Pregun István: Kedves emlék a máriapócsi pápalátogatásról.

Megjelent: Kocsis Éva (szerk.): Görög Katolikus Kalendárium 2005. 107.old.

     Egyházunk életének egyik kiemelkedő eseménye volt az 1991. évi máriapócsi pápalátogatás. Oriási előkészítő munka előzte meg a Szentatya érkezését. Ma is nagyon-nagy hálával gondolok vissza azokra a paptestvérekre, rendőrökre, katonákra, tűzoltókra, egészségügyi dolgozókra és civil munkatársakra, akik megfeszített munkával gondoskodtak arról, hogy minden a legnagyobb rendben történjék.
     Az előzetes bejelentkezések alapján sok ezer zarándokot vártunk az ország minden részéből, de Felvidékről, Kárpátaljáról és Erdélyből is. Tudtuk nagyon jól, hogy a Kárpátaljáról és Erdélyből érkező görög és római katolikus hívek igen szegények. Sokuknak csak annyi pénzük volt, hogy ki tudták fizetni az autóbuszos utazás költségeit Rajtuk kívántunk segíteni azzal, hogy augusztus 18-ra több ezer étel-csomagot készíttettünk a honvédség segítségével nekik. Minden csomagban kenyér, húskonzervek, üdítőital és gyümölcs volt. Amint a kárpátaljai és az erdélyi hívek elfoglalták helyüket a számunkra kijelölt szektorban, a rendezők mindegyiküknek a kezébe nyomták ezt a csomagot.
     A Szentatya csodálatos látogatása után néhány héttel levelet kaptam az egyik kárpátaljai faluból. Reszkető, öreg kézzel írott levél volt. Feladója, egy idős néni, aki a következőket írta:
     „Nem tudom elmondani, mennyire boldog voltam, hogy augusztus 18-án ott lehettem Őszentsége, a mi drága Pápánk máriapócsi szentmiséjén. Egészen közelről láthattam Krisztus Urunk földi helytartóját, együtt imádkozhattam vele és azzal a sok-sok emberrel, akiknek szemében mérhetetlen szeretetet és ragaszkodást láttam a Szentatya iránt. Isten áldja meg magukat, hogy számomra is lehetővé tették ezt a lelki élményt! Bevallom, hogy én, amíg haza nem értünk, nem ettem semmit sem, csak vizet ittam. Azt az élelmiszer csomagol, amit nekünk készítettek, nem bontottam fel, hanem haza vittem a családnak. Odaadtam nekik és azt mondtam, hogy uezt a Pápa küldi nektek!" Bevallom, amikor ezt a levelet elolvastam, könnybe lábadt a szemem... és azt mondtam magamban: Megérte!
     Ez az én egyik legkedvesebb emlékem Szentatyánk látogatásáról.