Naptár 2000. A szlovéniai magyarok évkönyve. p. 142-155.

Pivar Ella

ÚGY JÁRNAK ODA, MINT A BÚCSÚRA

(A szlovéniai magyarlakta falvak búcsúi)

Aki már hivatalos volt búcsúra, az tudja, a közmondások nem hazudnak: jó helyre úgy járnak, mint a búcsúra. A legkisebb faluban is ez alkalomra kidíszítették a kápolnát, két nappal előtte sütöttek. De a búcsú megnevezés először a búcsúnyerést jelentette; aki a kijelölt templomokat, búcsújáró helyeket látogatta, a katolikus egyház által előírt cselekedetek (gyónás, áldozás, imádkozás, jótett) elvégzése után a bocsánatos bűnök elengedésére búcsút nyerhetett. Ahány búcsú, annyi nappal rövidült meg a halál utáni szenvedés a purgatóriumban. A 16. században annyira elterjedt a búcsúk drága pénzért való árusítása, hogy részben a reformáció kialakulásához vezetett. A mi búcsúink a templom, vagyis a templom címének ünnepei, a szentnek, a “titok"-nak a napjai, akinek a tiszteletére e templomot felszentelték. Vidékünkön a templomi búcsúkat tavasztól késő őszig tartják, főleg nyári időben. A templomi búcsúk nem csak vallási, hanem társadalmi eseménynek is számítanak a mai napig. Vendégséget tartanak, amelyre a közelebbi és távolabbi közösségekben élő rokonokat és komákat is meghívják. Régebben a meghívott vendégeknek már az istentisztelet előtt illett megérkezniük és részt venni a templomi szertartáson. A keresztszülők a mise előtt vagy utána vásárolták meg a búcsúfiát, legtöbbször mézeskalácsot, cukorkát vagy játékszert a templomtéri árusoktól. Az ötvenes évek végétől a lendvai fagylaltosok kerékpárra szerelt ládákból kínálták a fagylaltot és még a legszegényebb háznál is előkerítették a pénzt a zegy gombucca fagylatra. A szentháromsági és lendvai búcsúkon mézsört mértek. A búcsúmise után következett az ételben, italban bőséges ebéd, ami tyúklevessel kezdődött, főtt és sült húsokkal folytatódott, majd rétessel vagy palacsintával ért véget. Evés közben és utána az egymással ritkán találkozó rokonok és komák megbeszélték az elmúlt idők eseményeit, délután elmentek a templomba litániára, majd sétát tettek (legtöbbször a gazdasszony a veteményét, a közeli vetést, gyümölcsöst mutatta meg). A hazaindulás előtt az utolsó tálalás következett, amikor a más házánál vendégeskedő rokonok is néhány percre benéztek, hogy ne lögyön harag, és asztalhoz ültek. A búcsú csak egy napig tartott, és még a távolabb élő vendégek is aznap hazatértek. A vendéglátó, vagyis búcsútartú család a meghívottak otthon maradt hozzátartozóinak az ebéd ételeiből ajándékot, kóstulút küldött.

A fiatalok litánia után már készülődtek a másnap reggelig tartó búcsúi bálra. Kiemelkedő jelentősége volt a táncnak, hiszen falvakban csak a búcsú alkalmából rendeztek bált, ahova a lányok délután kíséret nélkül is elmehettek. A vigadalmakat a kocsmáknál, az iskolaudvarokon, tűzoltószertáraknál vagy valamelyik falubeli gazda tágasabb udvarában tartották meg. A külfalusi legények nagyobb csoportokban látogatták a búcsúbálokat, és nem egyszer megtörtént, hogy a lányok miatt összevesztek a falubeliekkkel, s bizony egyik vagy másik hátán eltörött a keritískaru.

A lendvai és dobronaki katolikus plébániák területén több a búcsúk száma a településeknél, hiszen néhány faluban kisbúcsút is tartanak. Ezek általában fogadott ünnepek, de mivel a lakosság a rendes búcsúkhoz hasonlóan megünnepli őket, a búcsúkhoz soroljuk ezeket is. Az alábbiakból kitűnik, hogy a búcsúk nem mindig a védőszent napjához legközelebbi vasárnapon vannak, amit elsősorban azzal magyarázhatunk, hogy bizonyos időközökben a fárában egy-egy vasárnapra több búcsú is esne, ezért arányosan elosztották a szertartásokat egész nyárra. Másrészt pedig a néhány búcsú olyan jeles eseményhez fűződik, amely távol esik a templom védőszentjének napjától. Például Hídvég patrónusa Szent György, akinek április 25-én van az ünnepe, azonban a falubúcsút egy és fél hónappal később, augusztus első vasárnapján tartják meg.

Vidékünkön a sorozat a bánutai búcsúval kezdődik és december fián a kóti miklósnapi kisbúcsúval ér véget. Íme a búcsúk sora:

SZENT GYÖRGY: A perzsiai származású Szent György vitézt számos csodatéleléről ismerjük. A 4. században vértanúhalált halt férfit egyaránt tiszteli a keleti és nyugati egyház. Minden bizonnyal valamelyik pogány istenség természetébresztő kultuszát ruházta rá a keresztény egyház. Tisztelete erős volt a parasztság körében, hiszen nemcsak saját magukat, hanem nyájaikat, lovaikat is a védelmébe ajánlották. Európában és Közép-Keleten György napján hajtják ki először a legelőre az állatokat.

BÁNUTA: Minden évben április 24-ét követő vasárnap a 75 évvel ezelőtt épült falusi harangláb tövében összegyűlnek a bánutai polgárok, hogy megtiszteljék Szent Györgyöt. A néphagyomány szerint a lendvai Bánffy grófok útja a mai falu határán át vezetett a turniščei kegytemplomhoz, és innen a Bánuta elnevezés. Eltérően a többi falutól, történelmi múltját nem tehetjük a Mohács előtti időkre: a 18. század elejét", alakulhatott a hídvégi Eszterházy major tartozékaként. A két település egymásrautaltsága a mai napig megmaradt, amit az is mutat, hogy mindkét település védőszentje Szent György. A bánutai falubúcsút az április 24-ét követő vasárnap tartják.

HÍDVÉG: A meglévő bizonyítható adatok szerint az 1524-es évi urbárium említi először Hídvég nevét, mint Bánffy János birtokát, ahol 4 jobbágy élt. Közel a Hetéshez, itt is szoknyás harangláb állt 1966-ig, amikor helyébe téglából készült tornyot építettek. A temetőben egy több mint 90 éves kőkereszt áll. A hídvégi falubúcsút augusztus első vasárnapján tartják.

SZENT KERESZT ÜNNEPE: A májusi keresztjáró napokat, a kereszténység szimbólumát a pinceik választották védőszentjüknek. Az évi búcsújuk május első vasárnapján van.

PINCE: Nevével, akár a többi településével az 1322-es Bánffy-féle osztálylevélben találkozunk először, azonban ez a település nem a lendvai, hanem a szentmiklósi plébánia területéhez tartozott. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy a településnek csak haranglábja volt, amelyet mindmáig felújítanak, de 1980-ban kápolnát építettek. A legrégibb vallási jellegű létesítménye az 1811-ben emelt kőkereszt, ezen kívül pedig még négy fogadalmi kereszt áll a falu határában.

PÜNKÖSD: A Krisztus feltámadását követő ötvenedik napon a Szentlélek “kitöltését", a pünkösdöt ünnepli a keresztény világ. Az Ószövetség szerint kezdetben a zsidók zarándokünnepe volt, később az aratás, majd a Sinai hegyen kapott tízparancsolat adományozásának ünnepe lett. A keresztény egyház tanítása szerint Jézus ezen a napon küldte el a Szentléleket apostolai és minden hívő számára. Pünkösd a keresztény egyház megalakulásának, a misszió kezdetének ünnepe.

VÖLGYIFALU: A falu népe 1937-ben építette a Szentlélek kápolnát, és ennek tiszteletére minden évben pünkösdvasárnap tartják a búcsút. A falu négy útmenti keresztje közé tartozott a fakereszt is, amelyről tudjuk, hogy 1756-ban állíttatták, és 1983-ban kőkereszttel helyettesítették.

SZENT FLÓRIÁN: Szent Flórián egy alsó-ausztriai kisvároskában született a 3. század derekán, majd a Diocletianus császár által elrendelt keresztényüldözés során elfogták és az Enns folyóba fojtották. A vértanúhalált halt Szent Flóriánt a tűzoltók és a tűzzel dolgozók védőszentjeként tisztelik. Emléknapján, május 4-én a kemencékben tilos volt tüzet rakni, sőt még a parazsat is elfojtották, és emléknapján az esti harangszóval próbálták távol tartani a tűzveszélyt. A lendvai nagy tűzvészek emlékére Szent Flórián a város egyik védőszentje, Zsitkócban pedig emlékére tartják a május 4-e utáni vasárnapon a falubúcsút.

ZSITKÓC: A Bánffy uradalomhoz tartozó Zsikolc vagy Zsitkóc település nevét a 14. században említik, majd a 17. századtól Eszterházy majorként tartják számon. A számos útmenti kereszt mellett a faluban volt egy gúnyosan “hatlóállásos"-nak nevezett kápolna, amely 1893-ban épült. Mivel az alapkövét a letételkor nem szentelte fel pap, így az építésre nem volt egyházi engedély, ezért soha sem végeztek benne egyházi szertartást, és idővel tűzoltószertárként használták. Ezt a kápolnát 1969-ben lebontották és helyébe újat építettek, amelyet 1970-ben szenteltek fel Szent Flórián tiszteletére. Az évi búcsú Zsitkócban a május 4-ét követő vasárnap van.

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA: A pünkösd utáni vasárnap a római katolikus egyházban a háromszemélyű isten — Atya, Fiú és Szentlélek — tiszteletére rendelt emléknap, a Szentháromság ünnepe. Az ünnep kultuszának igazi felvirágzása a barokk korra esik, és összefügg a nagy pestisjárványoktól való rettegéssel. Így a 18. században számos emlékoszlopot és kápolnát emeltek. 1728-ban — a Lendva-vidéki nagy pestisjárvány után — a Gludovacz család a város feletti dombon felépíttette a Szentháromság kápolnát, amelynek díszei közt megtalálható a Szentháromság-szimbólum, az “istenszemmel" kitöltött háromszög.

SZENTHÁROMSÁGI BÚCSÚ: A pünkösd utáni vasárnap híres napnak számított, hiszen a szentháromsági búcsúrajárás íratlan szabály szerint kötelező volt a lendvahegyi szőlősgazdáknak.

A lendvahegyi Szentháromság kápolna belseje.

SZENT ANTAL: A katolikus egyház Remete Szent Antalt (január 17/ 20) és Páduai Szent Antalt tartja nyilván. Kót június 13-án tartja védőszentje ünnepét. A portugál származású férfiú a 12. század végén született, Ágoston- majd Ferenc-rendi barát lett. A afrikai hittérítő útra indulva a vihar miatt Szicília partjain kötött ki, és itt került kapcsolatba Assisi Szent Ferenccel. A nagy műveltségű és rátermett férfi hitszónoki pályafutása egyre inkább felfelé ívelt, és prédikálva bejárta egész Itáliát, majd Padovában telepedett le. Az aecellai klarisszák zárdájában halt meg, padovai sírja búcsújáróhely.

KÓT: A falusi kápolnát 1874-ben építették és az elnyomottak, szegények védőszentjeként az elveszett tárgyak visszaszerzőjének szobrát helyezték az oltárra. A falu búcsúját a június 13-át követő vasárnap tartják. A település helyén még a 16. század előtt minden bizonnyal egy Ribicsi vagy Halászokháza nevű település létezhetett, amely eltűnt, majd később a 17. században Kót néven újraalakult. Az egykori halászok, molnárok, révészek és más vízenjáró emberek utódainak december 6-án, Miklós napján fogadott ünnepük. Az utóbbi néhány év során az ünnep előtti vasárnapon újra kisbúcsút tartanak.

SARLÓS BOLDOGASSZONY: A római katolikus egyház szerint Beata Virgonak, Boldogságos Szűznek nevezett Szűz Mária magyar népies neve Boldogasszony, és a Mária-ünnepeket sokfelé Boldogasszony-napoknak nevezik. Ezek sorában kiemelkedő helyet foglal el július 2-án Sarlós Boldogasszony napja. A Sarlós Boldogasszony népi elnevezés onnan ered, hogy egykor ekkor kezdődött a sarlóval történő aratás. Az evangélium szerint pedig az Úrangyala hírére a fiatal anya, aki még titokban tartotta, de már szíve alatt hordozta Jézust, elindult Názáretbe, hogy keleti szokás szerint köszöntse áldott állapotban lévő rokonát, Erzsébetet, Keresztelő Szent János leendő anyját. De a látogatásnak Mária lett a főszereplője, hiszen rokona felismerte, hogy ő az, aki “áldott az asszonyok között, mert áldott a méhének gyümölcse". Sarlós Boldogasszony a szegények, a szükségben szenvedők, a várandós anyák égi patrónusa, és böjttel, imával fohászkodnak hozzá egészséges magzatért, a könnyű szülésért. Vidékünkön a hármasmalmiak és a radamosiak fogadott ünnepe.

HÁRMASMALOM: Kétszáz évvel ezelőtt a település még Külső-Lendvaként szerepelt az okmányokban, ahol több vízimalom volt a Lendva vízén, és csak a 18. század derekától önálló település. Az első, még ma is meglévő Szent Anna-szobor szolgál a szertartások helyéül. A falu lakossága egy tégla haranglábat is emeltetett. A falu búcsúja július első vasárnapján van.

RADAMOS: Radamus nevű településsel már 1267-ben találkozunk Gyűre nemes birtokaként, amely később a Bánffyak tulajdonába ment át. Mint a környéken, itt is 1972 után bontották le a fából készült népi építészeti gyöngyszemet, amikor a benne lévő harangot áthelyezték az új kápolnába. A falu határában álló öt útmenti kereszt közül a legrégibb a temető felé vezető útnál álló kőkereszt, amelyet 1869-ben emeltetett a falu népe. Hogy miért tartják a falusi búcsút június első vasárnapján, a falusiak nem tudnak magyarázatot adni.

SZENT LÁSZLÓ: A 11. században élt Szent László magyar király egész élete hadakozásban telt a csehek, besenyők, kunok, bizánciak és saját rokonai ellen. Már ekkor számos legenda vette körül, amelyek közül talán a legérdekesebb párbaja a leányrabló kunnal, vagy hogy vízfakasztással segített a katonáin, vagy miként imájára a pusztaságból állatcsorda jött az éhezők megmentésére. Az egyház iránt bőkezűnek mutatkozott, templomokat alapított. Nevéhez fűződik Szent István királynak, Imre hercegnek, Gellért püspöknek, záborhegyi Andrásnak és Benedeknek szentté avatása.

KÁMAHÁZA: E hetési települést a 15. században Kozamaházaként emlegetik, a Kámaháza névvel a 18. század második felében találkozunk. Egyike azon ritka falvaknak, ahol többszöri felújításnak köszönhetőn még ma is áll a szoknyás harangláb. A falu határában egykor több, ma két kőkereszt van.

KARMELHEGYI BOLDOGASSZONY: Szent Bertold, a franciaországi Karmel hegyen remeteként élő szerzetes társaival a 12. században rendet alapított. A róluk elnevezett szerzetesrend Európában mégis női rendként terjedt el, és a Boldogasszony Szűz Karmelhegyi Testvérei nevet viselte. A rend kiváltságos Mária-ünnepe a Karmelhegyi vagy Skapulárés Boldogasszony napja, amely július 16-ra esik. Egykor az ünnep alkalmából a kolostorokhoz, mint búcsújáró helyekhez zarándokoltak a katolikusok, ahova az őt ábrázoló kegyképek csodatevő ereje vonzotta a búcsúsok tömegét. A hagyomány szerint a képek megérintése által számos betegségből gyógyultak ki a hívők. Ilyenkor a családért, a gyermekekért és az elhunyt rokonokért imádkoztak. Az ünnepi misén pedig skapulárékat, vállruhákat tartottak a kezükben, amelyeket a lelkipásztor áldása után bajelhárítóként őriztek otthon.

GYERTYÁNOS: A falu búcsúját a július 16-át követő vasárnapon tartják az 1997-ben újonnan épült falusi kápolnában, amely helyén már állt egy másik, melyet 1924-ben 22 gyertyánosi polgár adományokból emelt. Ugyanígy adományokból épült a falu határában lévő két kereszt is. Gyertyános felső részében 1988-ig egy fából épült harangláb is állt. A falu múltját egészen a 17. századig homály fedi, de feltételezhető, hogy a Mohács előtti időkben itt Ines-, Inusfalva település létezett.

SZENT JAKAB: A Jézus leghűségesebb tanítványai közé tartozó Jakab apostol János apostolnak és evangélistának volt a bátyja. Öccsével és Szent Péterrel együtt buzgón terjesztették Krisztus tanítását, és számtalan pogányt térítettek meg. Buzgalma és lelkesedése miatt kapta a “mennyei dörgés fia" kitüntető nevet. Heródes, aki a zsidóknek kedvezni akart, kegyetlen keresztényüldözést rendelt el, és Jakab volt az első, aki 42-ben, Szent István diakónus után vértanúhalált szenvedett Krisztusért. Szent Jakab kultusza Spanyolországban a legnagyobb, minden július 25-én százezrek zarándokolnak San Jago di Campostella búcsúhelyre. Vidékünkön Dobronakon és Kapcán szenteltek templomokat a tiszteletére.

DOBRONAK: Az alsólendvai Bánffy-birtokhoz tartozó Dobronak mezőváros már a török idők előtt vásári joggal rendelkezett. Nagy múltját tanúsítja, hogy plébániája 1997-ben ünnepelte fennállásának 660. évfordulóját, a temploma pedig ekkor volt 200 éves, de feltételezések szerint már a 14. században is volt Szent Jakabnak szentelt templom Dobronakon, amelyhez a templomalapítási elv szerint 10 falu tartozott. A kor szokása szerint a plébánia mellett minden bizonnyal vallási oktatás is folyt. Az írásos feljegyzés alapján 1501-ben Lőrinc plébános vezette a fárát, 1649-ben pedig téglából épült temploma volt, amelyben három oltár volt, és a fából épült torony külön állt a templomtól. A most meglévő templomot 1794 és 1796 között a kegyúr, Eszterházy herceg saját költségén építtette a romba dőlt régi templom helyén. A falu arról is híres, hogy a határban több mind tíz kereszt és egyéb vallási jellegű létesítmény van. A Jakab búcsú, ami egyben plébániai búcsú is, július 25-én van. Ezen kívül az agusztus 6-át követő vasárnap, Urunk Színevátozása napján van a “körtebúcsú", és a felújított Pap-hegyi Szent Orbán kápolnánál május 25-ét követő vasárnapon van a kisbúcsú.

A Pap-hegyi kápolna.

KAPCA: E régi falu már 1291-ben szerepel az okmányokban, és ma meglévő temploma 1855-ben épült, temetője is 1845 előtt létezett, hiszen ekkor már alapítványt hoztak létre a leromlott kereszt helyett egy kőkereszt felállítására a sírkert közepén, valamint a Szent Jakab kápolna építésére. A környékbeli falvakhoz viszonyítva Kapcán magas a régebbi és újabb keletű útmenti keresztek száma. A falusi búcsút a július 25-e utáni vasárnapon tartják, de már előtte, júniusban a Jézus Szíve ünnepét követő vasárnap is kisbúcsú van a faluban a két világháború között megalakult Jézus Szíve Társaság emlékére.

HAVASI BOLDOGASSZONY: A Mária-ünnepek sorában egyik Havasi Boldogasszony napja is, amely a csodatevő Szűz Mária megjelenéséhez kötődik. Ugyanis úgy tett bizonyságot megjelenéséről, hogy az augusztusi kánikulában havas lett körülötte a táj. Havasi Bolgogasszony napja augusztus 5-én van.

GÖNTÉRHÁZA: A Hetés szívében emberemlékezet óta állt a szoknyás harangláb, mely a mai napig a falu dísze, de az istentiszteleteket már az 1978-ban felszentelt templomban tartják. A község nevét a 14. században említik először, a későbbiek során pedig kitűnik, hogy a göntérháziak már az elmúlt századokban is nagyon sok adományt juttattak útmenti keresztek felállítására. A búcsú minden évben július utolsó vasárnapján van.

SZENT ISTVÁN: Még egy a magyar királyok közül, akinek a tiszteletére kápolnát szenteltek fel egy muravidéki magyarlakta faluban. Ünnepe a világegyházban augusztus 16-án, a magyarok körében 20-án van. Az első magyar államalapító király személyéhez nem csak gazdasági, politikai és vallási reformok kapcsolódnak, hanem csodák is fűződnek. Uralmát a justus, pius et pacifikus (igazságos, jámbor és békés) hármas elv követelményének vetette alá.

FELSŐLAKOS: A két Lakos a 14. században még egy településnek számított, és csak mintegy 200 évvel ezelőtt vált szét a falu. Mindkettőnek saját kápolnája és búcsúja van, de a temetője a kezdettől, 1860-tól a mai napig közös. Már 1814-ben kezdeményezték a kápolna építését, de erre csak 1930-ban került sor. Tavaly az Amerikába kivándorolt lakosiak anyagi támogatásával teljesen felújítottak a vallási objektumot. A búcsút az agusztus 20-a utáni vasárnapon tartják.

A felújított felsőlakosi kápolna felszentelése.

SZENT ROZÁLIA: A hagyomány szerint a 12. században élő Rozália ifjú lányként hagyta el otthonát, hogy remeteségben éljen egy szicíliai hegyi barlangban, ahonnan egy cseppkőbarlangba vonult a Monte Pellegrino hegységben. Mind a bencések, mind a görög egyház hívei azt állítják, hogy az ő hitük szerint élő apáca volt. 1624-ben pestis pusztított Palermóban, és egy beteg látomása nyomán keresték meg a cseppkőbarlangban a szent csontjait. Azóta Palermo város védőszentje, akihez a betegek fordultak, főleg a pestis idején. A naptárban Rozália napja szeptember 4-én szerepel.

PETESHÁZA: A falu kezdettől a Bánffy-uradalomhoz tartozott, majd a török idők után az Eszterházyak majort alakítottak ki a Mura mentén. A legrégibb vallási jellegű létesítmények a keresztek, a Szent Anna-szobor és a fából készült harangláb voltak. 1906-ban az iskolával párhuzamosan építették a mai haranglábat is. A faluban a Rozália-napi búcsú minden évben augusztus utolsó vasánapján van.

HOSSZÚFALU, AMELYNEK NINCS VÉDŐSZENTJE: A falunak nincs védőszentje, és a búcsúja, amelyet augusztus második vasárnapján tartanak, újabb keletkezésű. Hogy miért ekkor, a falu történelmében legjártasabb emberek sem tudták megmondani, de összehozható az 1968-as keresztszenteléssel vagy az 1924-es harangtorony-építéssel. Hosszúfalu és Hosszúfaluhegy területén számos fogadalmi kereszt van. Bár búcsújának nincs nagy múltja, de annál érdekesebb a falu történelme, hiszen egészen a római korig vezethető vissza. A 13. századtól egyre jobban Lendvához fűződik, s feltehetően a 16. században a város és Hosszúfalu határán épült fel a pálos kolostor és a Szent János templom.

KISBOLDOGASSZONY, KISASSZONY NAPJA: Szeptember 8-a Szűz Mária születésének ünnepe. A középkorban még parancsolt ünnep volt, amelynek előestéjét megülték. A katolikus liturgia szerint “Mária hajnalszép csillag, belőle támad az igazság napja" — Krisztus. Kisaszony napjának és a kétasszonynap közötti időszaknak nagy vallási és népi hagyománya van.

CSENTE: Csente és az egykori Féritfalu ma egy települést képeznek, és az egykori vincellérfalu keletkezése a többi településsel együtt az évezred elejére tehető. Írásos dokumentumok csak az útmenti keresztek, 1827-ből a Szent Flórián-szobor keletkezését és az 1923-ban épült kápolnájuk építését bizonyítják. A kápolna építésekor a falu lakossága megoszlott: egy része a település belterületén lévő dombon a kápolna felállítását szorgalmazta, mások pedig ezt ellenezve egy évvel később, 1924-ban felépítették a haranglábat. A falu búcsúja a szeptember 8-át követő vasárnap van.

A csentei kereszt

SZENTKERESZT IMÁDATA: A kereszt a körrel, a négyzettel, a tengellyel együtt a legősibb szimbólumok egyike. A keresztény hagyomány a kereszt szimbólumát csodálatos tartalommal gazdagította, hiszen a jelben összpontosította a megváltás történetét és a Megváltó kínszenvedését. A kereszt a keresztre feszített Krisztus, a Szó és a Szentháromság második személyének jelképe. Abból a fából ered, amelyet Szét ültetett Ádám sírjára. A Szentkeresztet magasztaljuk, hiszen a kereszt Jézus emberi történetének szimbóluma.

ALSÓLAKOS: Múltja egészen a 18. század végéig megegyezik Felsőlakoséval, majd a különválás után a település területén a két falu 1845-ben alapítványt tett, hogy az elkorhadt fakereszt helyett kőkápolna-szerű létesítményt emelnek. Az okiratban ez felsőlakosi kápolnaként szerepel, azonban ez a temetővel szemben állt. Az elmondások szerint 1890-ben az átalakítás során kapta a mai formáját. Ekkor építettek harangtornyot és ezt Szentkereszt tiszteletére szentelték fel. A falusi búcsú a szeptember 14-ét követő vasárnap van.

SZENTHÁROMSÁGI ANGYALBÚCSÚ: Az angyal szó jelentése hírvivő. A bibliai magyarázat szerint jó angyalok és rossz démonok léteznek. Szent Mihály arkangyal, aki lényegében a szentháromsági búcsú központi alakja, a jók közé tartozik. Tudni kell, hogy a szentháromsági kápolnára összesen 11 alapítványt tettek a hívők, amit 1916-ban püspöki határozattal 3 részre osztottak fel. Így február közepén, valamint májusban, Szentháromság napján és szeptemberben, Szent Mihály újabban Angyalok vasárnapján búcsút tartanak.

ALEXANDRIAI SZENT KATALIN: A mártírhalált halt szent szűz napja november 25-én van. Róla azt tudjuk, hogy a 3. század táján Alexandriában született, majd 18 évesen a keresztényüldözés áldozata lett. “Katalin kerék"-be akarták törni, de ez csodás módon szétesett ekkor a szüzet lefejezték. A monda szerint az angyalok vitték a Sinai hegyre, ahol monostort építettek a remeték számára. Katalin a tanuló ifjúság, a filozófia és a filozófusok, a kerékgyártók védőszentje.

LENDVA: A lendvai plébánia múltját a 9. századig vezethetjük vissza, amikor Nagy Károly frank uralkodó halála után Pribina morva fejedelem 840 körül Lindauban plébániát létesített. A hagyomány szerint Cirill és Metód szláv hittérítők Róma felé tartva miséztek a lendvai templomban, amely akkor a passaui püspökséghez tartozott. Kocel halála után megjelentek a magyarok, és ekkor pusztulhatott el a Pribina által épített templom. 1092-ben Muravidéket a zágrábi püspökséghez csatolták és oda tartozott egészen 1777-ig, amikor a Mária Terézia által alapított szombathelyi püspökséghez került. Minden bizonnyal az egykori lindaui templom helyett épült új is, de kézzel fogható bizonyítékunk csak 1503-ból van, amikor egy Szent János kápolnáról tesznek említést. Ennek jeles fa domborművét Budapestre, a Nemzeti Galériába szállították. Bánffy János, mielőtt elindult volna a mohácsi csatába, fogadalmat tett egy templom építésére. Szerencsés megszabadulása emlékére a város szélén felépíttette a pálos kolostort és a Szent János templomot, ami az 1600-as török támadások idején elpusztult, majd a reformációt követően a főúr átengedte a templomot a protestánsoknak. Csak a 17. század végé felé kapják vissza jogaikat és templomaikat a katolikusok. A külvárosban lévő Szent János templomon kívül nem volt más szakrális építményük. Az új tulajdonos, a kegyúri Eszterházy hercegi család egyik női tagja azonban 1749 és 1751 között felépíttette a ma is meglévő Szent Katalin templomot barokk stílusban. Az évi plébániai búcsúkat november 25-én tartják.

Saját gyűjtés, több adatközlő (1970 és 1999 között)

Varga-Pivar: Göntérháza és Köt helytörténete. Lendva, 1979

VargaPozsonec-Pivar: Hosszúfalu, Hodos és Lendvahegy múltja, Lendva, 1982

Varga S.: Csente történeti krónikája. Lendva, 1988

Varga S: A lendvai plébánia története. Lendva, 1992

Varga S.: A dobronaki plébánia története. Lendva, 1996

Schauber-Schindler: Svetniki in godovni zavetniki. Ljubljana

Gáál A.: Ünnepnapok — hagyományok. Budapest, 1994

White: Szentek kislexikona. Budapest, 1999

Ó. Nagy G: Szólások és közmondások. Budapest, 1968

Slovar simbolov. Ljubljana, 1995

Letiopis svetnikov. Ljubljana, 1973

Magyar Néprajzi Lexikon (I.), Budapest, 1978