Rakamaz birtokosainak és Szent Keresztről nevezett egyházának első említése 1310-ben történik: in p-ne Rakamaz, eccl-m in honore S. Crusis in se habentem. A Gútkeled család osztozkodásakor Rakamaz a Báthory és a Szakolyai családoké lett, az itt emelt Szent Kereszt egyház kegyuraságával együtt. 1332-1337-ig pápai tizedszedők járták végig Magyarországot, s összeírták a templomokat. A rakamazi Szent Kereszt plébánia papja az 1334. évi II. részlet alapján 6, az 1335. évi I. részlet fejében 4 garas pápai tizedet fizetet meg. 1445-ben a cseh husziták barbár és kegyetlen módon elpusztították Rakamazt és a templomot is, aminek a feltehető helye (a birtokmegosztások alapján) a mai Ady E. út elején volt. Az új templomot egy új, jól védhető helyen építették fel. Három irányból a morotva tó vette körül. Hiteles források szerint a tokaji vártól 3000 lépés távolságra, délkeletre helyezkedett el, a mai Szent István út végén. 1644. augusztus 4-től Rakamaz mezőváros lett, fejlődését megakadályozta az 1762-ig, itt a rakamazi sáncokban állomásozó több ezer főnyi császári katonaság. Elpusztult a reformátusok által elfoglalt templom és a település is. 1685-től 1694 szeptemberéig lakatlan volt - ekkor vette át II. Rákóczi Ferenc a birtokai irányítását, az erejéből arra futotta, hogy az elpusztult gazdasági épületeket helyreállítsa. Az 1699. évi templomösszeírás még a nevét sem említi. II. Rákóczi Ferenc birtokát a Tokaji Uradalmat a szabadságharc leverése után 1711-től -1892-ig a kincstár kezelte és a királyi uradalom része lett. A Tokaji Uradalomhoz (1810-től Diósgyőr-Tokaji Uradalom) tartozott: Tokaj, Tarcal, Büd, Téglás, Balsa, Timár, Rakamaz, Tiszaladány, Tiszalök, Taktakenéz, Szada, Tiszatarján. Az uradalom csillaga 1884-re lehanyatlott, a Miskolci Ispánság 1889. december 27-én megszűnt. Az 1890. októberében megalakult Budapesti Ispánság létére addig volt szükség, amíg a töredékes kincstári objektumokat el nem adták. 1892-re a Budapesti Ispánság már csak néhány földterület, épület és regálé fölött rendelkezett Tokaj, Tarcal, Timár, Tiszaladány és Rakamaz helységekben. Mindenütt az országban a kamarai és egyházi birtokokon németek foglalták el az üres telkeket, vagy alapítottak új falvakat. Az udvari kamara a Rákóczi család hagyományát folytatta, amikor a szőlőtermelő jobbágyait az elnéptelenedett Rakamazon telepítette le 1718-tól. A németek bejövetelével egy új világ született a romokon és a pusztákon-az újjáépítés legnagyobb alakja gróf Erdődy Gábor püspök; áldozatos munkája gyümölcseként a vidékünkön az egyházi és világi élet minden területén helyreállt a rend, sorra alakultak az új plébániák. A rakamazi plébániát 1729. február 28-án állították vissza. Anyakönyve 1729. július 1- től van. A kincstár 1730-ban a parókiát építette fel 1734-re elkészült a tornyos kőtemplom. Titulusa: Szent István király. 1779-ben kibővítették a templomot, a tornyot újjáépítették. 1912-től 1914-ig Rakamaz kegyura a pénzügyminiszter a saját terhére elvégeztette a rakamazi templom újjáépítését, Pisszer János nyíregyházi építész tervei alapján. 1944. november 1-én a visszavonuló német katonaság felrobbantotta a rakamazi templomot. A hívek áldozatos munkájával, állami támogatás nélkül 1951-től 1960-ig tartott az építkezés, Zsanda János és társai debreceni építészek tervei szerint.

1. ábra A Kálvária-kápolna, képeslap 1938-ból

2. ábra Rakamazi képeslap 1972-ből. A bal felső sarokban a Kossuth szobor, a bal alsó sarokban a Művelődési ház, a kép jobb oldalán a nagytemplom látható.

Vissza a kezdő oldalra

Vissza Rakamaz oldalára