Számomra felejthetetlen marad az az öt év négy hónap,
amit 1995 és 2000 között Máriapócson szolgálhattam. Ez
alatt az idő alatt 45-50 darabbal gyarapodott a külső tábori
oltár körül elhelyezett hálatáblák száma. Legtöbbjüket a
kegyoltáron találtuk, Feczák Miklós harangozó vagy Márta
nővér bevitte a sekrestyébe. Olyan is előfordult, hogy láttam
amint az oltárra tette a fiatal pár, és megkérdeztem - Milyen
szívvel hozták? - Tisztelendő Úr, had maradjon ez a mi
titkunk a Szűz Anyával - volt a válasz. Voltak, akik
egyenesen hozzám jöttek, hogy szeretnék, ha ez a hálatábla
kikerülhetne a falra.
ZSUZSIKA GYÓGYULÁSÁÉRT
Miskolc környéki településen egy hívő fiatal házaspár gyermeküket
várták, amikor az orvosok megállapították, hogy kislányuk súlyos
testi fogyatékkal fog születni: izületei letapadtak. Az orvosok ajánlották
az abortuszt, de ők úgy döntöttek, hogy betegen is nagyon fogják szeretni.
Amikor megszületett úgy lett ahogyan az orvosok mondták: csípőben,
térdben, bokában nem fejlődött ki az izülete, letapadt. A szülőket
felvilágosították, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint az ilyen
nagyon ritka betegséget műtét-sorozattal szokták gyógyítani. Majd 10
hónapos korától kezdve minden évben műtéssel segítik az izületek
fejlődését. Legjobb esetben 16 - 18 éves kora körül már maga fog tudni
tolókocsijába beülni, és megerősödő felkarjával részben önellátó lesz.
A nagymama Zsuzsika születése óta kilencedet végzett a Pócsi Szűzanya
közbenjárásáért. Amikor eljött az első műtét ideje, Debrecenben a főorvos
azzal fogadta a szülőket, hogy hozzájárulásukat kérte, hogy egészen más
módon végezze a műtétet. Nem szikével, nem apró lépésekkel, hanem
gyökeresen új módszerrel szeretné a műtétet elvégezni. Azt is elmondta,
hogy a műtétnek így sokkal nagyobb a kockázata, és professzortársai nem
ajánlották ezt a módszert. A szülők beleegyeztek. Ennek a műtétnek ma
van öt éve, és Zsuzsika itt szaladgál, teljesen egészségesen. A nagyszülők,
keresztszülőkkel, rokonokkal azért jöttünk, hogy megköszönjük a Szűzanyának, hogy Zsuzsika teljesen egészséges.
Amikor a professzor úrnak évekkel a gyógyulás után egy borítékban
jelentős pénzt akartunk adni azzal utasított vissza, hogy - Annak köszönjék
meg, aki nekem a műtét előtt azt az álmot adta - nem vagyok egy álomlátó
fajta-hogy Zsuzsikát 16 éves korúnak láttam, és eljött, hogy megköszönje,
hogy volt bátorságom őt más módszerrel megműteni. Nekem ez az álom
megerősítésemre szolgált.
„Nem baj, hogy nem márvány, csak műanyag?"
Egy szombaton kemény műanyagba vésett táblát hozott félve egy
fiatalember, oldalán boldogságtól sugárzó mennyasszonyával.
Csak keresztnevük van belevésve és nagy betűkkel: KÖSZÖNETTEL
Szűzanyának!
Nagyon készségesen elmondták, hogy az egyetemen három év együtt
járás után elhatározták, hogy összeházasodnak. Mivel a vőlegény nem volt
megkeresztelve, elkezdtek együtt járni hitoktatásra. Akkor a vőlegénynek
egyre gyakrabban kezdett fájni a feje és a szeme is. Az onkológián kisdió
nagyságú daganatot találtak az egyik szeme felett. Az orvosok azt
ajánlották,
hogy jobb a szemével együtt kioperálni a daganatot, mint kockáztatni,
hogy
agydaganattá fejlődjön. Mivel a vőlegény egyedüli gyermeke volt jómódú
szüleinek, a kivizsgálást elejétől fogva Münchenben is elvégeztették. Ott
ugyanazt
tanácsolták, hogy műtesse ki a daganatot a szemével együtt. A mennyasszony
lebeszélte szeme kioperálásáról. Nagyon nehéz hónapok voltak. Mindennap
együtt kérték a Pócsi Máriát közös imáikban, hogy meggyógyuljon. A
keresztelés felemelő ünnepsége után elmaradtak a fejfájások. Féléve nyomtalanul eltűnt a szem feletti daganat. Ma útban vannak Nyírkarászra, ahol
az
esküvőjük lesz a görög templomban. - Nem baj hogy nem márvány'? -
Saját magam terveztem meg számítógépen és véste bele - mondta a
vőlegény.
Nem csak a régmúltban történtek imameghallgatások, sok rendkívüli
imameghallgatás történik napjainkban is, csak nem jut el hozzánk. Családok
belügye marad, pedig másokat is megerősítene hitében, ha mernénk
irgalmas Istenünk jóságáról beszélni.
Az imának életváltoztató ereje van. Leggyakrabban a szentgyónásban
tapasztalja ezt a gyóntató lelkész, de hirdetik azok a táblák is, melyeket
hálaadásból hoznak Máriapócsra.