Kosinsky Ágnes: Szentkút ajándékai
Immár három éve, hogy először jártam Mátraverebély-Szentkúton. Amikor megláttam ezt a gyönyörű helyet, rögtön "beleszerettem". Sok kegyhelyen jártam már itthon és külföldön egyaránt, de Szentkút szépsége mégis lenyűgözött. Megragadott csendjének békessége, az érintetlen természet tisztasága, és lelkemet megérintette a Szent hely "kézzelfogható" kegyelmi sugárzása. Olyan ez a völgy, mint egy székesegyház, amelybe, ha belépünk, kintmarad a város zaja, a sok szellemi mocsok, és átjár a kegyelem, megtöltve lelkünket belső békességgel. "Uram, jó nekünk itt lenni…" -éneklik sokszor a zarándokok. Nos, itt valóban jó lenni. Olyannyira jó, hogy az ember órákig elmerülten üldögélhet a források csobogását és a madarakat hallgatva anélkül, hogy bárki megzavarná. Nem is akadt még olyan zarándoktársam, akivel Szentkútra érvén, ne ezt mondta volna:" Itt szeretnék maradni örökre!" -Igen, itt megérinti szívünket a vágyva várt béke és szeretet. Egy kicsi szelete a Mennyországnak. Medjugorjéban és Lourdesban is éreztem ezt. Ahol szeretet és Béke, ott az Isten, és ahol Ő van, ott valóban jó lenni. Ismerve a jelenési helyeket, szoktam mondani, hogy "jó izlése van a Szűzanyának" hiszen szebbnél szebb helyekre látogatott már el. De fordítva is igaz, hogy az Ő látogatása és a kegyelem nemcsak megszenteli, de meg is szépíti a helyet. Valahogy így van ez velünk is. Akiben az Isten lakik, az már nem lehet fizikailag sem "csúnya", mert a lelkéből sugárzó kegyelem megszépíti a torzulásokat. Magyarország amúgy is kiemelt a világon, hiszen Mária Országa vagyunk. De őseinket is áldás illeti, mert igen szép helyre telepedtek le. Talán egy országban sincs annnyi Mária kegyhely, mint nálunk. De sajnos az elmúlt időben mindent megtettek azért, hogy ez ne tudatosuljon bennünk. Ideje lenne hát felfedeznünk újra, mennyi kincsünk is van valójában. Nagyon beteg lett ez az ország. Egyre többen vannak a kórházakban is. Szenvedünk testileg-lelkileg. Zarándokolunk drága pénzért a világ különböző országaiba, hogy enyhülést találjunk. Pedig a forrás itt van a lábainknál. Tele van vele az Ország. Csak oda kell menni és hittel inni belőle. Ahogy Bernadette tette Lourdesban, és ahogy a kis pásztorfiú tette már 700 évvel korábban itt a Cserhát völgyében Szentkúton. Süketnéma volt, és meggyógyult. Látta a Szűzanyát karján a kis Jézussal, aki szólt hozzá. Azóta sokak látták és sokaknak adott gyógyulást a forrás. Amikor meghallottam ezt a történetet, rádöbbentem, hogy a Szűzanya kegyelméből, nekünk már ezer éve van "Lourdes"-unk. Mivel pont a lourdi jelenés napján , a betegek világnapján születtem, úgy éreztem, nem "véletlen" ez, és a kegykép előtt térdelve megígértem a Mindenhatónak, és a Boldogságos Szűznek, hogy ezentúl mindent megteszek amit csak tudok, hogy ez a gyönyörű hely régi dicsfényében ragyoghasson. Sajnos a történelem során rengeteg barbár pusztítás érte. Hála a ferences atyáknak, ma már újra működik a zarándokház, és a források tisztasága is biztonságban van. Mert a Szent kút vize ma is gyógyít. Mindaz, aki kéri a Szűzanya segítségét, valóban meg is kapja. Amikor először jártam ott, vittem magammal az imalistámat, melyen azoknak a neve szerepel, akikért imádkozom. Van közöttük aki társra várt, van aki gyermekáldást szeretett volna, van akinek lelki gyógyulásra van szüksége, és sokan testi betegségükből szeretnének felépülni. Az az érdekes, hogy ahogy egy "gyógyult" lekerül, három újabb érkezik a helyére. Jelenleg közel 70-en vannak rajta. Van hát miért imádkoznom immár két éve folyamatosan a szentkúti kilencedet. Eddig, amit abban kértem, mindent meghallgatott az Úr. Bizonyítja az Ő végtelen szeretetét, hogy a legapróbb kívánságaink is érdeklik. Egyszer a rádiótelefonomat lopták el, és bár teljesen reménytelennek tűnt, hogy megkerüljön, mégis beírtam a kilenced kérései közé és imádkoztam azért, aki "megtalálta". Nos, a kilenced utolsó napján szólt a telefon, és értesítettek, hogy a telefonomat átvehetem. Ennél azonban sokkal nagyobb ajándéka volt az Égieknek az a 8 kisbaba, akik az elmúlt egy évben megszülettek. Közülük 5-nek "rendkívüli" a története, ezt szeretném most megörökíteni, hogy velünk örülhessenek mindazok akik olvassák, és ők is merjék teljes bizalommal kérni a szentkúti Szűzanya közbenjárását. Jézus, Lázár sírjánál ezt mondta Mártának: "- Nem mondtam-e neked, hogy , ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?!" (Jn. 11,40.) Köszönöm URAM, hogy mi is láthatjuk! Éva -2002 március Az édesapa későn nősült, így nem gondoltak már gyermekáldásra. 62 évesen, 3 éve agyvérzést kapott, mely következtében a fél oldala lebénult. Hála Istennek szépen javult az állapota, és egyszerre jött a hír, hogy gyermeket várnak! Az egész rokonság nagyon örült, de sajnos, a magzat 6 hónaposan szívelégtelenség következtében meghalt méhen belül, s ebbe a mama is majdnem belehalt. Akkor kezdtem el az ő egészséges babájukért is imádkozni. egy évre rá jött az email, Istennek hála, egészséges kislányuk született! Sári - 2002. augusztus A szülők 14 éve várták a gyermekáldást, és végre úgy nézett ki, a Mindenható kettőt is ad egyszerre nekik. Sajnos azonban a terhesség közben az egyik baba elment. Kétségessé vált, hogy a másiknak nem lesz-e valami baja? Sokat imádkoztunk, hogy megmaradjon. Szentkút áldása most sem maradt el és Sárika 8 hónapra, császármetszéssel világrajött, egészségesen! Gergő -2002. december A szülőkkel egy imacsoportba jártam. Két évvel ezelőtt nehéz szívvel vettük tudomásul, hogy a fiatal pár első babája down-kóros lesz. Az édesanya szinte beleroppant lelkileg, és a házasságuk is majdnem ráment. Talán a jó Isten kegyelméből, a baba spontán elment. Sokáig nem hallottunk egymásról, mert közben az imacsoport is megszűnt, de felírtam őket is a szentkúti listámra.. Két éve hordoztam őket imában, amikor 2002. októberében megszólalt a telefonom: Az édesapa volt. Érdeklődött, mi van velem, én is róluk, de nem mertem feltenni az engem leginkább érdeklő kérdést. Egyszer csak magától mondta: "-és képzeld, decemberre várjuk a babát! Nagyon boldog lettem, és akkor elárultam, hogy két éve ezt kérem az Úrtól! Velük virrasztottam a szülés éjszakáján. Csodálatos élmény volt! Gergő gyönyörű és a szülei is nagyon boldogok! Jó volt látni Gergőt az egyik nagynéni karjában, aki gerincrákosan került fel a listára, de már minden lelete negatív. Róla is írok majd… Julcsi - 2002. október Julcsi szüleivel is régóta együtt imádkozunk. Az édesapa unokahúga volt az első betegünk, akiért együtt imádkoztunk és hála Istennek teljesen meggyógyult, (nyirokrákból 6 éve már) azóta is jól van. Többször voltunk együtt Szentkúton, -( megjegyzem, a mama református, és náluk ritka a Szűzmária kegyhelyek tisztelete)! Már volt egy gyönyörű kislányuk, de szerettek volna testvérkét neki. A második baba meg is fogant, de sajnos minden ima ellenére a mama elvetélt. Utána egy mióma műtéten is átesett. Nagyon kértük az Égieket, lehessen mégis második baba. Kérésünket most is meghallgatta a Szűzanya, és Julcsi 2002. októberében megszületett. Ő is gyönyörű, mint a nővérkéje! Hála és Dicsőség érte mindörökké! Anna - 2003. jún. 8.Pünkösd vasárnap!
Tünde és Gyula 15 éve házasok. Tündi 5 éve tért meg, így akkor volt egyházi esküvőjük. Utána azt mondta nekem: "- Tudod, most már igazán jöhetne a baba, mert én kereszténynek szeretném nevelni." Amikor a négy napos "csodát" a kórházban a kezemben tarthattam, Tündi megszólalt: "-Sokszor el sem hiszem, hogy ez velem megtörténhetett." Eszembe jutott az a gyakran kinyitott bibliai idézet, ami oly sokszor adta vissza szívembe a reményt: "Az Úr nem késik ígéretével." ( Pét. 2.lev. 3,9)
Most, hogy minden baba megszületett, nem maradt üres a helyük, mert már vannak újabb "jelentkezők".
Lassan 15 éve,hogy a Cursilló záróján megkaptam a "keresztemet" a kísérő mondattal: HÁLA ÉS DICSŐSÉG ÉRTE MINDÖRÖKKÉ!
|