Szeged-Alsóváros az egykor három részből (Felsőváros,
Palánk, Alsóváros) összeolvadt Szeged régi paraszti, gazdász
városrésze. Csongrád megyéhez és a Szeged-Csanádi egyházmegyéhez tartozik.
A Ferenc-rendi szerzeteseket Szegeden 1316-ban említik először,
de lehetséges, hogy már az 1200-as években megjelentek a Tiszaparti városban. Az Alsóvárosban azonban csak 1444-ben telepedett le a rend szigorúbb, obszerváns ága. Templomukat a XIII.
század eleji johannita lovagrendi templom romjaira építették.
A kolostorban járt, mint rendi visitátor Marchiai Szent Jakab,
s később Kapisztrán Szent János is. A rend és kolostora a török
hódoltság nehéz évei alatt is működött, sőt részt vállaltak az idegen uralom alatt élők lelki gondozásában.
A templom melletti kolostor 1459-ben már állt, hiszen előtte,
a Mária-kolostor előtti téren Mátyás király hetipiac tartását
engedte meg az alsóvárosiaknak. A kolostor mindig fontos szerepet játszott a rend és a táj életében. Befogadta a zarándokokat, pl.
1650-ben a szentévi jubileumi búcsúra érkezőket, akik - pápai
engedéllyel - itt a ferences templomban is elnyerhették a római
szent helyek felkereséséhez kötött búcsúkat. Menedékhely is volt az
alsóvárosi templom. Ezért sok szegedi polgár helyezte el itt értékeit és fontos iratait.
A kolostort a török alóli felszabadulás után, a XVII. század
végén felújították. Napjainkban, négy évtized elteltével visszaköltöztek a szerzetesek, újra indult a ferences élet.
A rendi Mária-tisztelet és a ferences templomoknak adott pápai
búcsúkiváltságok miatt az alsóvárosi búcsújárás gyökerei régi századokba nyúlnak vissza. A legendás hagyomány az 1500-as évek
közepére helyezi a kegykép, a Szögedi Segítő tiszteletének kezdetét.
Eszerint a Mária-képet a mohamedán törökök elől a templom
közelében lévő Csöpörke nevű tóba rejtették el. Pár évvel később
épp egy török katona találta meg, s adta át a szerzeteseknek. A tó
a nagy szegedi árvízig (1879) megmaradt, akkor feltöltötték.
Vizében a búcsúsok megmosakodtak, s itt részesültek a régi népszokás szerinti ún. búcsúkeresztségben az első ízben ide zarándoklók.
A Szögedi Segítő Szűzanya közbenjárásának több csodás eseményt tulajdonítanak. A hagyomány szerint az Ő segítségének
volt köszönhető 1697-ben a zentai csatában a törökök fölött kivívott győzelem. Számos csodás gyógyulás is történt itt. Látogatottsága miatt a múlt század közepén Szeged-Alsóvárost az egyik
legismertebb magyar búcsújáró helyként említették.
A csodatevő kép ma is ott látható a főoltáron: a holdsarlón álló,
napsugarakkal övezett Boldogasszonyt ábrázolja, karján a gyermek Jézussal. Ez a képi kifejezője Mária szeplőtelen fogantatásának,
amelyet az obszerváns ferencesek különösen és régóta tiszteltek.
A templom patrociniuma azonban a Havi Boldogasszony (Maria ad
Nives), amelynek ikonográfiai megfelelője a római Santa Maria
Maggiore templomban őrzött, s Szent Lukács evangélista munkájának tulajdonított Mária-kép.
Van a templomnak egy második kegyképe is: ez a bejáratnál
lévő czestochowai Fekete Mária-kép, vagy ahogyan a szegedi nép
nevezi, a Szerecsön Mária.
Az augusztusi havi búcsúra nemcsak a városból és közvetlen
környékéről, hanem az ország minden részéből jönnek zarándokok. A templom nyitva van, sokan itt éjszakáznak, virrasztanak,
énekelnek és imádkoznak. Az ünnep liturgikus fénypontja a szentségi körmenet, amely megkerüli a Mátyás teret, s a búcsúvásár sátrai között tér vissza a templomba. Az ünnepnek ez a profán, világi
része, a kirakodóvásár is jellemzője a havi búcsúnak, amelyen
Móricz Zsigmond is részt vett és amit megemlegetett.
Fő búcsúja Havi Boldogasszony ünnepén (augusztus 5-én) van.
A jelenleg műemléki feltárás alatt álló Szeged-Alsóvárosi ferences
templom és kolostor az Alföld egyik legnagyobb és legfontosabb
középkori eredetű épületegyüttese. A megmaradt középkori gótikus részletek mellett a barokk elemei jellemzik. A késő gótikus,
csillagboltozatos mennyezetű csarnoktemplom a magyar építészet kiemelkedő alkotása.
A jelenlegi, nagyszabású főoltár 1713-ban készült el. A kegykép XVII. századi olajfestmény. A szószék és a mellékoltárok
a hazai barokk jelentős emlékei a XVIII. századból. A bejáratnál
jobb oldalon lévő czestochowai Fekete Mária-kép Morvay András szegedi festő alkotása (1740). Vele szemben a tisztítóhelyen
szenvedő lelkek oltára a Szent Vér középkori tiszteletének
továbbélése. Az oltárt Hogger János szegedi képíró festette, s ikonográfiai ritkaság hazánkban. 1739-ben állították fel a Fájdalmas
Anya oltárát, 1775-ből való a Szent Kereszt-oltár. A Szent József,
Szent Anna, Páduai Szent Antal, Szent Ferenc tiszteletére szentelt oltárok mellett a szentélyben a jószágtartók védőszentjének,
Szent Vendelnek, valamint Nepomuki Szent Jánosnak az oltára
áll. A Szent Ferenc-, a Szent Antal- és Nepomuki Szent János-
oltárképek Josef Hautringer bécsi festő színvonalas munkái.
A templom újabb falképeit Kontuly Béla festette.
A mai sekrestye az egykori gótikus templom káptalanterme
volt. A sekrestye szekrénysorának ajtajain láthatók az oltárok
képei. Itt függ a templom egyetlen megmaradt fogadalmi képe,
egy nagyméretű olajkép a donátor alakjával (1700).
A ferences kolostor a folyamatban lévő műemléki feltárások
szerint sokkal nagyobb mértékben őrzi középkori falait, mint
korábban sejteni lehetett. A XV. század végén épült, mai formáját a XVIII. században nyerte el. A kerítés pillérein Assisi Szent
Ferenc és Páduai Szent Antal szobrai.
A templom és a kolostor kincstára kevés, de nagyon értékes
emléket őriz a régi századokból: középkori miseruhákat-közülük
említésre méltó az ún. Mátyás-kazula-, kelyheket, úrmutatókat,
szobrokat. Itt látható egy XVI. századi szék, Marchiai Szent
Jakab széke, s Fráter György körtefából faragott művészi feszülete, amely előtt a hagyomány szerint a pálos bíboros utolsó imáit
mondta. Remélhetőleg ezek hamarosan kiállításra kerülnek.
A templom déli oldalbejárata fölötti Mátyás király-dombor-művet a király leghitelesebb ábrázolásának tartják. Ennek eredetije a németországi Bautzenben látható, egy másik másolata pedig
a budai várban.
A templom előtti téren áll Bálint Sándor néprajzprofesszor
(1904-1980) szobra. A hitéhez és egyházához mindig hű tudós
a szegedi népélet kutatója és legjobb ismerője volt. Itt született az
Alsóvárosban, emléktáblával megjelölt szülőháza a közeli Pálfy
utcában látható. Monográfiát írt a ferences templomról és a havi
búcsúról. Alsóvárosról szóló könyvében csokorba gyűjtötte
a ferences templomról és a búcsúról szóló írásokat: Telek József,
Dugonics András, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Tömör-
kény István, Juhász Gyula, Csanád Béla és Békés Gellért verseit,
prózai írásait, és a helyi népénekeket. Itt nyugszik a közeli Alsóvárosi temetőben, családi sírban.
Szeged nagyváros, sok-sok látnivalóval. Ezek felsorolására
nem vállalkozhatom. Egy zarándokút programjába mégis javaslom beiktatni a nagy szegedi árvíz emlékére épített Fogadalmi
templomot, a mellette lévő Árpád-kori Dömötör-tornyot (melynek
bejárata fölött látható a híres szegedi „kőbárány", amely motívumként a város címerében él tovább), s a Szent György téren
a felsővárosi minorita Szent Miklós-templomot.
A Szegeddel már egybeépült T á p é római katolikus Szent
Mihály-temploma a XIII. századból való, falán XIV. századi freskótöredékek vannak. Tápén érdemes megnézni ifj. Lele József néprajzi gyűjteményét (Vártó u. 4), a helyi vallásos élet gazdag tárgyi
emlékeit. Még áll Juhász Gyula versben is megénekelt út menti
keresztje, a Tápai Krisztus.
Szeged vasúton és közúton is jól megközelíthető.
(Forrás: Barna Gábor:Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990. 150-153.old.)
|