Vácz, őszelő 15.

(Nemzeti Újság, XXXV/79. 1840. szept. 19. p. 1.)

Tegnapelőtt édes hazánk égi pártfogónéjának lélekható búcsúnapját ülők meg, kinek nyolcz század előtt dicsőült sz. királyunk kegyelmébe 's ótalmába ajánlá országunkat. A' számtalan falukról egybecsődült járdalatok hymnus-zengeményei elragadó, szentebb érzelmeket költenek fel a' szendergő keresztény-keblekben is, és sietteték a' város alatti téren fekvő gyönyörű 's Mária tiszteletére szentelt Hétkápolnába, ott szíveik hálavirágait az istenasszony dicsőítésére szeplőtlen koszorúba fűzendők. Édesen rázkódtatólag tére a' keresztény lélek legparányibb részeibe azon közhymnus-szülte sz. élvezet, mellyet búcsúnap előtti éjen késő éjfélig az istenszeretet lángoló érzelmivel a kápolna körül letelepedett jövevények zengedeztek, minden hang, mintegy földalatti boldog sír lakóinak messzünnen közelgő áriája megtöretlen összhangzásban hallatszék a' tiszta éji légen át a' városba, 's lángérzelmeket gyujtogatott a' fásulatlan keblekben. Mert valóban nem lehet szívindítóbb jelenet, mint hallani egy istenes dalt, a' természet csillagos templomában egy bárgyú, alsónéposztály ajkairól lezengőt, melly a' földi élet homályaiból az üdvözület magas világosságai felé emelkedik fel; itt pirulva zavarodik össze a' kába földi bölcsesség, emésztő kínokban csendesedik le a' földiek álnyugalma, mert valódilag csak tiszta indulatok áldozata adhat nyugalmat a' hit szent árnyában. Másnap, 13án a' székesegyházból főtiszt. Schimpl József, kisprépost 's felsővárosi népész vezeté teljes egyházi szolgálat mellett a' járdalatot a' kápolnába, hol azonnal három nyelven hirdeték a' több ezerekre menő hallgatóknak az isten igéjét; magyarul: ntiszt. Papp József, vácz-kis-hartyáni népész; németül: főtiszt. Schimpl József; 's tótul: főtiszt. Gabrielli Tamás, mácsai népész, Váczmegye Nestora. Mind a' hárman az ünnepély nagyszerűségéhez illő jeles szónoklattal szavalának, főleg a' magyar szónok úr jól választott themája mellett — hogy a' földön senki sem lehet egészen boldog — igen szép szónoki tehetséget fejtett ki. A' szerencse ölében élők egyiránt, mint kik a' lét ínségivel naponnan küzdelemre szállnak, édes megindulással várák be a' derék beszéd végét, mellyben az utóbbiaknak a' túlvilági élet örömsugarával szárítá fel megilletődések könyűit. Ezek után főtiszt. Schimpl úr egész szertartással szent mise áldozatot mutatott be az úrnak, mellynek végeztével a' székesegyházbani visszamenőt után délutáni egy órakor a' reggeli isteni tisztelet véget ére. — Áldás után a' czéllövészi egyesület háza fogadá el jóval megnagyított 's a' csinos ízléshez alkalmazottabb csarnokában az élvvadászokat. — Városunk kevés napok lefolytával új 's egy a' nagyszerűség sorában álló díszt nyerend. Ugyanis: kegyelmes atyánk, gr. Nádasdy P. Ferencz püspök ő mlga szüntelen felettünk virrasztó atyai szeretetének újabb drága zálogát véste szívünkbe, midőn több hetek előtt a' főtéren álló székesegyház csinosítását 's külfalainak egészen újra leendő sárgárai festését méltóztatott megrendelni. A' csinosítás végrehajtásán azóta szakadatlanul foglalkoznak, ő mlga is naponnan megtekinteni méltóztatik a' dolgozók munkálatát. E' főtemplom külpompája kétségkívül hasonlíthatlan díszt sugározik szét városunkba, melly dicsőséggel emelve fel homlokzatát, lélekébresztőbb látományt alig lehet képzelni. — Hétkápolnai templomunkban is új két oldaloltár-képeket állítand fel, melyek a' minta szerint ítélve, mély hatást árasztandó szemléjekkel önkénytelenül is sz. érzelmekre ragadandják a' szendergő lelkeket. Az ég áldássugárai ragyogják körül az anyaszentegyház érdemkoszorús bajnokát! — Ma, esti nyolczkor, eddigelé nálunk gyéren tapasztalt fergetegnek valánk tanúi. Ugyanis, minekutána déli órákban szinte égetett a' nap, egy óra után borúk kezdék elfátyolozni fénytányérját, 's félháromtól estig majd permetezett, majd meg sűrűbb és sebesb rohamban hullott az eső. Nyolcz után ádázva rontott elő az orkán, süvöltő szárnyain szakadva zúgott alá a' zápor 's az egymást érő villámok, mellyek az egész látkört lángba borultnak mutaták, az ítélet szörnyű napját idézék lelkünk elébe. A' romboló zivatar mintegy másfélnegyedig tartott, szőlőkaróinkat kitördelte, több helyeken mesgyéinket mosta el, az alsóbb részekbeni szőlőfürtöket beiszapolta, 's a' rothadást, mellyet az egypár nap előtti több eső okozott, elősegélendi; — különben a' szőlő félérett, 's még középtermést várunk. — Gabonánk jobbadán már csűrbe takarítva; tengerink szépen áll, — a' termés középszerű.