Sasvár

    A kegyhely neve szlovákul Satyin (Sastin). Pozsonytól légvonalban 55 km. A középkori oklevelekben már hétszáz éve jegyzik, jobbágyfalu, sáson (mocsáron) épült. Innen a neve is.
     Az 1564. évi esemény a falut országszerte ismertté tette. Híre mindenfelé elterjedt. Ennek oka a kor lelki életében gyökerezik. 1564-bői való a kegyszobor, a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja. A sasvári főldesúr, Czobor Imre neje, született Bakich Angelika készíttette hálából, hogy házsártos férje megszelídült Szűz Mária segítségül hívása folytán. A kegyszobor faragója ismeretlen. A szakirodalom megjegyzése: pannóniai mester késő gótikus munkája. Az ülő Szűz Máriát ábrázolja, ölén a keresztről levett fia, Jézus, halva. Bakich Angelika eredetileg ezt a szobrot azon a helyen állíttatta föl, ahol férjét a kegyelem megérintette. Itt háromszög alakú kápolnát építtetett olasz mesterrel. A környék hívő népe, ismerve a kegyszobor eseményét, zarándokolni kezdett ide és a csodás események sokasodtak.
     E kezdet után 168 évvel az esztergomi hercegprímás kivizsgáltatta az összes sasvári csodás eseményt. A kétségek kizárása végett a legtekintélyesebb szakemberek végezték a kivizsgálást. A laikus tanúk eskü alatt mondották el az ő személyes eseteiket. A kivizsgálás végeztével 1732-ben az egyházhatóság a sasvári szentélyt kegyhellyé nyilvánította. A következő évben az esztergomi prímás a kegyszobrot a pálos rend gondjaira bízta, akik akkor megkezdték építeni a hatalmas új templomot. A mocsaras talajon nagy gonddal kellett megalapozni a kolostor és templom óriási súlyát. Hatezer ember fér be a kegytemplomba A templom boltozatának a festését a francia J.J. Chamant bécsi udvari festő végezte. Négy mellékoltár az osztrák J.L. Kracker műve. Ezentúl még két mellékoltára van. 1774. augusztus 15-én a kegyszobrot ünnepélyesen átvitték a háromszögű kis kápolnából az új templom vörös márvány főoltárára, mely főként e célra épült. A főoltár két oldalán Szent János apostol és Mária Magdolna szobra áll. A tornyok csak a tetőgerinc magasságába nyúlnak.
     1862-ben a tornyot fölmagasította harminc méterre Hrebicsek István esperesplébános, Berta József építész kivitelezésében. 1864-ben, a kegyszobor tiszteletének háromszáz éves évfordulóján Szcitovszky János bíboros, esztergomi hercegprímás vezette a zarándoklatot százezer hívő részvételével. 1786-ban a pálos rend eltörlése után az egyházmegye papjai gondozták a kegyhelyet. A kegytemplom Sasvár plébániatemploma lett, a kolostor pedig királyi tulajdonba ment át. A pálosok emlékét őrzik a templomban a remete szentek - Pál és Antal - szobrai, Szent Jeromosé és Szent Bonaventuráé. Sajnos a pálos rend eltörlése után a kolostor minden irata elveszett. 1924-ban a szaIézi rend őrizetére bízta a kegyhelyet dr. Jantausch Pál nagyszombati apostoli adminisztrátor. Ennek emléke Don Bosco képe 1927-ben XI. Pius pápa Gelebre apud Slovaccham gentem dekrétuma a Fájdalmas Szüzet a szlovákság patrónájává nyilvánította, így Sasvár ekkor a szlovákok nemzeti kegyhelyévé rukkolt.
     1964-ben a kegyszobor négyszáz éves ünnepén VI. Pál pápa a sasvári templomnak bazilikai rangot ad (basilica minor). Sasvár búcsúja a Fájdalmas Szűz ünnepe, szeptember 15. 1990-ben, hála a jó Istennek, Sasvárra újra visszatérhettek a szalézi szerzetesek.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 247-248.old.)

Dr.Szilárdfy Zoltán: A pálos rend két kegyképe: a Czestochowai és Sasvári Boldogasszony (2003)

Sasvár

Sastin

Fájdalmas Boldogasszony búcsújáróhelye