Máriatölgyes

Dubnica nad Vaáhom

Boldogasszony búcsújáróhelye
    A Nyitra megyei kegyhely, Máriatölgyes, szlovákul Dubnica nad Váhom, a Vág folyó középső szakaszán található, a Tölgyes patak (Dubnicky potok) hordalékán, az illavai völgyben. Az 1193. évi oklevél „terra Dubnicza„ néven említi, és a Vratslav, valamint Piskin testvérek birtoka.1439-ig a főúri családoké. 1439-ben lett a trencsényi váruraságé. A 18. században az Illésházy család birtokolja. A legrégibb levéltári adat a máriatölgyesi templomtól az esztergomi káptalan 1276. évi oklevelében található. (Wenzel G.: Codex diplomaticus Arpadianus. p. 75§.) Ebben a káptalan bizonyítja, hogy Sámson és Jakab, a trencsényi Csepke comes fai eladják Oltuman comesnek és fiának, Chamarnak Mániatölgyest, ahol a templom Szent Jakab tiszteletére van fölszentelve. A máriatölgyesi plébánia az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzékben is említve van. A 16. századból néhány plébános neve is fönnamaradt. Így 1509-ben Márton, 1557-ben Bricius és 1577-ben Colombus István. A 16. század végén a máriatölgyesi plébániát az evangélikusok foglalják el. Illésházy Gáspár, aki 1600-ban Trencsén és Lipót örökös főispánságát is elnyerte, a reformáció buzgó híve volt. Utódai is egy ideig, mert a 17. század derekán IIlésházy Gábor és György újra katolikusok lettek.
    Amikor Gábor meghalt, az ő halála után György lett az egyedüli örökös. Ő a máriatölgyesi templomot visszajuttatta 1657-ben a katolikusoknak. A 17. és 18. századból ismerjük néhány máriatölgyesi plébános nevét is. A legismertebbek közülük: Magin Boldizsár János irodalmár, Kolacsényi Dániel az új templom fölépítóje 1754-ben. Ez az új templom lett nemsokára a kegytemplom. Szűz Mária különleges tisztelete Máriatölgyesen és kömyékén a kegyszobor hatásaként már a 18. század közepét megelőzően terjedt. Gusztinyi János nyitrai megyéspüspök kánoni látogatásakor, 1766-ban megjegyzi: ez a kegyszobor a trencsényi várkápolnából került ide, ahonnan az Illésházyak előbb a saját tölgyesi kastélyuk kápolnájába vitték át, majd Illésházy Miklós (1723) a plébániatemplomnak ajándékozta.
     A Szűzanya e fából készült kegyszobra valószínűleg Illésházy György megrendelésére készült a 17. század közepén. Újra katolikussá válása után ugyanis buzgó Mária-tisztelő lett, és harminckét évig volt vezetője a trencsényi Mária-kongregációnak. A trencsényi várban a kápolnát fölújíttatta és a Szeplőtelen Fogantatásnak szenteltette. Oltára fölé ezt a kegyszobrot emelte. A kegyszobrot hazai szobrász faragta egy régebbi későgót minta után. A Szűzanya karjában a kisded Jézust tartja. Szűz Mária öltözete széles gallérral díszítve, derékövet visel s onnét hull alá sűrű, éles metszésű fodrokkal a föld fölé, cipellői fölé és itt visszájára fordul A késő gótikus szobrok jellegzetességeit tünteti ebben elő. Palástja széttárva, két vállán átvetve hull a két alsó karjára, s innen a földte, hol a szegélye finoman fodrosodik. Jobb karja alatt sekély öblöt alkot a palást, ami szintén jellemzője a 14. századi gótikus szobroknak. Ami újdonság a kegyszobron: a keze körüli hosszú, keskeny kendő. A kisded Jézus alakja is a késő gótikára utal. Ingecskébe van öltöztetve. Gömbölyded arcocskával, éles metszésű hajjal a kései gótika szobraira emlékeztet. Bár termete merev, de mégis gyermekdeden bájos. Jobb kezében a glóbuszt tartja, mint a mindenség ura, bal karja nem áldóan emelkedik, hanem Mária arcát simogatja finoman. A szobrász szándékosan faragja a szoborba ezt a gyermeki bájt és emberiesen meleg megnyilvánulást. A szobrász ezzel a művével a kései gót mennyország királynéját utánozza: a Regina coelit.
     Eredetileg ez a kegyszobor a plébániatemplom mellékoltárán állt. Ám az 1742-es év körül gyógyulási hitek kaptak szárnyra, és zarándokok kezdtek özönleni a szobor elé: A hely ismertetője, bizonyos Balogh 1872-ből említi, hogy a jeles ünnepekre: áldozócsütörtök, pünkösd, Péter-Pál, Mária-ünnepekre jöttek főként a búcsúsok Trencsény megye messzi tájairól. Leghíresebbek voltak a Trencsény városi processziók, azután a bosáci, beckói, nagytapolcsányi, bellusi, puchói, lednici és illavai zarándoklatok. Évente mintegy tizenötezerre volt tehető az érkezők száma.
(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 187-188.old.)
Foto: Nagy Zoltán

Foto: Nagy Zoltán

Foto: Nagy Géza

Foto: Nagy Zoltán

Foto: Nagy Géza

Ének
(dallama: Téged jöttünk köszönteni...)

1. Magyarország Nagyasszonya.
Téged kérünk most zokogva,
Hozzád küldjük forró imánk!
Ne hagyd ne Hagyd, Édesanyánk.

2. Szűz Mária, Védasszonyunk
Mi csak néked panaszkodunk.
Térdre hullva, sírva kérünk:
Szánd meg a mi szegénységünk.

3. Magyarország Nagyasszonya!
A mi sorsunk bús, mostoha.
Sötét az ég, a kín éget,
Ne hagyd, ne hagyd magyar néped.

4. Szűz Mária, Védasszonyunk,
Mi csak sírunk, csak zokogunk.
Szeress minket, vigyázz reánk,
Áldd meg a mi édes hazánk.

(Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 188.old.)

Foto: Nagy Zoltán

 

 

Foto: Nagy Zoltán

Foto: Nagy Géza

Foto: Nagy Zoltán

Foto: Nagy Géza


Az oldal az IHM e-Világ - Határon túli magyar értékek digitalizálása (ITP-2C) pályázatának támogatásával valósult meg.
Vissza a kezdő oldalra