Dr. Keresztes Szilárd: A zarándoklásMegjelent: Kocsis Éva (szerk.): Görög Katolikus Kalendárium 2005. 128.old.
A zarándoklás az emberiségnek ősi tapasztalata,
a vallásos emberek fáradságos menetelése a szent helyek felé, hogy ott
lélekben találkozzanak az Istennel, és így bűnbánatban megtisztulva
térjenek vissza otthonukba. A zarándok magával hozza a szent hely
lelkületét, a zarándoklat élményeit. Lélekben megtisztulva, bűneitől
megszabadulva tér haza, jobb akar lenni, és jobbá szeretne tenni másokat.
Élő hirdetője az evangéliumnak, mert a zarándok-út lelki telítettsége erre
készteti őt. Az igazi zarándoklat nemcsak azoknak gazdagodás, akik azon
részt vesznek, hanem azoknak is, akik közül a zarándok kiszakadt, akik
őt lélekben kísérik és visszavárják. A kereszténység kezdetekor Jeruzsálem volt - és azóta is az maradt - a legfőbb zarándokhely, hiszen ez számunkra már nemcsak a zsidóságnak, az Ószövetségnek szent helye, hanem az a hely, ahol a mi Megváltónk, Jézus Krisztus szenvedett, meghalt és feltámadt. Jeruzsálem az a város, ahol az egész üdvtörténet emlékei megtalálhatók, ahol az ősegyház élete kezdődött, ahonnan a kereszténység elterjedt. Ennek az egyháznak az élete, az imádsága és a szervezete az első századokban kisugárzó mintakép volt más egyházak számára. Ide tanulni jártak a zarándokok. ...nemcsak történelmi és teológia műveltségünk gazdagodik ezzel, de megtanulhatjuk a szent helyek tiszteletét és szeretetét, azt a kiegyensúlyozott, mindig az igazi értékekre figyelő türelmet, amelyre olyan nagy szüksége van ma is az állandó feszültségben élő embernek. (Részlet az Eteria útinaplója című mű ajánlásából)
|