Bevezetés

Harangozó Imre: Radna fényes csillaga

A máriaradnai búcsújárásról és az újkígyósiak radnajárásáról

Újkígyós 1990.

Bevezetés

Az ember életének nagyon fontos, talán legfontosabb eleme a tájékozódás. Tudjam, hol vagyok, tudjam az engem körülvevő dolgok hol helyezkednek el. A mai ember grafikonokat, statisztikákat, kimutatásokat készít, hogy pillanatnyi helyét meghatározza. E kimutatások a készítés pillanatáig, vagy még addig sem érvényesek, a lenullázott időt szemléltetik. A régiség, a szerves gondolkodás embere önmagát téri és időbeli egységnek fogja föl. Nem időszalagot, nem kronológiát készít; hanem az idő lényegét ismerve éli azt. Ehhez szüksége van a tájékozódás alappilléreire, a körre és a négyzetre, valamint az ezeket osztó, egyenlőszárú keresztekre.

A négyes osztat azonban önmagában kevés, szükség van egy ötödik irányra, amely összeköti a föntöt és a lentet, a szellemit és az anyagit, az istenit és az emberit. Megtalálja ezt a kapcsolatot a fában, létrában, toronyban. Ezt az összekötő folyosót, legyen ez néptől, kultúrától, vallástól függően különböző, mindig az alaptörvény analóg jele koronázza meg, a Nap, a Hold, vagy a kereszt

Az ember, aki nem utasítja vissza az őt létrehozó, éltető és fönntartó világ törvényeit, az egész életét egy ilyen, tér és vele párhuzamosan futó időbeli törvény által meghatározott modell kereteire építi. Életét nem egy jobbról balra, vagy balról jobbra történő haladásnak fogja föl, hanem egy önmagába visszafutó körnek. Ezt a kört pedig a kettősség uralja, mint az évet a tél és nyár, a napot a nappal és az éjszaka, az eget a Nap és a Hold, az élőlények világát pedig a női és férfi minőségek. E rend ad keretet az életnek. Az ember is itt találja meg helyét, mégpedig, hogy mindent láthasson, a középpontban. Közvetlen környezete, szobája, háza, települése modellezi a teljesség rendszerét. E modell, tehát rendszer, közepén az ember áll, mint ez a fenti imából is kitűnik. E rendszer emberének élete, cselekvései, szokásai, az egész természetet mozgató erejének változásaival kiírt tér-idő csomópontokra épül. Ilyen csomópontok az év ünnepei, melyekben nem méri, hanem megéli az időt, nem szemléli, hanem átéli a természet változásait. Az ünnepek pontos meghatározása közösségi feladat. Minthogy a házban megvan a középpont, a szakrális tér és köré szerveződik a család, úgy a településnek is, ez a templom, e köré a falu közössége szerveződik. A középpontból Lehet megfigyelni a csomópont-ünnepek közeledtét, meghatározni ezek napját.

Nagyobb közösségeknek, népeknek, néprészeknek is szükségük van ilyen szakrális csomópontok kialakítására, helyesebben megtalálására. Szükségük van rá, mert csak ilyen „köldök” körül tudnak közösségé s néppé, nemzetté szerveződni. Ezeken a szakrális csomópontokon rendre megjelentek a vidék lakói, hogy mint életük más területén is, ezen ünnepekkor is átéljék az élet fordulóit. Közösségükkel, (a kultuszhely vonzáskörzetének többi lakójával) kapcsolatukat fönntartsák, testi, de elsősorban lelki bajaikra gyógyulást találjanak. Az ilyen nemzeti (gyakran nemzetközi) összejövetelek nyilvánvalóan meghatározhatatlan korúak. A kereszténység elterjedése óta pedig a búcsújárás formájában éltek. A keresztény országokban ezek a csomópontok az idő múlásával másodlagos magyarázatot kaptak, szentek ereklyéi körül, csodás események helyén bontakoztak ki. Itt feledésbe merült, hogy a szenteknek nem önmaguktól, hanem a tér-idő által a világ rendjében betöltött szerepüktől fakad az erejük.

Ha Magyarországot vizsgáljuk e szempontból, meglepő dolgot tapasztalunk. A magyar kegyhelyek szinte kivétel nélkül Mária tiszteletén alapulnak. Meglepően nagy a számuk is. A jelesebb magyar, vagy magyarok által is látogatott Mária-kegyhelyek a következők:

1. Abos

2. Andocs

3. Bács

4. Bakonybél

5. Barka

6. Bélapátfalva

7. Bodajk

8. Boldogasszony

9. Búcsúszentlászló

10. Budakeszi (Makkos Mária)

11. Budapest-Krisztinaváros

12. Buzgó

13. Celdömölk

14. Csatár (Veszprém mellett)

15. Csatka

16. Csicsó (Hőgyész mellett)

17. Csíksomlyó

18. Csobánka

19. Csongrád

20. Csorna

21. Doroszló

22. Eger

23. Egerszalók

24. Ercsi

25. Esztergom

26. Fertőszentmiklós

27. Fraknó

28. Gyöngyös

29. Győr

30. Gyula

31. Hajós

32. Hanyi puszta

33. Hárskút

34. Hasznos

35. Homokkomárom

36. Hont-Csitár

37. Jásd

38. Jászberény

39. Kács

40. Karancsság

41. Kassa

42. Kismarton

43. Kistapolcsány

44. Kóka

45. Kolozsvár

46. Kópháza

47. Körtvélyes

48. Krasznahorka

49. Kunszentmárton

50. Loretom

51. Lőcse

52. Máriabesenyő

53. Máriabisztrica (Horvátorsz.)

54. Máriagyüd

55. Máriakálnok

56. Máriakéménd

57. Márianosztra

58. Máriapócs

59. Máriaradna

60. Máriaremete

61. Máriavölgy (Marianka)

62. Mátraverebély

63. Mikháza

64. Miskolc

65. Monok

66. Nagyszombat

67. Nyitra

68. Óbuda-Kiscell

69. Osli

70. Péliföldszentkereszt

71. Pétervárad

72. Petőfiszállás

73. Pozsony

74. Privigye

75. Remete (Horvátország)

76. Röjt

77. Röjtökmuzsaj

78. Rudnok

79. Sajópálfalva

80. Sasvár (Sastin)

81. Segesd

82. Solymár

83. Sopron

84. Sopronbánfalva

85. Stocing

86. Sümeg

87. Szeged-Alsóváros

88. Szekszárd

89. Szent Anna-tó

90. Szigetvár

91. Szomolnok

92. Tétszentkút

93. Törökszentmiklós

94. Turbék

95. Uhornya

96. Vác

97. Vállaj

98. Vasvár

99. Vértessomlyó

100. Vodica (Máriakönnye)

101. Zólyom

102. Zsömle

Ezeken kívül még látogatnak magyarok más, egykor görög-katolikus, ma ortodox kegyhelyeket, mint például a Mezőségen, a Szolnok-Doboka megyében lévő Füzesmikola (Nicula) kegyhelyét.

Találkozhatunk itt magyar hívőkkel augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján. Talán meglepő, de a környék református magyarsága, – például székiek, ördöngösfüzesiek, szamosújváriak – elzarándokol erre a nagy búcsúra.

Érdemes megnézni, honnan a magyarságban ez az óriási Mária tisztelet, honnan, hogy még vallásuk alaptanítását is gyakran félretéve (lásd reformátusok) tisztelik Máriát?

A MAGYAR NÉP MÁRIATISZTELETÉRŐL

A magyarság kereszténnyé válásával egy időben megtaláljuk népünk vonzódásának nyomait Máriához. Első keresztény királyunk Szent István, koronáját (!) vele népét és országát ajánlja Máriának. Azóta, mint egy idős pap ismerősöm mondta, Magyarország telekkönyvileg Máriáé. Népünk, mely igen nehezen vetette alá magát a keresztény térítésnek, azonnal Magyarok Nagyasszonyának, Babba Máriának nevezi, Babbának, mint a Holdat, a Szűzanyát.

Mi lehet ennek az oka? Megtaláltunk valamit, valamit ami azonosság a másságban, népünk analógiás gondolkodásában pontosan megfelel valamely, őt tökéletesen fedő fogalomnak.

Ipolyi Arnold könyvében olvashatjuk, hogy tavaszkor táncosok kaput csinálnak, ezt „aranykapunak” „aranyhídnak” nevezik. Átbújva a kapu alatt „Nyitva van az aranykapu” kezdetű dalt éneklik. „Arany alma most bimbózik” mondják tovább az éneket és eljutnak a Boldogasszonyhoz, ahol „aranyat, ingyen aranyat, ezüstöt, mint sáraranyat” kapnak.

Igen valószínű, hogy a magyarság ősidők óta tiszteli a Boldogasszonyt, erre utalnak a fent leírt csak magyarok által használt megnevezések is. De ezt a gondolatot erősítik a következő helységnevek, mint az erdélyi Arany, Boldogfalva, a Mezőbáránd melletti Pogányvár, vagy például Boldogasszony.

Az asztrológiában a Szűz jegye halál jegy. A szüzesség valóban analóg kifejezés a meddőséggel, mert míg fönnáll, új élet nem keletkezhet. De nyelvünkben velejár a tisztaság, a szeplőtelenség, a makulátlanság, mint jelző. Tehát a szüzesség fogalma is kettőséget takar. Magában hordozza mind az élet, mind a halál lehetőségét. Ezt leginkább népmeséink női szereplői szemléltetik.

Ugyanúgy idetartozik a gonosz és rút Vasorrú Bába, mint az egész cselekményt kiváltó kedves, tiszta keresett személy. „Szép Júlia, ki erdőt zödít, fákat virágoztat” és kinek lépte nyomán is virág fakad.

Ide tartozik az egyiptomi, Geb földisten, ki minden más műveltségben női alak, aki Napot szül, Nappal házasodik, tavasztól őszig virágzó, télen kiasszott istennő.

De vegyünk közelebbi analógiát; Roheim Géza írja, hogy a Nyárádiak régen tojást dobáltak húsvétkor az égre a Napot szülő Tündér Ilonának. A tojás, míg friss az élet koncentrált magja, ha azonban sokáig áll, megzápul, a bomlás, a halál szagát árasztja. Nem az élet, hanem a pusztulás árad ki belőle, külsőre azonban nem változik.

Az élet folytatódásához tehát meg kell a szeplőtelen, makula nélkül való létnek szűnnie. Meg, az élet földi fogalmai szerint. De a Nappal házasodó, Napot szülő minőség, csak az érintetlenség tiszta állapotában hozhatja világra az új élet letéteményesét. Ez pedig csak egy módon lehetséges, a teremtő az atyai minőség által megtermékenyítve.

„Üdvözlégy Mária,

Malaszttal vagy teljes

Az Úr van teveled...”

* * *

„Mint üveg meg nem szegik,

Napfény által hatva,

Úgy a Szűz szülésében,

Sértetlen marada…”

Ha pedig egy pillantást vetünk az egyes képre mindezt sűrített képjel formájában kapva könnyen megérthetjük. Mária feje fölött a zodiákus szűz jegye napállásban van. A teremtő lélek galambja glóriájából fénysugár árad Mária szeplőtelen testén át. Mint testtartásából látjuk, befogadja ezt a sugarat, átadja neki magát. Ezt a sugarat egy puttó gyújtótükörbe fogja, vele pedig föllobbantja a világ világosságát az Újszövetség fénylő gyertyáját.

Mária a Holdon áll, belőle nő ki, onnan hol az élet vizének forrása fakad. Feje a Nap arcát takarja, e napglóriát 12 csillag övezi.

A Napnak, a Holdnak, a csillagoknak mozgásteret adó, a Napot szülő szűz e gondolatmenetben nem lehet más, mint a minket körülvevő univerzumrész kozmikus tengelye a Tejút.

Visszatérve a korábbi analógiánkhoz a Tejút képe ötlik be Tündér Ilona alakjával kapcsolatban is. De, hogy a kettősség meglegyen a kozmikus Tündér emlőiből az élet és a halál vize fakad. Nem ez az egyetlen magyarázat–lehetőség a magyar nép erős Máriakultuszára. De mindenképpen elgondolkodtató. Ez a gondolatmenet még egy sor lehetőséget is fölvet, melyeket érdemes lenne végig gondolni. (Például Szent István korona-felajánlása.)

Remélem, hogy ez a kis bevezető sok kérdésre ad választ a témámmal, a máriaradnai búcsújárással kapcsolatos kérdésekben is. Megfelelő, bár szerény előkészítője a további munkának.

A MÁRIARADNAI BÚCSÚJÁRÓHELY TÖRTÉNETÉRŐL

A Történelmi Magyarországon, a Maros mente, a Bánság és a szögedi nagytáj legnagyobb búcsújáróhelye. E vegyes lakosságú vidék sváb, román, szlovák, bolgár, horvát, bunyevác népe, csakúgy, mint a magyarok, évszázadok óta fölkeresik. Egy XVIII. századi ének így szól róla:

„Ó Radnai szent Szűz, hazánk dicsősége,

Országunknak tornya, tündöklő felsége,

Szép csillaga, drága ékessége,

Ó Szent Anyánk, régi dajkánk,

Légy szószólónk, légy kegyes pátrónánk.”

Radna kereszténység előtti időből való vonatkozásai közül kiemelkedik, Dugonics András, valószínűleg akkor még élő hagyományból merített műve, amelyik 1810-ben jelent meg Szegeden Radnai történetek címmel. (1)

„Az egész Országbul össze szokott Világosra gyűlni a Tartománynak Eleje. Minden esztendőben szinte oly szer-tartással ment végbe a Bárány-áldozat, mint mikor azt Etelka áldozta fel, és egyszers-mind a Magyarok-Istenének nevét megörökítette.”

A közeli Solymos váráról, melynek közepére a Radnát megjárt újkígyósi öregek ma is feneketlen kutat mesélnek, Dugonics azt írja, hogy az eltévedt Gyulafi egy remetére talált, aki nem volt más, mint árpád fia Jelek, ki a keresztségben Iván nevet kapott. Harmadik neve, melyet a vár ragasztott rá, mely ide építtetett, holott ennek előtte a solymok szállottak és fészket raktak. Innen a vár neve Solymos.

Ha az íróval Szegedre megyünk, megtudjuk, hogy Uszbu vezér érdemeinek jutalmául kapja Szeged városát. Leánya Radna, akit Etelka mindig nagyon szeretett. Gyula vezér fia, Gyulafi számára feleségül kéri; hat ménlovat és tizenhét méneskancát küld nászajándékba. A lakodalmat Világoson akarják megtartani. Iván, azaz Solymos Szegeden Radnát megtéríti és a Mária nevet adja neki. Mária-Radna. Bár kedves neki Gyulafi, mégis Krisztus jegyesének érzi magát. Solymos tanácsára Lippa nevű nénjéhez megy, aki már keresztény „és abban a városban lakott (a Maros vize mellett), melyett (eme Kis-asszonynak ékes nevérül) máig is Lippának hívnak a Régiséget meg-meg-böcsülő Magyarok”.

Radnát nénjéhez utazásában egy vadkan halálra sebzi. „Szánták őtet az Erdők, szánták a Madarak-is. Ezek az-ótátul fogva igen szomorúan énekelnek ezen a vidéken. Az erdők pedig (minden szürkületkor) különösfekete gyászba öltözni láccanak.”

Újkígyóson néhány öreg még Szent Istvánnal kapcsolatos történetet is tud, miszerint István király mikor a pogányok üldözték a radnai hegyre menekült. Itt csodálatosan lova után beomlott a hegy, a friss sziklafalon üldözői nem tudták követni első királyunkat.

A fenti legendákat jobban megérthetjük, ha pillantást vetünk a radnai domb fekvésére. Ahol a Maros áttöri a hegyeket, kiér az Alföldre, hogy útját a Tiszáig itt folytassa tovább. Itt magaslik a radnai domb. Keletre az Erdélyt őrző erdővel borított hegyek kísérik a Maros vágta völgyet. Délre és nyugatra végtelen a kilátás a síkságra. Északon pedig Világos vára határolja a látómezőket.

A jelenlegi kegyhely máig eleven emlékei a török időkre nyúlnak vissza.

A Károly Róbert által Lippán letelepített Ferences Atyák, a töröktől való félelmükben menekültek a radnai oldalra. Kicsiny kápolnájuk a hegy tetején, szegényes viskóik a hegy oldalában állottak.

1668-ban Virchnossa György 80 éves bosnyák ember, a régen őrzött olajnyomatos Mária képét az atyáknak ajándékozza, az álmában látott angyali sugallatra. Ez a papírkép csodálatos módon sértetlenül került ki abból a tűzvészből, melyet a törökök okoztak 1695-ben. A templom égésekor szélcsendes idő lévén az égő zsindelyek átszálltak a Maroson és így hullottak a törökök táborára. A törökök ruhái, sátrai felégtek, a tüzet nem tudták eloltani, még meg nem ölték a tűz okozóját.

Az egyik török harcos átúsztatott a folyón, hogy a képet megsemmisítse, a vágtató ló patája a radnai hegyen, mint a meleg viaszba úgy nyomódott a sziklába. A harcos a nyakát szegte. A patkó nyomát máig őrzi a templom falára erősített szikla, s az alatta levő verses fölirat. (2)

Érdekes legenda még, hogy a kegyképet ékesítő drágakövek közül akart lopni egy szolgáló lány. Az oltárra fölállt, hogy elérje a köveket, de megdermedt és nem tudott onnan leszállni. Addig nem is szabadult meg, míg másnap reggel nem imádkozott érte mindenki térden állva. (3)

Buda fölszabadulásának évében, 1686-ban Radna is fölszabadult, de a Maros balpartja még 1718-ig török uralom alatt maradt. A hívek közül a hitújítás és a csaták miatt egyre többen jöttek délről, elsősorban délszlávok, a török fenyegetés elől. (4)

A kegyhely népszerűségét megsokszorozta az a hír, hogy az 1709-ben Aradon pusztító pestis azonnal megszűnt, amint Bumer Mária tanácsára az egész város ide vonult imádkozni.

A Ferences atyák 1727-ben megépítették a ma is álló rendházat, amit 1730-ban zárdává szenteltek. A csodálatos gyógyulások ezután sorozatosan követték egymást. 1718-ban Saraila Mihály radnai lakos megdermedt tagjai, ahogy a templomba vitette magát, meggyógyultak.

1724-ben Rádics István kunszentmártoni lakos, ki addig mankóval járt és Fung Mária aradi lakos, kinek tagjai össze voltak zsugorodva, gyógyult meg csodálatosan a jegyzőkönyvek szerint.

Krizsán István gyulai lakos, súlyos lábbajában, Sorger Borbála sorvasztó betegségben, Iglézder Johanna topolyai lakos lőtt, nehéz sebéből, Szegedi Katalin szegedi lakos lábgyengeségében, Kaiser Erzsébet kiszúrt szemevilágának visszanyerésében, Csonka Erzsébet hirtelen megnémulván, beszélőképességét kapta vissza. (5)

A gyógyultak lakóhelyétől már kirajzolódik a kegyhely vonzáskörzete. 1737-es adat szerint a Temesvár környéki svábok is bekapcsolódtak a búcsújárásba. A radnai stációban még szerepel Lippa, Arad, Déva, Zenta, Temesvár, Nagykikinda neve mellett Csongrád, Szentes, Elek, Hódmezővásárhely, Makó, Kiszombor, Kecskemét, Endrőd, Gyula, Kiskunfélegyháza neve is. (5)

A kegytemplom rövid története

Alapkövét 1756-ban tették le. 1767-ben a munkálatok annyira előrehaladtak, hogy istentiszteletet tarthattak benne. 1782-ben a tornyok felépítésével elkészült teljesen.

1820. április 9-én Rudnai Sándor Esztergomi érsek, Magyarország Prímása ünnepélyesen fölszentelte (konszekrálta). A zárda épülete három időszakban épült (1727, 1748, 1824.) a templom mellett. A templom „barokk” stílusban épült. Belső méretei: hossza 59 méter, szélessége 21 méter.

A kegykép a XVI. századból származik, az olaszországi Bassano Remondini nyomdájában készült színes papírnyomat.

A főoltár fölötti oltárkép Roszkovics Ignác festőművész alkotása, 1892-ben készült, az Angyali üdvözletet ábrázolja.

A régi főoltárt 1895-ben fehér márványoltárral cserélték fel. Az oltár két oldalán álló szobor a híres tiroli szobrász, Stuflesser alkotása.

A templom belső festése 1902-ben készült el, az orgona pedig 1905-ben épült. 1911-ben a templom régi tornyait 31 méterre emelték meg.

A következő évben kerültek helyükre a ma is használatos tölgyfa padok. 1923-ban a templom fedélszerkezete leégett, de még ebben az évben újrafedték. A külsejét 1959-ben, belsejét 1971-ben tatarozták, és teljesen újrafestették.

A környező kápolnák, stációk egy részét is kijavították az 1971-es fölújítás alkalmával. Más részük azonban, közöttük igen régi és értékes emlékek a végső pusztulás szélén állnak. Jól példázza sorsukat a szegediek kápolnája, mely másokkal együtt a II. Világháború harci eseményei alatt romba dőlt, újjáépítését a román hatóságok azóta sem engedélyezték. (6)

Reménykedjünk benne, hogy a magyarság eme jelentős őrhelye még évszázadokig fönnmarad, a vidék soknemzetiségű népének vigasztalására.

ÁVE MARIA! ZARANDOKOK SZÉP CSILLAGA!

VILÁG DIADALMAS KIRÁLYNŐJE,

MAGYAROK ALDOTT NAGYASSZONYA, ÁVE!

A SZÖGEDI BÚCSÚ-JÁRÓKRUL

A szegedi nép nagyon korán bekapcsolódott a búcsújárásba. Erre 1740-től már írásos bizonyítékok is vannak.

Mint fentebb láttuk Dugonics András a népi hagyományok alapján, az időbe vesző régiségből tud kapcsolatot említeni. Ezt sem szabad figyelmen kívül hagynunk.

A XVIII. század elejétől az első világháború kitöréséig, Kisasszony napján minden évben megismétlődött (szeptember 8.).

A XIX. század derekán a búcsúsok száma elérte a négy–ötezret, de a világháború előtt is ezer körül mozgott. Íratlan törvény volt, hogy a legények és leányok addig nem léphettek házasságra míg meg nem járták Radnát. Szegeden, ha más jót nem tudtak mondani valakire, így jellemezték: „szereti a meggyet, vót Radnán, jól táncol, szépen fordul”.

Szeptember 2-án a palánki Szent Dömötör plébánia irányításával indultak a nagy útnak. Itt választották ki a „búcsúi előljárókat, az énökös embört”, aki koránál, jámborságánál fogva hivatott a vezetésre.

Elől mentek a férfiak a búcsúkereszttel, utánuk az asszonyok, lányok csoportja.

A közbeeső falvakban egyenest templomba mentek, ahol a helybeli pap megáldotta őket. A falubeliek főtt, meleg étellel fogadták a zarándokokat. Az éjszakai pihenő helyén ájtatosságot tartottak a templomban.

Sokszor csak a földön háltak. Reggel mise hallgatása után indultak tovább. Menetközben imádkoztak, végezték az olvasót. Énekhez csak délután kezdtek.

Ebéd előtt a búcsúkeresztet a földbe szúrták, a zászlókat küllőszerűen köré helyezték, a szallagait a földön szépen kisimították.

Ezután az egész búcsús sereg térden állva megkerülte ezt a kört, közben ezt énekelte.

„Könyörülj Istenem én bűnös lelkemen,

Szánakozzál immár szomorú szívemen,

Haragod mennykövét, éles, hegyes tőrét,

Vedd vissza vétkeim büntető eszközét.

Vigasztald meg, kérlek e hív seregedet,

Köztük töredelmes és bűnös lelkemet,

Építsd meg falait Te Szent Egyházadnak,

Melyben igazsággal Tenéked áldoznak.”

Amikor meglátták a kegyhely tornyait, térdre borultak, majd a társzekerekhez mentek és ünneplőbe öltöztek.

A templomhoz érve először is szent hely földjét csókolták meg, majd leborulva köszöntötték Máriát. A Radnára érkező szegedieket már várták az ottaniak. Felvirágozták őket és üdvözölték, csókkal és szavakkal.

Ezután énekeltek, imádkoztak, stációt jártak, gyóntak.

Néhány érdekes, elgondolkodtató szokás is kapcsolódik a Radnán tartózkodáshoz.

Ilyen a templomalvás; testi, lelki bajaikra keresve enyhülést a templomban, minél közelebb a kegyképhez húzódtak meg, itt aludtak. S hitük szerint alvás közben alegfoganatosabb a kegykép áldásos hatása.

KERESZTELÉS RADNÁN

Az először Radnára érkező az idősebbek közül keresztszülőt választ „búcsúkörösztapa, búcsúkörösztanya”. A templom kútjából vagy a szenteltvíztartóból locsol a keresztelendőre, közben ezt mondja:

„Én tégöd mögkörösztöllek!

Az Isten áldjon mög,szentöljön mög,

hogy lögyé Jézus Krisztus dicsőségire,

Szűz Mária tisztöletire.” (7)

Ha a búcsújáró fohásza meghallgatásra talált, háláját fogadalmi képpel fejezte ki. Igen sok értékes kép megsemmisült, mikor a múlt század végén kidobták őket. Azóta újra megteltek a rendház folyosói, ma inkább olcsó olajnyomatos, vagy sokszorosított fénykép, fogadalmi képekkel. Rajtuk a vidék valamennyi nyelvén adnak hálát a Radnai Szűzanyának, elmondva a meghallgattatás rövid történetét.

Egy igen szép, valószínűleg XIX. századi, nagyméretű olajfestmény fogadalmi képről írtam le a következő szöveget:

„Isten egyházának a tanítása van a képen. Három Úton haladunk örök életünk felé. Az első út a Szent életűeké, ki e földi élet után a mennyországba jutnak. Ezt mutatja a kép felső rajza, a szentéletű családapa haláláról.

A második út a megátalkodott bűnösé, kinek sorsa a pokol, amint az alsó ábrán a gonosz életű embert mutatja.

A harmadik út azoké, akik az élet harcát vitézül harcolták, a gonosz kísértésnek ellenállva azt legyőzték, de mégis mint gyarló emberek bocsánatos bűnökkel terhelve távoznak az életből. Valamint azoké is, kik bűneik bánatában térnek Istenükhöz, ki mint jó pásztor siet az ő báránykáit a pokol torkából kimenteni. Ezek a lelkek a tisztítótűzben szenvednek, akiken csak a mi imádságunk, böjtünk, alamizsnálkodásunk, de leginkább értük bemutatott szent miseáldozás segíthet.

Testvéreim! Segítsük a lelkeket a szenvedés helyéről kiszabadítani, mert mi is ide juthatunk egyszer s nagy jutalmunk lesz az, ha mi jó cselekedetünk által kiválasztott lelkek Isten trónjánál fognak értünk könyörögni. ÁMEN.”

Újkigyóson, de Alsóvároson, Tápén is élő mondai hagyomány szerint, egyszer hirtelen nagy égiháború érte utol a búcsúsokat. Nagyon megrettentek. Erre az „énökösembör” felszólította őket, hogy álljon ki a seregből az, akin pénteken mosott ruha van. Egy csakugyan kiállt, mire a vihar lecsöndesedett.

A búcsún különböző ajándékozások is történtek. A „búcsúkörösztanya, búcsúkörösztapa” ajándékozott a „radnai körösztlánynak, radnai körösztfiúnak” radnai korozsmát. Ez megáldott szentkép, olvasó, imádságos könyv volt.

Megvásárolták a búcsúfia nevű ajándékaikat otthon maradt családtagjaiknak, rokonaiknak, szomszédjaiknak, keresztgyerekeiknek. Ez szentkép, a kegykép másolata, hátlapján imádsággal, búcsúgyertya, mézeskalács, olvasó. Ezeket a barátok megáldották.

Különös erőt tulajdonítottak a Radnán vásárolt és a szegedi határban fölállított útszéli kereszteknek. Ezeket a Maroson hajón hozták a városba. Ilyen keresztet állítottak föl 1840-ben a zákányi pusztán.

Az utat hazafelé gyorsan megtették, hogy Mária nevenapjára hazaérkezzenek. (szeptember 12.) A város határban várta öket a család, rokonok, szomszédok, legények, ismerősök sokasága. A búcsúsok e szavakkal csókolták meg őket: imádságunkba, búcsújárásunkba részesüljön az is, aki oda nem vót. Másként: imádságomba részeltessön az Isten. Az illendő válasz: úgy engedje az Isten. (8)

A hazaérkezésről a szegedi újságok így számolnak be:

Tárogató 1860. szeptember 16.: „A napokban ismét láthattuk az évenként rendesen megújuló tüneményt, a radnai búcsúsok hazaözönlő népét értem. Az illy tömeg a legsajátosabbak egyike, minthogy nagyrészt pórnőkből áll. Ez idén oly óriási volt az érkező néptenger, aminőt még soha nem láttunk.”

Szegedi híradó 1879. szeptember 14.: „A radnai búcsúsok tegnap este érkeztek haza óriási néptömeg kíséretében, amely eléjök ment a szőregi útra. Bevonulásuk zeneszóval történt, először ami szokatlanságától fogva nem csekély feltűnést keltett s csak növelte a kísérő tömeget, mely az Iskola utzát egész hosszában betöltötte.”

A zenészek itt dolgozó székesfehérvári munkások voltak, akik az ő vidékükön előforduló búcsús menetek alkalmával rendszerint zenélni szoktak, és ide is magukkal hozván fúvó hangszereiket, Kreinsinger prépost-plébános úr engedelmével a radnai búcsúsok élére állottak. A mostani példa után nem lehetetlen, hogy a búcsúsoknak zenével való bevonulása majd itt is szokássá fog válni. (9)

A lányokat menyaszonynak öltöztették föl, mirtuszkoszorút tettek a fejükre, kezükbe virágcsokrot adtak. Ruhájukat is teletűzdelték apró virágokkal, apró koszorúkkal. Mondták neki: „Të mán férjhöz möhetsz, vótá Radnán”.

A legények mellükre vőlegényvirágot tűztek, de olykor őket is fölvirágozták.

A Dömötör-templomba értek vissza, ahol rövid hálaadás után a búcsúsok városrészenként szétoszlottak. Még a maguk templomába is betértek, ezután jutottak hajlékukba, ahol meghitt vendégség várta őket.

Tápai öregek a kenyeret máig Radna felé fordulva szegik meg. (10)

ÚJKÍGYÓSIAK A RADNAI BÚCSÚBAN

1814. szeptember 1-jén írták alá azt a szerződést, melyben Weinckheim József Antal kígyósi gróf egyességet kötött 100 dohánykertész családdal, hogy az újkígyósi pusztarrészt meglakják, ott dohánytermeléssel foglalkozzanak. A kertészek „Ő-ző” nyelvterületről (Tápé, Szeged-Alsóváros, Algyő, Mindszent, Handháza, Nagyszentmiklós) érkeztek. Az 1814 őszén megindult áttelepülés a tél beállta miatt 1815 tavaszán fejeződött be. A Kígyósra települő családok a következők:

Agócs, Apró,

Bába, Bacsa, Bali, Bálint, Báló, Batki, Becsei, Belovai, Bodó, Boldog, Bozó, Bozóki, Bozsó, Buvár, Búza,

Csányi, Csonka, Csóti, Csukási,

Deák, Domokos, Dudás, Dunai,

Faragó, Farkas, Fodor, Forgó, Fődi,

Gedó, Gera, Greguss,

Győri,

Hajnal, Harangozó, Hegedűs, Hódi, Huszka,

Jambrik, Juhász,

Kálmán, Kántor, Kása, Király, Kocsis, Kónya, Kőrösi,

Lippai, Lőrincz,

Madarász, Márton, Masa, Miklós, Mojzes, Mucsi,

Nacsa,

Nyári,

Ökrös,

Rácz, Révész, Rozsnyai, Ruzsa,

Sándor, Sipos, Somogyi, Süli,

Szakáll, Szántó, Szél, Szücs,

Terhes

Urbán,

Vetró, Vince, Virág

Zsótér, (11)

Az idetelepülő nép mind jogállásban, szokásaiban és nyelvében is különbözött a vidék többi lakójától. Az itt élő tótokkal, oláhokkal, de még a békési „i-ző” nyelvjárást beszélő majori cselédekkel az I. Világháború végéig igen keveset érintkezett. Kapcsolatot csak a régi lakóhely népével tartott vagy az onnan elszármazottakkal, mint a közeli Csanádapáca szögedi eredetű lakóival.

A régi lakóhely népével való összetartozás legjelentősebb megnyilvánulása a radnai búcsújárás volt. Ebben a falu egész közössége részt vett, mivel az alapítólevélben benne foglaltatik, hogy a faluban csak katolikus magyar lakosság telepedhet le, más vallású lakosság egészen a századfordulóig nem is volt.

Az újkígyósiak radnai búcsújárásának kezdetéről írásos emlékek nincsenek. De a ma élő legöregebbek szerint, még az ők nagyszüleik, dédszüleik is jártak erre a nevezetes helyre. Nyilvánvaló, hogy a radnajárás szokását a régi lakhelyükről hozták magukkal.

A közösség megtelepülése után pedig, amint lehetett megindultak az újkígyósiak Radnára. Megindultak kereszt alatt, az aradi úton. Az útjukba eső majorok, falvak lakossága kiment eléjük, várta őket. Az útba eső templomok harangjai érkeztükre megkondultak, tiszteletükre a templomokban misét szolgáltattak. A nagy útra mindenféle ételt vittek magukkal. Sütöttek mézes tésztát, fonott kalácsot.

1853-ban megépül a „nagyvasút”, ami Budapestet köti össze Brassóval. (12) Ez a vasútvonal elhalad Újkígyós mellett, és nagy állomása van Aradon. A könnyű utazási lehetőség miatt megszűnik a gyalogos búcsújárás. Vele együtt az egész falut szervező nagy keresztaljak indulása is. Kisebb 15-20 fős csapatokban indulnak Radna felé. Ezek legtöbbször családi keretek között zajlanak.

Tömeges méretben az I. Világháború kitörtéig jártak, az utolsó búcsúmenet Újkígyósról 1918-ban indult.

Aradról, ahol általában várták őket, az Aradhegyaljai vasúton mentek ki Radnáig. Itt helybeli ismerősök kalauzolták őket, szereztek nekik szállást. Már a lassan haladó kisvonat ablakából kitekintve ízelítőt kaptak a szent-hely levegőjéből. Megmutatták nekik az embert, aki vasárnap szántott, s lovaival, ekéjével együtt kővé vált. Ugyancsak a vonat ablakából láthatták azt a sírhalmot, melyben egy átok alatt elhalt férfi fekszik. A temetés után a föld kivetette magából, de újra eltemették. A föld másodszor sem fogadta be, újra kivetette, mire harmadszorra nem temették vissza, hanem a föld felszínén elhantolták. Sírjára borzongva gondolnak a jámbor búcsújárók

Radnára érve szállásukra mentek, hol csomagjukat hagyták. Ezután a környéket járták be, egy barát vezetésével. Megnézték a helyet, ahol Szent István menekültében lovával leugratott, az utána beszakadt hegy föltartóztatta üldözőit.

Végig imádkozták a keresztutat, megjárva a rendház mögötti dombot. Elénekelték a kegyhely történetét felelevenítő éneket: ( 13).

Dallama: Óh, áldott szent Isten

Mária Radnára akik eljöttetek,

A szűz Máriára bízva tekintsetek.

Mert ő a bús árvák, özvegyeknek anyja,

Szomorú szívek megvigasztalója.

Íme, itt tündöklik drágalátos képe,

Örvendezve tartja szent fiát ölébe.

Radna városának kinyílott rózsája,

Mosolyogva néz ránk a szép szűz Mária.

Nyolczvan éves öreg jámbor vette,

Az ezerhatszázhatvannyolczadik évbe.

E drága szentképet hajlékába tette,

Nagy ájtatos szívvel sokáig tisztelte.

Isten angyala által értésére adta,

Hogy a szent szűz képét kápolnába adja.

A Radnán lévő ékes kápolnába,

Föl is tették aztat mindjárt az oltárra.

Radnai lakosok és más buzgó hívek,

Tisztelni Máriát seregestől jönek.

De a török szultán eztet megzavarta,

Amidőn a Lippa várát nyerte vissza.

Tűzzel-vassal e tájékot pusztította,

A kis kápolnát is a láng borította.

A kis kápolnának minden ékességét

Egy rakásra hordták, hogy az megégessék.

És így meggyújtották a szentképet is benne,

De az épen maradi a tűz közepébe'.

Ámbár papirosra van ez a kép festve,

Isten megtartotta csoda által épen.

Csak a külső színét, azt a füst befogta

Ki ideutazik, most is megláthatja.

De Isten csodáit tovább is mutatta,

Templom tetejéről a Maros partjára.

A tüzes zsindelyek egymás után szálltak,

A török táborban szörnyű kárt okoztak.

Egy török mérgében felülvén lovára,

Hogy elmén, fölgyújtja a templomot újra.

De a ló lábai kőbe megakadtak,

Mint a lágy viaszba, úgy belesippadtak.

Most is megláthatod a templom falába',

Ha elzarándokolsz Mária-Radnára.

Megszabadult Radna török igájától,

Fölépült a templom bő adományokból.

Azóta számtalan csodák történnek,

Legyen hálaadás a nagy Úr Istennek.

Jöjjön hát buzgó lélek Mária-Radnára,

Emeld szemeidet az édes anyára.

Hogyha nagy bánatod, szomorú szíved,

Megsegít Mária, csak te őtet kérjed.

Ha bűnnek terhe nyom, kiáltsd szűz Máriát,

Kéri érted, Jézust, ő szentséges fiát.

Ha nincs vigasztalód, árva és özvegy vagy,

Kiáltsd szűz Máriát, ő téged el nem hagy.

Azért édes anyánk elődbe borulunk,

Vigasztalj bennünket, könyörülj mirajtunk.

Most is halálunkkor jöjj segítségünkre,

Oh radnai szent szűz, vezess föl mennyekbe.

ÁMEN

Ezután a templomba mentek. Mielőtt beléptek volna rendbe álltak, imádkoztak, majd bevonuláskor a következő éneket énekelték:

Megyünk hozzád szép virágszál

Ki Istentől megáldanál

Megyünk drága színedhez

Csodatévő képedhez

Légy velünk e szent utunkban

Buzgó zarándoklásunkban

Mária, Mária, Mária kegyes anyánk

Utunkba vigyázz reánk.

Téged szent Szűz köszönteni

Megyünk buzgón üdvözölni

Hogy kegyelmet nyerhessünk

S hű gyermekeid Iehessünk

Légy velünk e szent utunkban

Buzgó zarándoklásunkban

Mária, Mária, Mária kegyes anyánk

Utunkba vigyázz reánk.

A harangszó melyet

Hallunk melyre mindig felujulunk

Ajkid édes szóllása

Szent képedhez hívása

Légy velünk e szent utunkban

Buzgó zarándoklásunkban

Mária, Mária, Mária kegyes anyánk

Utunkba vigyázz reánk.

A toronynak szent keresztje

A magasból reánk néz le

Hozzád int mert úgy szeret

Dicsértessék szent neved

Légy velünk e szent utunkban

Buzgó zarándoklásunkban

Mária, Mária, Mária kegyes anyánk

Utunkba vigyázz reánk.

Legyünk mi is vendégeid

Szeretett hű gyermekeid

Fogadj minket kegyesen

Nézz reánk szint oly kegyesen

Légy velünk e szent utunkban

Buzgó zarándoklásunkban

Mária, Mária, Mária kegyes anyánk

Utunkba vigyázz reánk.

Oh mily édes zarándoklás

Ez a kegyes búcsújárás

Hozzád megyünk anyánkhoz

Légy velünk e szent utunkban

Buzgó zarándoklásunkban

Mária, Mária, Mária kegyes anyánk

Utunkba vigyázz reánk.

Ha elérjük az egyházat

Radnai szent templomodat

Sírunk a nagy örömben,

Áldván tiszta érzésben

Légy velünk e szent utunkban

Buzgó zarándoklásunkban

Mária, Mária, Mária kegyes anyánk

Utunkba vigyázz reánk.

Oltárodnál hol tündöklesz

Aho1 szent képedbe fénylesz

Porba hullva borulunk

Hozzád térden járulunk

Légy velünk e szent utunkban

Buzgó zarándoklásunkban

Mária, Mária, Mária kegyes anyánk

Utunkba vigyázz reánk.

A kegykép köszöntése után megnézték a sziklát, melybe a támadó török lovának patkója szorult.

Ezután a templomban lévő kisebb oltárokat köszöntötték. Sorrendben a következő módon:

Ének: Üdvözlégy Mária Radna asszonya

Imarend:

1. Kegykép köszöntése

2. Az oltári Szentség köszöntése

3. Jézus Szíve oltára köszöntése

4. Szent Ferenc oltára köszöntése

5. Páduai Szent Antal köszöntése

6. Keresztelő Szent János köszöntése

7. Szentsír oltár köszöntése

8. Nepomuki Szent János köszöntése

9. Mária eljegyzése köszöntése

10. Szent Anna oltár köszöntése

11. Mária Szent szíve köszöntése

Búcsúzóima: a kegyhelyröl való eltávozáskor

Ének: Eljött már órája búcsúzásomnak ill. Isten hozzád, Ó Mária! (14)

Ezt szentmise hallgatása követte, majd a következő énekkel búcsúztak el a radnai képtől:

Elbúcsúzó ének

Isten hozzád szép virágszál

Ki Istentől megáldattál

Isten veled Szűz Anya

Radna ékes csillaga

Légy velünk utazásunkban

e szent: búcsújárásunkban

Mária, Mária, Mária

Édesanyánk tekints kegyesen reánk.

Mily nagy öröm volt itt lenni

drága szent képed szemlélni

Kedves vendégeiddel

Buzgó tisztelőiddel

Isten hozzád áldott Szent Szűz

Mennyből világló szép tűz

Mária, Mária, Mária kegyes anyánk

utunkban vigyázz reánk.

Oh mily nagy fájdalom éri szivünket

Hogy meg kell válni drágalátos képedtől

választott helyedtől

Isten veled Szűz Mária

Árvák s özvegyek gyámola

Mária, Mária, Mária, reménységünk

utunkban légy vezérünk.

Mi is vendégeid voltunk

Kik most tőled elbúcsúzunk

Várunk szent áldásodra

Úgy eressz el utunkra

Isten hozzád Szűz Mária

Radnai templom csillaga

Mária, Mária, Mária terjeszd ki szent karodat

s add mennyből áldásodat.

Isten veled édesanyánk

ha tán többet nem láthatnánk

Elrejtünk kebeledbe

Légy velünk életünkbe

Isten hozzád drága szép kincs

Magas mennyből reánk tekints

Mária, Mária, Mária oh el ne hagyj

Légy velünk, légy utunkban vezérünk.

Isten veled már elmegyünk

fáj is azért a mi lelkünk

Ó bocsásd meg mi vétkünk

ha buzgón nem tisztelünk

Isten hozzád már elválunk

hogy többé már nem láthatunk

Mária, Mária, oh jöjj el

végromlásban emelj fel a menyországba.

Kinn imádkozgattak, szemlélték az eseményeket.

Csatlós Gyuláné, aki 1917-ig négy alkalommal járt Radnán, elmondta, hogy egy alkalommal két néma gyermeket hoztak. Egy kisfiút s egy kislányt. A gyerekek térden csúszva közeledtek a templom előtt, kis sziklabarlangban lévő szűzanya szobor felé. Óriási sereg énekelve kísérte őket. Egy, a gyerekekkel egy faluból való idős asszony vezette az éneket. A gyerekek vérző térddel érkeztek a szobor elé. Az összesereglett több ezer hívő együtt imádkozott, énekelt a gyerekek gyógyulásáért. A vezető asszony megszakította az éneket, fölszólította a kisfiút, mondja ki Mária nevét. A kisfiú torkán azonban nem jött ki hang. Ezután a kislány próbálkozott. Neki valami artikulátlan hang jött ki a száján. Ezért a tömeg újra imába fogott. Harmadszori kísérletre a kislány szépen, tisztán kiejtette Mária nevét.

Ugyancsak ő mesélte el, hogy elmentek a solymosi várhoz. Ide is Marcella néni vezette őket, aki radnai kegyszerárus volt, sokszor Újkígyósra is elhozta áruit, innen volt az ismeretség. Útközben „táltosokkal” találkoztak, akik fehér gatyát, fehér inget, és csúcsos fekete sapkát viseltek. Mindenkitől félrehúzódva mentek és ismeretlen nyelven beszéltek egymással. A lányok kérdésére (Csatlós Gyuláné, Molnár Matild és nővére), kik ezek, édesapjuk azt felelte, hogy táltosok. A solymosi várban megnézték azt a kutat, melyről Marcella néni azt mesélte, hogy nincs feneke, a beledobott kacsa a Marosból került elő.

Este a különböző keresztaljak tüzeket gyújtottak, a fiatalok táncolni kezdtek. A két kígyósi lány édesapjuk és Marcella néni társaságában nézte a táncolókat, akik „bogárok” voltak. (valószínűleg bolgárok) Egyszer csak az egyik fiú odafutott a kígyósiakhoz és a fiatalabb lányt táncolni kérte. Az édesapja a lányt közelebb tolta a fiúhoz, aki azonnal táncoltatni kezdte. Matild néni nevetve mesélte, milyen híre volt utána a faluban, mert a nézők között több kígyósi is volt. De azt is elmondta, hogy nagyon szeretett táncolni, és a bolgár fiú is igen jól tudott.

Másnap újra misét hallgattak, ismét végigjárták a keresztutat. Ezután vonattal értek haza.

Újkígyóson összegyültek a templomban a Radnáról érkezők, a számukra itt is misét mutattak be. (15)

Házukba térve meglátogatta őket a rokonok, ismerősök, szomszédok egész sokasága. Ekkor adták át a Radnáról hozott búcsúfiát, olvasót, mézeskalácsot, imakönyvet. Testben elfáradva, de lelkükben életük végéig vigasztaló élménnyel rázódtak bele újra megszokott hétköznapjaikba.

RÉGI RADNAI IMA

Szentséges és makula nélkül fogantatott Szűz Mária!

A te csodálatos képed előtt alázatosan borulok le szent lábaidhoz, hallgasd meg az én keseredett szívemnek fohászkodásait, őrizz meg engem a bűnöktől, erősíts nehéz ínségemben,

Szerezz nekem állhatatos béketűrést üldöztetésemben,

Mutasd Anyámnak magadat minden testi és lelki szükségeimben,

Tarts meg engem az Istennek állandó kegyelmében és igaz szeretetében, s utoljára mutasd meg nekem halálom óráján a Te szent áldott méhednek

gyümölcsét Jézus Krisztust.

ÁMEN

ÖSSZEGZÉS

E rövid kis dolgozat nem hogy a radnai búcsújárással kapcsolatos kérdések egészét feldolgozta volna, de mindegyikét még csak megemlíteni sem tudtam.

Bízom azonban benne, hogy legalább bepillantást tudtam nyújtani annak a közösségnek az életébe, amelyik e szokást ősi idők óta őrizte.

Fölvillant azoknak az embereknek az életéből egy kis rész, akik a nehéz, fárasztó augusztusi gabonaaratás után vállalkoztak egy több mint 150 km-es gyalogútra, hogy a Kisasszony-napi radnai búcsún részt vegyenek. Aki csak pár órát kaszált már tudja, hogy nem könnyű mesterség, különösen nem az hajnaltól naplementéig augusztusi hőségben tenni ezt, heteken keresztül. Életerejük utolsó maradékával nekiindulni egy ilyen óriási útnak, a mai ember számára elképzelhetetlen cselekedet. Ez az út a végkimerülésig fáraszthatta őket (talán épp ezért is tették meg?!). A testi erő helyébe lelkit venni magukhoz.

Egy sor kérdés még további gondolatokat vált ki az emberből. Ezekről csak az említés szintjén szeretnék szólni. Ilyen kérdés a búcsú látogatóinak nemzetiségi összetétele. Hogyan válik egy magyar kegyhely lassan zömében nemzetiségek által látogatottá?

Hogyan befolyásolja egy politikai országhatár-változás egy ősi kegyhely vonzáskörzetét? Ezeket a kérdéseketjó volna megvizsgálni.

Érdekes, hogy a II. Világháború óta egyre nagyobb számban jelennek meg itt a székelyek. Az utóbbi időben pedig a moldvai katolikus csángómagyar hívőivel is találkozhatunk itt.

Reméljük, hogy ezekre a kérdésekre, és azokra, amik itt föl sem merültek valaki fényt derít. Deríthet, mert reményünk szerint minden fondorlat és ellenségesség ellenére a magyarság ez erős helye még nagyon sokáig meg tud maradni magyarnak.

LEGÚJABB SZENT ÉNEKEK

a radnai szűz Máriához

ELSŐ ÉNEK.

Dallama: Oh, áldott szent Isten.

Mária Radnára akik eljöttetek,

A szűz Máriára bízva tekintsetek.

Mert ő a bús árvák, özvegyeknek anyja,

Szomorú szívek megvigasztalója.

Íme, itt tündöklik drágalátos képe,

Örvendezve tartja szent fiát ölébe.

Radna városának kinyílott rózsája,

Mosolyogva néz ránk a szép szűz Mária.

Nyolczvan éves öreg jámbor vette,

Az ezerhatszázhatvannyolczadik évbe.

E drága szentképet hajlékába tette,

Nagy ájtatos szívvel sokáig tisztelte.

Isten angyala által értésére adta,

Hogy a szent szűz képét kápolnába adja.

A Radnán lévő ékes kápolnába,

Föl is tették aztat mindjárt az oltárra.

Radnai lakosok és más buzgó hívek,

Tisztelni Máriát seregestől jönek.

De a török szultán eztet megzavarta,

Amidőn a Lippa várát nyerte vissza.

Tűzzel-vassal e tájékot pusztította,

A kis kápolnát is a láng borította.

A kis kápolnának minden ékességét

Egy rakásra hordták, hogy az megégessék.

És így meggyújtották a szentképet is benne,

De az épen maradi a tűz közepébe'.

Ámbár papirosra van ez a kép festve,

Isten megtartotta csoda által épen.

Csak a külső színét, azt a füst befogta

Ki ideutazik, most is megláthatja.

De Isten csodáit tovább is mutatta,

Templom tetejéről a Maros partjára.

A tüzes zsindelyek egymás után szálltak,

A török táborban szörnyű kárt okoztak.

Egy török mérgében felülvén lovára,

Hogy elmén, fölgyújtja a templomot újra.

De a ló lábai kőbe megakadtak,

Mint a lágy viaszba, úgy belesippadtak.

Most is megláthatod a templom falába',

Ha elzarándokolsz Mária-Radnára.

Megszabadult Radna török igájától,

Fölépült a templom bő adományokból.

Azóta számtalan csodák történnek,

Legyen hálaadás a nagy Úr Istennek.

Jöjjön hát buzgó lélek Mária-Radnára,

Emeld szemeidet az édes anyára.

Hogyha nagy bánatod, szomorú szíved,

Megsegít Mária, csak te őtet kérjed.

Ha bűnnek terhe nyom, kiáltsd szűz Máriát,

Kéri érted, Jézust, ő szentséges fiát.

Ha nincs vigasztalód, árva és özvegy vagy,

Kiáltsd szűz Máriát, ő téged el nem hagy.

Azért édes anyánk elődbe borulunk,

Vigasztalj bennünket, könyörülj mirajtunk.

Most is halálunkkor jöjj segítségünkre,

Oh radnai szent szűz, vezess föl mennyekbe.

ÁMEN

MÁSODIK ÉNEK

Dallam: Ezerszer köszöntünk hozzánk érkezett.

Jertek víg örömmel a hitnek szárnyán,

Örömének zengjen mindenki ajkán.

Kik Máriát szívből szeretitek,

Isten hozott most ide titeket.

Nyitva áll előttünk szent kápolnája,

Hova vendégeit örömmel várja.

Kik Máriát szívből szeretitek,

Isten hozott most ide titeket.

Szedjünk piros rózsát kék nefelejcset,

Szívünk szerelmével köszöntsük őtet

Kik Máriát szívből szeretitek,

Isten hozott most ide titeket.

Kössünk koszorút a hit virágiból,

A remény örökös zöld lombjaiból.

Kik Máriát szívből szeretitek,

Isten hozott most ide titeket.

Szeretetünk legyen a legszentebb rózsa,

És úgy tegyük azt fel szent oltárára.

Kik Máriát szívből szeretitek,

Isten hozott most ide titeket.

Legyen szent az érzet, szent a gondolat,

Mert csak így lesz kedves a szív hódolat.

Kik Máriát szívből szeretitek,

Isten hozott most ide titeket.

Kik ezen szent oltár elé térdeltek,

Ó hozzatok tiszta szívet és lelket.

Kik Máriát szívből szeretitek,

Isten hozott most ide titeket.

Kérjük alázattal, meg fog hallgatni,

Áldás nélkül nem fog elbocsátani.

Kik Máriát szívből szeretitek,

Isten hozott most ide titeket.

Egykor az angyalok a magas mennybe,

Ezen szép szavakkal vezessenek be:

Kik Máriát szívből szeretitek,

Isten hozott most ide titeket.

HARMADIK ÉNEK

Az Úrangyala éneke.

Dallama: Az öt aranyos betű szerint.

Az Úrangyala köszönti a szűz Máriát,

A szűz méhébe fogadá az Isten szent fiát.

Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.

Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,

Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,

Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.

Ime én vagyok az úrnak hiv szolgálója

Legven nekem igéd szerint szent akaratja.

Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.

Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,

Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,

Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.

Az ige testté lett és mibennünk lakozik,

Szentlélek Isten malasztja ránk harmatozik.

Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.

Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,

Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,

Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.

Imádkozzál miérettünk Istennek anyja,

Az angyali seregeknek szűz királynéja

Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.

Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,

Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,

Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.

Méltók legyünk szent fiad igéretére,

Bemehessünk tehozzád az örök életre.

Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.

Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,

Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,

Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.

Engedd kérni mindnyájunkat, kik egybegyültünk,

Gábriel szent arkangyallal így köszönthessünk:

Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.

Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,

Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,

Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.

Majd ha eljön életünknek végső órája

Szent nevedre kérünk téged szép szűz Mária,

Jöjj el akkor vigasztald meg bús sziveinket,

Holtunk után mennyországba vezesd lelkünket.

Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.

Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,

Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,

Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.

NEGYEDIK ÉNEK

Olvasó végzése előtt

Dallama: Isten hozott, buzgó hívek, e szent helyre...

Rózsafüzér mondására jertek hívek,

Vezéreljen a hit, remény és szeretet.

Angyali örömmel,

Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária.

Isten hozott szűz Mária virágai,

Illatozó kis kertjének szép rózsái.

Angyali örömmel,

Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária

Tudjátok-e buzgó hívek kik itt vagytok,

Hogy mit kíván tőletek szűz Anyátok?

Angyali örömmel,

Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária.

Szűz Mária rózsás kertje ki van nyitva,

Hova minket örömmel vár szűz Mária,

Angyali örömmel,

Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária.

Nem kell oda arany, ékszer, selyemruha,

mert beléphet szegény, gazdag, özvegy, árva,

Angyali örömmel,

Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária.

Kinek tiszta, alázatos szíve s lelke,

Felvirágzó rózsa lehet e szép kertbe,

Angyali örömmel,

Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária.

Aranykulcsa szent olvasó, mely megnyitja

A csillagos mennyországot majd számunkra,

Angyali örömmel,

Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária.

ÖTÖDIK ÉNEK

Szépen szól a kis harang…

Szépen szól a kis harang, szent a zúgása,

Ajkainkra rebegi, áve Mária.

Köszönti a mi lelkünk az Úrangyalát,

Mert ő is köszöntötte szép szűz Máriát.

Áve-áve Mária, Isten szülője,

Te vagy a bűnösöknek védelmezője.

Szépen szól a kis harang, szent zúgása,

Egész világ részére hangzik a hangja.

Úgy a mennyben mint a földön aztat hirdeti,

Az égi szent királynét ő is köszönti.

Áve-áve Mária, Isten szülője,

Te vagy a bűnösöknek védelmezője.

Szépen szól a kis harang, szent zúgása,

Mindnyájunknak fejére áldását szórja.

Aki csak ezt meghallja, sír, zokog rajta,

Olyan ékes harangszót nem hallott soha.

Áve-áve Mária, Isten szülője,

Te vagy a bűnösöknek védelmezője.

Szépen szól a kis harang, szent zúgása,

Mintha angyal csöngetné minden házakba.

Üti már, az óra, is ébreszt imára,

Megkondul a harangszó Úrangyalára.

Áve-áve Mária, Isten szülője,

Te vagy a bűnösöknek védelmezője.

HATODIK ÉNEK

Mária szent nevéről

Dallama: Oh szentkúti boldog völgy…

Mária szent nevéről zengjen az ének,

Zengje, kinek szívében ég a szeretet,

Síron innen, síron túl, földön és égben,