Pusztacsatár

„Máriát dicsérni hívek jöjjetek…”, csendült fel ez a közismert népének, több mint kétezer hívő ajkáról 2008. augusztus 17-én, amikor vasárnap, a mennybe felvett Szűzanya köszöntésére összegyűlt Pusztacsatár kegyhelyén.
     A Szombathelyi Egyházmegye eme legősibb kegyhelyén már a XIII. században település volt. Az azóta elnéptelenedett faluból mára csak ez a kis kápolna maradt. Fontos tudni, hogy az évszázadok viharait hogyan élte túl ez a kegyhely:
     A török idők alatt pusztult el a falu és a templom, de az oltárt ékesítő Fájdalmas Mária-szobor - melyet később elloptak - csodás módon egy fatörzs alatt megmenekült. A lelkes hívek új kápolnát emeltek a Szűzanya tiszteletére és évről évre elzarándokoltak ide, hogy a Szent Szűz anyai pártfogását kérjék. A II. világháborúban ismét elpusztult a kápolna, de 1946-ban már újat építettek helyette. Azóta többször, legutóbb 2001-ben újították fel a kegyhelyet, és azóta a környék hívei - főként a vaspöriek (mivel közigazgatásilag hozzájuk tartozik) - gondozzák.
     Mivel az eredeti kegyszobrot ellopták, pár évtizede új szobor díszíti az oltárt: középen áll a mennybe felvett és megkoronázott Szűz, mint a világ királynője, jobbján a gyermek Jézussal. Kétoldalt pedig Szent István és Szent László szobrai vannak.
     Az előkészületekhez nem csak a fűnyírás, takarítás, díszítés és festés tartozott, hanem 50db új padot is elhelyeztek a templom előtti dombon, hogy a hívek még könnyebben részt tudjanak venni a szentmisén.
     Gondozott, szépen rendbetett környék várta a már szombaton este megérkezett zarándokokat, akik gyónás után 19 órakor szentmisén vettek részt, melyet Hencz Ernő és Kovács Miklós plébános mutatott be. A zarándokok a zalalövői plébániáról érkeztek, de voltak hívek a környező falvakból is. A szentmise és litánia után elvittük az Oltáriszentséget a kb. 100 méterre lévő zarándokházba, ahol rózsafüzérrel, egyéb imákkal és énekekkel egész éjszakás virrasztás volt.
     Vasárnap 12 órakor kezdődött a szentmise, melyet Dr. Veres András megyéspüspök mutatott be a környékbeli papokkal. Püspök atya szentbeszédében többek között az ima fontosságáról beszélt. Korunk nagy problémájára mutatott rá, mikor arról beszélt, hogy az emberek elmulasztják az imát, az Istennel való személyes kapcsolatot. Nem fordítunk kellő időt - még mi keresztények sem - az Istennel való beszélgetésre, pedig - és itt egy elmélkedőt idézett -: „a lélek számára az ima olyan fontos, mint testünknek a lélegzetvétel”. Arra hív és tanít minket Mária is, hogy bátran merjünk kérni Istentől, de ne mulasszuk el a hálaadást sem. Mária alázata az, ami Őt naggyá tette. Az emberek közötti szeretetkapcsolat szükségességét emelte még ki beszédében: aki nem szereti embertársait, az nem szeretheti helyesen Istent sem; de fordítva is igaz, hogy csak helyes Istenszeretetből fakad igaz felebaráti szeretet is.
     A szentmise előtt és alatt folyamatos gyóntatás volt, melynek köszönhetően a hívek szép számban járultak szentáldozáshoz. A jelenlévő hívek a mise végén az Oltáriszentséget követve, körmenetben vonultak a zarándokházhoz, ahol litánia és szentségi áldás után az itt vásárolt kegytárgyak megáldására került sor. A templomhoz visszaérkezve a himnuszok eléneklésével és egy imával zárult a búcsú.
     Molnár János
Forrás: Szombathelyi Egyházmegye Honlapja

Vissza a kezdő oldalra