Tartományi kegyhely Besztercebánya külvárosában. Szlovák neve:
Banská Bystrica-Radvan.
Megközelíthető vasúton és közúton is. Vallásos műemlékeink között
említésre méltó a radványi gót-
reneszánsz templom és benne a Fájdalmas Szűzanya, művészi
szempontból igen értékes, késő gótikus
szoborcsoportja.
Radványban a Mária-tisztelet nagyon régi. 1287-ből már írásos
emlékünk van róla „Ecclesia
Virginia gloriosae infine villae Radona versus occidentem."
Vagyis: „Radvány község szélén nyugat felől
áll a dicsőséges Szent Szűz temploma."
A 14. században tovább erősödött a Mária-tisztelet. A helyi
hagyomány szerint maga a templom
a templomos lovagrend lovardájából lett átalakítva; illetve
megépítve. Erre utal a templomhajó négyzet
alakú alapzata is. 1309. június 24-én Tamás esztergomi érsek
megengedi Mike „comes"-nak és fiainak:
János, Márton és Dezső „magister"-eknek, hogy jobbágyaik számára
Felső-Micsényén (Lehota,
Mikófalva) kápolnát építsenek, mert a plébániai anyatemplom (matrix
et parochialis) Radványban
messze van, és a Garam folyó gyakori áradása megnehezíti az
odajutást. Innen Radvány neve is:
Mocsaras táj=Rogyvány, Rodvány, Radvány.
A kegytemplom szentélye bordás boltozatú. A 14. századból
megmaradt az egyszerű pastofotium
fülkéje (szentségház), fölötte a 15. században a „vir dolorum"-ot, a
„fájdalmak férfia" festményt
helyezték el. A 15. század másik felében új, nagy szentségházat
csináltak ibolya alapzattal, és ablakát
lángkoszorúval díszítették. A négyzet alakú templomhajót két oszlop
középütt két részre osztja. Ezt így
a tatárjárás után építették át az új német telepesek. A templomdombot
„horka" néven nevezik
(erdőcske; dombocska, erődöcske).
A 16. század elején Mária-kápolnát építettek a templomhajóhoz, későgót,
bordahálózatos
bolthajtással. Ebben a kápolnában kapott helyet a késő gótikus
oltár a Fájdalmas Szűz szobrával együtt.
Az alapján látható a készítés évszáma: 1517. A 16. század hatvanas
éveiben a protestánsok voltak a
kegytemplom gazdái. Ők a templom deszkapadlását két szilárd
kőoszlopon álló keresztboltozattal
váltották föl. Ez idő tájt Radványban a Mária-tisztelet megszakadt.
A radványi földesúri család
protestánssá lett és a plébánia is az evangélikusok kezére jutott.
1558-ban az evangélikus plébános
Alitisz Márton prédikátor volt itt. 1673 után többszőr váltják
egymást a templomban a katolikusok és
az evangéliusok. 1710 után aztán véglegesen a katolikus hívek
veszik át. 1744-ben a Fájdalmas Szűz
szobra új barokk oltáron kap helyet, Bossányi Pál plébános
gondoskodása folytán. Az oltár föliratot is
kapott: „Honori matris Dolorosae Revvgii ereXerVnt pII IpsIUs
CVLtores...." vagyis: „Az oltalmazó
Fájdalmas Szűz tiszteletére állították jámbor tisztelői." A latin
föliratban rejlik az évszám: 1744. Ebből
a korból való az oltár antipendiuma. Ábrája: a világítótoronyhoz
siető hajó a tengeren. Felirata fölül
található „Errantibus una mucat!" Vagyis: a tévelygőknek ő világít!
Alsó főlirata pedig: „Tu es refugium
meum a tribulatione, qua circumdedit me." (Ps. 31,7.)
Magyarul: „Szorongatásaim közepette te vagy a
menedékem!"
|



Ének a radványi kegyhelyen
1. Magyar nemzetnek Védőasszonya!
Légy népednek hűséges oltalma.
Mirt annyi számos hosszú éven át,
Siess most is megvédeni e hazát!
Védd jó Anyánk ez országot!
Mit szent királyunk néked ajánlott!
Szűzanyánk! Te légy velünk!
Ne hagyd, ne hagyd, hogy elvesszünk.
2. Kegyes Szűzanyánk, néped sír feléd!
Melynek a földön oly bús most a lét.
Ó, vedd szívedbe tengersok baját!
Áldd meg e sokat szenvedő hazát!
Kit földre sújtott annyi baj!
Legyen mindenütt boldog a magyar!
Szűzanyánk! Te légy velünk!
Ne hagyd, ne hagyd, hogy elvesszünk.
3. Sok gond és bú ül lelkünknek egén!
Hívő Hunnia jóságban szegény!
A hitetlenség vesz minket körül:
Kétség sorvasztja fájó kebelünk!
Nyújtsd ki, anyánk, felénk karod!
Te szebb jövőnket visszaadhatod!
Szűzanyánk! Te légy velünk!
Ne hagyd, ne hagyd, hogy elvesszünk.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 241.old.)
|
A 18. században már igen eleven a radványi kegyhely búcsús
forgalma. Mindig Kisasszony
ünnepére jöttek a zarándokok. 1799-ben VI. Piusz pápa búcsús
kiváltságokat ad mindazoknak, akik a
Szűzanya születésnapján a radványi kegytemplomot meglátogatják.
Ezen túl a Fájdalmas Szűzanya
különleges tisztelete meglátszik a fogadalmi ajándékokon is,
melyek a kegyszobrot díszítik: ezüst
farmázatok, kezek, lábak, szívek, gyűrűk, láncok. Sajnos ezeket a
nemesfém tárgyakat 1810-ben a világi
hatóságok elkobozták(?) a napóleoni háborúk előkészülete miatt.
1908-bah Missuth Antal plébános a
templomot átalakíttatta: ekkor a templom belső neogót kiképzést
kapott. A festményeket Hanula József
festő készítette. A Fájdalmas Szűz kegyszobrát mind a kétszer
átfestették, hozzáigazítva a templom
berendezéséhez (1781-ben és 1863-ban). Legutoljára a Pieta az
1960-as években volt restaurálva.
Vesely Károly végezte a munkát.
A radványi kegyszoborcsoport Krisztus holtteste kereszttől
való levételének egy állítólagos
helyzetét ábrázolja. Az evangéliumi híradás erről kevés. A
középkori jámbor áhítat ezt a tragikus
pillanatot bőven kidomborítja elképzelt részleteiben,
ahogyan ez emberi módon meg is történhetett. A
Pieták legnagyobbrészt az ülő Fájdalmas Anyát ábrázolják.
Kivételesen a Fájdalmas Szűz formálása más
kifejezési módot is nyer olykor-olykor. Így a radványi Pieta
is. Nem az ülő Fájdalmas Anyát ábrázolja,
hanem a Golgota sziklás talaján, Krisztus holtteste
mellett térdelő anyát, palástját gazdagon redőzve a
sziklák felett. Mellette, a földre letéve a Krisztus fejéről
levett töviskorona. Mária két karjával tartja
Krisztus felső testét, függőleges helyzetben, mintha nem
hinné holt voltát, és várná az illúzió
megvalósulását: tán mégis megszólal. Mintha erre késztetnék félig
nyílt ajka és szemhéjai. Mária
szeretettel borul a sebekkel borított holttest fölé, és
egyenesen tartja annak fejét, mintha fájdalmait
enyhíteni akarná. Szűz Mária arca fiatal, de bánattal telt, és
tükrözi a hitét is, hogy még nincs vége szent
fia megváltói működésének. Ez a kifejezésmód valóban művészi.
Műalkotásaink között egyedülálló. A
késő középkori szobrászat legsikerültebb alkotása. Készítője a
besztercebányai faragó műhely mesterei
közé tartozik. Tudjuk, hogy a gazdag bányavállalkozók, így
Kőnigsberger Mihály is 1500 táján a
plébániatemplomot kibővítették és Pilgrim Antal építész tervei
szerint átalakították. A templomban új
mellékoltárokat emeltek. Ezeket a híres Lőcsei Pál mester
által alapított festő-faragó műhelyekben
készítették.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom: Búcsújárók könyve Novitas b. Kft. Balassagyarmat, 1991. 240-241.old.)
|