Körül a kápolna kerítése mellett voltak a stácziós képek felállítva, melyeket — jóllehet a kálváriának kiegészítő részét képezik — a kálvária építése után 35 évvel, 1808-ban állítottak a hívek szintén közadakozásból.

Az 1808-ban épített keresztúti állomások a város által adott égetett téglából készültek, s egymástól mintegy 2 ölnyi távolságra állottak. E téglaépítményekben voltak a Krisztus kínszenvedését ábrázoló festett képek elhelyezve. Számuk, hogy mennyi volt, bizonytalan.

1845/6. években, részint kevésbbé díszes voltuk miatt, részint pedig, mivel akadtak reá ajtatos jótevők, e stácziókat elbontották s helyükre kemény faragott kövekből díszes állomásokat építettek, melyek mai nap is megvannak, de jórészt már nem eredeti helyükön, mert 1892-ben, midőn az árkok betöltésével a kápolna sírkertjét bővítették, ezen állomásokat a megnagyobbított térnek széle felé arányosan helyezték el.

Ezen keresztúti állomások száma: 14. Számuk megegyezik az előírás szerinti keresztúti állomások meghatározott számával, de a titkok, az egyes ábrázolt események nagyon különböznek a Jeruzsálemben levő eredeti keresztúti állomások jeleneteitől, melyeknek látogatását s azon események fölötti elmélkedést az apostoli szentszék búcsúkkal kötötte össze. Az ábrázolatok csak közönséges domborműszerű gipszöntvények, melyek a kőfaragó által hagyott üres helyekre vannak beillesztve; az alakok be vannak festve s nagyrészt vandal módon megcsonkítva. Minden állomáson fel van vésve az illető áldozatkész állító neve, az évszámmal. — Az állomások tetejére kovácsolt vaskeresztek vannak helyezve, melyek anyagukat tekintve, szintén nem felelnek meg az előírt keresztúti keresztek anyagának. Vajjon sz. Ferencz rendi szerzetes-e, vagy más általuk felhatalmazott pap áldotta-e meg ez állomásokat, nem tudjuk.

Különben az állomások készíttetői s azokban foglalt képek ábrázolt eseményei a következők:

Az I. állomást, — mely Jézus vérrel verítékezését a getszemáni kertben, állítja a szemlélő elé, — a helybeli papság építtette 1845-ben.

A II. állomás, — melyen Júdás csókkal árulja el a Megváltót, — Nemes Balajthy Péter úr által készíttetett 1845-ben.

A III. állomást, — mely Jézust Kaifás főpap előtt ábrázolja, — Nemes Makó Erzsébet költségein létesítették, szintén 1845-ben.

A IV. állomás, — melyen Krisztus Pilátus ítélőszéke előtt áll, — Nemes Sebesy János özvegyének buzgóságát hirdeti. Állíttatott 1845-ben.

Az V. állomás, — Jézus megostoroztatását juttatja képével eszünkbe, — állítatta Urbán József 1845-ben.

A VI. állomás, — Jézus tövissel koronáztatásának képét foglalja magában, — Nemes Tajthy Erzsébet áldozatkészségének köszöni létét. Felállíttatásának éve 1845.

A VII. állomás — az „Ecce Homo" fájdalmas jelenetét ábrázolja — állítatott Balla László költségén 1845-ben.

A VIII. állomás — Jézust azon helyzetben tárja szemeink elé a mint sebes vállaira helyezik a nehéz keresztet, — nemes öreg Kis Ferencz nevét olvashatjuk rajta, mint aki ez állomást készíttette 1845-ben.

A IX. állomás képén, Jézus először esik el a kereszt súlya alatt. Nikolics János özvegye készítette 1846-ban.

A X. állomás, — ama megható jelenetet ábrázolja, midőn Üdvözítőnk kínos keresztútjában találkozik Szűz Anyjával. Ezt Nemes Makó Pál özvegye, Nemes Pók Mária állíttatta 1846-ban.

A XI. állomás képén, Jézus másodszor esik el a kereszt alatt. Készíttette Koller András úr 1846-ban.

A XII. állomás azon jelenetet örökíti meg, midőn Jézus szt. Veronikának az általa nyújtott kendőt, már visszaadta. Nemes Tajthy Ferencz kölségén épült 1846-ban.

A XIII. állomás, Jézus harmadszori elesését juttatja eszünkbe. A helybeli nemes czéhek vallásosságának tanúja. Készíttették 1846-ban.

Végre a XIV. állomás Jézust, azon pillanatban ábrázolja, midőn a hóhérok ruháitól megfosztják. Ezen állomást Borbély József állíttatta 1846-ik évben.

E nemesszivű áldozatkész egyének akkoriban mind jász-apáthii lakosok valának s a nagybőjti délutánokon ajtatoskodó híveket örök hálára kötelezték e buzgó szívre valló bőkezűségük által.

            Halottak estélyén a kálvária elé vonul a körmenet s itt szokták az előírt ajtatosságot elvégezni a közeli sírhantok alatt nyugvó szeretetteikért.

Az állomásoknak fenntartási alapjuk nincsen, de úgy látszik a felállítók családjai gondozzák, mint sajátjukat.