A Pinka völgyében, az ún. Weinstrasse
- Bor út mentén fekvő, mintegy 400 lakosú község írásos emlékekben 1221-ben jelenik meg „Villa que Kertes vocatur" megjelöléssel.
Közel van a magyar határhoz, de átkelőhely nincs.
A katolikus plébánia- és búcsújárótemplom (Mária a
Szőlőhegyen elnevézést is kapott) a falutól 1,5 kilométerre délre, a Kulmer-erdő magaslatán, egy temető közepén áll.
Dél-Burgenland legszebb és legjelentősebb Mária-szentélye, illetve búcsújáróhelye. A búcsújárás Mária mennybevitelének napján, augusztus 15-én
van.(Ilyenkor magyar nyelvű misét is tartanak - a szerk.)
A templom azon a helyen áll, ahol a XII. század közepén épült
Kertes-vára emelkedett, amely 1221-től 1396-ig szerepelt okiratokban, a XIII. században a Németújvári grófok birtokához tartozott.
Az egyhajós gótikus templom 1475-1524 között épült, valószínűleg az egykori vár román kori kápolnájának felhasználásával.
A gótikus sekrestyében látható kronogram az 1155-ös évet rejti,
amely a román kori kápolna alapítási éve lehet.
A hagymasisakkal fedett torony alsó szintje középkori eredetű,
a felső szint és a toronybejárat késő barokk.
A hajót kétlépcsős támpillérek erősítik, a közöttük lévő gótikus
ablakok rácsozata barokk kori. A lépcsőzetes pillérekkel megtámasztott szentély ablakainak kőrácsa gótikus, a vasrácsok barokk
koriak, 1741-ből.
A templombelsőben a hajó XVI. század elejéről származó hálós boltozatának bordái kőfaragójegyes, címeres konzolokra támaszkodnak. A szentélyt csúcsos diadalív
választja el a hajótól. A diadalív feletti, XVII. századi freskó a keresztről levételt örökíti meg. A hajó boltozatánál lényegesen finomabb és festőibb a szentélyt fedő, a XV
század második felében készült hálóboltozat, amelynek tagolt bordűr állatfejekkel díszített konzolok támasztják.
A szentély északi falában lévő vimpergás terrakotta szentségtartófülke késő gótikus. A karzat mellvédjén, a muzsikáló angyalokat és szenteket ábrázoló festmény
XVIII. századi. Az 1718-ban készült fogadalmi képen a régi templom látható. A mariazelli Madonnát ábrázoló képet a karzat alatt találjuk.
A templom berendezése nagyrészt 1777-1820 között készült. A korinthoszi oszlopos főoltár fülkéjében látható a templom legértékesebb kincse, az 1460-1470 körül
faragott, késő gótikus kegyszobor, a Holdsarlós Madonna. Az oltár szobrai Szent István,
Szent László magyar királyokat, Szent Joachimot és Annát ábrázolják. A mellékoltárok 1793-ban készültek. A templom közepén, a szentély előtt álló oszlopos Madonna
165-ből származik. (Burgenland területén ez az egyetlen olyan szobor, amely eredeti
rendeltetési helyén áll.)
Figyelemre méltó gótikus emlék a toronyaljban a keresztelőmedence és a XV szá-
zadi feszület.
A templomtól délre egy földalatti sírbolt (csontház) érdemel figyelmet, amely felett egy késő gótikus eredetű, barokk stílusban
továbbépített kis kápolna áll.
(Forrás: Németh Adél: Burgenland. Panoráma, Budapest, 2003, 218-219.old.)
*
Pinkakertes templomának helyét is
csodás események után választották meg. Az építőanyag, amit a falusiak egy bizonyos helyre összehordtak, mindig eltűnt, s azon a helyen találták meg,
ahol a mai templom áll, kint a szőlőhegyen. Az emberek ezt Mária útmutatásának fogták fel arra vonatkozóan hol álljon a templom. A legenda egy másik
változata szerint a templomot angyalok építették.
*
Pinkakertes lakóinak egyre inkább terhes
lett a szőlőhegyi Mária tisztelete. A faluban is építettek egy templomot, s attól kezdve a kegyhelyet
ritkán keresték fel. Egy nap - a legenda szerint -
mennydörgésszerű robaj hallatszott a szőlőhegy
felől. Sokan elindultak a hegy felé, keresvén az okát.
A templomajtó nyitva volt, s látták, hogy Mária elhagyja kőoszlopát, s elindul velük szembe. Kérdésükre, hogy miért megy el, azt válaszolta, hogy olyan
embereket keres, akiktől több tiszteletet kap. E naptól kezdve a pinkakertesiek a vasár- és ünnepnapi
miséket ismét a szőlőhegyen tartják.
(Forrás: Barna Gábor-Bálint Sándor: Búcsújáró magyarok Szent István társulat, Budapest, 1994. 264, 267.old.)
A "kertesi templom"
Dél-Várvidék kegyhelye várja a zarándokokat
A "kertesi templom" nem más, mint a Dél-Burgenlandban található Mária Weinberg, magyarul Mária a Szőlőhegyen elnevezésű határközeli kegyhely. A templom közvetlenül a Pinka-völgyi Bor út mentén, egy szelíd dombon magasodik. Tornyát már messziről észrevehetjük az erdők, gyümölcsösök és szőlőskertek ölelésében. Német nevét is ezeknek a zöldellő szőlőtőkékkel borított lankás kerteknek köszönheti. A határszéli magyar hívők körében azonban "kertesi templomként" emlegetik, emlékeztetve a XII. századi Kertes vára és a templom egykori kapcsolatára. A templomot meghitt hangulatú, ápolt temető veszi körül, ahonnan pompás kilátás nyílik az alsó Pinka-völgyre. Ha kicsit távolabb tekintünk, pillantásunk már eléri Nyugat-Magyarország peremvidékét is.
Mária Weinberg, a "kertesi templom" már a XV. század második felétől a Mária-tisztelet helye volt a környező vidék lakói számára. A hely földrajzi fekvésének és az elmúlt századok történelmének köszönhetően német, magyar és horvát anyanyelvű hívek látogatták és látogatják még ma is. A környező osztrák falvak lakói szeretettel, tisztelettel és meglehetősen gyakran keresik fel a helyet. A magyar hívek és zarándokok - kivéve a közeli határvidéket - kevésbé ismerik, vagy elfeledkeztek erről a csodálatos kegytemplomról.
Jó volna, ha mi, magyarok is jobban magunkénak éreznénk, és közülünk is minél többen keresnék fel Mária iránti tiszteletük jeléül, vagy a régi korok művészete iránti rajongásból a szép kegyhelyet.
Különös aktualitást ad e leírás közreadásának Batthyány-Strattmann László boldoggá avatása. A helyiek elbeszéléséből tudjuk, hogy a szent életű orvos családjával együtt sokszor zarándokolt ide.
A templom kezdetei feltehetően a XII. századra nyúlnak vissza, és Kertes várával hozhatók kapcsolatba. Legrégebbi magjában található kronogramm utal az alapítás lehetséges idejére: "saLVe sanCta Mater". A latin feliratban található évszám: MCLV. A templom helyreállítása során pedig régi román építészeti elemekre bukkantak. Feltételezések szerint az egykor itt álló erődítmény része volt a nyugati magyar határt biztosító várrendszernek.
Az építmény mai arculatát a XV-XVI. századi átépítéssel és bővítéssel nyerte el. 1475-ben IV. Sixtus pápa búcsút biztosított mindazoknak, akik hozzájárultak a templom fenntartásához. A megnagyobbított templomot 1524-ben szentelték fel Mária mennybevételének tiszteletére.
A XVIII. század végén, a XIX. század elején a gótikus épület barokk berendezést kapott. A torony mai barokk formája a XVIII. század második felében végzett helyreállítás következménye.
A második világháború nem kímélte a templomot sem. A fájdalmas nyomokat azonban mára helyreállították, és a kegyhely restaurált külsővel és belsővel fogadja az idelátogatókat.
Az egyhajós templom szentély felőli része a régebbi, a XV. századból való, a XVI. században hozzáépített hajó azonban nem töri meg az épület egységes jellegét. A mennyezet hálóboltozatának díszítése terrakottából való, a korábbi épületrészben finomabb mintázattal. A klasszicista főoltár (1785) közepén kettős oszlopokkal övezett falfülkében áll a kegyszobor: egy késő gótikus holdsarlós Madonna (1460/70 körül).
A faragott alakok az oltár két oldalán szent királyainkat, Szent Istvánt és Szent Lászlót, valamint Mária szüleit, Joachimot és Annátábrázolják. A templom különös és szép értékei a szentély bal oldali falán található, művészi kovácsoltvas ajtóval ellátott, gótikus, terrakotta szentségtartó, valamint mellette a lenyűgöző, késő gótikus feszület a XV. század közepéről. Ez utóbbi a megfeszített Krisztust parókával ábrázolja, fokozva ezzel az alkotás művészi hatását, és ugyanakkor mélyen megrendítve a rátekintők lelkét. (Érdekességként megemlítjük, hogy a feszület csupán huszonhét évvel ezelőtt került elő!)
A templom közepén emelt oszlopon Madonna alakja áll (1625). Az oszlop talapzatán magyar, német és horvát nyelvű felirat: "Szűz Mária, bűnösök menedéke, könyörögj érettünk." A háromnyelvű felirat ékesen bizonyítja: a Pinka-völgyi nép egy szív, egy lélek volt mindig!
A XVII. században Nyugat-Magyarországon több oszlopra emelt istenanya szoborral találkozhatunk, ezeket azonban később elmozdították helyükről. Az itt található azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen, amely az eredeti helyén maradt.
A mellékoltárok 1793-ból valók, a viszonylag egyszerű szószék 1795-ből származik. A szentélyt a főhajótól elválasztó diadalív felett a XVII. századi freskó: a keresztről való levétel súlyosnak ható ábrázolása.
A templomból kilépve, tőle néhány méterre kis markáns épület található. A magjában késő gótikus, mára barokk jellegű építmény - feltűnően meredek tetővel - a temetőkápolnák e vidék középkori művészetében elterjedt formáját példázza. Az építmény ma is kis kápolna, alatta csontkamrával.
A kegyhely legjelentősebb búcsújáró napja augusztus 15., Mária mennybevételének napja. Indulnak még zarándoklatok a "Szőlőhegyre" március 15-én, szeptember 8-án, december 8-án, valamint a keresztjáró napok utolsó napján, áldozócsütörtök előtti szerdán. A nyolcszázötven éves "kertesi templom" a Dél-Várvidék legszebb kegyhelye - a jubileumi évben is várja a magyar zarándokokat.
Udvarhelyiné Magdics Erzsébet
(Forrás: Új Ember, 2005, VIII.21. LXI. évf. 34-35.szám.)
