Czestochowa, a lengyelek - századunkra nemzetközi jelentőségűvé vált - nemzeti kegyhelye már alapításában is szoros szálakkal kötődik a magyar katolicizmushoz. A Jasna Góra-i kolostort ugyanis 1382-ben, Márianosztráról kiindulva, magyar pálos szerzetesek alapították. Amíg a magyar pálos rendtartomány az évszázadok viharaiban kétszer is megsemmisült - előbb a török pusztításai, később II. József császár, a kalapos király korlátozó intézkedései következtében -, addig a czestochowai kolostor fokozatosan a pálos rend legfontosabb központjává vált. Híres kegyképe történelmi kapcsolatok révén került Lengyelországba. A Mária-ikont Opuliai László, Nagy Lajos király rokona, Magyarország nádora, Lengyelország későbbi helytartója ajándékozta a czestochowaiaknak. Királyi eredetére utalnak a Szűzanya köpenyét díszítő Anjou-liliomok. A viharos lengyel történelem során a kegyképpé magasztosult Mária-ikon a Regina Poloniae (Lengyelország királynéja) nevet kapta. Tisztelete különösen a XVII. századtól erős, bár czestochowai zarándoklatokat már a XV. század elejétől ismerünk. Főbúcsúján, május 3-án, a búcsújárók száma több tízezer volt, ez századunkra évi egymillió fölé emelkedett. Nagyon népszerűek máig, s azok voltak az elmúlt évtizedek alatt is, a Varsóból és más városokból a Czestochowai Fekete Máriához vezető gyalogos zarándoklatok, amelyeken magyarországi fiatalok is rendszeresen részt vettek és részt vesznek.
     Magyarországi búcsúsok a történelmi, gazdasági és dinasztikus kapcsolatok miatt az elmúlt évszázadokban is sűrűn felkeresték Jasna Górát. A zarándokok neveit a középkor óta egy kódexben vezették A névsorban több magyar főurat is találunk. Homonnai Drugeth ungvári főispán például 1552-ben a kegyhelyen Szent Anna tiszteletére oltárt építtetett. Egy másik főúri magyar asszony, Bánffy Dorottya három lányával és fiával együtt beiratkozott az itteni Szűz Mária-társulatba.
     Az újabb kutatások megállapították, hogy a hársfa lapra festett ikon egy jeles itáliai festő, Simone Martini műhelyéhez kapcsolható, amely kapcsolatban állt az Anjoukkal. A' bizánci Hodégétria típusú képen Mária bal karján tartja áldást osztó fiát, a gyermek Jézust, akinek bal kezében az élet könyve látható. A Fekete Mária néven ismert ábrázolás nemcsak a lengyelek királynője lett, hanem a pálos szerzetesek patrónája is. Másolatát lehetőleg minden pálos rendi templomban elhelyezték. A pálosok török hódoltság utáni magyarországi talpraállásakor így került a másolatokból több helyre hazánkba is, melyek nem szolgai kópiák, hanem sajátos, ízes átköltések.
     A másolatnál a körülöttük kibontakozott búcsús tiszteletet vizsgálom: elsősorban Márianosztra, majd Sopronbánfalva tekintetében.¹
     A pálos remeték márianosztrai kolostorát Nagy Lajos király alapította a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Innen származik neve is: Maria Nostra, a mi Máriánk. A török hódoltság idején elnéptelenedett kolostort Széchényi György esztergomi érsek állította helyre romjaiból, aki 17 000 forintos alapítványával lehetővé tette, hogy 1718 és 1721 között felépüljön a régi helyén a templom. Az ekkor már élő rendi szokás szerint itt helyezték el a czestochowai kegykép másolatát, a pálosok patrónájának képét, hogy évszázados kultusza, oltalmazó ereje kisugározzék a kolostor körzetére, s minél több Mária-tisztelőt vonzzon ősi fundusukra. A kegykép népszerűségét bizonyítják a különböző fogadalmi jegyek, amelyeket a zarándokok ajánlottak föl hálából, valamint az ünnepélyes megkoronázás, amely 1749. augusztus 31-én történt. Legújabb megkoronázása 1983. október 2-án volt, amikor Lékai László prímás, esztergomi érsek a magyar Szent Korona imitációjával ékesítette föl a képet. A márianosztrai kegyképet 1720 körül Laskivi Cyprián pálos szerzetes festette. Előképe a czestochowai kegykép.²
     A prototípus jelentésrétegeit a másolatok, köztük a márianosztrai is képviseli. A kegyképet - legendája szerint -, a Hodégétria-típusokhoz hasonlóan, maga Szent Lukács evangélista festette, mégpedig a názáreti Szent Ház Szent József által készített asztallapjára. Szent Lukács remek barokk oltára a czestochowai bazilika bal oldali részén helyezkedik el, oltárképén a kegyképüket festő evangélistával. Annyi bizonyos, hogy a besötétült ikonok mindig azt a képzetet keltik a szemlélőben, hogy messzi évszázadokban készültek. Esetünkben mégis inkább az arcok és a kezek tudatosan festett sötét tónusáról van szó, amiért is Fekete, illetve Szerecsen Madonnának nevezték el. Bibliai értelemben a feketeség a súlyos megpróbáltatások jelképe, amit a gyakran Máriára alkalmazott Enekek énekében is olvashatunk: „Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; [...] Ne nézzetek engem, hogy feketés vagyok, mert a nap színtelenített meg engem: anyám fiai harcoltak ellenem."³ A bibliai idézet beteljesedését érezhették Mária tisztelői a képrombolás harcos éveiben éppúgy, mint a huszitizmus és a protestantizmus küzdelmeiben. Mária arcán a kardvágás nyoma ennek az ellenséges érzületnek az emléke.
     Sobieski III. János lengyel király, amikor 1683 szeptemberében a török hadaktól szorongatott Bécs megmentésére vonult, magával vitte a kegykép egyik másolatát, amely előtt imáit végezte. A szeptember 12-én bekövetkezett győzelem palladiuma - a Passaui Segítő Mária mellett - a Czestochowai Istenanya lett. Ezért hagyta a győztes hadvezér emlékül a csata színhelyén, a kahlenbergi kápolnában az általa tisztelt ikont, amely ma is ott látható.
     A czestochowai kegykép kultuszának jelentősebb emlékei Magyarországon: a pesti Egyetemi, egykor pálos templom főoltárán, rézlemezre festve, va- lamint az egervári plébániatemplom főoltárán. Mellékoltárokon 1639-ből a nagyszombati Keresztelő Szent János-, egykori jezsuita Egyetemi templomban, a pesti Rókus-kápolnában, a terézvárosi plébániatemplomban, a bajai, kassai és váci ferences templomban, a bölcskei és perkátai plébániatemplomban látható. A kismartoni ferencesek kegyoltárára emelték. Legnevezetesebb változatát, amelyet ma is élő és virágzó kultusz vesz körül, a szeged-alsóváro- si ferences templombejárat jobb oldali oltárán látjuk, amelyet Morvay András szegedi festő készített 1740-ben. Ehhez írta Juhász Gyula szépséges versét A Fekete Mária címmel. A kegyképet a sekrestyeszekrény számára Hogger János festette. A Báthori István lengyel király leszármazottja és II. Rákóczi Ferenc nagyanyja, Báthori Zsófia által alapított kassai jezsuita templom falán a czestochowai kegyképnek feltehetőleg az alapítónőtől származó, XVII. századi másolata függ. Ezzel egykorú a szabadkai ferencesek kegyképe is.
     A hazai másolatok közül emeljük ki a sopronbánfalvai képet, amely körül jelentős búcsús tisztelet bontakozott ki! A sopronbánfalvai, Szent Wolfgang (Farkas) tiszteletére szentelt középkori kápolnát a pálos rend kapta meg a XV. század végén. A török előrenyomulás miatt Bécsújhelyre menekült pálosok 1614-ben tértek vissza, majd megkezdték templomuk és kolostoruk újjáépítését. Ettől az időtől kezdve Mária ünnepein tömegesen keresték fel Nyugat-Magyarország lakosai a kegyképet.
     A Hyngeller János pálos művész készítette, díszesen faragott rokokó keretben lévő Mária-kegyképen az évszázados áhítat jeleit a ráaggatott éksze- rek és koronák bizonyítják. A kegykép feltehetőleg már a XVI. században az ottani pálosok tulajdonában volt. A czestochowai kegykép egyik legkorábbi hazai másolata lehet.⁴ Esterházy Pál nádor jelentős művében megemlékezik a bánfalvai kegyképről, Bondorfi csudálatos Boldog Asszony képe Magyarországban címen: „Midőn á Sopron Városiak ez előtt Két száz Esztendővel mind Catholicusok, avagy Pápisták vóltanak, építettek a Remete Szent Pál Szerzetín lévő Barátoknak Bondorff nevű Falu fölött egy Klastromot Szent Farkas Püspök tisztességére, Vittenek azon Péternek egy Bóldogságos Szűzképit oda, melly á Czesztokoi képnek hasonlatosságára vagyon írva, az holott most is fölötte nagy aétatosságok lévén, malasztokat is nyernek az jámbor Keresztények, az Bóldogságos Szűz esedezése által."⁵
     A másik, szintén a XVI. századra datált másolatot Sőtér Benedek Pálosveresmartról vitte a gyöngyösi ferencesekhez az 1600-as évek elején. A kép később a mátrafüredi templomba, majd onnan a Mátra Múzeumba került.

     A Krisztus kínhalálát és Mária keserűségét kifejező művészi kompozíció a középkor végi áhítatformának, az úgynevezett devotio modernának egyik legegyetemesebb szimbólumává magasztosult szakrális együttese.
     Az 1413-as kölni tartományi zsinat adata szerint a husziták a Pietá-ábrázolások ellen „esztelenül dühöngtek".⁶
     A kor passió-misztikájától motivált lelkiséghez a reformáció idejétől kezdve ezen ikonográfiai típushoz vezeklő, engesztelő gondolat kötődött, miszerint a hitújítás által megtépázott keresztény egység jelképeként siratva tartja ölében Krisztusnak sebekkel borított holttestét a Fájdalmas Anya mint a Mártírok Királynéja.
     Az eredetileg kőoszlopra állított, fafaragású, festett Pietá-szobrot gróf Czobor Imre és felesége, Batich Angelika fogadalomból emeltette 1564-ben. A mű ismeretlen felvidéki mester alkotása a XVI. század elejéről. Az évszázadok során sokszor átfestették. Krisztus és Szűz Mária fejét mintegy háromszáz év óta korona ékesíti, s a kegyszobrot a hívő nép az ünnepi alkalmakra külön is összpontosító kegyelettel öltöztette.
     Esterházy Imre esztergomi érsek, a pálos rend eminens tagja, 1733-ban rendtársaira bízta az akkor már köztiszteletben álló kegyszobrot. A szobor egy háromszögletű kápolnában volt elhelyezve, amely köré évtizedek munkájával uralkodói rangot reprezentáló, nagyszerű épületegyüttest emeltek. A legfőbb mecénás Esterházy érsek mellett Mária Terézia királynő volt, aki férjével és gyermekeivel számos esetben fölkereste az akkor már messze földön híres búcsújáró helyet. Az uralkodó pár szívesen fogadta a pálosok vendégszeretetét. A kolostornapló írója 1762, Nagyboldogasszony ünnepének vigíliájáról följegyezte, hogy a kegyszobor előtt zsolozsmázó barátok énekét a királynő „clara voce" - csengő hangon - kísérte.⁷ Nyilván a ma is látható, uralkodói emblémákkal ékes oratórium emeleti üvegezett erkélyéről kapcsolódott be az ünnepi liturgiába a királynő és házanépe.
A sasvári Pietá barokk kultuszának számos művészeti emléke máig fennmaradt. Pest város akkor egyetlen magyar szenátora, Szalay István pálos konfráter és felesége, Torpis Zsuzsanna, a franciskánusok harmadrendjének megbecsült tagja, a pálosok akkortájt megépült pesti templomában oltárt emelt a Sasvári Fájdalmas Szűzanya tiszteletére.⁸ Oltárképnek a kegyszobrot festették meg. Ez a kép rövidesen maga is kegyképpé vált, amint a ráfüggesztett, máig látható fogadalmi jegyek mutatják. A Fájdalmas Anya fölött még azt a baldachinos előző kegyoltárt látjuk megfestve, amely korábban borult a kegyszobor fölé. Helyette az 1770-es években a királynő az ízlésének jobban megfelelő, mai oltárarchitektúrát emeltette. A pesti kegykép olaszos stílusára utal a Pietá alatt elterülő tájkép, a korábban Komáromból Pestre kerülő nemes ifjúnak, Szalay Istvánnak ökörfejes címere, jelezve maga és elődjei érdemes mesterségét, a mészárosipar ugyancsak elismert jelentőségét. A képre függesztett votívékszerek az egykor oly intenzív kultuszt hirdetik, s megjegyzendő, hogy ez az egyetlen régi kegyképe a fővárosnak, amely károsodás nélkül, eredeti formájában a régi offerekkel díszítve, érintetlenül, máig megmaradt. Az oltár ikonográfiai fölépítésében eszmei program realizálódik a barokk művészet nyelvén, ugyanis az oromzati domborművön a teremtő Atya küldi vigasztaló Lelkét a kesergő Anyához, aki az Isten Fiát tartja ölében; Krisztus öt szent sebét sugaras ezüstfoglalat emeli ki. A kegykép alatti predella-domborművön a kor legnépszerűbb szentjét, Nepomuki Jánost láthatjuk a ravatalon. Ez az ábrázolása különösen a néhány évvel korábban pusztító pestisjárványok idején nyert aktualitást, tudniillik a prágai vértanú ravatalánál számos súlyos beteg nyert gyógyulást. A ravatalkép formai megoldásában érzékelhetjük a XVII. század folyamán olyannyira divatos profán ravatalképek utóéletét, szakrális változatként a templomi művészetben. A kegyoltár két oldalán, az elegáns oszlopok előtt, a donátorok védőszentjeinek, Szent István első vértanúnak, illetve római Szent Zsuzsanna vértanúszűznek a stukkószobra áll. A jó tehetségű, ismeretlen mester az ikonográfiai programot elegáns harmóniában valósította meg, ahol István és Zsuzsanna arcában talán az alapítók vonásai rejlenek. Az 1762. év utolsó napjaiban elhunyt donátort az oltár alatti kriptaüregben helyezték örök nyugalomra, míg özvegyét, a török uralomtól fölszabadult Pest egyik legősibb családjának sarját, az egykori nemes Torpis György csizmadiamester leányát, a ferenciek közeli templomába temették.⁹
     Utóbbi a Fájdalmas Anya iránti tiszteletét azzal is kifejezte, hogy betegségében kíséretével együtt elzarándokolt Pestről Sümegre, a Betegek Orvosához a franciskánus atyák templomába, ahol - egészségét visszanyerve - ünnepi Te Deumot tartottak.¹⁰
     Az egykor virágzó pesti kultuszt átvette a testvérváros is. Kühtreiber Antal óbudai molnármester öreg szolgálója, Pfürts Katalin harminc forintért festette meg az oltárkép másolatát, s a budai Szent Anna-templomnak adományozta. Itt korábban a szentélyben lévő kredencián állt, majd 1804. december 7-én a Szent Kereszt-oltárra helyezték. Ettől kezdve a budai kép kultusza is növekedett, bizonyára azért metszették rézbe a templommal szomszédos Binder-műhelyben, alján felirattal: „Megáldva és hozzáérintve."¹¹
     Ugyancsak Budán a korábban ferences, de akkor már a Szent Erzsébet-apácák templomában is megvolt a Sasvári Pietá, amely ma is látható a kórus előtti helyiség falán.
     A festmény- és szobormásolatok a barokk kori sokszorosító grafika gazdag termésének köszönhetően tudtak elterjedni, ezért jelentős e műfaj közvetítő hatása mind a kultusz, mind pedig a stílus terjesztésében. A grafika műfajá- ba tartozik egy, az Esterházyak Fraknó várában őrzött mezzotinto tézislap is, a Sasvári Boldogasszony képével. Disputáját gróf Erdődy Györgynek ajánlva, az unikális ábrázolást P Pothorsky Lőrinc máriavölgyi szerzetes 1748-ban, a jeles augsburgi rézmetszővel és fiával, Philipp és Christian Rugendassal készíttette el.¹²
     A Sasvári Szűzanya virágzó tiszteletét hirdeti néhány köztéri szobra is, melyek városok, falvak terein, út mentén, vagy temetőkben ma is láthatók. Legszebb, monumentális kőszobra a váci ferences templom előtti teret díszíti. Sarródon és az e tájegységhez tartozó fertődi falvak útjain találhatók szobrai, s a fertőszentmiklósi, napjainkban búcsújárók seregétől körülvett kegyszobor is a sasvári filiációja.
     A márianosztrai kálvárián és a bajai Rókus-kápolna népies ízű, festett domborművén is megtalálható barokk szobra, csakúgy, mint a Nyitra melletti Nagycétény Hármasmária nevezetű útkereszteződésnél álló festett kőszobor, vagy az ipolyhídvégi temető Mater Dolorosa-emléke, s még sorol- hatnók tovább.
     Különösen fontosnak tartom megjegyezni azokat a kegyhelyeket, melyek a Sasvári Boldogasszony kultuszából sarjadtak: a felvidéki Nagytapolcsány, a mátyusföldi Vízkelet-hegy fogadalmi kápolnájának kitűnő kvalitású oltára, előtte a szabadtéri kőszoborral, Kékkő és Kosút templomi szobra, valamint Kismácséd Árpád-kori templomának barokk faszobra, fején a stilizált magyar koronával. Hazánkban a Somogy megyei Segesd kicsiny kegykápolnájának remekbe faragott rokokó kegyoltára és szobra a prototípus közvetlen leszármazottja a XVIII. század közepéről. Egerszalók közkedvelt búcsújáró helyén pazar ötvösművű ezüstkeretben tisztelik a Sasvári Szűzanya festményváltozatát számos fogadalmi ékszerrel díszítve. Érdemes lenne földeríteni a kultusz népi rétegeiből azokat a család- és házvédő, homlokzati fülkébe helyezett szobrocskákat, melyek legszebb példánya, Hebenstreit József pesti szobrász műve, a vácrátóti templom homlokzatán áll. A már említett Esterházy Imre pálos hercegérsek remek esztergomi úrmutatóján is látni a Sasvári Pietá aranyozott ezüstszobrocskáját, akárcsak habán kerámiákon, a Sasvárral szomszédos Holics kerámiatermékein, népi üvegképeken, mézeskalácsosok bábsütőmintáin. A szinte már díszítő motívummá vált témát a prototípus többszörös átköltésével egykorú metszetek közvetítették. A karakterisztikus ikonográfiai típusról elmondható, hogy a magyar kegyszobrok közül ez volt a legismertebb és legelterjedtebb a történelmi Magyarországon.¹³
     A Conpassio együttérző áhítatának érzelme mellett, e páratlan méretű kul-tusz indítóokát a pálosok Krisztus öt szent sebe iránti intenzív középkori tisztelete indokolja.

JEGYZETEK

1 SZILÁRDFY Z., A Czestochowai Fekete Mária ábrázolásai és tisztelete Magyarországon, in Honismeret, 1991, 31-32.
2 BARNA Gábor, Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon, Budapest, 1990, 104-105.
3 Énekek éneke, 1,4-5, Káldi György Biblia-fordítása, Bécs, 1626.
4 SZILÁRDFY Z., A magyarországi kegyképek és -szobrok tipológiája és jelentése, Budapest, Szent István Társulat, 1994, 19-20, 28.
5 ESTERHAS Pál, Mennyei Korona az az Az egész Világon levő Csudálatos Boldogságos Szűz Képeinek röviden föl tet Eredeti..., Nagy-Szombat, 1696, 115.
VOIT Pál, Heves megye műemlékei, IIL, Budapest, 1978,
139, 155, 168. 6 SZILÁRDFY Z., A magyarországi kegyképek..., i. m., 1994, 12, 27-28.
7 SZILÁRDFY Z., Barokk szentképek Magyarországon, Budapest, Corvina, 1984, 25. képmagyarázat.
8 Documenta Artis Paulinorum, IL, szerk. Gyéressy Béla, Budapest, 1976, 242-245.
9 SZABÓ Erzsébet, A pesti ferences templom, Budapest, 1959, 18.
10 KOCSIS Ödön, A sümegi Szűz Mária története és csodái, Sümeg, 1940, 50.
11 SZILÁRDFY Z., Barokk szentképek Magyarországon, i. m., 26. képmagyarázat.
12 GALAVICS Géza, Program és műalkotás a 18. század végén, Budapest,1971, 57, 21. jegyzet.
Az eddig nem publikált tézislap jelzete: „G. Ph. et Christian Rugendas Pater et filius sculpsit et excudit Aug. Vind." Mérete: 112 x 71,5 cm. Az adatok és fotó szíves átengedését dr. Galavics Géza akadémikusnak köszönöm.
13 SZILÁRDFY Z., Barokk szentképek Magyarországon, i. m., 25. képmagyarázat.