A városon kívül, a hevesi ország-út mellett, mintegy 1200 lépésnyire a plébániai templomtól áll a Szűz Mária szt. Neve tiszteletére szentelt kisded kápolna. Kezdetben a tér, melynek közepén e kápolnácska áll nem volt temető, hanem a kápolna terének kiadott kert, mely mintegy 551 □ ölet tett ki, s mely kertecske, mint ma is, részint árokkal, részint kerítéssel volt körülvéve. A város felé eső kerítésen bejáró főkapu, s oldalán, — mivel a köztemetőt később e kápolna kertje mellett hasították ki, — 1812-ben épített kisebb kapu volt, melyen a temetőbe lehetett jutni. Már a múlt század második felében akadtak előkelőbb egyének, kik ide e kis kertbe kívánkoztak temetkezni. De hogy e kívánság egészen általánossá ne váljék 1805-ben a tanács 25 frtban állapította meg egy sírhelynek árát a kápolna kertjében; s ez a díjszabás mai nap is meg van. Az innen begyűlt pénzek kezdettől fogva a templom-pénztárába tétettek s a templom bevételei között számoltattak el. Ma a kápolna e kis kertecskéje valóságos temető képét viseli magán s mindenki temetőnek hívja e részt is, nem emlékezvén arra, hogy tulajdonképpen eredetileg ez csak a kápolna szabad tere volt. Itt vannak a lelkészek s némely úri családok sírjai és sírboltjai, melyek fölött csinos síremlékek díszelegnek.

    Felkerített, csinos síremlékekkel, sőt kálváriával s keresztút állomásokkal beépített térnek közepén áll a kisszerű kápolna, mely a város múlt századbeli lakosai áhítatának s az Úr által rájuk bocsájtott csapás alatt tett fogadalmának maradandó emléke. 1739-ben pestis, döghalál rettegtette meg a jász-apáthii lakosokat. Június 2-án kezdődött e borzalmas járvány s ugyanezen év október 10-ikéig tartott. Meghalt összesen e járványban ez idő alatt 80 egyén és pedig 43 fi és 37 nő. Férfi legtöbb halt el 5—15-ig, 40—50 éves koráig; nő pedig 10—20 éves korig. Találunk esetet, hogy az atya nejét s gyermekeit eltemette s viszont; úgyszintén apát, anyát elragadván a döghalál, gyermekeik e rövid pár hó alatt árván maradtak. Jóllehet nem volt túlságos a halálozási szám, de a lakosoknak élénk emlékezetében volt még az 1710—11 évi döghalál, mely a csekély számú lakosságból 600-nál többet fosztott meg az élettől; s épen ezért annál nagyobb hálára voltak kötelezve az Úr iránt, midőn gondviselő keze tőlük a nagyobb veszélyt ekkor elhárította.

1739-ben e járvány megszűntének emlékezetére, hálából építették e kis kápolnát a város lakosainak költségén; és pedig kőből. A kápolna hajójának hossza 2 öl 2 láb; szélessége pedig 2 öl; a kisded félkör alakú szentély hossza 1 öl 4 láb; s így a kápolna egész hosszúsága 4 öl. Boltozata kupolás rendszerű. Összesen 2 boltozata van. A magas, czopf ízlésre emlékeztető homlokzat a város felé tekint, melyen, egy ma már rossz karban levő kétszárnyú ajtó képezi az egyetlen bejárást; ez ajtónak magassága 1 öl 1 láb és 5 láb széles. A bejárat fölött kívülről látható szt. Rozália fekvő helyzetben, egy barlangszerű mélyedésben. Az egész szobor kőből van faragva; fölötte ugyancsak kőbe vésve e sorok olvashatók:

E fölött ismét egy kétágú kőkereszt-alak van a falba illesztve, melynek felső részére ugyanazon betűk s apró keresztek vannak vésve, mint a fönnebb említett réz keresztecskén; alul pedig e sorok olvashatók:

    A homlokzat hegyesre végződő tetején 7 ágú kőből készült csillagalak, melynek közepén a bold. Szűz domborképe; s a homlokzat két oldalán a tető kezdeténél két kő díszedény szemlélhető. Mindezen elsorolt homlokzat díszek sötét színűekre vannak jelenleg festve.

Hátul a kápolna szentélye kezdeténél 1894. őszig egy kis barnára festett fatorony állott; ez évben azonban, a jelenlegi plébános a temetői sírhelyekből befolyt pénzen, díszesebb bronzzal bevont vas-lemez tetejű fatornyot építtetett, közvetlen a homlokzat csúcsa inogó. Készítette Unghváry Antal jászberényi építőmester 300 frtért. E toronyban 2 kis harang van helyezve, melyeket, midőn temetések érkeznek a temetőbe s a szokott naponkénti 3 angyali üdvözletre meghúznak. E harangokat 1741-ben öntötték Budán. A nagyobbnak súlya: 102 font; a kisebbiké: 82 font. Mindkettőn e felírás olvasható:

Meg vannak áldva is, de, hogy kiknek tiszteletére, bizonytalan.

A szentélyben egy lépcsőzetű fából készült oltár van, közepén kis tabernákulummal. Ez oltáron 1888-ig Szentlélek eljövetelét sz. Máriára s az apostolokra tüzes nyelvek alakjában ábrázoló olajfestésű kép volt, melynek magassága 4 öl 1 láb; festett, részben aranyozott fakerettel. A kép alján következő chronosticon olvasható:

Az evangéliumi oldalon a szentélyben szintén 1888-ig szt. Róchus olajfestett képe volt, melyen alulról ezen felírás látszik:

A leczke oldalon pedig szt. Sebestény vértanú képe volt az előbbivel átellenben felfüggesztve, melyen a felírás így hangzik:

E három említett képet 1888-ban eltávolították a kápolnából s a templomba hozták s itt ma is a kórus alatti falra függesztve láthatók. E képeknek készítője ismeretlen.

    Jelenleg a kápolnai oltárkép, Vágó Pál, Jász-Apáthi szülötte, jeles festőnk műve. Készíttette: Vágó Lőrincz jász-apáthii lakos. Ábrázolja: Szűz Máriát, az 5—6 éves álló helyzetben levő gyermek Jézussal, s balról ker. szt. János gyermekképét összetett kezekkel. A mi a képnek bírálatát illeti, csak annyit mondhatunk: hogy Vágó Pál e művéről hiányzik az áhitat, mely pedig első elengedhetetlen kelléke a szentképeknek.

Az egész kápolnán két ablak van egy-egy oldalról, melyeknek magassága 5 láb, szélessége 4 láb. Vannak még itt ezenkívül különböző egyszerű képek, melyek említést sem érdemelnek.

Minden évben kétszer ünnepélyes körmenetben vonul ki a lakosság e kápolnához. még pedig: Áldozó Csütörtökön s bold. Szűz Mária nevenapján. Mindkettő fogadalmi körmenet s ilyenkor a 10 órai főistenitisztelet s szt. beszéd a kápolna körül csoportosult hívek jelenlétében a kápolnában szokott tartatni.

A kápolnának külön pénztára nincs. Fenntartója a város; s a templom pénzéből gondoztatik. Jövedelme az a 3 krajczár, melyet minden temetés alkalmával a harangozásért fizetnek, de a mely szintén a templom pénzével számoltatik el.

A kápolna szomszédságában egy közönséges lakóház áll. Hajdan remete lakott benne, most azonban a kápolna őrének, s tisztogatójának lakása, kit a nép máig is — a régi remetékről — remetének nevez. E lakóház körül 435 □ öl kert van, melyet az illető kápolna-őr használ.