Sopronbánfalva Fekete Mária kegyképének búcsújáróhelye Győr-Sopron megyében, a Győri egyházmegyében lévő kegyhely Óh, Boldogságos, Szeplőtelen Szűz, Kármelhegy ékessége s fénye, ki különösen kegyes szemmel tekintesz arra, aki áldott ruhádat viseli; tekints reám is kegyesen, és fogadj oltalmad palástja alá! Erősítsd gyarlóságomat hatalmaddal, világosítsd meg lelkem homályait bölcsességeddel, s gyarapítsd bennem a hitet, reményt és a szeretetet! Ékesítsd fel lelkemet kegyelmekkel és erényekkel, hogy isteni Fiadnak mindenkor kedve teljék benne. Állj mellettem életemben, vígasztalj meg halálomban jelenléteddel, és mutass be a Szentháromságnak, mint gyermekedet és ájtatos szolgádat, hogy a menyországban örökké dícsérhesselek, és áldhassalak. Ámen. Kertvárosi Plébánia hivatal 9400 Sopron Ady Endre u. 115. Tel.: 99/316-151 Kármelhegyi Boldogasszony főünnepe a Sopron-Kertváros (Bánfalvi) Karmelita templomban 2004-ben július 16-án, 10 órakor ünnepi Szentmise, du.4-5 óráig Szentségimádás, 5 órakor szentmise, július 18-án, 10 órakor ünnepi Szentmise, du.fél 4-5 óráig Imaóra, litánia, 5 órakor szentmise.

Sopronbánfalva ma Sopron-Kertváros néven közigazgatásilag Sopronhoz tartozik. Győr-Sopron megyében és a Győri egyház-megyében fekszik. Németül a neve Wondorf vagy Bondorf.      Sopronbánfalva egyike Magyarország nagymúltú, de igen hányatott sorsú kegyhelyeinek. A hagyomány szerint a regensburgi Szent Wolfgang (Farkas) püspök, aki Boldog Gizellának, Szent István feleségének volt lelkiatyja, remetéskedett ezen a tájon is. Így az ő életét folytatta az a XV. századi remete, aki Szent Wolfgang tiszteletére kápolnát épített. 1482-ben az újabb építkezés befejezésére és a búcsújáró hely gondozására a pálos rendet kérték fel.      A Czestochowából érkező szerzetesek valószínűleg már magukkal hozták a Fekete Mária-kép másolatát. Ám a török előnyomulás és terjeszkedés lehetetlenné tette a Mária-tisztelet megerősödését. A pálos atyák elmenekültek, s csak 1614-ben tértek viszsza Bécsújhelyről. A templom és a kolostor felújítása több évtizedet vett igénybe.      Az 1600-as évek közepétől kezdve azután a Mária-kép tisztelete töretlen. Még a császári ház tagjai (II. Ferdinánd és I. Lipót császár) is meglátogatták a pálos kegyhelyet. 1786-ban II. József a kolostort, s az egész pálos rendet feloszlatta. A templom és a kolostor értékeit elárverezték. (Orgonája pl. a kópházi búcsújáró templomba került.)      A kegyképet azonban sikerült megmenteni: levitték a sopronbánfalvi plébániatemplomba, ahol sokáig őrizték. Kegykép volta is feledésbe merült, ezért írhatta a múlt század végén búcsújáró helyeink, és a Mária-tisztelet jeles hazai kutatója, Balogh Ágoston azt, hogy elpusztult. A múlt század végén a képet átfestették, és egy aranyozott keretben helyezték el, majd visszahozták eredeti helyére. Ekkor ugyanis az addig lakatlan kolostorba karmelita nővérek költöztek. A szigorú, imádságos életet élő rendet 1950-ben feloszlatták, s az épületet világi célokra (aggok otthona) vették igénybe.      A czestochowai Fekete Mária-kép valószínűleg XVI. századi eredetű. Máig élő tiszteletét jelzik a képre erősített ékszerek, s a koronák. Mindez egy szép főoltáron látható.      A karmelita, korábban pálos templom szentélye még gótikus stílusú, mérműves ablakokkal. Az orgonakarzat mellvédjén az apostolok barokk képei sorakoznak. A templom rokokó padjai feltehetőleg a győri székesegyházból származnak. A volt karmelita kolos- tor egyemeletes épületének homlokzatán a Nádasdy- és az Esterházy-címer látható. A felirat szerint 1643-ban épült. Érdemes megtekinteni a lépcsőzet mellett a fennmaradt barokk kőszobrokat.      Sopronbánfalva egykor híres kálváriájának 1667-es stációs kőszobraiból láthatunk a templom mellett kettőt.      Elmélyedésre alkalmas helyet kínál a MáriaMagdolna-plébániatemplom, amely Árpád-kori templomépítészetünk ritka szép maradványa. Az udvaron egy díszesen faragott kőoszlopon egy 1683-ból való Pietá-szobor látható. Sopronbánfalva közúton és vonaton is Sopron városán keresztül érhető el. (Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Bp.,1990. 141-142.old.)

Vissza a kezdő oldalra