A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kisközség Miskolc mellett,
a nagyvárostól keleti irányban fekszik a görög katolikus Apostoli
Kormányzóság területén.
Az írásos források először 1320-ban említik a Borsod megyei
Pálfalvát (a „Pálfala" név ebből keletkezett rövidüléssel), amikor
az Ákos nembéli Detre fia Benedek gyermekeinek osztozásakor
örökségként Csetneki Miklós és László kapta meg.
A török hódoltság nehéz évtizedei alatt elpusztult és elnéptelenedett községet görög katolikus ruszinok szállták meg újra. Mint
görög katolikus falu a munkácsi görög szertartású püspökséghez
tartozott, a gróf Szirmay család tulajdonában.
Az 1700-as évek elején történt (1717. január 6-február 16),
hogy a falu templomában lévő nagyméretű Mária-kép „izzadott és
siránkozott, az az, hogy a' boldogságos Szent Szűznek jobb és bal
szemén barna, vagy is sötét színű tseppek láthatók valának, és
hogy sem a' tsikorgó hidegben meg nem fagytak, sem a' fűtött
kályha mellett egész éjjel lévén meg nem száradtak". A könnyezést
a helybeli paróchus vette észre és vezeklésre, bűnbánatra szólította fel híveit. A csodás eseményt a görög katolikus püspökség
helytartója jelentette levélben gróf Erdődy Gábor akkori egri
püspöknek.
Erdődy püspök az ilyen esetekben szokásos hivatalos vizsgálatot lefolytatta, s elrendelte, hogy a képet hozzák el Egerbe, ahol
azt „hasonló több képekkel" együtt őrizet alá helyezte. A vizsgálat
során tizenhét tanút hallgattak ki eskü alatt, helybelieket és környékbeli lakosokat. A sajópálfalvai tanúk leszármazottai, a Bilasz,
Jozefa, Kocur, Viszokay, Csabovszky, Cserni, Popovják, Rácz,
Szakács családok tagjai mais élnek a faluban.
A pálfalvai Mária-kép véres könnyezése egyike volt a XVII-
XVIII. század fordulóján több helyen feljegyzett Mária-jelenéseknek. E jelenések tartalma nyilvánvaló: a római katolikus és az
ortodox egyházak unióját szolgálták, hiszen a részletesebben
ismert nyolc magyarországi könnyezés közül négy ortodox,
illetve görög katolikus templomban történt (Klátóc = Klokocsó,
Máriapócs, Füzesmikola, Sajópálfala). Szilárdfy Zoltán ikonográfiai értelmezése szerint a sajópálfalvai könnyező kép jelentésében kifejezésre jut az Istenszülő bánkódása Fiának „varratlan köntöse" (az egyház) szétszabdalása fölött. Így válik tehát a római és
az ortodox egyházak uniós törekvéseinek támogatójává.
A még tisztázásra váró adatok szerint az Egerbe szállított könynyező Mária-kép ott is maradt a püspöki székvárosban, ám Sajópálfalán mégis kialakult a búcsújáró gyakorlat. Ennek 1830-ban
egy tűzvész vetett véget, amely a templomot is elpusztította.
A kegyhely híre ugyan nem merült feledésbe, mert azt fenntartotta Jordánszky Elek címzetes püspöknek a magyarországi
Mária-kegyképekről szóló könyve (1836). Ám ennek adatait kritikátlanul átvették az újabb kiadványok, nem győződvén meg a valóságos állapotokról a helyszínen.
|
Pálfalai Boldogasszony!
Jóságos oltalmazó, anyai kéz!
Jutalmazd meg Érted állandóan fakadó szeretetünkért a Tehozzád járó buzgó híveidet. Ezer hívőkkel e kép előtt imádjuk a felséges Istent az istenanya nagy tiszteletével, kitől kérjük, hogy ne szűnjön esedezni érettünk bűnösökért, a mi nagy ínségeinkben. Ámen.
(imádság 1863-ból)
Sajópálfalai Görög Katolikus Egyház
3714 Sajópálfala
Szabadság út 55.
Tel.: 46/329-722
|
Az eredeti képet ugyanis Egerben őrizték 1946-ig, s akkor ajándékozták a magyarürögi (Baranya megye) templomnak. Onnan
a jelenlegi paróchus: Figeczky Balázs fáradozásának köszönhetően 1973. október 25-én hozták vissza. Addig a sajópálfalai
templomban csak egy másolata függött. A búcsújárás tehát az
1970-es évektől kezd ismét fellendülni.
A templom búcsúja, egyúttal a falu ünnepe pünkösd második
napja. 1927-1973 között a Mária-kép búcsúját október 1-én, az
Istenszülő oltalmára tartották, 1973-tól kezdve pedig a kegykép
hazakerülésének évfordulóján, október harmadik vasárnapján.
A jelenlegi görög katolikus templom a XVIII. század közepén
épült (1758). A vászonra festett, XVIII. század eleji kegykép festőjét nem ismerjük. Ezen Máriát és a kis Jézust a búcsújáró helyek
szokása szerint megkoronázták.
Sajópálfalát csak közúton lehet elérni. Távolsági autóbusszal
megközelíthető Miskolcról, a Búza téri autóbusz-pályaudvarról
(11 km).
(Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990. 133-135.old.)
Pásztor Gergely: A sajópálfalai könnyező kegykép története
A Sajópálfalai Irmológionról.
Kevesen tudják, hogy a magyarországi görög katolikusság legrégebbi kottás énekeskönyve Sajópálfaláról származik. 1755-ös dátummal kézzel másolta azt Fekete (Fetko - Csarni) János kántor, Sajópálfalván. Minderről az énekeskönyv feljegyzései tanúskodnak. ( Megtalálható az Egri Érseki Könyvtárban.) Egyedi és igényes művészi kivitelű maga a rajz, a festés is ebben a könyvben, de ennél is nagyobb érték az a dallamvilág, amelyet tartalmaz. Megőrzi, és forrásaiban mutatja be azt a szláv (RUSZIN) dallamkincset, amely aztán a magyar nyelv hatására módosult ugyan, de - alapvonalait megőrizve - liturgikus énekeinkben ma is jelen van. Petrassevits Nicefor atya és Bubnó Tamás karnagy kutatásai meghatározó jelentőségűnek tartják a sajópálfalai énekeskönyvet (irmológiont) a magyar görög katolikus egyház mai dallamainak megértése, gyökereinek megtalálása szempontjából. Legyünk büszkék őseinkre, énekeskönyvet író hitükre, és őrizzük meg hagyományainkat, dallamainkat tisztán, eredeti tartalmukkal, életformáló lendületükkel.
|
