Egyik néprajzkutatónk, Dr. Barna Gábor írja a Felvidék egyik
legismertebb búcsújáró helyéről:
"Búcsúja a festői szépségű Kálváriához kötődik, amelyet a múlt század
közepén Magyarország legszebb
Kálváriájának tartottak. A szeptember 14-15-i selmeci búcsúban
- csakúgy, mint Kassa, Monok,
Ungvár, Rozsnyó és más települések Kálváriáin - a szent kereszt
kultusza szorosan öszzefonódik a
Fájdalmas Anya tiszteletével."
A selmecbányai Kálvária építményei 1744-1951 között készültek. A
meredek hegyoldalon
egymás fölé emelkedő három templom közt vannak a stációk. Az alsó
templomot egykor a szlovákok
használták, neve ezért tót templom.
A középső kápolnában vannak a szent lépcsők, közepükön egy-egy
ereklyével. Ezeket a magyar
búcsúsok csak szent grádicsnak emlegetik, a harmincnégy
lépcsőfokát sokan vezeklésül térden járják
végig. A felső német templom előtt kősziklába vágott kápolna van,
amely Krisztust a börtönben
ábrázolja. A német templom két tornya tűnik már messziről az
érkező búcsúsok szemébe. A templom
mögött a Szentsír-kápolna van. A búcsúi ünnepi szertartások,
prédikációk egykor három nyelven:
magyarul, németül és szlovákul hangzottak el. Háromnyelvűek a
stációk föliratai is.
Az esti szentmise után az előénekesek, búcsúvezetők veszik át a
szerepet egészen a reggeli
szentmiséig. Haza csak a Kálvárián végzett ünnepi nagymise után
indulnak. Selmecbányán az év
legnagyobb és leglátogatottabb búcsúja a Szent Kereszt
fölmagasztalásának ünnepe (szeptember 14.)
utáni vasárnapon van, illetve már szombaton.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 251.old.)
|
|
Ének
1. Magasan áll a Golgota ormán
A szent kereszt elhagyatva, árván.
Csak egy angyal zokog ott magában,
elmerülve néma fájdalmában.
Ó, ha akkor ott lehettam volna,
Mint a zápor, a könnyem úgy folyna,
Minden csepp vért százszor megcsókolnék,
Nem mennék el soha többé onnét.
2. Vértől ázott keresztfa ágára
az angyanak könnye csorog rája.
Szánva néz a töviskoszorúra,
Melytől elhalt az angyalok ura.
Ó, ha akkor ott lehettam volna,
Mint a zápor, a könnyem úgy folyna,
Meghasadna, megrepedne szívem,
Ott zokogván a kereszt tövében.
3. Egyedül állunk melletted, Uram,
Néma szívvel és a bűnt bánóan.
Sok a vétkünk, mint a tenger árja,
Sír a lelkünk, tekints néha rája.
Ó, ha mi ezt előbb tudtuk volna,
Lelkünk bűnnek rabja most nem volna.
Hogy te, uram, a Golgota ormán
minket vársz oly elhagyatott árván.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 252.old.)
|
