Pesttől négy mérföldnyire északkeletnek, a kassai országút mellett, Gödöllőhöz félórányira fekszik a Besnyői puszta, melyet búcsújáróhelye tesz nevezetessé.

A táj, melyet e tér elfoglal, rajzunk által híven van föltüntetve. Az országút mellett elöl áll az egyház, ehhez hozzáépítve van a kolostor, mely megett gyönyörű fekvésű kert díszlik. Az egyház körül ősi szilfák emelkednek, karcsú derekaikkal s gazdag koronáikkal védve azt az idők viszontagságai ellen; s ezen kis völgy körül regényes hegyek s halmok domborulnak, bortermő venyigékkel s vaddal bővelködő erdő sötéte által még inkább kiemelve az egyház fehér falait; — oly szerény, oly kedves regényességű e táj, hogy az ember ajkait annak szépségei önkéntelenül imára nyitják föl, melyben dicsőíti az Istent, ki azt teremté. Igen jól van megválasztva a hely: ide csakugyan templom illik.

Századokkal ezelőtt sokáig templom állott itt, de elpusztulván az, három századon keresztül csak kormos romjait mutatá a szent épületnek, a midőn 1759-dik év tavaszán gr. Grassalkovich Antal elhatározá e helyre szűz Mária tiszteletére kápolnát építeni.

A templomromot szétbontották, s az e munkával elfoglalt kőmívesek egyike, álma következtében a főoltár helyén kutatván, ott egy négy hüvelyk magasságú, csontból faragott Mária-szobrot lelt, a Krisztus-gyermeket tartván ez karjain. Ezt a gondviselés különös csodájának vélték, a szobor hosszú évek során keresztül épen megmaradt, s az most a főoltárt díszíti, miután a két rajta lévő fejre gyémántfénykoszorút készítettek, melynek köveit gróf Grassalkovich Antal s gróf Klobussiczky Terézia jegygyűrűikből vétették ki 1770-ik évben. Ezen szobor most egy csinos és nagy ezüstszekrényben a főoltáron áll. Az ezüstszekrényre gróf Migazzi Kristóf bíbornok s váczi püspök emléket vésetett, melybe Grassalkovich gróf iránti tiszteletét foglaltatá.

1761-ik évben a kápolna már föl volt építve, s azon év augusztus 15-én fölszenteltetett, s ezen nap Mária menybemenetele a hely főünnepévé fogadtatott el; az istentiszteletet három lelkész teljesíté, de 1763-ban a gróf a kapuczinus szerzetnek adá által a kápolnát, s a rend számára kolostort építtetett, s az említett szerzet tíz tagja most is lakja azt. 1768-ban pedig a kápolna elé (mely az íves boltozatrészt foglalja el) azon szép tornyos templomot építteté az alapító.

A Mária-szobrot csudatevőnek találták, minek következtében az egész nyáron át számos búcsújáró látogatja meg a helyet. A pestbudaiak pünkösdkor szoktak ide rándulni.

Hogy mily számosan látogatják e helyet, onnan látszik, hogy volt nap, midőn tizennégy ezeren gyóntak meg az egyházban.

Az egyház közelében azon dombtetőn, honnan rajzunk vétetett föl, egy ősi szilfa emelkedik, melynek odvába gyűlt vizét a búcsújárók messze vidékekre elhordják, s szemfájás ellen gyógyszerül használják. Az egyház belseje csinos, egyszerű, ámbár az oltár körül számos, a búcsúsok által hozott képek vannak fölaggatva. A két mellékoltár csinos képpel van ellátva.

A szerzet tagjai már készülnek a kolostor századéves birtoklását megünnepelni.