Zoboralján legrégebbi a pogrányi Jézus szíve búcsú, 1931-től tartják;
ide járt az összes környékbeli falu: Kolon, Geszte, Gímes, Zsére, Család,
még a „hegymegiek" is: Menyhe, Béd, sőt Égerszeg és a vicsápapátiak is.
Gyalog mentek. A fiatalok vitték vállukon a szobrokat, zászlókat, egész
úton énekeltek, imádkoztak. A faluban a mise után körmenetet tartottak.
Később, amikor Zsérét is búcsújáró hellyé nyilvánították (az 1940-es
évek vége felé), akkor a zarándoklók részvétele megoszlott. A bédiek úgy
emlegetik, hogy ők továbbra is a megszokott pogrányi búcsúba jártak
Zsérén keresztül. Az egyik alkalommal, az 50-es évek elején a zséreiek a
faluban megállították a proszeciót, és nem engedték tovább, kérték őket,
hogy maradjanak náluk. Végül is úgy döntöttek, hogy maradnak, és azután már oda jártak; közelebb volt, nem kellett annyit gyalogolniuk, hiszen
a két falu szomszédos.
Az 50-es évektől a búcsújárásokat is visszaszorították, mindegyre
fogyott a zarándokok száma. A bársonyos forradalom után újra szabadon ünnepelhetik a hívek, fokozatosan kezd visszatérni, de már megújult formában.
(Forrás: Jókai Mária: Hamvazószerdától Szent Ivánig Nyitra vidékén. AB-ART Pozsony 2003. 166.old.)
|


|


|