Szeged vallásos népéletének ősi tűzhelye az alsóvárosi Havi Boldogasszony kegytemplom és a köréje
épült franciskánus kolostor, amely hosszú évszázadok
óta sugározza fényét és melegét nemcsak a szegedi
népre, hanem messze katolikus vidékekre is.
A ferenceseknek már a város középkori életében is
nevezetes szerep jut. Mostani templomuk, a magyar
templomépítészetnek egyik legcsodálatosabb alkotása, a
XV. század legvégén épül. A város hamarosan pogányok
harmincadjára kerül, bár a többi meghódolt területhez
képest szerencsés a helyzete. Khász-birtok volt,
azaz
közvetlenül a szultánnak adózott. Szeged népét mégsem ez mentette át a hódoltsági sors borzalmain,
hanem
a Boldogasszony oltalma, amely lehetővé tette a
magyar
életnek és katolikus hitnek szakadatlan szegedi
folytonosságát immár majd ezer esztendő óta.
A szegedi franciskánusok nagy nemzeti hivatást
teljesítenek. Ismeretes, hogy a török csak Szent
Ferenc
alázatos és szegény fiait tűri meg a hívek között. A szegedi kolostor hatalmas missziós területnek
középpontja,
amelynek köre egész Dél-Magyarországra kiterjed. Hatása egyetemes. A portától az egész birodalom területére érvényes útleveleket szereznek a szegedi klastrom szerzetesei. A Csanád egyházmegye megmaradt, de nagy
szétszórtságban élő népét .a szegedi guardián kormányozta mint generalis vicarius. A szegedi barátok voltak azok, akik városunkon kívül még 14 hódoltsági hely
lelki gondozását is ellátták. Az itteni híve.ket a licenciátusok vagy félpapok, a hódoltság korának híres világi apostolai vezetik, akik rendszerint Szent Ferenc
helyi kordás társulatának is elöljárói és akik irányításukat a szegedi kolostorból kapják. Az observans szellem,
Marchiai Szent ]akab és Kapisztrán Szent János helybeli öröksége most virágzik ki a szegedi talajon igazán.
Gyökereit mártírok vére is megszenteli. Talán ezekben
az apokaliptikus időkben lehetett a szegedi lélek a legboldogabb: távol a világtól, távol az idő és alkotás magasztos kísértéseitől a tökéletes vigasságnak, a nagylelkű
szenvedésnek vállalásában.
A búcsújáró kultusza XVII. században már virágzik.
A barokk időkben a templom és a kegykép új hivatást
teljesít. Ismeretes, hogy Szeged megmaradt magyarsága
a XVIII. században és a következő század elején ötvennél több délvidéki törökdúlta falut száll meg és telepít
újra. Ezek a kivándorolt rajok továbbra is megmaradnak az anyaváros szellemi hatása, az Auxiliatrix Szegediensis oltalma alatt. A havi búcsú most új jelentőséget
kap: nemcsak búcsújárás, azaz a vezeklés és elégtétel
alkalma, hanem hazatérés is. Legalább egy napra megtérnek a közös multba, a szegedi sors ősi .egységébe, a
vér és hit misztikus közösségébe. A kultusznak döntő
része van abban, hogy a Délvidék magyarsága megmaradt magyarnak és katolikusnak.
A kultusz harmadik nagy hatása a XIX. század folyamán, a szegedi tanyavilág kialakulásával bontakozik
ki: az alsóvárosi barátok a tanyai pasztoráció úttörői
közé tartoznak. A havi búcsú a tanyavilágnak, bár területén új plébániák keletkeztek, most is pinosbetűs ünnepe. Hazajönnek ők is a búcsúra, rneglátogatják a városban maradt nemzetségüket és halottjaikat.
Ez a csodálatos ősi kultusz, sajnos, mintha hanyatlóban volna. Szeged nagyvárossá lett. Más tájakról sokan
vándoroltak be, akik nem asszimilálódtak Szeged vallásos levegőjéhez. A helybeliek is inkább őhozzájuk
alkalmazkodnak, mint jámbor őseikhez. A kegyhely
valamikor az egész szegedi társadalmat: szegényt boldogot igézete alatt tartotta. Ma már bizony inkább csak
parasztok hódolnak .a Boldogasszony előtt. Mintha a
helybeli pasztoráció sem szívlelné meg azokat a lehetőségeket, amelyeket .a templom: a város szakrális szimboluma a korszerű lélekgondozásban jelenthet. Pedig
vajjon hol van inkább szükség a búcsújárás szent elragadtatására, ünnepi táplálékára, mint a nagyváros
pesszimizmussal, nyárspolgári józansággal, nyomorúsággal és reménytelenséggel, örök hétköznappal sujtott
falanszterében? És: mikor kell inkább a mult igazi értékeit a szívekbe ültetni, mint korunk ijesztő talajtalanságában, a pillanat bálványozásában?
A Napba öltözött Asszony szegedi kultusza a korszellem és a kedvezőtlen környezet ellenére hódításának
negyedik nagy állomásához érkezett el. Itt a Szegedi
Szűzanya árnyékában született meg a szegedi gondolat,
amely leglelke szerint nemzetünknek a magyar kato
likus népiségben való egyetemes újjászületését, metafizikai virágzását jelenti, amelyből azonban az emberek
gyarló ajkán politikai elfogultság lett. Idehaza azonban a szegedi lélek és szellem modern önmagára eszmélésében a Templom egyszerre dantei eszménnyé: ihletté
és kötelességgé válik. Ebből a misztikus sürgetésből sarjad - az élőkről nem beszélve - Kálmány Lajos munkássága, Károlyi Lajos átszellemült piktúrája, Juhász
Gyula költészete: Szeged hasonlíthatatlan katolicizmusának páratlan kifejezése. Ezek az alkotásolc az
örök Szegedet tükrözik: katolicizmusnak és magyarságnak, népnek és magányos egyénnek időfeletti inspirációját, kultikus teljességét Mária szerelmében, valami
különös magyar platonizmus igézetében.
