Néprajzi Látóhatár, II. évf. 1993., 1-2. szám, p. 167-171.

BARNA GÁBOR

SZENT ANNA BÚCSÚJÁN GÖMÖRBEN

Perlác, vagy Kisperlász (Prihradzany) csaknem teljesen ismeretlen, száznál alig nagyobb lélekszámú falu a lankás gömöri hegyek között.1 Lakói evangélikus szlovákok, többségük azonban magyarul is beszél. A magyar-szlovák nyelvhatáron vagyunk. A múltban a falu lakóinak egy része — hasonlóan a szomszédságban lévő híres gömöri fazekasfalvak:2 Deresk, Lévárt, Süvéte, Lice, Melléte népéhez — fazekassággal foglalkozott, más része a felvásárolt edénnyel fuvarozott, de voltak sonkolyosok,3 sőt pipakészítők is köztük. Napjainkban az egykor kolompkészítő mestereiről híres Jolsva4 ipari üzemei kínálják számukra a legtöbb munkaalkalmat.

Szent Anna körtemploma a perlászi temetőben (A felvételeket Barna Gábor készítette

1985-ben.)

A körtemplom oltára

Egy másik (régebbi?) Szent Anna-kép a templomban

A katolikus Perlácon mindig szórványban éltek. Ila Bálint szerint a XVIII. század közepéig evangélikus volt a falu, de a birtokos Koháry család 1733 és 1766 között a lakosságot a katolikus vallás felvételére kényszerítette. II. József uralkodása alatt, a türelmi rendelet után visszaállt az evangélikus vallásgyakorlat.5 A falu közepén álló, XVIII. század végén (1798) épült evangélikus templom mellett a katolikusságnak csak egy kisméretű, ám annál értékesebb és érdekesebb történetű kápolnája van a temetőben. Ez a Szent Anna tiszteletére szentelt körtemplom, rotunda. Építésének idejéről sajnos semmi közelebbit nem sikerült megtudni. Valószínűleg a XVIII. század közepének alkotása, abból az időből való, amikor a falu a katolikus vallást követte. Ezt jelzi a festett kazettás mennyezet 1758-as évszáma is. Míg a szomszédos Süvéte körtemplomával tanulmányok sora foglalkozik — a templom jelenleg is műemléki kutatás alatt áll —, addig Perlász rotundájával még nem foglalkozott a szaktudomány. A magyarországi körtemplomokkal foglalkozó összefoglaló munkák még csak meg sem említik.

Figyelemre méltó pedig a körtemplom festett kazettás mennyezete, amelyet a felirat tanúsága szerint 1758-ban készítettek. Díszes fatábláinak motívumaiban a kék, a barna és a rózsaszín uralkodik. A festés színválasztása, az itt-ott még reneszánsz emlékeket felvillantó, szép barokk növényeket és stilizált virágokat bemutató mintakincse a perláci rotundát leginkább a Nógrád megyei Nádújfalu festett katolikus templomával rokonítja. A templomban egy-két pad és az egyszerű oltár áll. Képe a Máriát olvasni tanító Szent Annát és az őket figyelő Joachimot ábrázolja.

A Mária monogramos és 1758-as évszámos kazetta

Festett mennyezeti kazetta

Festett kazetta

A repedezett falú, megkopott festésű, kétszáz éves kápolna bizony teljes felújításra szorulna. Mégis évről évre, nyár közepén búcsúsokkal telik meg a temetőkert. A környék, Pelsőc és Murány közti falvak magyar és szlovák katolikusai zarándokolnak el ide Szent Annához, aki a barokk korban különösen tisztelt pártfogója volt a haldoklóknak. Védőszentje volt a bányászoknak is — egyik leghíresebb, XVI. századi ábrázolása épp a közeli Rozsnyó püspöki székesegyházában látható. Lehet, hogy a vidék fejlett bányászélete is serkentője volt Szent Anna helyi tiszteletének.6

Az 1950-es évekig főleg a Murány és a Túróc patakok völgyéből jöttek gyalogos zarándokcsoportok — a legnagyobb éppen a magyar Dereskről — kereszttel, lobogókkal. Már az ünnep szombatjára megérkezett Deresk, Lévárt, Lice processziója, gyalogosan és kocsikon Gice, Mikolcsány, Melléte és Gömörnánás szórvány katolikus magyar népe. A Murány felső folyásának vidékéről szlovák búcsúsok jöttek: Murány, Hosszúrét, Nagyrőce, Kisrőce, Jolsva és Jolsvatapolca helységekből és más településekről. Az ünnep előtt érkezettek az egész éjszakát a kápolnában és a kápolna környékén töltötték ájtatos énekkel és imával, hol szlovákul, hol magyar nyelven. A búcsúsokkal jött lelkészek az ünnepi miséken két nyelven prédikáltak. Idősebbek még emlékeznek, hogy egykor német nyelvű processziók is érkeztek a Gölnic folyócska völgyéből, s kelet felől, Stósz tájékáról. Számukra német prédikáció volt.

A sokadalomra árusok is jöttek: mézeskalácsosok, kegytárgyárusok, bazárosok. A helybeliek gyümölcsöt és savanyú uborkát árultak. A nagy melegben még ennek a leve is fogyott.

A falu evangélikus lakói is mindig magukénak érezték Szent Anna ünnepét. Szent Anna napja a falu ünnepe is volt. A távolra szakadt hozzátartozók hazajöttek, megtartották a vendégséget. Sokan elmentek a kápolnába misére, a búcsúba is, amelynek e tájon szlovákul is bucsu a neve. A kápolna búcsúját máig megtartják. Két nyelven hangzik fel ma is az ének Szent Annához, mint a kis templom építésének idejéből származó ének mondja:

Szent Anna ditsértessél, oltalmunkra siessél,

könyörögvén érettünk, légy mindenkor mellettünk:

hogy Menyben Szűz Máriát, egygyütt álgyuk Szent Fiát. Amen.

(Bozóky énekeskönyv, 1797)

Festett kazetta

Ének Szent Anna Aszszonyrul

Nóta. Lelkünk' üdvössége

1. Szent Anna született Juda' nemzetébül,

és Szent Dávid Király' Fő Nemzetségébül;

gyors volt a' lelki dolgokban,

kegyes adakozásokban, és imádságokban.

2. Sok but, bajt szenvedett, élete' folytában,

és bánkodot hoszszas magtalanságában;

de Isten örvendeztette,

Angyal által meg-intette, hogy lészen szülötte.

3. Joákim ő Férje, vigad örömében,

hogy Anna fogadót magzatot méhében,

a' ki-is mihent születet,

Máriának neveztetet, az Isten Annya lett.

4. Szent Anna tellyes volt Égi malasztokkal,

az Isten áldotta sok ajándékokkal:

nagy méltóságra emelte,

Ur Jésus őtet kedvelte, Mária tisztelte.

5. Mivel Isten előt Szent Anna kedves vagy,

légy nekünk Szószóllónk, szükségben el-ne hagygy,

könyörögj, hogy imádhassuk,

Isten Mennyekben láthassuk, örökké áldhassuk. Amen.

(Szentmihályi Mihály: Egyházi Énekes Könyv I. darab. Eger, 1797. 395.)

 

1 Vlastivedny slovnik obci na Slovensku II. Bratislava, 1977. 459. — Perlász lakossága az elmúlt évszázadban a következőképpen alakult: 1869 - 219, 1910 - 213, 1930 - 196, 1970 - 137.

2 Lásd Szalay Emőke-Ujváry Zoltán: Két fazekasfalu Gömörben. Debrecen, 1982.

3 A vidék sonkolyosairól és bordásairól lásd: Praslicková, Mária: Brdárstvo, vostinarstvo v západnom Gemeri. Rimavska Sobota, 1979.

4 Lásd: Márkus Mihály: Jolsvai kolomposok. Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. Szerk.: Gunda Béla. Budapest, 1943. 245-264.

5 Ila Bálint: Gömör megye III. Budapest, 1946. 193.

6 Vesd össze: Bálint Sándor: Kultusznyomok Rozsnyó vidékén. Sacra Hungaria. Kassa, 1943. 87-95., valamint Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium II. Budapest, 1977. 95-118.