A Nyitra megyei kegyhely, Máriatölgyes, szlovákul Dubnica nad
Váhom, a Vág folyó középső
szakaszán található, a Tölgyes patak (Dubnicky potok)
hordalékán, az illavai völgyben. Az 1193. évi
oklevél „terra Dubnicza„ néven említi, és a Vratslav, valamint
Piskin testvérek birtoka.1439-ig a főúri
családoké. 1439-ben lett a trencsényi váruraságé. A 18. században
az Illésházy család birtokolja. A
legrégibb levéltári adat a máriatölgyesi templomtól az
esztergomi káptalan 1276. évi oklevelében
található. (Wenzel G.: Codex diplomaticus Arpadianus. p. 75§.)
Ebben a káptalan bizonyítja, hogy Sámson és Jakab, a trencsényi
Csepke comes fai eladják
Oltuman comesnek és fiának, Chamarnak Mániatölgyest, ahol a
templom Szent Jakab tiszteletére van
fölszentelve. A máriatölgyesi plébánia az 1332-1337 évi pápai
tizedjegyzékben is említve van. A 16.
századból néhány plébános neve is fönnamaradt. Így 1509-ben Márton,
1557-ben Bricius és 1577-ben
Colombus István. A 16. század végén a máriatölgyesi plébániát az
evangélikusok foglalják el. Illésházy
Gáspár, aki 1600-ban Trencsén és Lipót örökös főispánságát is
elnyerte, a reformáció buzgó híve volt.
Utódai is egy ideig, mert a 17. század derekán IIlésházy Gábor és
György újra katolikusok lettek.
Amikor Gábor meghalt, az ő halála után György lett az egyedüli
örökös. Ő a máriatölgyesi
templomot visszajuttatta 1657-ben a katolikusoknak. A 17.
és 18. századból ismerjük néhány
máriatölgyesi plébános nevét is. A legismertebbek közülük: Magin
Boldizsár János irodalmár,
Kolacsényi Dániel az új templom fölépítóje 1754-ben. Ez az új
templom lett nemsokára a kegytemplom.
Szűz Mária különleges tisztelete Máriatölgyesen és kömyékén a
kegyszobor hatásaként már a 18. század
közepét megelőzően terjedt. Gusztinyi János nyitrai megyéspüspök
kánoni látogatásakor, 1766-ban
megjegyzi: ez a kegyszobor a trencsényi várkápolnából került
ide, ahonnan az Illésházyak előbb a saját
tölgyesi kastélyuk kápolnájába vitték át, majd Illésházy Miklós
(1723) a plébániatemplomnak
ajándékozta.
A Szűzanya e fából készült kegyszobra valószínűleg Illésházy György
megrendelésére készült a 17.
század közepén. Újra katolikussá válása után ugyanis buzgó
Mária-tisztelő lett, és harminckét évig volt
vezetője a trencsényi Mária-kongregációnak. A trencsényi várban
a kápolnát fölújíttatta és a
Szeplőtelen Fogantatásnak szenteltette. Oltára fölé ezt a
kegyszobrot emelte. A kegyszobrot hazai
szobrász faragta egy régebbi későgót minta után. A Szűzanya
karjában a kisded Jézust tartja. Szűz Mária
öltözete széles gallérral díszítve, derékövet visel s onnét hull
alá sűrű, éles metszésű fodrokkal a föld
fölé, cipellői fölé és itt visszájára fordul A késő gótikus szobrok
jellegzetességeit tünteti ebben elő.
Palástja széttárva, két vállán átvetve hull a két alsó karjára, s
innen a földte, hol a szegélye finoman
fodrosodik. Jobb karja alatt sekély öblöt alkot a palást, ami
szintén jellemzője a 14. századi gótikus
szobroknak. Ami újdonság a kegyszobron: a keze körüli hosszú,
keskeny kendő. A kisded Jézus alakja
is a késő gótikára utal. Ingecskébe van öltöztetve. Gömbölyded
arcocskával, éles metszésű hajjal a kései
gótika szobraira emlékeztet. Bár termete merev, de mégis
gyermekdeden bájos. Jobb kezében a glóbuszt
tartja, mint a mindenség ura, bal karja nem áldóan
emelkedik, hanem Mária arcát simogatja finoman.
A szobrász szándékosan faragja a szoborba ezt a gyermeki bájt
és emberiesen meleg megnyilvánulást.
A szobrász ezzel a művével a kései gót mennyország királynéját
utánozza: a Regina coelit.
Eredetileg ez a kegyszobor a plébániatemplom mellékoltárán
állt. Ám az 1742-es év körül
gyógyulási hitek kaptak szárnyra, és zarándokok kezdtek özönleni
a szobor elé: A hely ismertetője,
bizonyos Balogh 1872-ből említi, hogy a jeles ünnepekre:
áldozócsütörtök, pünkösd, Péter-Pál,
Mária-ünnepekre jöttek főként a búcsúsok Trencsény megye messzi
tájairól. Leghíresebbek voltak a
Trencsény városi processziók, azután a bosáci, beckói,
nagytapolcsányi, bellusi, puchói, lednici és illavai
zarándoklatok. Évente mintegy tizenötezerre volt tehető az
érkezők száma.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 187-188.old.)
|
|
Ének
(dallama: Téged jöttünk köszönteni...)
1. Magyarország Nagyasszonya.
Téged kérünk most zokogva,
Hozzád küldjük forró imánk!
Ne hagyd ne Hagyd, Édesanyánk.
2. Szűz Mária, Védasszonyunk
Mi csak néked panaszkodunk.
Térdre hullva, sírva kérünk:
Szánd meg a mi szegénységünk.
3. Magyarország Nagyasszonya!
A mi sorsunk bús, mostoha.
Sötét az ég, a kín éget,
Ne hagyd, ne hagyd magyar néped.
4. Szűz Mária, Védasszonyunk,
Mi csak sírunk, csak zokogunk.
Szeress minket, vigyázz reánk,
Áldd meg a mi édes hazánk.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 188.old.)
|
