Privigye

     Kegyhely a Felső-Nyitra völgyében. A Nyitra és a Handlova vizének összefolyásánál épült. Szlovák elnevezése: Prievidza. Megközelíthető vasúton és közúton.
     A kegyhely területén ősi temetők vannak föltárva. A 9. századból szláv, majd egy másik temető a 10-12. századból. Az 1113-as zobori apátsági adománylevélben a helység neve szerepel. 1276-tól pedig emlegetik a privigyei várat is. Mária tisztelete Privigyén nagyon régi. A privigyei temetőben álló román stílusú templom Szűz Mária tiszteletére épült a 13. század közepén.
     A templom egyhajós, tornya négyszőgű. A várnép és a váralja népének a temploma volt ez, az úgynevezett Óprivigyéé. A 14. században német vendégek (Indiganae) telepedtek le Privigyén. Várost építettek maguknak, gótikus templommal, melyet Szent Bertalan apostol tiszteletére szenteltek. 1332-ben adat van róla. Később a vár megszűnt, és a régi Mária-templomot 1383-ban a kármelita rend kapta meg. Ők itt kolostort építtettek. Megerősítették várfallal és bástyákkal. Kolostori iskolát is nyitottak, amint ez illik, sőt a román stílű templomot is átalakították gótikussá. A kármelita templom berendezéséből mostanra csak a késő gótikus kegyszobor maradt meg. Ez hársfából készült, és 134 cm magas. A középkori Madonna-szobrok általános típusát képviseli.
     Karcsú, eléggé merev, egyenes tartású, a lábak kontrapostja nélkül és a derék csavarodása nélkül. Szűz Mária bal karján tartja a kisdedet, jobb kezét áldólag emeli föl. A kisded ruhátlan, mereven egyenes, bal kezében gömb, jobb keze neki is áldóan emelkedik. Mária karcsúsága a magas derékkal a bő ruházat alatt alig látható. Egész termetét a cipellőig kék ruha fedi, mely függőleges ráncokban hull alá. Vállán palást, álla alatt összekapcsolva, könyök alatt némileg ráncolva. Ez a ráncolás kései gót mintákat utánoz a 15. század utolsó negyedéből. Szűz Mária fején a levélkorona az ég királynéját jelzi. Jézus kezében a gömb uralkodói szimbólum. Szűz Mária áldó keze az Üdvőzítő Anyjának mint minden kegyelem Anyjának szimbóluma. A kegyszobor művészi értéke kicsiny. Ennek ellenére is igen jelentős Felső-Nyitra vallásos életében A középkorban a főoltár dísze volt, a kármeliták lelkipásztori munkájának a jelképe.
     Tudjuk, hogy a kármelita rendet III. Honóriusz pápa erősítette meg. Ők Szűz Mária tiszteletét terjesztették, főként a skapuláré által. Privigyén is meggyökereztették a Mária-tiszteletet, és innen terjedt a messze környékre. Sajnos a 16. század elején a kármelita kolostor és iskola megszűnt. Jó híre azonban fönnmaradt.
     A kármeliták elhagyott kolostora és iskolája romba dőlt A temploma azonban a refomáció idején is a liturgia céljait szolgálta és reneszánsz építményekkel bővült. A protestánsok kezében 100 évig volt a privigyei templom és plébánia, de nem bírták megszűntetni a katolikus liturgiát és szokásokat. Lám, mily nagy a Szűzanya ereje! 1660-ban Pálffy Franciska (Kuen de Balassi), Pálffy nádor özvegye a privigyei Boldogasszony-templomot visszaadta a katolikusoknak és letelepítette itt a Kegyes Iskolák rendjét, a piaristákat, iskoláikkal együtt. A katolikusok ezután a templomot több ízben renoválták, alakították.
     1721-ben új főoltárt emeltek és a kegyszobrot ezen helyezték el barokk környezetben. Ez az új főoltár bővült a magyar szentek szobraival: István, László és Imre alakjával, valamint a lengyel Kázmér hercegével. Ez a művészi fejlődés a templomban összefüggött a rekatolizáióval és a Mária-tisztelet megújításával. Privigyén 1666 óta nagy sikerrel működtek a piaristák 1918-ig, iskoláik segítségével is, és szinte teljesen a kármelita rend hagyományait újították föl. Nagy hatással volt a népre az a tény is, hogy a temetői templomban a Boldogasszony szobra a reformáció és a kuruc háborúk viszontagságai közepette sem veszett el. Tisztelete meg nem szűnt. Pedig az 1755-i kánoni látogatás alkalmával is megerősítést nyer, hogy a 11. századból származik. Anno 1081.

Privigye

Prievidza

Szűz Mária kegyhelye