Harangozó
Imre: Radna fényes csillaga
A
máriaradnai búcsújárásról és az újkígyósiak radnajárásáról
Újkígyós
1990.
Bevezetés
Az ember életének nagyon fontos, talán legfontosabb eleme a tájékozódás. Tudjam, hol vagyok, tudjam az engem körülvevő dolgok hol helyezkednek el. A mai ember grafikonokat, statisztikákat, kimutatásokat készít, hogy pillanatnyi helyét meghatározza. E kimutatások a készítés pillanatáig, vagy még addig sem érvényesek, a lenullázott időt szemléltetik. A régiség, a szerves gondolkodás embere önmagát téri és időbeli egységnek fogja föl. Nem időszalagot, nem kronológiát készít; hanem az idő lényegét ismerve éli azt. Ehhez szüksége van a tájékozódás alappilléreire, a körre és a négyzetre, valamint az ezeket osztó, egyenlőszárú keresztekre.
A
négyes osztat azonban önmagában kevés, szükség van egy ötödik irányra, amely
összeköti a föntöt és a lentet, a szellemit és az anyagit, az istenit és az
emberit. Megtalálja ezt a kapcsolatot a fában, létrában, toronyban. Ezt az
összekötő folyosót, legyen ez néptől, kultúrától, vallástól függően különböző,
mindig az alaptörvény analóg jele koronázza meg, a Nap, a Hold, vagy a kereszt
Az
ember, aki nem utasítja vissza az őt létrehozó, éltető és fönntartó világ
törvényeit, az egész életét egy ilyen, tér és vele párhuzamosan futó időbeli
törvény által meghatározott modell kereteire építi. Életét nem egy jobbról
balra, vagy balról jobbra történő haladásnak fogja föl, hanem egy önmagába
visszafutó körnek. Ezt a kört pedig a kettősség
uralja, mint az évet a tél és nyár, a napot a nappal és az éjszaka, az eget a
Nap és a Hold, az élőlények világát pedig a női és férfi minőségek. E rend ad
keretet az életnek. Az ember is itt találja meg helyét, mégpedig, hogy mindent
láthasson, a középpontban. Közvetlen környezete, szobája, háza, települése
modellezi a teljesség rendszerét. E modell, tehát rendszer, közepén az ember
áll, mint ez a fenti imából is kitűnik. E rendszer emberének élete,
cselekvései, szokásai, az egész természetet mozgató erejének változásaival
kiírt tér-idő csomópontokra épül. Ilyen csomópontok az év ünnepei, melyekben
nem méri, hanem megéli az időt, nem szemléli, hanem átéli a természet
változásait. Az ünnepek pontos meghatározása közösségi feladat. Minthogy a
házban megvan a középpont, a szakrális tér és köré szerveződik a család, úgy a
településnek is, ez a templom, e köré a falu közössége szerveződik. A középpontból
Lehet megfigyelni a csomópont-ünnepek közeledtét, meghatározni ezek napját.
Nagyobb
közösségeknek, népeknek, néprészeknek is szükségük van ilyen szakrális
csomópontok kialakítására, helyesebben megtalálására. Szükségük van rá, mert
csak ilyen „köldök” körül tudnak közösségé s néppé, nemzetté szerveződni.
Ezeken a szakrális csomópontokon rendre megjelentek a vidék lakói, hogy mint
életük más területén is, ezen ünnepekkor is átéljék az élet fordulóit.
Közösségükkel, (a kultuszhely vonzáskörzetének többi lakójával) kapcsolatukat
fönntartsák, testi, de elsősorban lelki bajaikra gyógyulást találjanak. Az
ilyen nemzeti (gyakran nemzetközi) összejövetelek nyilvánvalóan
meghatározhatatlan korúak. A kereszténység elterjedése óta
pedig a búcsújárás formájában éltek. A keresztény országokban ezek a
csomópontok az idő múlásával másodlagos magyarázatot kaptak, szentek ereklyéi
körül, csodás események helyén bontakoztak ki. Itt feledésbe merült, hogy a
szenteknek nem önmaguktól, hanem a tér-idő által a világ rendjében betöltött
szerepüktől fakad az erejük.
Ha Magyarországot vizsgáljuk e szempontból, meglepő dolgot tapasztalunk. A magyar kegyhelyek szinte kivétel nélkül Mária tiszteletén alapulnak. Meglepően nagy a számuk is. A jelesebb magyar, vagy magyarok által is látogatott Mária-kegyhelyek a következők:
1.
Abos
2.
Andocs
3.
Bács
4.
Bakonybél
5.
Barka
6.
Bélapátfalva
7.
Bodajk
8.
Boldogasszony
9.
Búcsúszentlászló
10.
Budakeszi (Makkos Mária)
11.
Budapest-Krisztinaváros
12.
Buzgó
13.
Celdömölk
14.
Csatár (Veszprém mellett)
15.
Csatka
16.
Csicsó (Hőgyész mellett)
17.
Csíksomlyó
18.
Csobánka
19.
Csongrád
20.
Csorna
21.
Doroszló
22.
Eger
23.
Egerszalók
24.
Ercsi
25.
Esztergom
26.
Fertőszentmiklós
27.
Fraknó
28.
Gyöngyös
29.
Győr
30.
Gyula
31.
Hajós
32.
Hanyi puszta
33.
Hárskút
34.
Hasznos
35.
Homokkomárom
36.
Hont-Csitár
37.
Jásd
38.
Jászberény
39.
Kács
40.
Karancsság
41.
Kassa
42.
Kismarton
43.
Kistapolcsány
44.
Kóka
45.
Kolozsvár
46.
Kópháza
47.
Körtvélyes
48.
Krasznahorka
49.
Kunszentmárton
50.
Loretom
51.
Lőcse
52.
Máriabesenyő
53.
Máriabisztrica (Horvátorsz.)
54.
Máriagyüd
55.
Máriakálnok
56.
Máriakéménd
57.
Márianosztra
58.
Máriapócs
59.
Máriaradna
60.
Máriaremete
61.
Máriavölgy (Marianka)
62.
Mátraverebély
63.
Mikháza
64.
Miskolc
65.
Monok
66.
Nagyszombat
67.
Nyitra
68.
Óbuda-Kiscell
69.
Osli
70.
Péliföldszentkereszt
71.
Pétervárad
72.
Petőfiszállás
73.
Pozsony
74.
Privigye
75.
Remete (Horvátország)
76.
Röjt
77.
Röjtökmuzsaj
78.
Rudnok
79.
Sajópálfalva
80.
Sasvár (Sastin)
81.
Segesd
82.
Solymár
83.
Sopron
84.
Sopronbánfalva
85.
Stocing
86.
Sümeg
87.
Szeged-Alsóváros
88.
Szekszárd
89.
Szent Anna-tó
90.
Szigetvár
91.
Szomolnok
92.
Tétszentkút
93.
Törökszentmiklós
94.
Turbék
95.
Uhornya
96.
Vác
97.
Vállaj
98.
Vasvár
99.
Vértessomlyó
100.
Vodica (Máriakönnye)
101.
Zólyom
102.
Zsömle
Ezeken
kívül még látogatnak magyarok más, egykor görög-katolikus, ma ortodox
kegyhelyeket, mint például a Mezőségen, a Szolnok-Doboka megyében lévő
Füzesmikola (Nicula) kegyhelyét.
Találkozhatunk
itt magyar hívőkkel augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján. Talán meglepő,
de a környék református magyarsága, – például székiek, ördöngösfüzesiek,
szamosújváriak – elzarándokol erre a nagy búcsúra.
Érdemes megnézni, honnan a magyarságban ez az óriási Mária tisztelet, honnan, hogy még vallásuk alaptanítását is gyakran félretéve (lásd reformátusok) tisztelik Máriát?
A
magyarság kereszténnyé válásával egy időben megtaláljuk népünk vonzódásának
nyomait Máriához. Első keresztény királyunk Szent István, koronáját (!) vele
népét és országát ajánlja Máriának. Azóta, mint egy idős pap ismerősöm mondta,
Magyarország telekkönyvileg Máriáé. Népünk, mely igen nehezen vetette alá magát
a keresztény térítésnek, azonnal Magyarok Nagyasszonyának, Babba Máriának
nevezi, Babbának, mint a Holdat, a Szűzanyát.
Mi
lehet ennek az oka? Megtaláltunk valamit, valamit ami
azonosság a másságban, népünk analógiás gondolkodásában pontosan megfelel
valamely, őt tökéletesen fedő fogalomnak.
Ipolyi
Arnold könyvében olvashatjuk, hogy tavaszkor táncosok kaput csinálnak,
ezt „aranykapunak” „aranyhídnak” nevezik. Átbújva a kapu alatt „Nyitva van az
aranykapu” kezdetű dalt éneklik. „Arany alma most bimbózik” mondják tovább az
éneket és eljutnak a Boldogasszonyhoz, ahol „aranyat, ingyen aranyat, ezüstöt,
mint sáraranyat” kapnak.
Igen
valószínű, hogy a magyarság ősidők óta tiszteli a Boldogasszonyt, erre utalnak
a fent leírt csak magyarok által használt megnevezések is. De ezt a gondolatot
erősítik a következő helységnevek, mint az erdélyi Arany, Boldogfalva, a
Mezőbáránd melletti Pogányvár, vagy például Boldogasszony.
Az
asztrológiában a Szűz jegye halál jegy. A szüzesség valóban analóg kifejezés a
meddőséggel, mert míg fönnáll, új élet nem keletkezhet. De nyelvünkben velejár
a tisztaság, a szeplőtelenség, a makulátlanság, mint jelző. Tehát a szüzesség
fogalma is kettőséget takar. Magában hordozza mind az élet, mind a halál
lehetőségét. Ezt leginkább népmeséink női szereplői szemléltetik.
Ugyanúgy
idetartozik a gonosz és rút Vasorrú Bába, mint az egész cselekményt kiváltó
kedves, tiszta keresett személy. „Szép Júlia, ki erdőt zödít, fákat
virágoztat” és kinek lépte nyomán is virág fakad.
Ide
tartozik az egyiptomi, Geb földisten, ki minden más műveltségben női alak, aki
Napot szül, Nappal házasodik, tavasztól őszig virágzó, télen kiasszott istennő.
De
vegyünk közelebbi analógiát; Roheim Géza írja, hogy a Nyárádiak régen tojást
dobáltak húsvétkor az égre a Napot szülő Tündér Ilonának. A tojás, míg friss az
élet koncentrált magja, ha azonban sokáig áll, megzápul, a bomlás, a halál
szagát árasztja. Nem az élet, hanem a pusztulás árad ki belőle, külsőre azonban
nem változik.
Az
élet folytatódásához tehát meg kell a szeplőtelen, makula nélkül való létnek
szűnnie. Meg, az élet földi fogalmai szerint. De a Nappal házasodó, Napot szülő
minőség, csak az érintetlenség tiszta állapotában hozhatja világra az új élet
letéteményesét. Ez pedig csak egy módon lehetséges, a
teremtő az atyai minőség által megtermékenyítve.
„Üdvözlégy Mária,
Malaszttal vagy teljes
Az Úr van teveled...”
* * *
„Mint
üveg meg nem szegik,
Napfény
által hatva,
Úgy a
Szűz szülésében,
Sértetlen
marada…”
Ha
pedig egy pillantást vetünk az egyes képre mindezt sűrített képjel
formájában kapva könnyen megérthetjük. Mária feje
fölött a zodiákus szűz jegye napállásban van. A teremtő lélek galambja
glóriájából fénysugár árad Mária szeplőtelen testén át. Mint testtartásából
látjuk, befogadja ezt a sugarat, átadja neki magát. Ezt a sugarat egy puttó
gyújtótükörbe fogja, vele pedig föllobbantja a világ
világosságát az Újszövetség fénylő gyertyáját.
Mária
a Holdon áll, belőle nő ki, onnan hol az élet vizének forrása fakad. Feje a Nap
arcát takarja, e napglóriát 12 csillag övezi.
A
Napnak, a Holdnak, a csillagoknak mozgásteret adó, a Napot szülő szűz e
gondolatmenetben nem lehet más, mint a minket körülvevő univerzumrész kozmikus
tengelye a Tejút.
Visszatérve
a korábbi analógiánkhoz a Tejút képe ötlik be Tündér Ilona alakjával
kapcsolatban is. De, hogy a kettősség meglegyen a kozmikus Tündér emlőiből az
élet és a halál vize fakad. Nem ez az egyetlen
magyarázat–lehetőség a magyar nép erős Máriakultuszára. De mindenképpen
elgondolkodtató. Ez a gondolatmenet még egy sor lehetőséget is fölvet, melyeket
érdemes lenne végig gondolni. (Például Szent István korona-felajánlása.)
Remélem, hogy ez a kis bevezető sok kérdésre ad választ a témámmal, a máriaradnai búcsújárással kapcsolatos kérdésekben is. Megfelelő, bár szerény előkészítője a további munkának.
A Történelmi Magyarországon, a Maros mente, a Bánság és a szögedi nagytáj legnagyobb búcsújáróhelye. E vegyes lakosságú vidék sváb, román, szlovák, bolgár, horvát, bunyevác népe, csakúgy, mint a magyarok, évszázadok óta fölkeresik. Egy XVIII. századi ének így szól róla:
„Ó Radnai szent Szűz, hazánk
dicsősége,
Országunknak tornya, tündöklő
felsége,
Szép csillaga, drága ékessége,
Ó Szent Anyánk, régi dajkánk,
Légy szószólónk, légy kegyes
pátrónánk.”
Radna
kereszténység előtti időből való vonatkozásai közül kiemelkedik, Dugonics
András, valószínűleg akkor még élő hagyományból merített műve, amelyik 1810-ben
jelent meg Szegeden Radnai történetek címmel. (1)
„Az egész Országbul össze szokott Világosra gyűlni a Tartománynak Eleje. Minden esztendőben szinte oly szer-tartással ment végbe a Bárány-áldozat, mint mikor azt Etelka áldozta fel, és egyszers-mind a Magyarok-Istenének nevét megörökítette.”
A
közeli Solymos váráról, melynek közepére a Radnát megjárt újkígyósi öregek ma
is feneketlen kutat mesélnek, Dugonics azt írja, hogy az eltévedt Gyulafi egy
remetére talált, aki nem volt más, mint árpád fia Jelek, ki a keresztségben
Iván nevet kapott. Harmadik neve, melyet a vár ragasztott rá, mely ide
építtetett, holott ennek előtte a solymok szállottak és fészket raktak. Innen a
vár neve Solymos.
Ha az
íróval Szegedre megyünk, megtudjuk, hogy Uszbu vezér érdemeinek jutalmául kapja
Szeged városát. Leánya Radna, akit Etelka mindig nagyon szeretett. Gyula vezér
fia, Gyulafi számára feleségül kéri; hat ménlovat és tizenhét méneskancát küld
nászajándékba. A lakodalmat Világoson akarják megtartani. Iván, azaz Solymos
Szegeden Radnát megtéríti és a Mária nevet adja neki.
Mária-Radna. Bár kedves neki Gyulafi, mégis Krisztus jegyesének érzi magát.
Solymos tanácsára Lippa nevű nénjéhez megy, aki már keresztény „és abban a
városban lakott (a Maros vize mellett), melyett (eme Kis-asszonynak ékes
nevérül) máig is Lippának hívnak a Régiséget meg-meg-böcsülő Magyarok”.
Radnát
nénjéhez utazásában egy vadkan halálra sebzi. „Szánták őtet az Erdők,
szánták a Madarak-is. Ezek az-ótátul fogva igen szomorúan énekelnek ezen a
vidéken. Az erdők pedig (minden szürkületkor) különösfekete gyászba öltözni
láccanak.”
Újkígyóson
néhány öreg még Szent Istvánnal kapcsolatos történetet is tud, miszerint István
király mikor a pogányok üldözték a radnai hegyre menekült. Itt csodálatosan
lova után beomlott a hegy, a friss sziklafalon üldözői nem tudták követni első
királyunkat.
A fenti legendákat jobban megérthetjük, ha pillantást vetünk a radnai domb fekvésére. Ahol a Maros áttöri a hegyeket, kiér az Alföldre, hogy útját a Tiszáig itt folytassa tovább. Itt magaslik a radnai domb. Keletre az Erdélyt őrző erdővel borított hegyek kísérik a Maros vágta völgyet. Délre és nyugatra végtelen a kilátás a síkságra. Északon pedig Világos vára határolja a látómezőket.
A
jelenlegi kegyhely máig eleven emlékei a török időkre nyúlnak vissza.
A
Károly Róbert által Lippán letelepített Ferences Atyák, a töröktől való
félelmükben menekültek a radnai oldalra. Kicsiny kápolnájuk a hegy tetején,
szegényes viskóik a hegy oldalában állottak.
1668-ban
Virchnossa György 80 éves bosnyák ember, a régen őrzött olajnyomatos Mária
képét az atyáknak ajándékozza, az álmában látott angyali sugallatra. Ez a
papírkép csodálatos módon sértetlenül került ki abból a tűzvészből, melyet a
törökök okoztak 1695-ben. A templom égésekor szélcsendes idő lévén az égő
zsindelyek átszálltak a Maroson és így hullottak a törökök táborára. A törökök
ruhái, sátrai felégtek, a tüzet nem tudták eloltani, még meg nem ölték a tűz
okozóját.
Az egyik török harcos átúsztatott a folyón, hogy a képet megsemmisítse, a vágtató ló patája a radnai hegyen, mint a meleg viaszba úgy nyomódott a sziklába. A harcos a nyakát szegte. A patkó nyomát máig őrzi a templom falára erősített szikla, s az alatta levő verses fölirat. (2)
Érdekes
legenda még, hogy a kegyképet ékesítő drágakövek közül akart lopni egy szolgáló lány. Az oltárra fölállt, hogy elérje a köveket, de
megdermedt és nem tudott onnan leszállni. Addig nem is szabadult meg, míg
másnap reggel nem imádkozott érte mindenki térden állva. (3)
Buda
fölszabadulásának évében, 1686-ban Radna is fölszabadult, de a Maros balpartja
még 1718-ig török uralom alatt maradt. A hívek közül a hitújítás és a csaták
miatt egyre többen jöttek délről, elsősorban délszlávok, a török fenyegetés
elől. (4)
A
kegyhely népszerűségét megsokszorozta az a hír, hogy az 1709-ben Aradon
pusztító pestis azonnal megszűnt, amint Bumer Mária tanácsára az egész város
ide vonult imádkozni.
A
Ferences atyák 1727-ben megépítették a ma is álló rendházat, amit 1730-ban
zárdává szenteltek. A csodálatos gyógyulások ezután sorozatosan követték
egymást. 1718-ban Saraila Mihály radnai lakos megdermedt tagjai, ahogy a
templomba vitette magát, meggyógyultak.
1724-ben
Rádics István kunszentmártoni lakos, ki addig mankóval járt és Fung Mária aradi
lakos, kinek tagjai össze voltak zsugorodva, gyógyult meg csodálatosan a jegyzőkönyvek
szerint.
Krizsán
István gyulai lakos, súlyos lábbajában, Sorger Borbála sorvasztó betegségben,
Iglézder Johanna topolyai lakos lőtt, nehéz sebéből, Szegedi Katalin szegedi
lakos lábgyengeségében, Kaiser Erzsébet kiszúrt szemevilágának visszanyerésében,
Csonka Erzsébet hirtelen megnémulván, beszélőképességét kapta vissza. (5)
A
gyógyultak lakóhelyétől már kirajzolódik a kegyhely vonzáskörzete. 1737-es adat
szerint a Temesvár környéki svábok is bekapcsolódtak a búcsújárásba. A radnai
stációban még szerepel Lippa, Arad, Déva, Zenta, Temesvár, Nagykikinda neve
mellett Csongrád, Szentes, Elek, Hódmezővásárhely, Makó, Kiszombor, Kecskemét,
Endrőd, Gyula, Kiskunfélegyháza neve is. (5)
Alapkövét
1756-ban tették le. 1767-ben a munkálatok annyira előrehaladtak, hogy
istentiszteletet tarthattak benne. 1782-ben a tornyok felépítésével elkészült
teljesen.
1820.
április 9-én Rudnai Sándor Esztergomi érsek, Magyarország Prímása ünnepélyesen
fölszentelte (konszekrálta). A zárda épülete három időszakban épült (1727,
1748, 1824.) a templom mellett. A templom „barokk” stílusban épült.
Belső méretei: hossza 59 méter, szélessége 21 méter.
A
kegykép a XVI. századból származik, az olaszországi Bassano Remondini
nyomdájában készült színes papírnyomat.
A
főoltár fölötti oltárkép Roszkovics Ignác festőművész alkotása, 1892-ben
készült, az Angyali üdvözletet ábrázolja.
A régi
főoltárt 1895-ben fehér márványoltárral cserélték fel. Az oltár két oldalán
álló szobor a híres tiroli szobrász, Stuflesser alkotása.
A
templom belső festése 1902-ben készült el, az orgona
pedig 1905-ben épült. 1911-ben a templom régi tornyait 31 méterre emelték meg.
A
következő évben kerültek helyükre a ma is használatos tölgyfa padok. 1923-ban a
templom fedélszerkezete leégett, de még ebben az évben újrafedték. A külsejét
1959-ben, belsejét 1971-ben tatarozták, és teljesen újrafestették.
A
környező kápolnák, stációk egy részét is kijavították az 1971-es fölújítás
alkalmával. Más részük azonban, közöttük igen régi és értékes emlékek a végső
pusztulás szélén állnak. Jól példázza sorsukat a szegediek kápolnája, mely
másokkal együtt a II. Világháború harci eseményei alatt romba dőlt,
újjáépítését a román hatóságok azóta sem
engedélyezték. (6)
Reménykedjünk benne, hogy a magyarság eme jelentős őrhelye még évszázadokig fönnmarad, a vidék soknemzetiségű népének vigasztalására.
ÁVE
MARIA! ZARANDOKOK SZÉP CSILLAGA!
VILÁG
DIADALMAS KIRÁLYNŐJE,
MAGYAROK
ALDOTT NAGYASSZONYA, ÁVE!
A
szegedi nép nagyon korán bekapcsolódott a búcsújárásba. Erre 1740-től már
írásos bizonyítékok is vannak.
Mint
fentebb láttuk Dugonics András a népi hagyományok alapján, az időbe vesző
régiségből tud kapcsolatot említeni. Ezt sem szabad figyelmen kívül hagynunk.
A
XVIII. század elejétől az első világháború kitöréséig, Kisasszony napján minden
évben megismétlődött (szeptember 8.).
A XIX.
század derekán a búcsúsok száma elérte a négy–ötezret, de a világháború előtt
is ezer körül mozgott. Íratlan törvény volt, hogy a legények és leányok addig
nem léphettek házasságra míg meg nem járták Radnát.
Szegeden, ha más jót nem tudtak mondani valakire, így jellemezték: „szereti
a meggyet, vót Radnán, jól táncol, szépen fordul”.
Szeptember
2-án a palánki Szent Dömötör plébánia irányításával indultak a nagy útnak. Itt
választották ki a „búcsúi előljárókat, az énökös embört”, aki koránál,
jámborságánál fogva hivatott a vezetésre.
Elől
mentek a férfiak a búcsúkereszttel, utánuk az asszonyok, lányok csoportja.
A
közbeeső falvakban egyenest templomba mentek, ahol a helybeli pap megáldotta őket.
A falubeliek főtt, meleg étellel fogadták a zarándokokat. Az éjszakai pihenő
helyén ájtatosságot tartottak a templomban.
Sokszor
csak a földön háltak. Reggel mise hallgatása után indultak tovább. Menetközben
imádkoztak, végezték az olvasót. Énekhez csak délután kezdtek.
Ebéd
előtt a búcsúkeresztet a földbe szúrták, a zászlókat küllőszerűen köré
helyezték, a szallagait a földön szépen kisimították.
Ezután az egész búcsús sereg térden állva megkerülte ezt a kört, közben ezt énekelte.
„Könyörülj
Istenem én bűnös lelkemen,
Szánakozzál
immár szomorú szívemen,
Haragod
mennykövét, éles, hegyes tőrét,
Vedd
vissza vétkeim büntető eszközét.
Vigasztald
meg, kérlek e hív seregedet,
Köztük
töredelmes és bűnös lelkemet,
Építsd
meg falait Te Szent Egyházadnak,
Melyben
igazsággal Tenéked áldoznak.”
Amikor
meglátták a kegyhely tornyait, térdre borultak, majd a társzekerekhez mentek és
ünneplőbe öltöztek.
A
templomhoz érve először is szent hely földjét csókolták meg, majd leborulva
köszöntötték Máriát. A Radnára érkező szegedieket már várták az ottaniak.
Felvirágozták őket és üdvözölték, csókkal és szavakkal.
Ezután
énekeltek, imádkoztak, stációt jártak, gyóntak.
Néhány
érdekes, elgondolkodtató szokás is kapcsolódik a Radnán tartózkodáshoz.
Ilyen
a templomalvás; testi, lelki bajaikra keresve enyhülést a templomban, minél
közelebb a kegyképhez húzódtak meg, itt aludtak. S hitük szerint alvás közben
alegfoganatosabb a kegykép áldásos hatása.
Az először Radnára érkező az idősebbek közül keresztszülőt választ „búcsúkörösztapa, búcsúkörösztanya”. A templom kútjából vagy a szenteltvíztartóból locsol a keresztelendőre, közben ezt mondja:
„Én
tégöd mögkörösztöllek!
Az
Isten áldjon mög,szentöljön mög,
hogy lögyé Jézus Krisztus
dicsőségire,
Szűz
Mária tisztöletire.” (7)
Ha a
búcsújáró fohásza meghallgatásra talált, háláját fogadalmi képpel fejezte ki.
Igen sok értékes kép megsemmisült, mikor a múlt század végén kidobták őket.
Azóta újra megteltek a rendház folyosói, ma inkább olcsó olajnyomatos, vagy sokszorosított
fénykép, fogadalmi képekkel. Rajtuk a vidék valamennyi nyelvén adnak hálát a
Radnai Szűzanyának, elmondva a meghallgattatás rövid történetét.
Egy
igen szép, valószínűleg XIX. századi, nagyméretű olajfestmény fogadalmi képről
írtam le a következő szöveget:
„Isten
egyházának a tanítása van a képen. Három Úton haladunk örök életünk felé. Az
első út a Szent életűeké, ki e földi élet után a mennyországba jutnak. Ezt
mutatja a kép felső rajza, a szentéletű családapa haláláról.
A
második út a megátalkodott bűnösé, kinek sorsa a pokol, amint az alsó ábrán a
gonosz életű embert mutatja.
A harmadik út azoké, akik az élet harcát vitézül harcolták, a gonosz kísértésnek ellenállva azt legyőzték, de mégis mint gyarló emberek bocsánatos bűnökkel terhelve távoznak az életből. Valamint azoké is, kik bűneik bánatában térnek Istenükhöz, ki mint jó pásztor siet az ő báránykáit a pokol torkából kimenteni. Ezek a lelkek a tisztítótűzben szenvednek, akiken csak a mi imádságunk, böjtünk, alamizsnálkodásunk, de leginkább értük bemutatott szent miseáldozás segíthet.
Testvéreim!
Segítsük a lelkeket a szenvedés helyéről kiszabadítani, mert mi is ide
juthatunk egyszer s nagy jutalmunk lesz az, ha mi jó cselekedetünk által
kiválasztott lelkek Isten trónjánál fognak értünk könyörögni. ÁMEN.”
Újkigyóson,
de Alsóvároson, Tápén is élő mondai hagyomány szerint, egyszer hirtelen nagy
égiháború érte utol a búcsúsokat. Nagyon megrettentek. Erre az „énökösembör”
felszólította őket, hogy álljon ki a seregből az, akin
pénteken mosott ruha van. Egy csakugyan kiállt, mire a vihar lecsöndesedett.
A
búcsún különböző ajándékozások is történtek. A „búcsúkörösztanya,
búcsúkörösztapa” ajándékozott a „radnai körösztlánynak, radnai
körösztfiúnak” radnai korozsmát. Ez megáldott szentkép, olvasó, imádságos
könyv volt.
Megvásárolták
a búcsúfia nevű ajándékaikat otthon maradt családtagjaiknak, rokonaiknak,
szomszédjaiknak, keresztgyerekeiknek. Ez szentkép, a kegykép másolata,
hátlapján imádsággal, búcsúgyertya, mézeskalács, olvasó. Ezeket a barátok megáldották.
Különös
erőt tulajdonítottak a Radnán vásárolt és a szegedi határban fölállított
útszéli kereszteknek. Ezeket a Maroson hajón hozták a városba. Ilyen keresztet
állítottak föl 1840-ben a zákányi pusztán.
Az utat hazafelé gyorsan megtették, hogy Mária nevenapjára hazaérkezzenek. (szeptember 12.) A város határban várta öket a család, rokonok, szomszédok, legények, ismerősök sokasága. A búcsúsok e szavakkal csókolták meg őket: imádságunkba, búcsújárásunkba részesüljön az is, aki oda nem vót. Másként: imádságomba részeltessön az Isten. Az illendő válasz: úgy engedje az Isten. (8)
A
hazaérkezésről a szegedi újságok így számolnak be:
Tárogató
1860. szeptember 16.: „A napokban ismét láthattuk
az évenként rendesen megújuló tüneményt, a radnai búcsúsok hazaözönlő népét
értem. Az illy tömeg a legsajátosabbak egyike, minthogy nagyrészt pórnőkből
áll. Ez idén oly óriási volt az érkező néptenger, aminőt még soha nem láttunk.”
Szegedi
híradó 1879. szeptember 14.: „A radnai búcsúsok
tegnap este érkeztek haza óriási néptömeg kíséretében, amely eléjök ment a
szőregi útra. Bevonulásuk zeneszóval történt, először ami szokatlanságától
fogva nem csekély feltűnést keltett s csak növelte a kísérő tömeget, mely az
Iskola utzát egész hosszában betöltötte.”
A
zenészek itt dolgozó székesfehérvári munkások voltak, akik az ő vidékükön
előforduló búcsús menetek alkalmával rendszerint zenélni szoktak, és ide is
magukkal hozván fúvó hangszereiket, Kreinsinger prépost-plébános úr engedelmével
a radnai búcsúsok élére állottak. A mostani példa után nem lehetetlen, hogy a
búcsúsoknak zenével való bevonulása majd itt is szokássá fog válni. (9)
A
lányokat menyaszonynak öltöztették föl, mirtuszkoszorút tettek a fejükre,
kezükbe virágcsokrot adtak. Ruhájukat is teletűzdelték apró virágokkal, apró
koszorúkkal. Mondták neki: „Të mán férjhöz möhetsz, vótá Radnán”.
A
legények mellükre vőlegényvirágot tűztek, de olykor őket is fölvirágozták.
A
Dömötör-templomba értek vissza, ahol rövid hálaadás után a búcsúsok
városrészenként szétoszlottak. Még a maguk templomába is betértek, ezután
jutottak hajlékukba, ahol meghitt vendégség várta őket.
Tápai
öregek a kenyeret máig Radna felé fordulva szegik meg. (10)
1814.
szeptember 1-jén írták alá azt a szerződést, melyben Weinckheim József Antal
kígyósi gróf egyességet kötött 100 dohánykertész családdal, hogy az újkígyósi
pusztarrészt meglakják, ott dohánytermeléssel foglalkozzanak. A kertészek „Ő-ző”
nyelvterületről (Tápé, Szeged-Alsóváros, Algyő, Mindszent, Handháza, Nagyszentmiklós)
érkeztek. Az 1814 őszén megindult áttelepülés a tél beállta miatt 1815 tavaszán
fejeződött be. A Kígyósra települő családok a következők:
Agócs,
Apró,
Bába,
Bacsa, Bali, Bálint, Báló, Batki, Becsei, Belovai, Bodó, Boldog, Bozó, Bozóki,
Bozsó, Buvár, Búza,
Csányi,
Csonka, Csóti, Csukási,
Deák,
Domokos, Dudás, Dunai,
Faragó,
Farkas, Fodor, Forgó, Fődi,
Gedó,
Gera, Greguss,
Győri,
Hajnal,
Harangozó, Hegedűs, Hódi, Huszka,
Jambrik,
Juhász,
Kálmán,
Kántor, Kása, Király, Kocsis, Kónya, Kőrösi,
Lippai,
Lőrincz,
Madarász,
Márton, Masa, Miklós, Mojzes, Mucsi,
Nacsa,
Nyári,
Ökrös,
Rácz,
Révész, Rozsnyai, Ruzsa,
Sándor,
Sipos, Somogyi, Süli,
Szakáll,
Szántó, Szél, Szücs,
Terhes
Urbán,
Vetró,
Vince, Virág
Zsótér,
(11)
Az
idetelepülő nép mind jogállásban, szokásaiban és nyelvében is különbözött a
vidék többi lakójától. Az itt élő tótokkal, oláhokkal, de még a békési „i-ző”
nyelvjárást beszélő majori cselédekkel az I. Világháború végéig igen keveset
érintkezett. Kapcsolatot csak a régi lakóhely népével tartott vagy az onnan
elszármazottakkal, mint a közeli Csanádapáca szögedi eredetű lakóival.
A régi
lakóhely népével való összetartozás legjelentősebb megnyilvánulása a radnai
búcsújárás volt. Ebben a falu egész közössége részt vett, mivel az
alapítólevélben benne foglaltatik, hogy a faluban csak katolikus magyar
lakosság telepedhet le, más vallású lakosság egészen a századfordulóig nem is
volt.
Az
újkígyósiak radnai búcsújárásának kezdetéről írásos emlékek nincsenek. De a ma
élő legöregebbek szerint, még az ők nagyszüleik, dédszüleik is jártak erre a
nevezetes helyre. Nyilvánvaló, hogy a radnajárás szokását a régi lakhelyükről
hozták magukkal.
A
közösség megtelepülése után pedig, amint lehetett megindultak az újkígyósiak
Radnára. Megindultak kereszt alatt, az aradi
úton. Az útjukba eső majorok, falvak lakossága kiment eléjük, várta őket. Az
útba eső templomok harangjai érkeztükre megkondultak, tiszteletükre a
templomokban misét szolgáltattak. A nagy útra mindenféle ételt vittek
magukkal. Sütöttek mézes tésztát, fonott kalácsot.
1853-ban
megépül a „nagyvasút”, ami Budapestet köti össze Brassóval. (12) Ez a
vasútvonal elhalad Újkígyós mellett, és nagy állomása van Aradon. A könnyű
utazási lehetőség miatt megszűnik a gyalogos búcsújárás. Vele együtt az egész
falut szervező nagy keresztaljak indulása is. Kisebb 15-20 fős csapatokban
indulnak Radna felé. Ezek legtöbbször családi keretek között zajlanak.
Tömeges
méretben az I. Világháború kitörtéig jártak, az utolsó búcsúmenet Újkígyósról
1918-ban indult.
Aradról,
ahol általában várták őket, az Aradhegyaljai vasúton mentek ki Radnáig. Itt
helybeli ismerősök kalauzolták őket, szereztek nekik szállást. Már a lassan
haladó kisvonat ablakából kitekintve ízelítőt kaptak a szent-hely levegőjéből.
Megmutatták nekik az embert, aki vasárnap szántott, s lovaival, ekéjével együtt
kővé vált. Ugyancsak a vonat ablakából láthatták azt a sírhalmot, melyben egy
átok alatt elhalt férfi fekszik. A temetés után a föld kivetette magából, de
újra eltemették. A föld másodszor sem fogadta be, újra kivetette, mire
harmadszorra nem temették vissza, hanem a föld felszínén elhantolták. Sírjára
borzongva gondolnak a jámbor búcsújárók
Radnára
érve szállásukra mentek, hol csomagjukat hagyták. Ezután a környéket járták be,
egy barát vezetésével. Megnézték a helyet, ahol Szent István menekültében
lovával leugratott, az utána beszakadt hegy föltartóztatta üldözőit.
Végig imádkozták a keresztutat, megjárva a rendház
mögötti dombot. Elénekelték a kegyhely történetét felelevenítő éneket: ( 13).
Mária Radnára akik eljöttetek,
A szűz Máriára bízva tekintsetek.
Mert ő a bús árvák, özvegyeknek anyja,
Szomorú szívek megvigasztalója.
Íme, itt tündöklik drágalátos képe,
Örvendezve tartja szent fiát ölébe.
Radna városának kinyílott rózsája,
Mosolyogva néz ránk a szép szűz Mária.
Nyolczvan éves öreg jámbor vette,
Az ezerhatszázhatvannyolczadik évbe.
E drága szentképet hajlékába tette,
Nagy ájtatos szívvel sokáig tisztelte.
Isten angyala által értésére adta,
Hogy a szent szűz képét kápolnába adja.
A Radnán lévő ékes kápolnába,
Föl is tették aztat mindjárt az oltárra.
Radnai lakosok és más buzgó hívek,
Tisztelni Máriát seregestől jönek.
De a török szultán eztet megzavarta,
Amidőn a Lippa várát nyerte vissza.
Tűzzel-vassal e tájékot pusztította,
A kis kápolnát is a láng borította.
A kis kápolnának minden ékességét
Egy rakásra hordták, hogy az megégessék.
És így meggyújtották a szentképet is benne,
De az épen maradi a tűz közepébe'.
Ámbár papirosra van ez a kép festve,
Isten megtartotta csoda által épen.
Csak a külső színét, azt a füst befogta
Ki ideutazik, most is megláthatja.
De Isten csodáit tovább is mutatta,
Templom tetejéről a Maros partjára.
A tüzes zsindelyek egymás után szálltak,
A török táborban szörnyű kárt okoztak.
Egy török mérgében felülvén lovára,
Hogy elmén, fölgyújtja a templomot újra.
De a ló lábai kőbe
megakadtak,
Mint a lágy viaszba, úgy belesippadtak.
Most is megláthatod a templom falába',
Ha elzarándokolsz Mária-Radnára.
Megszabadult Radna török igájától,
Fölépült a templom bő adományokból.
Azóta számtalan csodák történnek,
Legyen hálaadás a nagy Úr Istennek.
Jöjjön hát buzgó lélek Mária-Radnára,
Emeld szemeidet az édes anyára.
Hogyha nagy bánatod, szomorú szíved,
Megsegít Mária, csak te őtet kérjed.
Ha bűnnek terhe nyom, kiáltsd szűz Máriát,
Kéri érted, Jézust, ő szentséges fiát.
Ha nincs vigasztalód, árva és özvegy vagy,
Kiáltsd szűz Máriát, ő téged el nem hagy.
Azért édes anyánk elődbe borulunk,
Vigasztalj bennünket, könyörülj mirajtunk.
Most is halálunkkor jöjj segítségünkre,
Oh radnai szent szűz, vezess föl mennyekbe.
ÁMEN
Ezután a templomba mentek. Mielőtt beléptek volna rendbe
álltak, imádkoztak, majd bevonuláskor a következő éneket énekelték:
Megyünk hozzád szép virágszál
Ki Istentől megáldanál
Megyünk drága színedhez
Csodatévő képedhez
Légy velünk e szent utunkban
Buzgó zarándoklásunkban
Mária, Mária, Mária kegyes anyánk
Utunkba vigyázz reánk.
Téged szent Szűz köszönteni
Megyünk buzgón üdvözölni
Hogy kegyelmet nyerhessünk
S hű gyermekeid Iehessünk
Légy velünk e szent utunkban
Buzgó zarándoklásunkban
Mária, Mária, Mária kegyes anyánk
Utunkba vigyázz reánk.
A harangszó melyet
Hallunk melyre mindig felujulunk
Ajkid édes szóllása
Szent képedhez hívása
Légy velünk e szent utunkban
Buzgó zarándoklásunkban
Mária, Mária, Mária kegyes anyánk
Utunkba vigyázz reánk.
A toronynak szent keresztje
A magasból reánk néz le
Hozzád int mert úgy szeret
Dicsértessék szent neved
Légy velünk e szent utunkban
Buzgó zarándoklásunkban
Mária, Mária, Mária kegyes anyánk
Utunkba vigyázz reánk.
Legyünk mi is vendégeid
Szeretett hű gyermekeid
Fogadj minket kegyesen
Nézz reánk szint oly kegyesen
Légy velünk e szent utunkban
Buzgó zarándoklásunkban
Mária, Mária, Mária kegyes anyánk
Utunkba vigyázz reánk.
Oh mily édes zarándoklás
Ez a kegyes búcsújárás
Hozzád megyünk anyánkhoz
Légy velünk e szent utunkban
Buzgó zarándoklásunkban
Mária, Mária, Mária kegyes anyánk
Utunkba vigyázz reánk.
Ha elérjük az egyházat
Radnai szent templomodat
Sírunk a nagy örömben,
Áldván tiszta érzésben
Légy velünk e szent utunkban
Buzgó zarándoklásunkban
Mária, Mária, Mária kegyes anyánk
Utunkba vigyázz reánk.
Oltárodnál hol tündöklesz
Aho1 szent képedbe fénylesz
Porba hullva borulunk
Hozzád térden járulunk
Légy velünk e szent utunkban
Buzgó zarándoklásunkban
Mária, Mária, Mária kegyes anyánk
Utunkba vigyázz reánk.
A kegykép köszöntése után
megnézték a sziklát, melybe a támadó török lovának patkója szorult.
Ezután a templomban lévő
kisebb oltárokat köszöntötték. Sorrendben a következő módon:
Ének: Üdvözlégy Mária Radna asszonya
Imarend:
1. Kegykép köszöntése
2. Az oltári Szentség köszöntése
3. Jézus Szíve oltára köszöntése
4. Szent Ferenc oltára köszöntése
5. Páduai Szent Antal köszöntése
6. Keresztelő Szent János köszöntése
7. Szentsír oltár köszöntése
8. Nepomuki Szent János köszöntése
9. Mária eljegyzése köszöntése
10. Szent Anna oltár köszöntése
11. Mária Szent szíve köszöntése
Búcsúzóima: a kegyhelyröl való eltávozáskor
Ének: Eljött már órája búcsúzásomnak ill. Isten hozzád,
Ó Mária! (14)
Ezt szentmise hallgatása
követte, majd a következő énekkel búcsúztak el a radnai képtől:
Isten hozzád szép virágszál
Ki Istentől megáldattál
Isten veled Szűz Anya
Radna ékes csillaga
Légy velünk utazásunkban
e
szent: búcsújárásunkban
Mária, Mária, Mária
Édesanyánk tekints kegyesen reánk.
Mily nagy öröm volt itt lenni
drága szent
képed szemlélni
Kedves vendégeiddel
Buzgó tisztelőiddel
Isten hozzád áldott Szent Szűz
Mennyből világló szép tűz
Mária, Mária, Mária kegyes anyánk
utunkban
vigyázz reánk.
Oh mily nagy fájdalom éri szivünket
Hogy meg kell válni drágalátos képedtől
választott
helyedtől
Isten veled Szűz Mária
Árvák s özvegyek gyámola
Mária, Mária, Mária, reménységünk
utunkban légy
vezérünk.
Mi is vendégeid voltunk
Kik most tőled elbúcsúzunk
Várunk szent áldásodra
Úgy eressz el utunkra
Isten hozzád Szűz Mária
Radnai templom csillaga
Mária, Mária, Mária terjeszd ki szent karodat
s add
mennyből áldásodat.
Isten veled édesanyánk
ha tán
többet nem láthatnánk
Elrejtünk kebeledbe
Légy velünk életünkbe
Isten hozzád drága szép kincs
Magas mennyből reánk tekints
Mária, Mária, Mária oh el ne
hagyj
Légy velünk, légy utunkban vezérünk.
Isten veled már elmegyünk
fáj is
azért a mi lelkünk
Ó bocsásd meg mi vétkünk
ha
buzgón nem tisztelünk
Isten hozzád már elválunk
hogy többé
már nem láthatunk
Mária, Mária, oh jöjj el
végromlásban emelj
fel a menyországba.
Kinn imádkozgattak, szemlélték
az eseményeket.
Csatlós Gyuláné, aki 1917-ig
négy alkalommal járt Radnán, elmondta, hogy egy alkalommal két néma gyermeket
hoztak. Egy kisfiút s egy kislányt. A gyerekek térden csúszva közeledtek a
templom előtt, kis sziklabarlangban lévő szűzanya szobor felé. Óriási sereg
énekelve kísérte őket. Egy, a gyerekekkel egy faluból való idős asszony vezette
az éneket. A gyerekek vérző térddel érkeztek a szobor elé. Az összesereglett
több ezer hívő együtt imádkozott, énekelt a gyerekek gyógyulásáért. A vezető
asszony megszakította az éneket, fölszólította a kisfiút, mondja ki Mária
nevét. A kisfiú torkán azonban nem jött ki hang. Ezután a kislány próbálkozott.
Neki valami artikulátlan hang jött ki a száján. Ezért a tömeg újra imába
fogott. Harmadszori kísérletre a kislány szépen, tisztán kiejtette Mária nevét.
Ugyancsak ő mesélte el, hogy
elmentek a solymosi várhoz. Ide is Marcella néni vezette őket, aki radnai
kegyszerárus volt, sokszor Újkígyósra is elhozta áruit, innen volt az
ismeretség. Útközben „táltosokkal” találkoztak, akik fehér gatyát, fehér inget,
és csúcsos fekete sapkát viseltek. Mindenkitől félrehúzódva mentek és
ismeretlen nyelven beszéltek egymással. A lányok kérdésére (Csatlós Gyuláné,
Molnár Matild és nővére), kik ezek, édesapjuk azt felelte, hogy táltosok. A
solymosi várban megnézték azt a kutat, melyről Marcella néni azt mesélte, hogy
nincs feneke, a beledobott kacsa a Marosból került elő.
Este a különböző keresztaljak
tüzeket gyújtottak, a fiatalok táncolni kezdtek. A két kígyósi lány édesapjuk
és Marcella néni társaságában nézte a táncolókat, akik „bogárok” voltak.
(valószínűleg bolgárok) Egyszer csak az egyik fiú odafutott a kígyósiakhoz és a
fiatalabb lányt táncolni kérte. Az édesapja a lányt közelebb tolta a fiúhoz,
aki azonnal táncoltatni kezdte. Matild néni nevetve mesélte, milyen híre volt
utána a faluban, mert a nézők között több kígyósi is volt. De azt is elmondta,
hogy nagyon szeretett táncolni, és a bolgár fiú is igen jól tudott.
Másnap újra misét hallgattak,
ismét végigjárták a keresztutat. Ezután vonattal értek haza.
Újkígyóson összegyültek a
templomban a Radnáról érkezők, a számukra itt is misét mutattak be. (15)
Házukba térve meglátogatta őket
a rokonok, ismerősök, szomszédok egész sokasága. Ekkor adták át a Radnáról
hozott búcsúfiát, olvasót, mézeskalácsot, imakönyvet. Testben elfáradva, de
lelkükben életük végéig vigasztaló élménnyel rázódtak bele újra megszokott
hétköznapjaikba.
Szentséges és makula nélkül
fogantatott Szűz Mária!
A te csodálatos képed előtt
alázatosan borulok le szent lábaidhoz, hallgasd meg az én keseredett szívemnek
fohászkodásait, őrizz meg engem a bűnöktől, erősíts nehéz ínségemben,
Szerezz nekem állhatatos
béketűrést üldöztetésemben,
Mutasd Anyámnak magadat minden
testi és lelki szükségeimben,
Tarts meg engem az Istennek
állandó kegyelmében és igaz szeretetében, s utoljára mutasd meg nekem halálom
óráján a Te szent áldott méhednek
gyümölcsét Jézus Krisztust.
E rövid kis dolgozat nem hogy
a radnai búcsújárással kapcsolatos kérdések egészét feldolgozta volna, de
mindegyikét még csak megemlíteni sem tudtam.
Bízom azonban benne, hogy
legalább bepillantást tudtam nyújtani annak a közösségnek az életébe, amelyik e
szokást ősi idők óta őrizte.
Fölvillant azoknak az
embereknek az életéből egy kis rész, akik a nehéz, fárasztó augusztusi
gabonaaratás után vállalkoztak egy több mint 150 km-es
gyalogútra, hogy a Kisasszony-napi radnai búcsún részt vegyenek. Aki csak pár
órát kaszált már tudja, hogy nem könnyű mesterség, különösen nem az hajnaltól naplementéig augusztusi hőségben tenni ezt,
heteken keresztül. Életerejük utolsó maradékával nekiindulni egy ilyen óriási
útnak, a mai ember számára elképzelhetetlen cselekedet. Ez az út a
végkimerülésig fáraszthatta őket (talán épp ezért is tették meg?!). A testi erő helyébe lelkit venni magukhoz.
Egy sor
kérdés még további gondolatokat vált ki az emberből. Ezekről csak az
említés szintjén szeretnék szólni. Ilyen kérdés a búcsú látogatóinak nemzetiségi
összetétele. Hogyan válik egy magyar kegyhely lassan zömében nemzetiségek által
látogatottá?
Hogyan befolyásolja egy
politikai országhatár-változás egy ősi kegyhely vonzáskörzetét? Ezeket a
kérdéseketjó volna megvizsgálni.
Érdekes, hogy a II.
Világháború óta egyre nagyobb számban jelennek meg itt a székelyek. Az utóbbi időben pedig a moldvai katolikus csángómagyar hívőivel is
találkozhatunk itt.
Reméljük, hogy ezekre a
kérdésekre, és azokra, amik itt föl sem merültek valaki fényt
derít. Deríthet, mert reményünk szerint minden fondorlat és ellenségesség
ellenére a magyarság ez erős helye még nagyon sokáig meg tud maradni magyarnak.
LEGÚJABB
SZENT ÉNEKEK
a
radnai szűz Máriához
ELSŐ
ÉNEK.
Dallama:
Oh, áldott szent Isten.
Mária Radnára akik eljöttetek,
A szűz Máriára bízva tekintsetek.
Mert ő a bús árvák, özvegyeknek anyja,
Szomorú szívek megvigasztalója.
Íme, itt tündöklik drágalátos képe,
Örvendezve tartja szent fiát ölébe.
Radna városának kinyílott rózsája,
Mosolyogva néz ránk a szép szűz Mária.
Nyolczvan éves öreg jámbor vette,
Az ezerhatszázhatvannyolczadik évbe.
E drága szentképet hajlékába tette,
Nagy ájtatos szívvel sokáig tisztelte.
Isten angyala által értésére adta,
Hogy a szent szűz képét kápolnába adja.
A Radnán lévő ékes kápolnába,
Föl is tették aztat mindjárt az oltárra.
Radnai lakosok és más buzgó hívek,
Tisztelni Máriát seregestől jönek.
De a török szultán eztet megzavarta,
Amidőn a Lippa várát nyerte vissza.
Tűzzel-vassal e tájékot pusztította,
A kis kápolnát is a láng borította.
A kis kápolnának minden ékességét
Egy rakásra hordták, hogy az megégessék.
És így meggyújtották a szentképet is benne,
De az épen maradi a tűz közepébe'.
Ámbár papirosra van ez a kép festve,
Isten megtartotta csoda által épen.
Csak a külső színét, azt a füst befogta
Ki ideutazik, most is megláthatja.
De Isten csodáit tovább is mutatta,
Templom tetejéről a Maros partjára.
A tüzes zsindelyek egymás után szálltak,
A török táborban szörnyű kárt okoztak.
Egy török mérgében felülvén lovára,
Hogy elmén, fölgyújtja a templomot újra.
De a ló lábai kőbe
megakadtak,
Mint a lágy viaszba, úgy belesippadtak.
Most is megláthatod a templom falába',
Ha elzarándokolsz Mária-Radnára.
Megszabadult Radna török igájától,
Fölépült a templom bő adományokból.
Azóta számtalan csodák történnek,
Legyen hálaadás a nagy Úr Istennek.
Jöjjön hát buzgó lélek Mária-Radnára,
Emeld szemeidet az édes anyára.
Hogyha nagy bánatod, szomorú szíved,
Megsegít Mária, csak te őtet kérjed.
Ha bűnnek terhe nyom, kiáltsd szűz Máriát,
Kéri érted, Jézust, ő szentséges fiát.
Ha nincs vigasztalód, árva és özvegy vagy,
Kiáltsd szűz Máriát, ő téged el nem hagy.
Azért édes anyánk elődbe borulunk,
Vigasztalj bennünket, könyörülj mirajtunk.
Most is halálunkkor jöjj segítségünkre,
Oh radnai szent szűz, vezess föl mennyekbe.
ÁMEN
Dallam:
Ezerszer köszöntünk hozzánk érkezett.
Jertek víg örömmel a hitnek szárnyán,
Örömének zengjen mindenki ajkán.
Kik Máriát szívből szeretitek,
Isten hozott most ide titeket.
Nyitva áll előttünk szent kápolnája,
Hova vendégeit örömmel várja.
Kik Máriát szívből szeretitek,
Isten hozott most ide titeket.
Szedjünk piros rózsát kék
nefelejcset,
Szívünk szerelmével köszöntsük őtet
Kik Máriát szívből szeretitek,
Isten hozott most ide titeket.
Kössünk koszorút a hit virágiból,
A remény örökös zöld lombjaiból.
Kik Máriát szívből szeretitek,
Isten hozott most ide titeket.
Szeretetünk legyen a legszentebb rózsa,
És úgy tegyük azt fel szent oltárára.
Kik Máriát szívből szeretitek,
Isten hozott most ide titeket.
Legyen szent az érzet, szent a gondolat,
Mert csak így lesz kedves a szív hódolat.
Kik Máriát szívből szeretitek,
Isten hozott most ide titeket.
Kik ezen szent oltár elé
térdeltek,
Ó hozzatok tiszta szívet és lelket.
Kik Máriát szívből szeretitek,
Isten hozott most ide titeket.
Kérjük alázattal, meg fog hallgatni,
Áldás nélkül nem fog elbocsátani.
Kik Máriát szívből szeretitek,
Isten hozott most ide titeket.
Egykor az angyalok a magas mennybe,
Ezen szép
szavakkal vezessenek be:
Kik Máriát szívből szeretitek,
Isten hozott most ide titeket.
Az
Úrangyala éneke.
Dallama:
Az öt aranyos betű szerint.
Az Úrangyala köszönti a szűz Máriát,
A szűz méhébe fogadá az Isten szent fiát.
Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.
Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,
Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,
Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.
Ime én vagyok az úrnak hiv szolgálója
Legven nekem igéd szerint szent akaratja.
Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.
Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,
Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,
Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.
Az ige testté lett és mibennünk lakozik,
Szentlélek Isten malasztja ránk harmatozik.
Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.
Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,
Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,
Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.
Imádkozzál miérettünk Istennek anyja,
Az angyali seregeknek szűz királynéja
Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.
Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,
Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,
Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.
Méltók legyünk szent fiad igéretére,
Bemehessünk tehozzád az örök életre.
Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.
Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,
Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,
Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.
Engedd kérni mindnyájunkat, kik egybegyültünk,
Gábriel szent arkangyallal így köszönthessünk:
Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.
Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,
Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,
Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.
Majd ha eljön életünknek végső órája
Szent nevedre kérünk téged szép szűz Mária,
Jöjj el akkor vigasztald meg
bús sziveinket,
Holtunk után mennyországba vezesd lelkünket.
Üdvözlégy szép szűz Mária malaszttal teljes.
Áldott vagy az asszonyok közt az úr van veled,
Ki leszállott a mennyből hozzád kegyes Krisztus,
Áldott legyen szűz méhednek gyümölcse Jézus.
Olvasó
végzése előtt
Dallama:
Isten hozott, buzgó hívek, e szent helyre...
Rózsafüzér mondására jertek hívek,
Vezéreljen a hit, remény és szeretet.
Angyali örömmel,
Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária.
Isten hozott szűz Mária virágai,
Illatozó kis kertjének szép rózsái.
Angyali örömmel,
Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária
Tudjátok-e buzgó hívek kik itt vagytok,
Hogy mit kíván tőletek szűz Anyátok?
Angyali örömmel,
Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária.
Szűz Mária rózsás kertje ki van nyitva,
Hova minket örömmel vár szűz Mária,
Angyali örömmel,
Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária.
Nem kell oda arany, ékszer, selyemruha,
mert
beléphet szegény, gazdag, özvegy, árva,
Angyali örömmel,
Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária.
Kinek tiszta, alázatos szíve s lelke,
Felvirágzó rózsa lehet e szép kertbe,
Angyali örömmel,
Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária.
Aranykulcsa szent olvasó, mely megnyitja
A csillagos mennyországot majd számunkra,
Angyali örömmel,
Egy nap tízszer mondjuk el Üdvözlégy Mária.
Szépen szól a kis harang…
Szépen szól a kis harang, szent a zúgása,
Ajkainkra rebegi, áve Mária.
Köszönti a mi lelkünk az Úrangyalát,
Mert ő is köszöntötte szép szűz Máriát.
Áve-áve Mária, Isten szülője,
Te vagy a bűnösöknek védelmezője.
Szépen szól a kis harang, szent zúgása,
Egész világ részére hangzik a hangja.
Úgy a mennyben mint a földön
aztat hirdeti,
Az égi szent királynét ő is köszönti.
Áve-áve Mária, Isten szülője,
Te vagy a bűnösöknek védelmezője.
Szépen szól a kis harang, szent zúgása,
Mindnyájunknak fejére áldását szórja.
Aki csak ezt meghallja, sír, zokog rajta,
Olyan ékes harangszót nem hallott soha.
Áve-áve Mária, Isten szülője,
Te vagy a bűnösöknek védelmezője.
Szépen szól a kis harang, szent zúgása,
Mintha angyal csöngetné minden házakba.
Üti már, az óra, is ébreszt imára,
Megkondul a harangszó Úrangyalára.
Áve-áve Mária, Isten szülője,
Te vagy a bűnösöknek védelmezője.
Mária szent nevéről
Dallama: Oh szentkúti boldog völgy…
Mária szent nevéről zengjen az ének,
Zengje, kinek szívében ég a szeretet,
Síron innen, síron túl, földön és égben,
A te dicső szent neved éljen szívünkben.
Mária édes neve, hajnali csillag,
Ég, föld és a mennyország tebenned vigad,
Síron innen, síron túl, földön és égben,
A te dicső szent neved éljen szívünkben.
Mária neve, melyet az Isten adott,
Amely beragyogja a gyarló világot,
Síron innen, síron túl, földön és égben,
A te dicső szent neved éljen szívünkben.
Mária felséges név, tiszta gyöngyforrás,
Tiszta és szeplőtelen szent fogantatás,
Síron innen, síron túl, földön és égben,
A te dicső szent neved éljen szívünkben.
Máriának tündöklő fényes szent neve,
Tőle ragyog az egész föld kereksége,
Síron innen, síron túl, földön és égben,
A te dicső szent neved éljen szívünkben.
Mária erős neve sziklán épült vár,
Boldog lélek, amelyet ez magába zár,
Síron innen, síron túl, földön és égben,
A te dicső szent neved éljen szívünkben.
Mária drága neve olyan égi kincs,
Melynek egész világon sehol párja nincs,
Síron innen, síron túl, földön és égben,
A te dicső szent neved éljen szívünkben.
Mária ékes neve oly
világosság,
Mely keresztül ragyogja a sír homályát,
Síron innen, síron túl, földön és égben,
A te dicső szent neved éljen szívünkben.
Mária tiszta neve fénylő napsugár,
Amelytől sírhantunkon felnyílik a zár,
Síron innen, síron túl, földön és égben,
A te dicső szent neved éljen szívünkben.
Mária hatalmas név melynek ereje,
A halált és a pokolt megrettentette,
Síron innen, síron túl, földön és égben,
A te dicső szent neved éljen szívünkben.
Hogyha e névben bízunk hittel, reménnyel,
Egykor dicsérhetjük őt az égiekben.
Síron innen, síron túl, földön és égben,
A te dicső szent neved éljen szívünkben.
Dallama: Üdvözlégy, üdvözlégy…
Mária nevednek dicső napjára,
Köszönteni jöttünk e templomba.
Üdvözlégy, áldott légy Mária.
Mária, ÚrJézus szent anyja,
Radnai templomnak csillaga.
Oly szép ezen napnak a
kedvessége,
A jó Isten is gyönyörködik benne,
Üdvözlégy, áldott légy Mária.
Mária, ÚrJézus szent anyja,
Radnai templomnak csillaga.
Itt van a szent hely e templomba,
Örömmel mondja hát mindnyájunk ajaka,
Üdvözlégy, áldott légy Mária.
Mária, ÚrJézus szent anyja,
Radnai templomnak csillaga.
Házasok példája dicső szent Anna,
A szűz Máriának hív szülő anyja,
Üdvözlégy, áldott légy Mária.
Mária, ÚrJézus szent anyja,
Radnai templomnak csillaga.
Angyalok asszonya, szentek példája,
Örömmel kiáltja mindnyájunk ajka,
Üdvözlégy, áldott légy Mária.
Mária, ÚrJézus szent anyja,
Radnai templomnak csillaga.
Dicső mennyországnak szép rózsafája,
Mennyei szenteknek szűz lilioma,
Üdvözlégy, áldott légy Mária.
Mária, ÚrJézus szent anyja,
Radnai templomnak csillaga.
Szebb vagy
mint égboltján a kelő hajnal,
Megköszöntünk téged mennyei hanggal,
Üdvözlégy, áldott légy Mária.
Mária, ÚrJézus szent anyja,
Radnai templomnak csillaga.
Aranyos korona ragyog fejeden,
Mennybéli trónodon ülsz dicsőségben,
Üdvözlégy, áldott légy Mária.
Mária, ÚrJézus szent anyja,
Radnai templomnak csillaga.
Hogyha majd meghalunk, innen elmegyünk,
Engedd, mennyországba így köszönthessünk,
Üdvözlégy, áldott légy Mária.
Mária, ÚrJézus szent anyja,
Radnai templomnak csillaga.