Az imént leírt kápolna mellett néhány lépésnyire van a nagyobbrészt faragott kövekből készült kálvária, melyet a hívek ájtatos adakozásából 1773-ik évben építettek; 1809-ben és 1846-ban megújítottak. Mivel dombot vagy magasabb helyet a város közelében — mely a kálváriahegynek ábrázolására e sík területen alkalmas lett volna — nem találtak, segítettek magukon a buzgó hívek s építettek kőből egy ív-alakú talapzatot, melynek közepét üresen hagyták, kis szabályos fülkévé alakították s e fülkében egy márványozott kőoltárt állítottak. Ez oltár alsó részében egy kis üregben a sírban fekvő kiszenvedett Megváltó kőből készült szobra van elhelyezve. Felül az oltáron a fájdalmas szűz Anyának ülőhelyzetben levő domborműve, mely karjai között a keresztről levett isteni Fiúnak élettelen testét tartja; s ez képezi az oltárképet. Az oltáron hordozható oltár van elhelyezve, de a melyen ez idő szerint misét mondani sohasem szoktak, sőt az 1829-ben készített „Ordo Divinorum"-ban sincsen említés arról, hogy valamikor itt misét kell tartani. Hogy mi oka ennek, nehéz volna megfejteni. A hordozható oltár egészen kicsiny, fából készült. Közepén a szent ereklye zára fekete márvány. Négy oldalán barnás színű 4 görög kereszt van bele illesztve s a hátulsó lapján e kézi felírás „1627- in Festo Sanctissimae Trinitatis Hoc Altare consecratum est a Reverendissimo Dno. D. Joanne Piber Eppo Agriensi, dd. Rdi Mgn. Blasy Tárkány in libera ac Regia civitate eperies in honorem Divinae Majestatis ac Sanctor. Martyrum Reliquiar. v....... iam sempiternam." („1627-ben, Szentháromság ünnepén, ezen oltárt felszentelte Főtisztelendő Piber János egri püspök nagyontisztelendő Tárkányi Balázs úrnak, szabad és királyi Eperjes városában, az isteni Fölségnek dicsőségére és a szt. vértanúk ereklyéinek örök tiszteletére.") Miképp került ezen portatile Apáthira, nem tudható. — A kis üregbe két tojás alakú ablakon szűrődik be csekély világosság. Különben az egész üreg hosszúsága 2 öl 1 láb, szélessége 2 öl, magassága 1 öl 1 láb.

A bejáratot két oldalról szintén ív alakra készített, kőkarral ékített 19 fokú faragott kőlépcsőzet veszi körül, melyek az üreg fölött lévő, faragott kővel kirakott térre, a tulajdonképpeni kálváriára vezetnek föl. E térnek a város felé eső részén egy csinos kőkarzat van, honnan az előbb említett alkalmakkor a szent beszédet szokták tartani; a térnek hátulsó, Heves felé eső részén három kőlépcső vezet ismét feljebb egy — a földtől számolva — 3 öl magasságú kőfalhoz, mely három kőkeresztnek képezi alapzatát, t. i. a fölfeszített Megváltó s a két lator keresztjeinek, melyek kőből faragott megfelelő alakokkal vannak ellátva. Krisztus keresztje alá két oldalt ismét három kőszobor van helyezve: a fájdalmas Szűz Anya, szent János apostol és Mária Magdolna szobrai. 1846-ban, mint a középső kereszt alá helyezett kis kőfelirat igazolja, a kálvária megújíttatott Urbán József örököseinek költségén.