A 17-18. századi búcsújárások kutatása vitathatatlanul interdiszciplináris feladat, amely esetében a néprajz és a művészettörténet már rögzített kapcsolódásai mellett¹ jelezni kell a társadalomtörténeti mikrovizsgálatok elkészültének fontosságát — pl. a búcsújárások szerepe az egyes fő- és birtokosnemesi családok életében —, és az azokhoz megkívántató archivisztikai forrás feltárások szükségességét is. Elég itt csak arra utalni, hogy a családi levéltárak — legismertebb a Batthyány és Esterházy család — 17. századi megnövekedett levelezési anyagából (missiles) számos levél, levélrészlet, utalás, vagy többé-kevésbé részletesebb leírás foglalkozik főrangú családok alapításaival, búcsújárási szokásaival. A 18. század elejéről egyes gazdag középbirtokosi levéltárak a fennmaradt levelezésekben hasonlóképpen rendszeresen adatokat szolgáltatnak búcsújárási, zarándoklati szokásokra. Ezt példázza a Sopron, Vas, Zala megyékben birtokos br. Ebergényi család esete is. A hadi érdemekben gazdag, Bellatincon tartózkodó földesúr, br. Ebergényi László a család legifjabb nemzedéke mellé fogadott, a soproni jezsuitáknál iskolázott Sághy Dániel tanító (praeceptor) — Sopron vármegye Rábán kívüli alsó járásának későbbi al-, majd főszolgabírója — leveléből értesülhetett arról, hogy “az Urfiakat Loretombfa] bucsura venny p[ro] gratiarum actione most a vacatiokban szándékoznánk"²

Most mégsem az efféle szemezgetés a cél, hanem a 18. század legjellemzőbb búcsújárási szokásainak, a súlyos természeti csapások elhárítására tett fogadalmi körmeneteknek, illetve egy kis térség búcsújárásainak az adatoló regisztrációja.³ A közölt adatok alapját a Helytartótanács 1774. augusztus 8-i körrendeletére elkészült és a vármegyei iratanyagban a Győri Egyházmegye Soproni Főesperessége két kerületéből fennmaradt jelentések képezik. Maga a központi leirat a későbbi intézkedések, rendeletek megtétele érdekében részben információkat kért a búcsújárásokról, illetve az egy napnál tovább tartó zarándoklatok közül csak a fogadalmi körmeneteket engedélyezte. Jelenleg nem ismert okokból Sopron vármegye nemesi közgyűlése csak később továbbította az ekkor keletkezett jelentéseket a Helytartótanácsnak. A kormányszék az 1779. december 27-i, 6280 sz. fogadalmi körmenetek és búcsújárások tárgyában leírt — ismételten az egynapos körmeneteket lehetőség szerint vasár- és ünnepnapokon engedélyező — körrendeletét csak 1780. szeptember 25-i közgyűlésében tárgyalta és erre a december 11-i közgyűléséből küldte fel a jelentéseket. A közölt információkat a Helytartótanács 1781. január 18-án kelt — a március 20-i, nemeskéri közgyűlésen tárgyalt — válaszlevelében elfogadta, és a vármegye figyelmét a búcsújárásokkal kapcsolatos “túlkapásoktól" történő őrizkedésre felhívta.⁴

A források keletkezése tehát a felvilágosodás, a racionalizmus terjedésével beköszöntő azon államkormányzati törekvésre ment vissza, amely a felvilágosult abszolutizmus búcsújárásokat korlátozó lépéseiben nyilvánult meg.⁵ A jelentések elkészítői közül míg Festl Ferenc feketevárosi plébános neve az eddigi egyháztörténeti kutatások számára kevéssé ismert, a soproni felső alesperesi kerületről tudósító Mayr Antalé annál ismertebb. Bán János eddigi kutatásai alapján ő 1754-ben rövid időre a soproni születésű Karner Ignác mellett soproni plébániai adminisztrációt látott el. 1755-ben Primes soproni városplébánossal püspöki megbízásból véleményezte az evangélikusok imaház-megnagyobbításra beterjesztett kérelmét. 1756. január 19-én soproni plébánosnak is megválasztották. Primes lemondása után gr. Zichy Ferenc győri püspök esperessé nevezte ki. Jelentését 1774-ben ágfalvi plébánosként készítette. Mayr is azon kevés soproni és Sopron környéki — valószínű jelentősebb pártfogókkal rendelkező — egyházi személyek közé tartozott, akik a szabad királyi városban beneficiumokat élveztek. Ágfalvi plébánosként a döntően helyiek “élte" “Apostolok"-ról elnevezett beneficium haszonélvezője volt.⁶

A fennmaradt jelentések a Soproni Főesperesség területéről készültek, amelynek 1772-ben felső kerületében 25, alsó kerületében 22 plébánia volt. Míg a felső kerületben 2 plébániát szerzetesek vezettek (egy szervita és egy pálos), az alsó kerületben 2 plébánia élén adminisztrátor állott, további kettőben pedig minorita és szervita szerzetesek látták el a szolgálatot.⁷ Mayr jelentése a kerülete nagyobb részéről, 20 plébániáról tartalmaz rövid, vagy többé-kevésbé részletes adatokat. Ágfalva, Neufeld esetében mindenféle körmenet létét tagadta, míg Borbolya (Walbersdorf), Wulkapordány (Wulkaprodersdorf), Zillingthal plébániái felsorolásánál a fogadalmi körmenetek hiányát rögzítette. Rohrbach, Schattendorf, Stinckenbrunn települések plébániái esetében ugyancsak kiemelte a fogadalmi körmenetek hiányát, de jelezte: e települések lakói a szomszédos plébániák védőszentjei, illetve a templomszentelések ünnepnapjain meg szoktak jelenni. További 14 plébániáról az alábbi táblázatba sűríthető képet alkotta:

Festl jelentése ennél arányaiban jóval kevesebb helyről, csak 10 plébániáról adott információkat. Összegzése legfontosabb adatai az alábbi táblázatba sűríthetők:

A két jelentésből az első pillantásra egy, az eddig ismert és feltárt általános képbe teljességgel beillő, konkrét kistérséget részletező, a további elemzésekhez jó adatolást nyújtó kép bontakozik ki, amely — a szakirodalmi megállapításoknak megfelelően — a köznépi, elsősorban falusi, és az ugyanehhez a településtípushoz közel álló mezővárosi lakosság vallási életéhez ad információkat. Ugyanakkor a népi vallásosság társadalomtörténeti kutatásánál azt sem szabad feledni, hogy a két szabad királyi város feltüntetésével már ennél árnyaltabb a társadalmi kép!²³

A településsoros részletezések mellett külön ki kell emelni Mayr rövid, de fölöttébb tömör összegzését is, aki egyrészt a kegyes szándékú körmenetek megtartásának fontosságát hangsúlyozta; kiemelte: a nép kegyes buzgalmával, legteljesebb áhítatossággal azt kívánja elérni, hogy az Úristen a településeket a legtöbb rossztól, a nehézségektől megszabadítsa. A felvilágosult egyházi gondolkodást képviselve egyetlen esetben, Bán-falvánál javasolta a többitől elütő, időszakára már — megítélése szerint — botrányossá vált körmenetek megszüntetését. Festl jelentésében külön is kihangsúlyozta az általa “vizsgált" településeken az 1713. évi pestis népi vallásosságra, fogadalmi körmenetekre tett hatását.

IRODALOM

Borsodi Csaba (szerk.)

JEGYZETEK