Néprajzi Látóhatár, 2000. IX. évfolyam, 3-4. szám, p. 275-283.

Szilágyi István

A POZSONYI KÁLVÁRIA TOPOGRÁFIÁJA

Kálváriáink történetének feltárásában az egykori térképeknek rendkívüli jelentőségük van. Amíg az épületek, pl. templomok, kastélyok, városi paloták stb. esetében nagy anyagi értékről és tartós szerkezetekről van általában szó, a kálváriák inkább vannak kitéve a divatszerű változtatásoknak, átépítéseknek. Építményeik anyagi szempontból sokszor jelentéktelenek, és viszonylag könnyen másra cserélhetők.

Az egykori Felvidék, a mai Szlovákia nagy barokk kálváriái, Selmecbánya, Eperjes, Kassa stb. kivételnek számítanak, hiszen koruk rendkívül jelentős és összetett alkotásai, amelyeket az utókor is tisztelt. Tulajdonképpen az ilyen emlékek sorába tartozna az egykori pozsonyi Kálvária is. Több mint két évszázada lényegében változatlanul fennmaradt,¹ de mára alig valami található belőle. “A Kálvária, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a városra, ma elhanyagolt, sűrű bozóttal benőtt terület. Az egyházi épületekből mindössze néhány rom maradt meg." — írja róla egy mai szerző.²

Pusztulásáról nincsenek hiteles adataink. A folyamat feltehetően már az 1800-as években elkezdődött, de a szinte teljes megsemmisülés valószínű a második világháború végén és az utána következő évtizedekben következett be. Így érthetően nem vesznek róla tudomást, nem szerepel a szlovák műemlékek összeírásában sem.³

Az emléknek ez a különös sorsa tette szükségessé, hogy a kutatás részeként megpróbáljam térbeli rendszerét történelmi forrásokból rekonstruálni. A jórészt még fel nem tárt, nehezen kezelhető és főképp szöveges források helyett erre a célra legalkalmasabbnak a régi térképeket tartottam. Lehetőségem nyílt arra, hogy Pozsony város levéltárának térképtárát⁴ ebből a szempontból — ha időben korlátozottan is — átnézzem. Ezt az anyagot elsősorban az OSZK térképtára és az elérhető szakirodalom információival egészítettem ki. Célom nem az együttes történetének minél teljesebb ismertetése, hanem csupán a Kálvária topográfiájának megközelítő tisztázása, s a mai városhoz való térbeli viszonyának rekonstrukciója.

A hely múltjáról Ortvay Tivadar klasszikus művében azt írja, hogy a Kálvária “Magaslatán áll a gr. Erdődy György 200 frtnyi alapítványának felhasználásával a jezsuiták által alapított Szt.-Kereszt-Kápolna. E kápolna helyén lengette 1683-ban utoljára a kereszténység főellensége félholdas zászlaját, s ott állott az utoljára őrt a várossal szemben. A Kálvária-kápolna alapításának fő érdeme az akkori jézustársasági konvent rektorát, Mechtl Albert atyát illeti, ki a hívek és a hegyet e célra átengedő városi tanács segélyével a szent művet létrehozta. 1694-ben május 27-én tették le a kápolna alapkövét, szeptember 14-én állították fel a sz. keresztet s ekkor fel is szentelte mind kettőt Korsnarics kanonok az akkori városplébános. Az egyes státiók később keletkeztek egymás után."⁵

A helyszínt többször (1977., 1989., 1994., 1995., 1996., 1999.) volt módom alaposan tanulmányozni. A máig beerdősült hegyen napjainkban csupán az egykori Kálvária középső keresztje, az előtte lévő terasz a felvezető lépcső maradékával és a tőle távol, a Lamacsi út mentén egy stáció romja, s néhánynak alapfala lelhető fel.⁶ De változott az együttes város felőli vége, azaz kezdete is, amit elsősorban a természetes városfejlődés okozott.

A külváros határa ezen a helyen lényegében megegyezik a Sánc út — 1807-ben Linea ad montem Calvariae, 1876 előtt Obere Schanzstrasse, 1921-től Sancova, 1945-től Malinovského ulica, 1990 után ismét Sancova — vonalával.⁷

Itt húzódott az 1775-ben létesített sánc, amin a későbbi Stefánia út keresztezésénél kapu és vámhely volt. A kaputól nyugatra a sánc hamarosan nekiment a város feletti hegyek emelkedőjének, ami valószínű másféle védelem lehetőségét teremtette meg, s ezért az emelkedőn nem szaladt tovább. A sánc és a kapu a Kálvária útját egy városon kívüli és egy belüli szakaszra osztotta.

A kapun kívüli útvezetés az elmúlt évszázadokban sok problémát jelenthetett a városnak. A közel északi irányban futó Lamacsi útra, aminek 1945-től Prazská cesta a neve⁸, nagyjából merőlegesen, nyugat felé indult a Mélyút, Tiefer Weg, Freund Weg, 1892-ben Izabella főhercegnő gyalogút, 1920-tól máig Hlboká cesta.⁹ Mai elnevezése egyértelmű, de a nevek korábban nem voltak állandóak, illetve időnként felcserélődtek. A Mélyúttal a pozsonyi levéltárban számos térképlap foglalkozik, de ezek alaposabb tanulmányozása nem volt lehetséges. Az egyetlen kiválasztott lap a Plan des Tiefen Calvairen und des neu zu machenden Freund Weges 1788-ból.¹⁰ A térképen jól látható, hogy a két, címben megnevezett út közel szilvamag alakban zárja közre a Kálvária hegyet. A városból egyenesen kijövő, vagyis a Lamacsi utat nevezi a térkép “Tiefer Calvarie Weg"-nek, míg a mai Mélyútnak “Freund Weg" a neve, ami a Kálvária hegy északnyugati részének “Freund" nevű területével magyarázható. Az akkor meglévő út a mai mélyúti templom táján végződött, ahonnan egy új szakaszt akartak továbbvezetni “Neu zu machender Weg zum Freund" felirattal. Ennek a végétől a terv két eltérő irányba javasolja az útépítést, ami a végén azonos nyomvonalon haladva csatlakozik a Lamacsi útba.

A környéket és az utak által közrezárt területet a térkép készítése idején jórészt szőlők borították. Néhány kisebb erdőfolt válik el ezektől, valószínű azok a gesztenyefa-erdők, amelyeket leírások is említenek."

A nyugati oldalon az építendő úton kívül a “Graf Joan Erdődische Wiesen" érdemel még külön említést, azért is, mivel magának a Kálvária kápolnának a felépítését annak idején e család adománya tette lehetővé.

A városból az akkori, a térkép szerinti Mélyúton kijőve mintegy 250 bécsi ölnyi (kb. 470 m) utat megtéve egy hegyesszögben leágazó lépcső vezetett fel a stációkhoz. A térkép itt nem jelez gyalogutat, de az útvonal maga a hét stációval jól kirajzolódik. A hetedik stáció a Kálvária kápolnát magán hordozó elkülönült kisebb kiemelkedés lábánál áll. Bizonytalan, hogy innen az út hogyan vezetett tovább. A hegy tetején fallal kerített tornyos kápolna bejárata épp az ellenkező oldalon volt, de az is lehet, hogy a kerített udvart két ellentétes oldalról is meg lehetett közelíteni. A hetedik stáció és a kápolna között, az előbbire merőlegesen még egyet jelöl a térkép, de ezt sem nevezi meg. A nyolc stáció feltüntetése abból adódhat, hogy a térkép készítője az 1713. évi pestis emlékére alapított Szent Péter kápolnát¹² téves helyen, a többi stációval egy sorban ábrázolta.

Egy emberöltővel később, 1820-ban készítette el J. L. Neyder Pozsony város rézmetszetű részletes térképét, ami a kapcsolódó külső területek egy részét, így a Kálvária hegyet is ábrázolja.¹³ Ez sokkal pontosabb, de sajnos jórészt feliratok nélküli. Környékünkön a “Kalvarienberg" mellett a “Tiefer Weg"-et nevezi csak meg, s az utóbbit már a mai Mélyút elnevezésre alkalmazza. A Kálvária hegy és környéke még ezen is jórészt beépítetlen. A Kálvária gyalogútja a Lamacsi útból ágazik ki.¹⁴ A hét stációból az első öt hosszabb méretével az útra merőlegesen áll, az utolsó kettő viszont párhuzamosan. A stációk felől maga a kálváriaépítmény hátulról közelíthető meg, de két kisebb, a Mélyút felé összefonódó gyalogút a város felé a közelebbi kapcsolatot is biztosítja. Ezen a térképen jelenik meg először az a nehezen értelmezhető jelölés, amit kisebb torzításokkal a későbbi, igénytelenebb térképek is átvesznek.^l5

A stációk felől eszerint egy téglalap alakú udvarra, onnan egy trapéz formájú kápolnába (?) jutni, ami előtt ismét egy teraszos részben három pont a kálvária jelenetet jelöli. Folytatásában újból egy kontúrozott mező következik, benne egy stációkhoz hasonló nagyságú kis épület. Ez volt a Szentsír kápolna, amiről modern ábrázolásokat, képeslapot, fényképet is ismerünk.¹⁶ Ez a furcsa, négyrészes jelölés magyarázatra szorul. Hogy a kápolna eredetileg bekerítve, toronnyal és fedett hajóval épült, azt az 1788. évi térkép rajza mellett a Kálváriáról 1723-ban kiadott könyv J. Auer által rajzolt és J. M. Gutwein által metszett képek is bizonyítják.¹⁷ Adatok hiányában ma még csak feltételezhető, hogy az egész a napóleoni háborúk során pusztult el,¹⁸ s azóta csupán a tornyot állították helyre, a templomot nem, a kerítést pedig mint feleslegeset teljesen elbontották. A fennmaradt fényképek ezt a furcsa helyzetet századunk közepéig dokumentálják.

A kápolnaegyüttestől keletre fekvő L alakú épület lehetett a remetelak, amit az 1723-as ábrázolás szerény kis kunyhóként mutat. A közte és a kápolna között feltüntetett centrális épület volt Krisztus börtöne. A térképen ezt, alakja nyomán a kápolnától jelentősen távol, a Mélykúti kápolna felé eső kis sokszögű épülettel azonosíthatjuk.

Még egy épületről kell megemlékezni, ami a térképen a második és harmadik stáció között áll, kissé az úttól hátrahúzva. Ez volt a bűnbánó Szent Péter már említett kápolnája, amit a stációktól függetlenül — helyesebben az együttes teljessé tétele szándékával — hálából Lauermann (Laurmann) György János emeltetett, mivel családja megmenekült az 1713. évi pestisjárványtól. Ezt a nagyobb “stációt" az 1723. évi, egyébként érhetően idealizáló metszetsorozat vonatkozó képe meglepő pontossággal ábrázolja.¹⁹

Az 1723. évi kálvária könyv összképet bemutató metszete is meglepően pontos bizonyos dolgokban. A kép előteréből, egy házzal jelzett város (a vámház?) felől induló Lamacsi útból valóban egy bal oldali elágazás új útja mellett áll az ismert és a jezsuiták alapításainál oly gyakori hét stáció. Problematikusabb az elágazás előtti két stáció értelmezése, aminek ikonográfiailag tipikusan bevezető, előkészítő szerepe van. Ezeknél a kép készítői engedtek az egységes, a hatást jelentősen növelő ábrázolás elvárásainak.

1. kép. J. Auer-I. M. Gutwein: Pressburgischer Calvari = Berg A Dreyfacher, heiliger und trostreicher Creutz-Weeg... Pressburg, 1723. címlapelőzéke

Ezeknek a stációknak a lokalizálását a pozsonyi levéltár két — egyébként főképp a várat mutató részlete miatt ismert — térképe segíti. A lapok rendkívül hasonlóak, egymás párdarabjai, de kisebb részletekben eltérőek. A magyar és a városi címerrel díszített felirati mező az egyiken üres, hátoldalán utólag (?) latin feliratot kapott.²¹ A katalógus sem árul el lényegesebb adatokat, de a lap keletkezését 1780-ra teszi. A másik lap megnevezése és kora azonos az előzővel. Az ország, a város és a Pálffyak címere díszíti.²² A térképek számos axonometrikus ábrázolással, vagy csak beforgatott homlokzatokkal emelik ki a fontosabb épületeket: a már említett váron túl a Szent Miklós templomot, palotákat, oszlopokat és kereszteket stb.

A térképek északi irányban nem terjednek ki a Kálvária hegyig, de a külső védműveken túl a Lamacsi út egy részét még ábrázolják. A belső oldalon, észak felé haladva a Mertzl Gasse vége előtt egy V alakú útelágazás vezet a mai Mélyúthoz és a sánc végénél torkollik bele. A közrezárt tömb város felőli szűkebb végének foltja előtt egy oromzatos, architektonikusan kiképzett kis épület homlokzati rajza látható “Capella l^mo" felirattal. Már Korabinsky közel egykorú könyve is megemlíti, hogy “Matth. Nowak an der ersten Kalvarienbergs Station", azaz itt állt az első stáció,²³ amire nyomában Ortvay is utal. Akkor ezen a területen a Medvéről címzett kis vendégfogadó állt már.²⁴ A stációt későbbi térképek, így egy 1870-ből való sokszorosított katonai térkép is jelöli.²⁵ Feltünteti Neyder tárgyalt térképe is egy, az épület síkjából előlépő kis kitüremkedéssel, de ez az előző adatok ismeretének hiányában nehezen volna értelmezhető.²⁶ A városból kifelé menet balra leágazó említett, a tömböt határoló útnak ma Krizková a neve, korábban Aulich Lajos utcának hívták.²⁷ A sarkon a Hotel DAX épülete emelésekor, 1924-ben a homlokzatban egy kis fülkét alakítottak ki, s ebbe állították a keresztet hordó fiatal Krisztus szobrát.²⁸ Ma ez a terület üres, foghíj, a stáció nyomtalanul eltűnt, maga a szobor azonban megvan.²⁹

Az egykori kapun kívül bal kéz felé, híven az 1723-as Auer-Gutwein-féle metszethez, az 1780-as térképeinken található a második stáció “Capella 2^do" felirattal. Ezt az első térkép nagyobbnak ábrázolja, jól kivehetők rajta a metszetsorozatban ábrázolt stációk részletei. A másik térkép stációábrázolásai nem tesznek ilyen különbséget, de hasonlóan törekszenek a műformák jelzésére.

Ez a térkép segíti értelmezni az 1788-ból való, már tárgyalt térképen ábrázolt kis építmény funkcióját, ami a várostól mintegy 80 ölnyire egy — valószínű a hegyoldalba vágott — kiteresedésben áll. A későbbi szakirodalomból tudjuk, hogy ez a második stáció volt az úgynevezett “Urlaubskapelle".³⁰ Egykori szoborcsoportja Jézusnak Szűz Máriától való búcsúját jelenítette meg. Ez utalás arra a német nyelvterületen általánosan elterjedt szokásra, hogy az ájtatos meneteket, így pl. a búcsújárókat is, a papok csak egy bizonyos pontig kísérték ki a városból, ott elbúcsúztak, s így szolgálatuk befejezésével szabadságot, pihenőt nyertek. A kápolna 1849-ig állt az e térképeken jelölt helyen. Ekkor — nyilván útszélesítés miatt — az új út mellé helyezték át és az ábrázolást egy újabb, neogótikus stációépítménybe helyezték. Ennek fényképét is ismerjük.³¹ Mai létéről nem tudok, a lehetséges helyszínen nem sikerült megtalálnom.

A felkutatott és felhasznált térképeken túlmenően még nyilván több, a téma szempontjából figyelmet érdemlő térkép is megerősítené az elmondottakat. Épp a változások nyomon követése miatt tartottam volna fontosnak a város 30 szelvényből álló 19. század közepi kataszteri térképének részletes tanulmányozását is, de erre rossz állapota miatt egyik esetben sem kaptam engedélyt. Számos további, főképp 19. századi, 20. század eleji térképet vizsgáltam még meg, ezek azonban a Kálváriát vagy csak jelképesen ábrázolták, vagy a műszaki pontossággal szemben elsősorban átfogó képet akartak adni a városról, s leginkább turisztikai céllal készültek.³² Modern nyilvántartási térképek nincsenek a levéltár állományában. Lelőhelyük felderítése és a kutatási lehetőségek tisztázása indokolt esetben a jövő feladata lehet.

Azon túlmenően, hogy az érzékelhető hiányok ellenére sikerült a fentiekben a pozsonyi Kálvária topográfiáját nagy biztonsággal rekonstruálni, vizsgálódásom még egy tanulsággal is szolgál.

A pozsonyi Kálvária is a korabeli magyarországi emlékeknek abba a csoportjába tartozott, amelyek nem egy zárt, elkülönített kis helyen épültek fel, hanem szervesen illeszkedtek a város szövetébe, mintegy csak apró jelekkel meghatározott szellemi vázának alkotóelemeivé váltak. A vallási közösségek, testvérületek a jezsuita templomból, nagyobb ünnepeken esetleg a Koronázó templomból indultak, s átjőve a belső város fal-és árokrendszerén esetleg már azoknak is szakrális tartalmat adtak.³³ A menet a külváros egyre jobban beépült egyik főutcáján, a már említett Mertzl (MSrzen, Marceln) Gassen át hagyta el a várost. Az utca a magyarosítás során a Marcal utca nevet kapta. 1885-ben Stefánia út, 1950-től Obrancov mieru, 1968-tól Ulica gen. M.R. Stefanika, 1990 után Stefanikova ulica.³⁴ Eredeti névadója a szomszédságában elterülő szőlőhegy “Mertzln" dűlő neve. Bár magyarázatát, etimológiáját nem ismerem, és más, a Kálváriához kapcsolható nevet sem tudtam még felderíteni, biztos, hogy ez az útvonal megszentelt földet idézett fel, az első Kálváriát, ami annak idején Jeruzsálemben ugyanígy a városfalakon kívül, egy kis dombon volt, s amit utánozni, mintának tekinteni minden korai kálvária igazi célját jelentette.³⁵

A TÉRKÉPEK LELŐHELYEINEK RÖVIDÍTÉSJEGYZÉKE

IRODALOM

JEGYZETEK