerzetesek kerültek Törökszentmiklósra. Ekkor a Kálvária-kápolnát jelölték ki a felállítandó új plebánia részére istentiszteleti helynek, a mellette levő iskolaépület egy részét pedig szerzetes rendháznak, lakásuknak és plébániai irodának. Ide költözött be három szervita szerzetespap és egy (fizikai munkát végző), nem felszentelt pap, segítő testvér, 1948. május 2-án. Névszerinti P. Kovács M.Angelus, P.Póka M.Elek, P.Andorkó Hilár és Fr.Takács M.Béla segítő testvér.
     A szerviták bevonulása a városba 1948, május 2-án, vasárnap történt. A 10 árakor érkező gyorsvonattal jött P.Ángyán Fülöp tartományfőnök és vele a már említett szerzetesek. Az állomásra 16 virágdíszes kocsival mentek ki: Dr. Bőthy Lajos prépost, törökszentmiklósi plébános, P.Kováts szervita atya, és még sokan mások, hogy fogadják az érkezőket: Az érkezők fogadására az állomáson megjelentek még: Rónai István vezetó jegyző, Kerekes István főbíró, a város részéről, valamint Csintalan György állomásfőnök.
     A Kálvária hívei részéről: Tivadar József, Szecsei Ferenc, Kiss András, Benedek György, id. Hegedűs János, Kenyeres István, Németh Balázs, Szőlősi István, Szécsi Mihály, Molnár Lajos, Vízkeleti József, Polgár József, Galsi Pál, Soós Kálmán, ifj. Kiss Sebestyén és még sokan mások. A vonatról leszá11ó szerzeteseket Dr. Bőthy Lajos prépost-plébános üdvözölte ezekkel a szavakkal: "Isten hozta a szervita rendet Törökszentmiklósra." Majd rövid beszédet mondott. Az üdvözlésre a Rend nevében a tartományfőnök válaszolt.
     Az állomásról a Kálvária felé a hosszú útvonalon a nép rokonszenve nyilvánult meg. A Kálváriánál nagy néptömeg fogadta az érkezőket. Itt P.Kováts üdvözölte a rendtagokat, majd a helybeli Irgalmas Nővérek, a polgári és Kálvária-iskola növendékei köszöntötték, virágcsokrokat nyújtva át a tartományfőnöknek. Miután Boros István a kálváriai hívek nevében örömét fejezte ki a Rend letelepedése miatt, a szerzetesek előbb otthonukba, majd a kápolnába mentek, ahol Póka Elek atya felolvasta Dr. Czapik Gyula egri érsek 2609/1948 sz. levelét. A levelet teljes terjedelmében alább olvashatjuk.

Nagyontisztelendő Tartományfőnök Atya!

Örömmel vettem e hó 28-ról 25. sz. alatt kelt értesítését arról, hogy a Szent Kongregáció és a Szervitarend elöljárósága a Rendnek Főegyházmegyém területén Törökszentmiklósra való letelepedéséhez az engedélyt megadta, és hogy Nagyontisztelendőséged rendtársaival együtt ez évi május hó 2-án fog ünnepélyesen Törökszentmiklósra bevonulni.
     Ebből az alkalomból a Rend munkásságára a jó Isten bőséges áldását kérem, és szívből kfvánom, hogy a Szervita Atyák új munkahelyükön mindazokat a feladatokat maradéktalanul megvalósíthassák, amelyeket úgy én magam, mint pedig a nagykunsági egyházközségekben nagyobbrészt másvallásúak közé ékelten lakó katolikus hívek működésükhöz fűznek.
     Küldöm Nagyontisztelendőségedre, mint rendtársaira főpásztori áldásomat.

Eger, 1948. évi ápr. 30.
Krisztusban jóakarója:
Dr. Czapik Gyula s.k.
egri érsek

    A főpásztori leirat falolvasása után a tartományfőnök a Szervita Rend nevében a helybeli prépost-plébánostól átvette a kápolnét, mint rendi templomot és megköszönte, hogy a Rend letelepedését lehetővé tették. A helybeli plébánosnak abban döntő szava volt. Or. Bőthy prépost-plébános válaszolt a tartoményfűnök szavaira, majd megkezdődött az első szentmise.
     A szerviták szolgálatára bízott új plébániához a város nyugati meghatározott része tartozott, 3000 hívővel. /Ma is ez az állapot á11 fann./
     A szentmise után a hívek megtekintették a szerzetesház belsejét, mely egy osztályteremből és egy szolgalakásból alakult ki és négy cellából állt, valamint egy irodából és egy konyhából, és egy ebédlőből.
     A letelepedést és az új plebánia fe1á11ítását összekapcsolták az 1948 május hó 7-8-9-én Törökszentmiklóson tartott Nagykunsági Mária-Napokkal, amelyen megjelent Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása is. A Mária-Napok középpontjában állt annak a Fájdalmas Mária" szobornak a Törökszentmiklósra való megérkezése, amely ma a kápolna főoltára fölött van. Ezt a szobrot Rómában a pápa 1949 április 30-án megtekintette és megáldotta. A megáldási szertartás után őszentsége azt mondta: "Minden magyart különös áldásomban részesítem s mondják meg, hogy ezt a szobort mi küldjük Magyarországnak." A szobor XII. Pius pápa személyes ajándéka a magyar népnek.
     A szobor eredetije az olaszországi Via Reggioban lévő Szent András templomban található kegyszobor, amely előtt már sok csodás és csodálatos imameghallgatás történt. Az itteni szobor ennek a szobornak a pontos másolata, amelyet Rosa vatikáni művész készített.
     A szobor 1948 május 4-én repülőgépen érkezett Rómából Budapestre. A szobrot fővárosunkban a szerviták tartományfőnöke vette át ünnepélyesen, majd ideiglenesen a Rend budapesti, Martinelli téren lévő templomában helyezték el. Onnan május 8-án érkezett a törökszentmiklósi vasútállanásra. A Nagykunsági Mária-Napok ünnepségét 1948 május 7-én nyitotta meg az egri érsek, akit délután 4 órakor a Kálvária előtt lovasbandérium és kerékpáros csoport fogadott.
     Május 8-án este, 18 ára 30 perckor érkezett Szajolból Törökszentmiklósra Mindszenty József Magyarország bíboros hercegprímása, akit 54 lovas és előttük 130 kerékpáros várt, és fogadott a város nyugati határánál lévő keresztnél. A bíborost a Kálvária előtt is üdvözölték, aki válaszában örömét fejezte ki, hogy a Szervita Rend Törökszentmiklóson is letelepedett, és kérte a szerviták számára a hívek támogatását.
     A kegyszobor Csintalan György állomásfőnök jóvoltából a vasútállomáson várta behozatalát.
     Szombaton, május 8-án, este, körmenet indult Dr. Pétery József, egykori egrí egyházmegyei áldozópap, akkor váci megyéspüspök vezetésével a vasúti állomásra, hogy a kegyszobrot behozza. A kegyszobrot az állomáson hat legény vette a vállára. Mivel esteledett, mindenki meggyújtotta a gyertyáját s elindult a végeláthatatlan körmenet a főtemplom felé a szoborral az Almássy-úton, az állomással szemben lévő és a városba egyenesen vezető utcán. Az énekeket és a közös imákat az egész város hallhatta, mert a villanyoszlopokra hangszórók voltak felszerelve. A városháza, nem volt kivilágítva. De azért megállt a menet és elénekelték a "Boldogasszony anyánk" kezdetű, ősrégi magyar Mária-éneket. Majd tovább haladt a körmenet a főtemplom előtti térre. Itt az akkori irgalmas nővérek iskolájának bejárata (ma be van falazva) előtt felállított tábori oltárra helyezték a kegyszobrot (szembe a főtemplom bejáratával.) Ott Dr. Czapik Gyula egri érsek több mint 10.000 ember jelenlétében megkoronázta a kegyszobrot. A koronát Mészáros Lajos budapesti művész készítette. Éjfélig egyházi énekeket tárogatóztak a főtemphn tornyából. Hajnalban a főtemplomba vitték a kegyszobort.
     A hercegprímás szentmiséje május 9-én, vasárnap 9 árakor volt a Pánthy-téren (ma Hunyadi tér) felállított szabadtéri oltárnál, ahol 22.000 ember hallgatta Magyarország legfőbb papjának a szentbeszédét. Akik hallgatták, ma 1991-ben is emlékeznek a beszéd gondolataira és ma is sokat idézik. Délután 3 órakor litánia volt a főtemplomban. Onnan Dr. Kiss Péter címzetes prépost, kunszentmártoni plébános által vezetett körmenettel hozták a kegyszobrot a Kálvária-kápolnába, ahol a főoltár fölött nyert elhelyezést és ma is ott áll, várva a vigasztalásért oda menekülő emberi szíveket.

A KÁPOLNA TEMPLOMMÁ BŐVÍTÉSE

    Az ünnepségek befejezése után tovább folytatódott a Kálvária fejlesztése. Ingatlanok ajándékozása és vásárlása. Szelei Mihály, Illés Vendel, PalatInus Mihály és Palatínus Józsefné 38 négyszögölt ajándékoztak, 11 négyszögölt pedig a: 6.- Ft értékben eladtak a rendháznak. A P.Prior Szőke Páltól és feleségétől, Németh Krisztinától 129 négyszögöl területet vett át a: 6.- Ft értékben, összesen 774.- Ft-ért. Június 11-ére a kápolna tetőzetének becserepezését befejezték. A fazsindelyes tető teljesen elkorhadt és hiányos volt. A házfőnök cserépjegyek árából cseréppel megújította a tetőt, 3.000.- Ft értékben. Az apszist bádoggá vonták be, amely bádog a helybeli zsinagógáról került le.
     Júniusban a szervita házfőnök megvásárolta Török Menyhért Püspöki út (ma Vörösmarthy út) 3. sz. alatti fél házát a fél telekkel együtt 3.000.- Ft-ért, harangozói lakásnak.
     Augusztus elején vásárolta meg a Szakmár és Hevesi testvérektől a templomépítéshez szükséges 201 négyszögöl területet, négyszögölenként 9.- Ft-ért, összesen 1809 Ft-ért.
     Szeptember 19-én hirdették meg a templomtest bővítését. A Pozderka-halom dűlőről 22 szekér építőanyagot hordtak be, szeles időben. Délután 3 órára értek haza, Mindenki jó szívvel adakozott. Az építkezés a szervita rendnek létkérdés volt. A házfőnök minősíthetetlenül csúnya és fenyegető levelet kapott. Érthetetlen, hiszen sem a Rendet, sem annak tagjait nem ismerték, akik írták. Rosszindulatú emberektől csak oktalanságot és gonoszságot várhatunk.
     November 8-án Szenttamásról egy kb. 40 kg-as harangot kapott a kápolna. Ez a kisebb harang. Rajta e felírás olvasható: "gróf Almássy Kálmánné adta először a szenttamási kápolnának 1900-ban. id.gróf A1mássy Imre a Kálváriának." Évszám nincs a harangon, de szervita rendház története 1948-at jegyez föl.
     A nagyobb harang felirata: "Gráf Almássy Imre ajándékozta a Kálváriának 1923-ban."
     Dr. Litván János törökszentmiklósi lakos tanyája Szenttamáson volt. Azt lebontották s annak anyagát a nevezett a Kálváriának adományozta. Ezúton is köszönetet érdemel érte, hiszen ma is él és mindennapos látogatója a kápolnának. Az említett anyagot értékesíthette volna és saját javára fordíthatta volna, de nem ezt tette, hanem Egyházának adományozta. Isten jutalmazza meg ezért.
     Nagy tanya volt. Annak anyagából építették kis pótlással az oldalhajót. A hívek lovasszekérrel hordták be a tanyáról a városba az anyagot. A szentélyt is és a sekrestyét is ekkor építették. Sekrestye addig nem volt. Ekkor készült az oldalhajó fölött a kórus folytatásaképpen a kis oratórium (kápolna), és az oldalhajó a kórussal együtt.
     Kiss Pál plébános vett egy kis tanyát a strandfürdő után, a "Réten", majd ezt eladták és annak árából épült mosókonyha céljára a plébánia udvarán lévő kis épület.
     Az altemplom építését, melyet a tervet ábrázoló képen láthatunk, az akkori körülmények megakadályozták. Ugyancsak megakadályozták a másik oldalhajó felépítését is.
     A templomépítés céljára téglajegyet árultak a minisztránsok, és a kegyszerárusok, az egyházi adószedők. A tervezett templom képét, szerte az egész megyében árulták.
     A külföldi segítség sem maradt el. Akik egyházi építkezést folytatnak, azok tudják, hogy milyen nagy gond a pénz. Különösen akkor, amikor nincs.
     1949 március 16-tól július 3-ig a kápolnát kibővítették a baloldali oldalhajóval, a fölötte készített karzattal és a márvány főoltárral. A márványoltár díja 12.000.- Ft volt, 1949-ben. Ára ma elképzelhetetlenül magas volna. Hiszen nagyon szép.
     A kápolna eredetileg csak a hajóból állt. Minden más építkezés a Szervita Rend letelepedési idejéből való.
     Az egész építkezés rengeteg társadalmi munka mellett 150.000.- Ft volt. Az adományozott anyag és a társadalmi munka díja talán még en- nél is több.
     Az építkezést szervezte és vezette Lipták János, törökszentmiklósi építész. Építők voltak: H.Tóth József, Pintér István, Gulyás István, kőművesek: Kiss Imre asztalos, Valentiny Ágoston, bádogos, Boros Ist- ván, Tóth Dezsó fiai lakatosok, és Karakas villanyszerelő.
     A homokkitermelés Balogh András homoktároló helyén történt, aki a szerviták rendelkezésére bocsátotta, díjmentesen, a tulajdonát képező területet. Itt 22 munkás dolgozott. Március 4-én kapta. meg a Rend a szolnoki járási Főjegyzőtől az építési engedélyt, személyes utánajárás után. Március 6-án a Rendház 6000 db épitőjegyet bocsátott ki, hogy az ezek árából szerzett pénzt az építkezés céljára felhasználja. Március 16-án kezdődött meg a templomépítés. A reggel fél 8-kor mondott szentmise után a Prior (szerzetes elöljáró) megáldotta a helyet és a munkásokat. Nyolc munkás kezdett. A munkásokat a Közvetítő-Szakszervezet adta. A földmunkálatok órabére 1,70 Ft + 4% volt, a kőműveseké 2,60 + 4%. Fizetni kellett még az akkor fennálló rendelkezések értelmében minden munkás után 20% illetékadót. (ez csak az alap volt. Ehhez még jöttek egyéb járulékok, azután 13%-os OTI (akkori betegsegélyező szervezet rövidített neve) fizetni való.
     Sokan segítettek díjmentesen, mai szóhasználat szerint: "Társadalmi munkával." Volt olyan nap, amikor 60-80 ember is segített, dolgozott, fizetést nem kérve. Egyszer volt 90 személy. A legtöbb 106 személy.
     Április 6-án kezdték a szentélyt építeni. Alapja 4,5 m mélyen van a földben. A fundamentum sok téglát emésztett föl, mivel a templom padlózatát 90 cm mélyre süllyesztették. A munkálatok közben sok emberi koponyát találtak, mivel a domb alatt eredetileg temető volt.
     Április 15-én, Nagypénteken, már az új szentélyben volt a szertartás. Délután a főtemplomból jött a Nagypénteken szokásos körmenet.
     Április 19-én a szervita házfőnök a tanyákat járta, hogy gerendákat vásároljon az építkezéshez. Fáradozása sikerrel járt. Az összes vasgerendát a kengyeli Állami Hatóságtól vette meg, (báró Urbán Gáspár egykori kastélyából). Kg-onként 35 fillér volt az árunk. Az egyházközség bontotta le.
     A templom oldalfalainak a lebontása április 24-én kezdődött meg. 17 fizetett munkás dolgozott. Jöttek sokan olyanok is, akik társadalmi munkában dolgoztak. Számuk sokszor fölülmúlta a fizetett munkások számát. Most történt a templom padlózatának lesüllyesztése. Rengeteg földet kellett eltávolítani a körfal alatt. Ezekből kellett védfalat építeni.
     Május 1-jén megjelentek a templomtervet mutató lapok. Május 5-én a szolnoki Állami Tanfelügyelőség megengedte, hogy az iskolában legyenek a szentmisék a munkálatok tartama alatt, tanítás előtt.
     Május 9-én 40 m³ homokot termeltek ki és szállítottak a templom belső vakolásához. Május 15-én volt az új templomban az első istentisztelet. Ha már lehetett is használni a templomot szent ténykedésekre, az építkezés még nem nyert befejezést. Május végén történt meg a templom alapbetonozása, melynél sokan segítettek.
     Ugyancsak ekkor készült a templomot körülvevő térbeton. Csapadékveszélytől kellett védeni a templom közvetlen környékét. Az oszlopos pillérek a főhajában ekkor kaptak vasbetonköpenyt.
     A térbeton azonban nem védte meg a tornyot a süllyedéstől. Ekkor vásárolták a vasbeton gerendákat, hogy a torony süllyedését megakadályozzák, és húzták fel kötélen a lépcsőkön. Kivésték a pillérek gerendahelyét a templom alapzatában. Mellékpilléreket is csináltak, hogy a teher ne egy helyre nehezedjék. A torony alá behúzták a gerendákat, hogy a megépített alapokra át tudják adni a terhelést.
     Amikor a templomot építették, az oltárra egy pieta (Jézust holtan ölében tartó fájdalmas Mária szobor) szobrot tettek, amely most a templom főbejáratánál lévő előcsarnokban, belépve jobb kézre látható. Művészi értéke nincs, de a hívek vallásosságának szolgálatára alkalmas. Mutatja ezt az a tény, hogy ma is sokszor látunk előtte és mellette imádkozó embereket, akik mindig hoznak friss virágot. Van aki évtizedek óta díszíti ezt a hívek lelkéhez oly közel álló Mária-szobrot. Ez volt az oltárszobor mindaddig, amíg a római Mária-szobor meg nem érkezett, 1948-ban. Ekkor került a Pieta a mai helyére az előcsarnokba.
     Az új templomot 1949 július 3-án szentelte fel Dr. Czapik Gyula akkori egri érsek.
     A szerviták a hívek buzgóságának emelésére és áhitatának állandósítására bevezették a Via matris (fájdalmas Szűz útja) nevű ájtatosságot, emlékeztetőül Szűz Mária fájdalmaira. Ezt az ájtatosságot minden pénteken tartották. Gyakorlata a szerviták távozása után kb. három évtizeden át még fennmaradt. Ezt az ájtatosságot Mária hét fájdalmának emlékére imádkozták, úgy, mint a keresztutat szokták.
     A szerviták terve a templom külsejének átalakítására vonatkozólag nem valósult meg, mert 1950-ben az állam a szerzetesrendek működését megszüntette. A szervitákét is. Az itt működő szerzetesekből azokat, akik áldozópapok voltak, az egri Főegyházmegyei Hatóság az egyházmegye szolgálatába átvette s mint egri egyházmegyés papok működtek tovább. Távozásuk után a Kálvária-templom lelkészi teendőit az egri Főegyházmegye papjai látták el, mivel Törökszentmiklós az egri Főegyházmegye területén fekszik, és látják el ma is.
     A hitélet fellendítésére és elmélyítésére megalakult a nők számára a szervita harmadrendnek nevezett hitbuzgalmi egyesület, azonban működése is megszűnt 1950-ben.
     Imre János c.esperes, plebánosi működése idején, aki 24 évet töltött e városban, négyet, mint káplán a Szentháromság templomban, 1965-69-ig, 20 évet pedig a Kálvárián, 1969-89-ig, a templom belsejét háromszor festették. Utoljára 1987-ben. Az ornamentális részt a kalocsai "pingáló" asszonyok két leghíresebb népművésze, özv. Vén Lajosné és leánya, Szvitek Antalné festette. A kegyszobor mellett "szomorú" kalocsai mintát alkalmaztak. Így a sötétebb keret még jobban kiemeli a Fájdalmas Anya alakját. Az itteni díszítőfestés páratlan népmúvészeti alkotás.
     A templom előtti kőkeresztet Oláh József és felesége Szécsi Julianna készítették. E kereszt előtt vannak nagybúcsúk alkalmávai a búcsúi főmisék, mivel a nagyszámú hívősereg miatt a szabadban kell bemutatni.
     A templom külsejét az utóbbi 20 év alatt kétszer restaurálták. Harmadszor 1989 nyarán restaurálta Csonka József helybeli kőművesmester és brigádja. Ugyancsak Imre János lelkipásztori működése alatt javították a bástyafalat és készítették a bástyafal belső oldalán lévő kő ülőpadot is.

PLÉBÁNIAI TEMPLOM ÉS BÚCSÚJÁRÓ HELY

A Kálvária kápolnából jogilag és ténylegesen plebánia-templom lett, amint ezt az előbbiekben részletesen ismertettük.
     A templom titulusa (címe) Fájdalmas Szűzanya. A Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletének bibliai alapja van: Máté 2,13., Lukács 2,35; 2,48; János 19,25. Az Ómagyar Mária siralom jelentős nyelvemlékünk a 13. századból, amely tanúsítja a középkori magyarok tiszteletét a Fájdalmas Szűzanya iránt.
     A plebánia alapítása és a kápolnának plebánia templommá minősítése 1948-ban történt. A plebánia lelkipásztori szolgálatát az egri érsek a szervitákra bízta. A szervita szerzetesrendet 1234-ben a Firenze melletti Monte Senarion alapította hét előkelő olasz férfi, a Fájdalmas Szűzanya tiszteletének terjesztésére és 1304-ben hagyta jóvá XI. Benedek pápa.
     Templomunk plébániai templom. Ez azt jelenti, hogy az Egyház szerkezetében a plébánia - jelen esetben meghatározott városrész - híveinek saját temploma. A templomi lelkipásztorkodásnak elsősorban a saját hívekre kell kiterjednie és mindenkire, aki a plebánia területén él. Templomunk plebánia templom is és kegytemplom is, így búcsújáróhely, kegyhely is. A kegyhelyekről az egyházjogi törvénykönyv (Codex Iuris Canonici) így tudósit: "Kegyhelynek azt a templomot vagy más szent helyet nevezzük, ahová különleges vallásos okból számos hívő zarándokol el a helyi ordinárius jóváhagyásával." (1230. kánon.) Az 1234.kánon 1.§-ban pedig tanítása így folytatódik: "A kegyhelyeken bőségesebben kínálják fel a hívőknek az üdvösség eszközeit, Isten igéjének buzgó hirdetésével, a liturgikus élet megfelelő előmozdításával, főleg az eucharisztia és a bűnbánat szentsége útján, valamint a népi vallásosság jóváhagyott formáinak ápolásával."
     Az egész város hívő közönsége a Kálváriát ma is szereti. Sokan látogatják a helybeli másik plebánia területéről is. Búcsúra az egész ország területéről jönnek. A kápolnának két búcsúja van. Kis és nagy búcsú. A kis búcsú a Virágvasárnap előtti pénteken, négynapos lelkigyakorlattal egybekötve, a nagy búcsú pedig szeptember hó harmadik va- sárnapján. Ilyenkor már sokan előtte való nap, szombaton jönnek, (mint minden búcsújáró helyre) és itt is a templomban töltik az éjszakát. A nagy búcsú napján a főmise a templom előtti kereszt előtt felállított szabadtéri oltárnál van, amelyet követ a körmenet. A körmenet kezdetben a nemzetközi főútvonalon volt, de mivel később nem engedélyezték, azzal a "megokolással", hogy "a forgalmat nem lehet megakadályozni", ezért a körmenet útvonala a mellékutcákra került. Bár ekkor is be kellett jelenteni a rendőrségnek, de mindig engedélyezték. Ma nem kell bejelenteni, de még nem jöttünk vissza a nemzetközi főútvonalra. Majd ez is meg fog történni.

A FÁJDALMAS SZŰZANYA-PLÉBÁNIA TÖRTÉNETE

A szervita-rendház és a Fájdalmas Szűzanya Plebánia hivatala egy katolikus iskolában nyert elhelyezést. A rendházat az egykori katolikus iskolából a Szentháromság Egyházközség bocsátotta a Szervita Rend rendelkezésére és használatára mindaddig, amíg szükség lesz. Akár a Rend megszűnik, akár a szerzetesek elhagynák Törökszentmiklóst, az épület a Szentháromság Egyházközség tulajdonába szállna vissza. Amit a Rend építtet, az megmarad a Rend birtokában.
     Az iskola középső része legalább 150 éves. Az épület baloldali része, mely jelenleg pedagóguslakás és a jobb oldali rész, a jelenlegi plébániaépület, később épültek az iskolához. Az iskolaépületből alakították ki a mai plebániarészt. Az iskola államosítása (1948) után a plebánía felőlí bejáratot elzárták és az iskola részére az épület nyugati oldalán csináltak bejáratot. A plebánia jelenlegi folyosója évtizedeken át egybe volt az iskola folyosójával, csak Imre János plébános, jelenleg budapesti pálos szerzetes, a plebánia folyosót később - okosan - elfalaztatta az iskolától.
     A templom kibővítésekor vezették be a plébánia udvarára a vizet, (ahol a csap ma is látható) és a plebániaépülstbe is. Amikor a vízvezetéki cső helyét markológéppel kiásták, a földből sok koponya és lábszárcsont került elő, bizonyságául a lakosok által addig is ismert ténynek, hogy a templom körül valóban - a régi szokás szerint - temető volt, mint ahogy néhol még ma is van, főképp a hegyvidékeken.
     1946 tavaszán P.Héder szervita tartományfőnök~P.Kováts János rendtag kíséretében szemlét tarott a helyszínen és majdnem teljes megegyezés jött létre a plebánia teljes kettéosztására és Özv. Kóródi Mihályné Egyházra hagyományozott hagyatékának átvételére. (Széchényi, ma Vöröshadsereg utcai háza és több, mint 40 kat.hold föld). Mielőtt azonban a szerviták letelepedhettek volna, az örökölt földet az állam az Egyháztól elvette.
     A plebániamegosztást a Szervita Rend nevében P.Ángyán M.Fülöp tartományfőnök, a helybeli plébánia nevében pedig dr. Bőthy Lajos, prépost, esperes-plébános írta alá, a döntést az egri Főegyházmegyei Hatóság 1753/1948 sz. alatt fogadott el és hagyott jóvá. Ugyanezen ügyiratával állította fel a II.sz. törökszentmiklósi Fájdalmas Szűzanya plébániát. Az új plébánia területét a város nyugati részén határolták körül és azt az egri érsek jóváhagyta.
     Az új szerzetház első főnöke s egyben első plébános P.Kováts M. János Angelus lett. A ház első tagjai a plebános és házfőnök mellett P.Póka M.Elek, Andorkó M.Hilár, P.Laluk Bonfil atyák voltak, velük fr. Takács Béla laikus (rendtag, de nem felszentelt pap) testvér.
     P.Kováts szervezte meg az iskola egy tanterméből, egy tanítói lakásból, az iskola szolga lakásából, valamint özv. Kóródi Mihályné által adományozott 9.000.- Ft-ból átalakított ideiglenes rendház bebútorozásának és lakhatóvátételének ügyét. Az átalakítás karácsonyra készen volt. A következő év februárjában már készen volt a teljes berendezés, gyűjtés, természetbeni adományok, előadások, színdarabok, teavacsorák rendezéséből befolyt jövedelemből. A plébániai intézményhez egyházközségi szervezetet létesítettek.

PLÉBÁN0S0K NÉVSORA

1948-1950: P.Kováts M.János Angelus, 1950-1953. Tóth Sándor, 1953-1956: Regőczy József, 1956-1959: Kiss Pál, 1969-1965: Eged János. 1965-1969: Juhász Mihály, 1969-1989: Imre János, 1989 óta Parádi Félix.

TISZATENYŐ

A Törökszentmiklósi Fájdalmas Szűzanya plebániához tartozik ma Tiszatenyő nevű község, mint filia. Filián nem lakik helyben lelkész, hanem máshonnan jár át a lelkipásztori teendők végzésére. Ezt a községet 1950-ben csatolták a törökszentmiklósi Fájdalmas Szűzanya-plebániához, amikor "TENYŐTELEP"-et /addig ez volt a neve/, önálló községgé nyilvánították.
     Tenyőszíget államközigazgatásilag Szolnokhoz nyert átcsatolást, de egyházilag plebániánkhoz tartozik.
     Tiszatenyő neve a középkorban Tenyőmonostora volt. Tenyőmonostor a Szolnok nemzetség családi monostora volt. III. Endre király 1299-ben igazolta, hogy Tenyőmonostora régóta fennáll. Ezután elpusztult. Mint Pél nevű földet I. Géza király /1074-1077/ 1075-ben a garamszentbenedeki apátságnak adományozta. 1299 körül a jeruzsálemi Szent Sír lovagrendnek volt itt várszerű monostora. Szent Péter apostolról nevezett prépostsága a középkorban a váci egyházmegyéhez tartozott. Tenyő faluban a XVI. században még 8 jobbágyporta volt, de a török hó- doltság idején elpusztult. 1720 körül az Almássy-birtokot képező Törökszentmiklós pusztája az egri egyházmegye része lett.
     Letelepedésüktől kezdve a szerviták jártak Tiszatenyőre, ők végezték az ottani katolikusok lelkigondozását. Ettő1 kezdve minden vasárnap volt szentmise. Az atyákat kocsival hordták ki. A szentmisék az iskolában voltak.
     Az iskola közelében templomnak ki volt hagyva hely. A pénz is meg volt rá, de az állam építéshez engedélyt nem adott. Imre János c.esperes-plébános /1969-1989/ akart házat venni misézési helynek, kápolnának, de szándéka nem sikerült, amennyiben a vételhez az akkori állam nem járult hozzá. Akkor egyházi ingatlan vásárlásához és egyházi épület építéséhez állami engedélyre is szükség volt. Misézési helynek így továbbra is megmaradt az állami iskola egyik tanterme. Még jó, hogy ez is lehetséges volt. Lehetett volna rosszabbul is, úgy, hogy ezt sem engedik meg. De megengedték. Jelenleg is fgy van. Minden hónapban két vasárnap van szentmise.
     Az iskolakápolna búcsúja május hó 3-a, a Szentkereszt feltalálásának ünnepe, vagy az azt követő vasárnap volna. Ezt talán senki se tudja ma a községben. Erről egy idős bácsitól értesültem, aki valamikor ott lakott és teljesen biztos ebben. Jelenleg Törökszentmiklóson lakik.
     Tiszatenyő eléggé messze van Törökszentmiklóstól. Bár az 1985-ös Schematizmus 2 km-t tüntet föl, de a valóságban ez nagyobb távolság. Épp e távolság nagysága miatt nem valószínű, hogy egykor összeépül Törökszentmiklóssal.
     Egyébként a község eléggé fejlődik. Az emberek dolgoznak, szép házakat építenek. Egyenes utcái vannak a községnek, mint Törökszentmik- lósnak. A lakosság vegyesvallású: katolikusok és reformátusok.

UTÓSZÓ

A Szervita Rend magyarországi működésének újrakezdéséről értesültem a közelmúltban (1991). Itteni visszatelepülésükről még nem kaptam értesülést. A Rend vezetősége azonban egykori törökszentmiklósi rendházukról nem feledkezett meg.
     A közelmúlt nagy eredménye a fakultatív hitoktatás tényleges viszszaállítása az iskolákban országszerte és Törökszentmiklóson is.

Felelős kiadó: F&jdalmas Szűzanya Egyházközség, Törökszentmiklós