Dr. Keresztes Szilárd: A zarándoklás

Megjelent: Kocsis Éva (szerk.): Görög Katolikus Kalendárium 2005. 128.old.

     A zarándoklás az emberiségnek ősi tapasztalata, a vallásos emberek fáradságos menetelése a szent helyek felé, hogy ott lélekben találkozzanak az Istennel, és így bűnbánatban megtisztulva térjenek vissza otthonukba. A zarándok magával hozza a szent hely lelkületét, a zarándoklat élményeit. Lélekben megtisztulva, bűneitől megszabadulva tér haza, jobb akar lenni, és jobbá szeretne tenni másokat. Élő hirdetője az evangéliumnak, mert a zarándok-út lelki telítettsége erre készteti őt. Az igazi zarándoklat nemcsak azoknak gazdagodás, akik azon részt vesznek, hanem azoknak is, akik közül a zarándok kiszakadt, akik őt lélekben kísérik és visszavárják.
     A kereszténység kezdetekor Jeruzsálem volt - és azóta is az maradt - a legfőbb zarándokhely, hiszen ez számunkra már nemcsak a zsidóságnak, az Ószövetségnek szent helye, hanem az a hely, ahol a mi Megváltónk, Jézus Krisztus szenvedett, meghalt és feltámadt. Jeruzsálem az a város, ahol az egész üdvtörténet emlékei megtalálhatók, ahol az ősegyház élete kezdődött, ahonnan a kereszténység elterjedt. Ennek az egyháznak az élete, az imádsága és a szervezete az első századokban kisugárzó mintakép volt más egyházak számára. Ide tanulni jártak a zarándokok.
     ...nemcsak történelmi és teológia műveltségünk gazdagodik ezzel, de megtanulhatjuk a szent helyek tiszteletét és szeretetét, azt a kiegyensúlyozott, mindig az igazi értékekre figyelő türelmet, amelyre olyan nagy szüksége van ma is az állandó feszültségben élő embernek.
(Részlet az Eteria útinaplója című mű ajánlásából)