Született 1814 május hó 20-án a hevesmegyei Maklár községben. Gymnasiumi tanulmányait Egerben és Gyöngyösön végezte. 1855-ben egri kispap, 1842-ben pedig mint az Úr feszentelt szolgája hagyta el Egret. Káplán 1 éven túl volt Füzes-Abonyban; 1844-ben egri főszékesegyházi hitszónok s képezdei tanár lett; s ez állásáról neveztette ki az egri főkáptalan néhány év múlva Tisza-Bábolnára lelkésznek. Majd Tisza-Füreden gondozta a kath. hívek lelki ügyeit s innen jött Jász-Apáthira 1862-ben. Itt kerületi alesperessé, majd szt. gellérti apáttá neveztetett ki. Eleintén hidegen fogadták a jász-apáthii hívek; de mindent átölelő szeretete, hatalmas ékesszólása s jeles buzgalma által csakhamar lebilincselte híveinek szivét. Művelt gondolkozású, költői lelkületű, a társaságban szellemes férfiú volt. Még mindig emlegetik azon estéket, melyeket a város intelligencziájának körében majd itt, majd amott rendezett, hol egyegy újabb költeményének felolvasása, a fiatalok szavaltatása s egyéb nemes időtöltés által felejthetetlenné tette emlékét. Költeményeinek elbírálása nem tartozik kitűzött czélom körébe; de most is szívesen emlékszem vissza egyegy kitűnő költeményére, melyet hévvel szavaltunk el a gyöngyösi gymnasium önképző körének gyűlésein. 
   
    Mint Jász-N.-K.-Szolnok vármegyének virilis közigazgatási tagja ragyogó szónoki tehetségével igen szép sikereket aratott; úgy, hogy a vármegye őt bízta meg azon kitüntető tiszttel, hogy 1878-ban gr. Battyányi József újonnan kinevezett főispánt szónoklattal fogadja a vármegye nevében; s a jelenvoltak a legnagyobb elismeréssel szólnak ezen beszédéről, mely mindenkit szerfölött gyönyörködtetett. 

    1881 máj. 29-én két havi kínos betegeskedés után, Budapestre ment, hogy egészségét orvostanárok gyógyítása által visszanyerhesse. Életet keresett az ország fővárosában, de ott június 4-én a halál kereste őt fel. Hűlt tetemeit hazaszállították, s hívei között várja a jászapáthii sírkertben a kápolna jobb oldala melletti sírjában a boldog feltámadást. Kerületi paptársai előbb síremléket s később 1892-ben díszes vaskerítést emeltek sírja fölé. Egyegy jobb szivű volt híve virágokkal ékesíti s gondozza sírhalmát annak, kinek lelke oly sok széppel s nemessel gazdagítá meg hallgatóinak s olvasóinak kebelét.