Szent László Búcsústársaság honlapja

     A Szent László Búcsús Társaság a tavalyi évhez hasonlóan, nem szervez önálló zarándoklatot.
    Immáron a harmadik alkalommal (2006,2007,2008), a Tihanyból illetve Zamárdiból két ágon Csíksomlyóra induló, Húsvéttól Pünkösdig tartó, feltámadási menetbe kapcsolódik be. Mint ismeretes, a menet stafétaszerűen, településről településre halad.
    A menet két útvonala valamint az érintett települések sorrendje illetve a jelvény egy-egy településre érkezésének és tovább indulásának időpontja, a "bucsujaras.hu" honlapon megtekinthető.
    Kérlek benneteket, hogy a lakóhelyeteken vagy a lakóhelyetekhez legközelebb eső településen, kapcsolódjatok be a zarándoklatba. Tevékeny részvételetekkel segítsétek a feltámadási jelvény útját.
    Az Úrjézus Krisztus és Boldogasszony Anyánk áldásával, kegyelemteljes zarándoklatot és szeretetteljes együttlétet kívánok.
    Kelt az Úr születésének 2008. esztendejében, Bőjtmás havának 17. napján

Üdvözöljük a világhálón, a Szent László Búcsústársaság nevében, és meghívjuk önt, hogy csatlakozzon társaságunkhoz!

    Társaságunk egy olyan barátokból, ismerősökből illetve közös érdeklődésű személyekből álló csapat, amelynek tagja lehet lakhelyétől és vallásától függetlenül mindenki, aki fontosnak tarja a Kárpát-haza lelki életét és az ezzel kapcsolatos magyar hagyományok illetve népünk műveltségének ápolását.
    Baráti társaságunk, minden esztendőben szervez egy zarándoklatot. Ekkor a társaság, Szent László királyunkat ábrázoló zászlaja alatt, a Kárpát-haza valamely búcsújáró helyére látogat. A tagok mindegyik alkalomra kapnak meghívót, amelyben az esedékes zarándoklatról illetve búcsújáró helyről szóló ismertető is szerepel.
    Alkalom adtán, előfordult és előfordulhat a jövőben is, hogy az évi egy zarándoklaton kívül, részt veszünk a magyar vallási, kulturális vagy közösségi élet valamely jelentős eseményén. Ilyen volt többek között a pesterzsébeti árpádházi Szent Erzsébet szobor felszentelése vagy a Szent Korona, múzeumból való kijövetele.
    Sokan - egyébként jó szándéktól vezérelve - foglakoznak ugyan, a magyar hagyománnyal és vallással, de jobbára szellemi szinten teszik ezt, vagyis nem gyakorolják, nem élik meg lelki értelemben is őseink hitét és vallását. Pedig e nélkül a magyar élet fenntartása és megújulása, egyszóval, Magyarország feltámadása nem képzelhető el.
    Őseink vallása nem felekezeti meghatározottságú. Aki tud valamit a magyar hagyományról, hallott már az apostoli királyságról, amelynek a Szent Korona, mint személy a legfőbb ura, és minden ország lakos a tagja, felekezeti és nemzetiségi hovatartozásától függetlenül. Ez az igazi - lassan hat évtizede letagadott és elfedett - szentkoronatan és a magyar történeti alkotmány lényege. amely azonban elválaszthatatlan a - már évszázadok óta egyre inkább elhomályosított - magyar vallástól. Révai Péter koronaőr, az 1613-ban megjelent Szent Korona misztériumával foglalkozó művében írja: " A Szent Korona a magyarok vallása." Ez a vallási vonulat - gyakorolják azt ortodox, valamelyik katolikus vagy protestáns felekezet keretein belül - nem azonosítható teljesen, még ma sem ezekkel a felekezetekkel. A Szent Korona tisztelete sajátosan magyar jelenség. Egységbe von minden magyart és minden Szent Koronához hű nemzetiséget. Pl. Révai Péter református volt, ezt a vallást egyébként, a reformáció kezdeti szakaszában, kifejezetten magyar vallásnak nevezték, mert sok tekintetben, az ősi magyar hitre alapozódott.
    Sokszor hangzik el az a hamis állítás, hogy a hagyomány veszendőben van és nagyon nehéz azt fenntartani. Ezt szajkózza sok, a magyarság gyökereitől és a kereszténységtől gondosan eltántorított, az anyagelvű fogyasztói társadalom eszközeivel, naponta újratermelt tömegember, aki - már ha egyáltalán érdekli a lelki és szellemi lét - legfeljebb csak siránkozni tud. Nincs tudatában annak vagy ha igen, nem vallja be azt magának, hogy az ő tehetetlensége nem más, mint kényelmes behódolás a "globalizmius" világának, amely lehetővé teszi a nemzeti hagyományok és minden emberi érték mértéktelen rombolását: legyen szó a magzati életről vagy akár a népművészetünkről. A hagyományos emberi értékeket romboló erők számtalan eszközt állítanak a rombolás szolgálatába, fő fegyverük a tökéletesen kézben tartott oktatás vagy a könyvkiadás és természetesen a tömegtájékoztatás, ahová a hagyomány világából csak annyit és azt engednek be amennyi és ami, romboló céljukat nem veszélyezteti vagy éppenséggel azt szolgálja (ld. meghamisított történelem és népünktől idegen és/vagy elferdített hagyományok).
    Társaságunk éppen azt tűzte ki feladatául, hogy bebizonyítsa azt, hogy őseinktől örökölt, értékes lelki és szellemi hagyományunk ma is él. Él akkor is, ha szándékosan elfedi előlünk a fogyasztói társadalom által ránk zúdított talmi információk özöne. A hitetlenségről és a műveletlenségről árulkodó siránkozás vagy a tartalmatlan szórakozás, a fogyasztói vegetálás (un. kikapcsolódás) helyett, be kell kapcsolódni a sok területen ma is élő magyar hagyomány tevékeny világába, ápolva és megújítva azt. Ez sokszor lemondást, felkészülést, áldozatot tehát elsősorban lelki és szellemi téren folytatott harcot követel. Társaságunk névadó lovag királya is Szűz Mária választott vitéze illetve Krisztus legnagyobb harcosa.
    Ennek a harcnak elsődleges terepe saját lelkünk és szellemiségünk. Feladatunk pedig éppen a lelki-szellemi megújulás. Ez elsősorban nem a manapság, oly divatos idegen tradíciók (budhizmus, iszlám stb.), még csak nem is a sohasem létezett (íróasztal mellett kiagyalt) un. magyar ősvallás, hanem éppen az őseink hitvilágát szervesen magában foglaló és napjainkig létező magyar-keresztény hagyomány segítségével valósítható meg.
    Ehhez az ősidők óta gyakorolt, máig élő hagyományhoz tartozik a búcsújárás is. A búcsújárás ősi voltát bizonyítja többek között az, hogy akár a történelem előtti időkben, a szent helyek, ma is kőnél (hegynél), fánál, ligetekben, forrásnál (kútnál) találhatók, ahol szent időben (a búcsús ünnepeken) Istenhez, Szűzanyánkhoz (égi királynőnkhöz), Jézus Krisztushoz és szentjeinkhez fordulunk. (Ld: a Kissomlyó ősi szent hegyét, a mátraverebélyi szent forrásokat, a makkosmáriai kegykép tölgyfáját, a petőfiszállás-szentkúti ligetet és kútat stb.) Ezeken a helyeken - Jánó Ilona moldvai látnok szavaival élve - nincs esélye a sátánnak.
    Nem véletlen, hogy a sátáni hazugságok és elhallgatások korában csak kevesekben tudatosul, hogy Mária országában élünk. A Kárpát-hazában van a legtöbb szent hely a világon. Ezek elsősorban Szép Szűz Máriához, a csíki székelyek és a csángók nyelvén szólva, Babba Máriához kötődnek, aki egyben őshitünk Boldogasszonya. E zarándok helyek közül sok, a középkor legnagyobb szentjének, Szent László táltos királyunknak illetve Szög nevű táltos lovának legendáihoz is kapcsolódik.
    Ez a hagyomány és ez az ország él, mint ahogy él népe is. Az elő szervezethez hasonlóan működnek, a sohasem a földi hatalom és emberi akarat, hanem mindig az isteni rendelés által kijelölt szenthelyeink. Egyes zarándokhelyek elhallnak, mások felvirágoznak illetve megújulnak vagy éppenséggel újak jönnek létre. Pl. a többször betiltott, ám mégis több százezer zarándokot fogadó szenthelyünk, Csíksomlyó rendkívűl ősi, míg az 1947 évi Mária látomás nyomán létrejött Hasznos-fallóskút vagy Szőkefalva, amely az 1989-ben kezdődő Mária jelenések helye, igen csak fiatal zarándokhelyeink. Sok búcsújáró helyen, legyen az régi vagy egészen új, történelem előtti korokból származó szertartásokra is bukkanunk. Jó példái ennek, a csíksomlyói napvárás, a hasznos-fellóskúti napcsoda, a radnai napgyónás stb.
    Minden zarándok helynek meg van a maga története, legendája, csodája stb. Megismerésük nyomán, a magyar történelem és üdvtörténet tárul fel előttünk. Ráadásul a zarándoklatokon, a búcsús hagyományon felül, a magyar örökség más, élő vonulataival is találkozhatunk illetve tudomást szerezhetünk ilyenekről.
    Mindannyian bekapcsolódhatunk hazánk e szentséges vérkeringésébe, a lakóhelyünkről illetve plébániánkról induló keresztaljjal, ám részt vehetünk egyénileg, családostul vagy baráti társasággal is. A búcsús egyházi ünnepek idején felkereshetjük a lakóhelyünkhöz közeli vagy a távolabbi szent helyeket, és együtt vehetünk részt az ünnepi szertartásokon, együtt imádkozhatunk, együtt virraszthatunk és énekelhetjük csodálatos népénekeinket. A búcsújáróhelyek a lelki megtisztulás, az erőgyűjtés és emberi kapcsolatok, barátságok létrejöttének színterei. Itt érezhetjük és láthatjuk, hogy milyen az igazi Magyarország. Ezeken az alkalmakon, találkozhatunk azokkal, akik nem fertőződtek meg az ateizmussal, internacionalizmussal (újabb nevén globalizmussal), fogyasztói idiotizmussal és távol áll tőlük a "proli ostoba gőgje" éppen úgy, mint a vallási és nemzeti gyökereitől elszakadt értelmiségi tudatlanságból fakadó nagyképűsége. Szent helyeink zarándokaira nem jellemző a magyarságot megosztó felekezeti fanatizmus vagy az álszenteskedő viselkedés. Sokak közülük un. egyszerű emberek, akik hitük, hűségük, magyarságuk miatt szegénységben élték és élik életüket. Ám híven őrzik őseink vallását, műveltségét és megbecsülik örökségünket, az istenes magyar hagyományt. Tőlük igen sokat tanulhatunk lelki, szellemi és erkölcsi értelemben egyaránt.