A „tekija" török szó, magyarul annyit jelent, mint
kolostor, zárda. Az 1660. év körül egy kisebb török
templom állt azon a helyen, ahol most a kegytemplom van. A mecset előtt faházikó volt, ebben két
török dervis, remete élt és dicsérte az egy örök Istent. A templom közelében forrás fakadt, amely hűs,
üde vizet adott, és a közeli Péterváradról tömegesen
jöttek ide a törökök - részint, hogy szomjukat oltsák, részint, hogy vallásos mosakodásukat elvégezzék.
A török hódoltság után (1693-ban) a mecsetet kápolnává alakították át az idetelepült jezsuiták, és azt
a Havi Boldogasszony tiszteletére szentelték. Amikor
1716-ban Pétervárad alatt több mint 200 000 emberrel megjelent a török, Savoyai Jenő csak feleannyi
embert tudott a csatába fölvonultatni. Az ütközet
1716. augusztus 5-én, éppen Havi Boldogasszony ünnepén zajlott le, és a keresztények fényes győzelmé-
vel végződött. A törökök teljesen szétverve, eszeveszett futásban kerestek menedéket.
A hagyomány szerint a kápolna közelében álló
hatalmas fa ágai között egy Mária-képet találtak a
keresztény katonák, amely hasonlított a római Havi
Boldogasszony kegyképhez. Jenő herceg ez előtt a
kép előtt könyörgött segítségért; a győztes ütközet
után ő maga vette le a fa ágai közül és vitte be
nagy ünnepséggel a katonák örömujjongása. és ágyúdörgés közepette a kápolnába, s ott a Te Deum hangjai mellett az oltárra helyezte.
Ez az a híres kegykép, amely a tekiai templom
oltárán van. A péterváradi győzelem emlékére XI.
Kelemen pápa az egész Egyházban egyetemessé tette
az Olvasós Boldogasszony ünnepét.
A kegykép előtt és a forrás vizében való mosakodás után igen sok csodás gyógyulás és egyéb imameghallgatás történt.
A kápolna helyén 1881-ben építették a mai kegytemplomot újgótikus stílusban. A régi török templomot, amelyet annak idején sekrestyének alakítottak át, lebontották, és helyére egy kupolát építettek;
ez alatt áll az oltár. Az oltár háta mögött az úgy nevezett belgrádi Szűzanya képét helyezték el.
Tekián tulajdonképpen két búcsú van. Az egyik
az úgynevezett kis búcsú, július 26-án, szent Anna
napján, a nagy búcsú augusztus 5-én Havi Boldogasszony napján.
A kegyhely az újvidék-belgrádi műút mellett,
Péterváradtól 3 kilométerre fekszik. Megközelíthető
az Újvidék központjából induló helyijáratú autóbusszal: annak végállomásától 15 perc gyalogjárásra
van.
(Forrás: Búcsús könyv. Római Katolikus Plébániahivatal, Doroszló. 1974. 57-58.old. )
Csorba Béla: Tekiai búcsújárók (1997)
|
|
A kép forrása: Jordanszky Elek: A Magyar Országban 'saz ahoz tartozó részekben lévő Boldogságos Szűz Mária Kegyelem' képeinek rövid leírása. Posonban, 1836.131.old.
|
Havi Boldogasszony, prototípusa a római S. Maria Maggiore Szent Lukácsnak tulajdonított ikonja, lásd Szeged-
nél is!
Elsődleges jelentése: a Római Egyház Mária-kultuszának apostoli eredetére utal. Apologetikus jelentősége
miatt kultuszát különösen a jezsuiták
karolták föl és propagálták. További jelentése a kegyképhez fűződő legendával kapcsolatos: Nagy Szent Gergely
pápa idején dühöngő pestisjárvány alkalmából körmenetben hordozták
végig a városon, amikor is angyalok jelentek meg, akik a Regina Coeli-t zengették, a szentéletű pápával felváltva.
(Ezért kapcsolódik a húsvéti Mária-antifóna Szűz Mária római főtemplomában tisztelt kegyképéhez.) Az engesztelő körmenet során a nép egyszerre
csak arra lett figyelmes, hogy Hadrianus császár mauzóleuma (Angyalvár)
fölött az isteni büntetést végrehajtó
angyalszobor pusztító kardját hüvelyébe helyezte, s a járvány megszűnt.
Ezért a kegykép sajátos neve „SALUS
POPULI ROMANI", vagyis a római nép
üdvössége, illetve a szó eredeti értelmét tekintve: egészsége. A kép másolása évszázadokon keresztül tilos volt,
csak a Borgia Szent Ferencnek 1569-es első engedélyezett kópiája utáni
évben kezdett elterjedni. A kegykép
kultuszát hazánk felé leginkább az ingolstadti (Mater Ter Admirabilis) és a
krakkói jezsuitáknál tisztelt másodlagos kegyképek közvetítették. Savoyai
Jenő herceg 1716-os, augusztus 5-én,
éppen Havi Boldogasszony-napján
aratott döntő fontosságú péterváradi
győzelme folytán a kegykép töröktől
védő jelentéssel is gazdagodott.
A XVII. század elejéről származó kegykép festőja ismeretlen.
(Forrás: Dr.Szilárdfy Zoltán: A magyarországi kegyképek és -szobrok tipológiája és jelentése. in:Barna Gábor - Bálint Sándor: Búcsújáró magyarok. Szent István Társulat, Budapest, 1994. 340.old.)
|
|
