Visszatekintve időben már távolinak tűnik a tizenhárom évvel ezelőtti máriapócsi pápai liturgia. Papi éltem szempontjából ez talán nem sok idő, mégis a szolgálatok sokfélesége rengeteg pozitív és negatív élményben részesített. Nagyvárosi, irodai, induló egyházközség, nagy hagyományú nagy egyházközség, most néhány száz fős közösség és tanárság.
     Minden olyan helyzetben, ahol szorongattatva éreztem magam az emberi képesség, és az alkalmasság kérdésében, megjelent és megjelenik bennem az az élmény, amit a szentatya mellett érezem azon a bizonyos máriapócsi liturgián.
     Sok és komoly előkészület volt szükséges. Az akkor felszabaduló határon túli közösségek zarándoklata miatt komoly veszélyeztetettséget jeleztek felelős szervezők. A nyugtalanság és az idegesség a legtöbb embert meghatározta, s engem sem hagyott érintetlenül. A kezdő áldás torokszorító pillanataiban mindannyiunk görcsös közösségében a szentatya ott ált középen, kezében a püspöki gyertyákkal, s krisztusi nyugalommal várta, hogy befejeződjön a kórus éneke, s áldásával megkezdődjön a szertartás. Azt a nyugalmat és azt a békét, a legfőbb püspök tekintetének a szelídségét csak közelről lehetett érezni igazán. Ezt a pillanatot, ha akarnám sem tudnám kitörölni emberi és papi életemből. Attól a pillanattól végtelen nyugalom költözött belém, s aggódás nélkül, a szentatyával imádkozva végeztem a liturgia diakónusra szabott részeit.
     Amikor a további években meg kellett tapasztalnom a pap jelenléte és szolgálata körül megjelenő feszültségeket, rendszeresen felébredt bennem ez a nyugalom, és segített, hogy a - sokszor tömegek tekintetével kísért - szertartásokat megfelelő méltósággal, és az odafigyelőket is békességre indítva végezzem. Amit kezdőként még alig tudhat az ember, azt a pápa szavak nélkül is tanúsította: Hitbeli és erkölcsi küzdelmeink, valamint tanúságot tenni akaró vallásos tevékenységeink mögött minden esetben ott áll az Isten segítő kegyelme, s ez minden időben és minden helyen alapja a békességnek, a nyugalomnak és a nem evilági értelemben vett sikernek. Köszönöm!