Lugossy Ilona

VARGA LAJOS JÁSZSÁGI BÚCSÚVEZETŐ,

A VERSES SZENTÍRÁS ALKOTÓJA

1855-1909

(Szentemberek — a vallásos élet szervező egyéniségei.

Szerk. Barna Gábor. Szeged-Budapest, 1998. p. 51-67.)

Orosz Istvánnak, az ugyancsak jászsági búcsúvezetőnek "szentembernek" kortársa. Nem a Jászság szülötte, hanem Biharkeresztesen (Mezőkeresztes) jegyezték be születését a református egyház anyakönyvébe 1855-ben. Az 1870-es évek vége felé érkezett Jászárokszállásra igen szegényesen öltözve, és szorgalmasan eljárogatott Hornetzki Mari nénihez a házi ájtatosságokra, — emlékezek rá 45 évvel ezelőtt a jászárokszállási öregek, névszerint "Vak Émán", templomi előénekes. Szívesen felidézték emlékezetükben a szőke, kékszemű, szakállas és szemüveges, magas termetű ember emlékét, aki "nagyeszű ember volt". Ki nem fogytak hangja szépségének dicséretéből még azok sem, akik gyermekként hallhatták énekelni a templomban a hajnali misék után, a vasárnapi litániák előtt, a búcsújárásokon, halotti virrasztásokon.

Jó hangjával, megnyerő modorával hamarosan lelke lett a házi ájtatosságoknak. Ezek kapcsán ismerkedett meg búcsúvezető társával, a jászladányi Orosz Istvánnal, és élete párjával, Kiss Juliannával, akivel 1881-ben kötött házasságot.

Életére vonatkozó írásos adatunk alig van. Maga a felesége is csak annyit tudott, hogy az ura valami nagy titkot őriz. Kutatásunkat a közben lezajlott két világháború lényegesen megnehezítette, mert rengeteg "takargatott" régi írás, nyomtatvány ment veszendőbe. Titokzatos ifjúságára némi fényt vet betegségében feleségének tett nyilatkozata: "Amit a 'Jézus Szívének gyermeke' c. füzetben megírtam, magamról írtam." Az említett kis füzetke látszólag olyan, mint a többi társulati ima és énekfüzet. Ezekben nem ritkák a lelki épülésre elmondott "igaz történetek". A verses életrajztöredék az Álom és valóság címet viseli, és Jézus Szívének — mint a megtérés forrásának — dicsérete akar lenni. A versben szereplő László maga a költő, akinek a szülők jómódja könnyelmű, pazarló ifjúságot biztosított. Egy éjszakai tivornya után elnyomta az álom. Álmában az égi seregektől körülvett Krisztus Királyt látja, aki töviskoszorús lángoló szívét nyújtja. Közben László barátait villámcsapás érte a temetői kápolna megszentségtelenítése miatt. Lászlónak ezután nem volt nyugta. Így jutott Jézus Szíve ünnepén Kalocsára, és ott döntött a római katolikus egyház mellett. Szülei kitagadták. (Áttérése a gyöngyösi Szent Bertalan plébánia anyakönyvében van bejegyezve 1872-ben.)

Biharkeresztesen senki nem ismerte Varga Lajos históriáját. Nagy a valószínűsége annak, hogy a valóság keveredik a költészettel, mert azon a vidéken jól ismert az Ünneprontók mondája (Kőrösfő mondája). A jómód igazoltnak látszik, mert a születési anyakönyv feltünteti, hogy szülei földbirtokosok. Anyja: Bónis Eszter római katolikus.

Áttérése után a buzgóság Karmel magányába vitte, ahol vezekelni akart bűnös ifjúságáért. Grazban töltötte a noviciátust, onnan Linzbe disponálták. (Az adatok: P. Bruno karmelita teológus tanár szóbeli közlése.) Nem maradt meg a rendben, de ez a Karmelben töltött idő lényeges Varga Lajos életének alakulásában. A későbbi búcsúvezető és költő itt az imádságos magányban, Szűz Mária buzgó tiszteletében nevelődve alapozódott meg lelkileg és tudásbelileg.

Hazatérve, az egri Káptalan kinevezte tanítóvá. Ez nem jelenti a mai képesítést, csupán annyit, hogy ellátta egy-egy falu, tanyaközpont gyermekeinek oktatását az írásban, olvasásban, számolásban. Az ágói szőlőben egy régi tanítványa közölte, hogy sok könyve volt, és szívesen kölcsönzött. Címekre nem emlékezett. Ma már kideríthetetlen, merre kallódott szét könyvtára. Olvasottságát írásai is igazolják.

Házasságkötése után már nem vállalt "állást". Feleségével együtt jártak búcsúra. A búcsúkon szerették szép hangjáért. A házaspár az egész nyarat otthonuktól távol töltötte. Pünkösdkor indultak és csak Szent Kereszt felmagasztalása után tértek haza. Nem volt mit félteniük, — jegyezte meg a 93 éves Szabó nagymama, akinek a szomszédjában laktak a Csokonai utcában. Gyakran láttak szükséget, amit a falu jószívűsége enyhített. Nem rótták fel neki az italozást. Részeg soha nem volt, és egy-egy mulatozás után keményen vezekelt. Ha Orosz Istvánnal, a magyar szentember klasszikus típusával hasonlítjuk össze, meg kell állapítanunk, hogy kettejük életében és működésében sok a közös vonás. Először ezek tűnnek szemünkbe. De ha a két ember egyéniségét is egybevetjük, rögtön észrevesszük a különbségeket. Varga Lajos életében is van egyszerűség, áldozatvállalás, de nem tud következetes lenni önmaga legyőzésében. Öreg árokszállásiakkal beszélgetve kitűnt, hogy őket nem életének jámborsága kapta meg, — hiszen köztudomásúak voltak gyengeségei, — hanem az a mód, ahogyan a jót nekik tanította. És elfogadták a vezetést, a tanítást, mert Varga Lajosban is látták az igyekezetet.

Egyéni vallásosságát, belső küzdelmeit nem ismerjük. Ennek az ismeretnek birtokában lehetne és szabadna értékálló véleményt alkotnunk róla, mint ahogy Orosz Istvánt is, "a szentembert", főként önéletrajza alapján ismerjük és értékeljük.

Énekeket, épületes történeteket írogatott és kinyomtatva árusított is. Az Egri Nyomda hozzávetőleges megítélése szerint az egyes ének és imádságos füzetek nyolc-tízezer példányban forogtak közkézen, de voltak húsz-huszonöt ezres példányszámúak is. Az életrajzok hősei csodálatos eseményt tartalmazó életüknél fogva kerültek megverselésre, vagy mert tiszteletük közkedveltségnek örvendett.

Varga Lajos valamennyi nyomtatványában a népi ízléshez, falusi igényekhez igazodik, csakúgy, mint a Verses Szentírás megírásával.

Éppen ezért ezek az imádságok nem egyéni, magányos áhítatoskodásra készültek. Népünk vallásos megnyilatkozása eredetileg közösségi, kollektív jellegű, élőszavas formájú. "Az imádság régen a népnél — jórészt manapság is — hangos könyörgés, auditív megnyilatkozás, kollektív ájtatosság. A nép sokáig írástudatlan, lelki habitusának nem felel meg a magányos, reflexív imádság. Az érzelmek kultusza, a közösség magával sodró lendülete az, amiben vallásos igényei és élményei teljesedni tudnak."¹

Ebből következik, hogy falusi népünk a litániáknak, olvasóknak annyi változatát tudja. Ugyanis mindkét imádságforma kiválóan alkalmas közös ájtatoskodásra. Gazdag változatukat még a búcsújárás gyakorlata is magyarázza. A nem ritkán több napos gyaloglás, zarándoklás alatt igen ügyel a búcsúvezető az énekek, imádságok változatosságára, mert az ismerős szövegek untalan ismétlése "a lélek erejét ellankasztaná. Ezért kellenek a jámbor érdeklődés, föltett jószándék ébrentartására e bizonyára laikus inspirációjú, mindenesetre kifogástalan szellemű olvasóválasztékok."² a búcsújárás a népi imádságoknak, énekeknek, fő inspirálója. Egy-egy téma bámulatosan gazdag változatait találjuk ugyanannál a búcsúvezetőnél, — a mi esetünkben Varga Lajosnál. Kedves témái: a Fájdalmas Szűz, (akinek tisztelete népünknek mai napig is legkedveltebb ájtatosságai közé tartozik) a Mátraverebély-Szentkúti Szűzanya, Szent Anna; halotti ájtatosságok.

Az imádságok, énekek rögzítése a falu népénél többnyire hallomás útján történt. A szöveg kinyomatása csak az emlékezet segítője akart lenni. Mivel az emlékezet munkája könnyebb, ha a bevésendő, azaz a felidézendő szöveg ritmusos, — nem csodálkozhatunk azon, "hogy az ünnepélyes próza szabad, zsoltárszerű recitációjából még a legszentebb imádságok is olyan könnyen változnak énekelhető verssé."³

Varga Lajos szövegeit is énekelték. Csekély százaléknak saját dallama van, nagyobbrészt ismert dallamra szabja az ének szövegét. A dallam ismertsége is egyik oka annak, hogy énekei olyan hamar és nagymértékben elterjedtek.

A szerző nagy gondot fordított a propagandára is. Írásainak terjedését nem bízta a véletlenre. Az ajánlást, a tudnivalókat is megverselte:

Noha, a kevésbé művelt emberek igényét kívánta kielégíteni, ugyanakkor folytatója egy évszázadok óta variálódó műfajnak, melyet úgy jelölhetnénk: a Szentírás versekben.

Varga Lajos könyvének anyagát egyaránt meríti a kanonikus és az apokrif könyvekből, szabadon elhagyva és megtoldva. Az apokrif kifejezést "meseszerű" jelentésben használjuk.⁴ (Ld. A királyi követ).⁵

Apokrif szövegekkel már legelső magyar nyelvű kódexeinkben is találkozunk. Mint a kereszténység első századait, a fiatal magyar kereszténységet is érdekelték mindazok az események, amelyekről nem szólnak a kánonikus könyvek. A Tihanyi-, Érdy-, Érsekújvári-, Teleky kódexben már olvashatjuk Szűz Mária életének legendáit.

Az biztosra vehető, hogy Varga Lajos emlékezetébe visszajártak régen olvasott és hallott történetek, de azok gazdag részleteinek színe, változatossága az ő fantáziájának gyümölcse volt.

Varga Damján tanulmányában találunk adatokat kódexeink verses bibliafordításairól. Figyelemre méltó az a megállapítása, hogy ezek a fordítások betoldásokat tartalmaznak, azaz a nehéz szövegeket értelmezik.⁶ Mintha csak Varga Lajos szentírás feldolgozásáról írta volna. (V.ö. a mustármagról szóló példabeszéd közlését).⁷

A verses bibliai epika első ismert terméke valószínű az a vers, amely egy 1490-ben nyomtatott Missale 18/a. lapjára van bejegyezve. Állítólag, mint Horváth Cyrill írja⁸, a XVI. század első negyedéből való. Az bizonyos, hogy énekelték, mert variánsa megvan a Cantus Catholici 1705-i kiadásában.

Toldy Ferenc Horváth Cyrillel és Szerb Antallal egybehangzóan állítja, hogy feltétlen meg kellett előznie a protestáns kor epikáját már fejlett biblikus énekköltészetnek, "különben nem találnánk a kor csekély közlekedése mellett rögtön annyiakat nyomában (Batizi Andrásra gondol), sőt őtet is már kortársaival együtt előbbi példák követőjének tekinthetjük."⁹

Kortársunk Nemeskürty István A bibliai örökség című könyvében hasonlóan vélekedik: "Az eredetileg katona Tinódi rokkantsága miatt vált lantossá. Ő az első olyan bibliafordítónk, aki a Bibliát versbe szedve énekelve adta elő, ezáltal a szó szoros értelmében a hallgatóság, a nép 'szájába rágva' a szent tanítást."¹⁰

Nem feladatunk Varga Lajos nagyszabású művének irodalmi előzményeit ismertetni, csak éppen jelezni kívántuk, hogy irodalmi örökséget folytatott, és korigényt elégített ki, amikor Verses Szentírását 1899-ben az Egri Nyomdánál megjelentette. Még 1947-ben az amerikai Jó Pásztor c. katolikus hetilap részleteket közölt belőle. 45 évvel ezelőtt számos falusi családnál láttam a könyvet, és hallottam részleteket emlékezetből. A VERSES SZENTÍRÁS négy könyvre tagolódik:

A részek különböző hosszúságú énekeket tartalmaznak. Az egész könyv összesen 923-at.

A Verses Szentírást az Egri Nyomda közlése szerint 17 000 példányban nyomták, és háromféle alakban került forgalomba: nagyalakú díszkiadásban, kisebb alakú négy kötetes változatban, és olcsó füzetekbe osztott szöveggel.

A Verses Szentírásban a szerző alkalmas imádságokat és elmélkedéseket is hoz. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy nem egyszerű olvasmánynak készült csupán, hanem a házi ájtatosságoknak és az imádsággal megszentelt katolikus életnek mintegy segédkönyve akart lenni. Gyakorlati célú, mint ahogyan "templomaink dekorációja sem öncélú gyönyörködtetésre, hanem épületes okulásra szolgál. Gyakorlati rendeltetése van, a hívő lélek nevelésére irányul."¹¹ Hasonlóan a népi életben a művészet sem önmagáért való, hanem szorosan kapcsolódik a mindennapokhoz, a gyakorlati élethez. Az összeválogatott imádságok ékesen hitelesítik a szerző célkitűzését. A Bevezetésben gyakorlati útmutatást is közöl: "összeül a család, a rokonok, az ismerősök, és az, aki legjobban tud olvasni, felolvassa a verseket, és akinek a legjobb hangja van, előénekli a többiek pedig utána éneklik a dallamokat."¹²

Említettük, hogy a Verses Szentírás szerzője olvasott ember volt. Érdekesen építette bele munkájába pld. Az ember tragédiája két motívumát. A két mű cselekménye hasonlóan indul. A bűnbeesés után ebben a műben is felmerülnek az ősszülők előtt a jövő képei, lezárva a madáchi sorral:

Szívesen és nagy gyönyörűséggel festi Varga Lajos a fiatalok találkozását Izsák és Rebeka, valamint Ráchel és Jákob történetében. Újszerű beállításban olvashatjuk, mi történik a megtestesülés pillanatában a mennyben, a pokolban és a pokol tornácában.¹³ Hasonlóan költői a keresztfa-motívum.¹⁴ A költő a paradicsomi "almafa" több évezredes történetét verseli meg.

Értesülünk arról, hogy Éva nem csak egy almát szakított, hanem egész ágat tört le. Ádám halálos ágyán Szeth fiát a volt paradicsomkertbe küldte, mert álmában angyalt látott, aki onnan igért gyógyszert számára. A fiú "Ragyogó napfényben egy angyalt talált ott." Előtte, a földbe szúrva száraz ág valamikor a jó és gonosz tudás fája volt. Az angyal parancsára hazavitte, és Ádám sírjára ültette. Éva bánatkönnyeitől hatalmas fává nőtt,

Noé felhasználta a bárka építésénél, majd Salamon a templom lépcsőit készíttette belőle és a maradékából lett egy kis gyaloghíd a Cedron patakján át. Ezen a hídon menekült a Szentcsalád, de az üldözőkkel a "mélységbe fordult". Sehek halász adott hírt Annásnak a patakban elfekvő gerendáról, amelyet kiemeltek:

A vidék szemléletes leírásában a magyar falu és mező képe merül fel bennünk. Így azután a szent történetek szereplői sem maradnak idegenek számunkra:

Sietve fölveti villáját vállára."¹⁵

Az is előfordul, hogy Edessza királyának követei "dolmányuk zsebébe" dugják a levelet, Jákob útjában "látja" feltűnni a csalfa délibábot és a betlehemi pásztorok éppen úgy "hársfahajba" csomagolják a vajat, mint mifelénk szokás. A szép Rebeka is "Jobb vállán két csinos vízvedrecskét hozott, melyeket két végén emelőrúd tartott" — akárcsak az árokszállási parasztlányok a kútra menet.

A népmese királya áll elénk Mózes megtalálásának történetében:

A paradicsomkerti tilalomfát a mesék aranyalmafájáról mintázza:

Ez a fa a jó s rossz tudásának fája."¹⁷

Több ízben megcsillan Varga Lajos jóízű humora is, — már amennyire ezt a szöveg komolysága megengedi:

Bár jobb szerette von' ha ezt reábízzák."¹⁸

A Verses Szentírás olvasása közben gyakran eszünkbe jutottak Gyöngyösi Epitafámiumai, a Toldi, meg a János vitéz. Gyöngyösinek rokona abban, hogy minden alkalmat kihasznál a női szépség részletezésére, dicsérésére, mint a barokk-költők.

Évával kapcsolatban a kígyóval mondatja el:

Ó engedd szépséged, ó engedd csodálnom."¹⁹

Rebeka, Zsuzsanna, Judit, Eszter, Mária-Magdolna, Szűz Mária a testi-lelki szépsége szintén versbe kívánkozott.

A Toldival, a János vitézzel nem annyira a téma rokon, hanem inkább az elbeszélés módjának hasonlósága az, amire felfigyelünk. Ez a stílus "még sokat megőrzött a népköltészet meleg közvetlenségéből, képszerűségéből... a vőfélyversezetek pattogós ritmusából is."

A Verses Szentírás gördülő, tizenkétszótagos verssorokban íródott. Bennük a ritmus ereszkedő, azaz a lüktető, az ütem elején áll, ellentétben az alexandrin vers emelkedő ritmusával. De nemcsak a ritmusban, hanem a rímelésben is magyar minta után indult, mert éppen úgy, páros rímben csendülnek össze a verssorok, mint a népdalokban, vagy a Toldiban.

A Verses Szentírás költői mű, "jámbor olvasmány ájtatos hívek számára" — így nem tartom szükségesnek vizsgálni, miért hiányzik az egyházi "nihil obstat", azaz, mély könyvek igényelhetik az "imprimatur"-t. Ebben a kérdésben irányt adó a II. Vatikáni Zsinat "Dei verbum" dogmatikai konstituciója és VI. Pál pápa "Evangelii nuntiandi" kezdetű apostoli buzdításának 48. cikkelye a népi jámborságról.

Varga Lajos élete összeforrt a jász parasztokéval. Jászárokszállás befogadta. Irodalmi tevékenysége is az ő lelkivilágukhoz alkalmazkodott, pedig nem közülük való volt. Neveltetése, kálvinista hite minden egyébre determinálta volna inkább, mint egy katolikus község vallásos parasztközösségének szószólójául a búcsúkon, templomi és házi ájtatosságokon, lakodalmakon és halotti virrasztásokon.

Írásai és ahogyan megemlékeztek róla a faluban, mutatják, szerencsésen oldotta meg a beilleszkedést.

IRODALOM

BÁLINT Sándor

BÁLINT Sándor

HORVÁTH Cyrill

NEMESKÜRTY István

SZENTIVÁNYI

TOLDY Ferenc

VARGA Damján

VARGA Lajos

VERBÉNYI István-ARATÓ Miklós

JEGYZETEK