Szakolca

     Nyitra megyei kegyhely. Szlovák elnevezése: Skalica Okr. Senica. Megközelíthető vasúton és közúton, a Morva folyó völgyén. Szakolca a Kármel-hegyi Boldogasszony skapulárés kegyhelye. A kármelita rend alapítója Kalábriai Berthold keresztes lovag. Ő 1156-ban telepedett le a Kármel-hegyen, a Szentföldön tíz társával, Illés próféta barlangja közelében, remetéskedés céljából. Albert jeruzsálemi pátriárka nemsokára szigorú remeteszabályokat adott a társulatnak 1208-ban. Ezt III. Honóriusz pápa is jóváhagyta 1226-ban. 1240 táján a társulat Kármel-hegyét elhagyta és átköltözött Európába. Stock Szent Simon (1265) kármelita rendfőnök 1251-ben Szűz Máriától egy magánkinyilatkoztatásban ígéretet nyert, hogy aki a skapulárét (vállruhát) halálakor vállán viseli, állapotbeli hivatása szerinti tisztességben él és a Szűz Mária kis zsolozsmáját naponta elvégzi (vagy ehelyett hetente: szerdán, pénteken és szombaton tartózkodilt a húseledeltől), az a halála után az első szombaton kiszabadul a tisztítótűz lángjaiból Szűz Mária, közbenjárása folytán. Ezt XII. János pápa a Bulla Sabbatinában megerősíti 1322-ben.
    A Kármel-hegyi Boldogasszony ünnepe július 16-án van Stock Szent Simon Cambridge-i látomásának évfordulóján. XIII. Benedek pápa 1726-os jóváhagyásával. Ez tehát a kármel-hegyi búcsúk napja is. A szakolcai kármeliták 1700-ban Bécsből jöttek. Kolonics Lipót bíboros (1695-1707) engedélyével és Szakolca város beleegyezésével megvásárolták Lonszky György házát és telkét, és átalakították rendházzá.
     Ebben az időben Szakolcán már voltak ferencesek, jezsuiták és pálosok is. A negyedik idetelepült szerzetesrend lett a kármelitáké. A jezsuiták temploma (építve 1645-50) eredetileg az evangélikusoké volt és csak 1671-1697 között volt jezsuita kezekben. Valami oknál fogva nem felelt meg a rendtagoknak, ezért új és nagyobb templomot építettek maguknak. Eddigi templomukat, mely a Szentháromság tiszteletére épült, átadták a kármelitáknak. Ők alakítottak az építményen: kórust építettek és lorettói kápolnát melléje. Az átépítést Witwer Atanáz kármelita testvér (építész) vezette. Idővel terjedelmes kolostort is építettek a városban.
     II. József kalapos király - az egyházüldöző -1786-ban eltörölte a kármelita rendet meg a többit is. Batthyány József esztergomi érsek azonban híamarosan átadta a szakolcai kolostort uralkodói engedéllyel az irgalmas rendnek, és ők itt az üres épületben kórházat rendeztek be. Gondozásukba vették a Szentháromság templomát is. Örökölték a búcsújárásokat is. Jelenleg Szakolca plébániatemploma.
     Ami pedig a lorettói kápolnát illeti: ez téglalap alakú. Bejárata van a templomból és a folyosóról is. Berendezésével a názáreti ház, a Szentcsalád szegénységét utánozza. Fali festményei is ezt tükrözik. Oltára alacsony, pavilonszerű szentségházzal és két piramisszerű ereklyetartóval. A szentségház fölött rács - a lorettói kápolnák jellegzetessége - őrzi a lorettói kegyszobrot. Körülötte a falon szekrényekben fogadalmi tárgyak láthatók, melyek bizonyiták, hogy Szakolcán a hívek mily buzgón tisztelik a Lorettái Szűzanyát! A szekrényekben szibolikus ezüsttárgyak is vannak: így a sasvári Pieta ezüstreliefje: kéz, mint a kérés jelképe, ill. a hálaadás a gyógyulásért, a szívek a sikerült házasságokért, az első világháború kitűntetései pedig a veszélyekből való szabadulás hálajelei. A lorettói Szűz Mária kegyszobrát a szakolcai kármelitáknak Kolonics bíboros ajándékozta 1707-ben. Elrendelte, hogy odaszállításakor a falvakban, amerre halad, ünnepélyesen köszöntsék. Az országhatár átlépése után körmenet fogadta, és úgy kísérték. A kegyszoborral több helyen megálltak. Így Morvaszentjánoson, Bródon, Köpcsényben, Holicson. Innen hatalmas menet követte a szobrot Szakolcára.

Szakolca

Skalica

Skapulárés Boldogasszony búcsújáró helye