Máriaremete az egykor önálló Pesthidegkút
területén fekszik
- ma Budapest II. kerületében -, a
Székesfehérvári egyházmegyében.
A XVIII. században a mai Svájc területéről,
egy Thalwieser
Katalin nevű asszony telepedett le
Pesthidegkúton. Még hazájában nagy tisztelője volt a híres
einsiedelni Máriának, amelynek
másolatát magával hozta. Úgy érezte, hogy
boldog házasságát
egy Linzenpold György nevű, jómódú emberrel
a Boldogságos
Szűznek köszönheti, ezért a képet a faluhoz
közel egy tölgyfára
függesztette. Az erdőt járó emberek és a
pásztorok sokat ájtatoskodtak előtte.
A századforduló tájékán egy budai
polgárasszony a kép előtt
ájtatoskodva visszanyerte szeme világát.
Ennek hírére a XIX. század
első felében indult meg a búcsújárás. A falu
földesura, Terstyánszky Ignác előbb egy fa, majd később egy
kőkápolnát építtetett azon a helyen. Ettől kezdve
beszélhetünk népesebb zarándoklatokról, a Remete Mária kegyszobrához. A
mai nagyméretű
templomot, neogótikus stílusban Schömer
Ferenc építette
(1899).
Máriaremete a főváros lakosságának máig
kedves és látogatott
búcsújáró helye. Erről tanúskodnak az oltár köré
függesztett márvány hálatáblák, amely Mária élő tiszteletéről
tanúskodnak.
Érkeznek búcsúsok az ország más részeiből is.
Fő búcsúi: Szentháromság vasárnapja, illetőleg
Kisasszony napja
(szeptember 8).
A máriaremetei templom jellegzetessége,
hogy szentélyében, az
oltár mögött megőrizték azt a fatörzset,
amelyen a kegykép függött. A közelmúltban a templomban a
búcsújárás jelentőségéhez
méltó liturgikus teret alakítottak ki, de
a régi neogótikus oltár
a Szűzanya szobrával megmaradt.
A kibontakozó Mária-tisztelet jele a
XVIII-XIX. század fordulóján a kegykép számára készített
copfstílusú, aranyozott fakeret. A kép és a hely a „remete" nevet a
svájci Einsiedelnről, a kultusz eredeti helyéről nyerte. A
megmaradt néhány XIX. századi
fogadalmi tárgy közül különösen figyelemre
méltó az 1838-as
pest-budai árvíz alkalmából felajánlott
fogadalmi kép, amelyen az
óbudai Selyemgombolyító látható.
A város zajából lelki felüdülést kereső hívek
szívesen keresik fel
a ligetes erdőben épült kegytemplomot. A
hely hangulatát nagymértékben meghatározza a templomhoz vezető
út jegenyesora.
(Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990. 43-44.old.)
|
Máriaremetei Kisboldogasszony Plébánia
1029 Budapest, Templomkert 1.
Tel/fax: 1/397-58-65
Web: www.mariaremete.hu
|
A kép forrása: Jordanszky Elek: A Magyar Országban 'saz ahoz tartozó részekben lévő Boldogságos Szűz Mária Kegyelem' képeinek rövid leírása. Posonban, 1836.79.old.
1.Szűz Máriát dícsérni, hívek, jöjjetek!
Remetei kegyhelyen hálát zengjetek!
Amennyi szép virág van nyíló tavaszkor,
Annyiszor légy dicsérve, Anyánk, mindenkor.
2.Minden egyes lépésünk csak őt dicsérje!
Szent Fiát a Nagyasszony érettünk kérje.
Amennyi szép virág van nyíló tavaszkor,
Annyiszor légy dicsérve, Anyánk, mindenkor.
3.Ajánljuk fel hálából búcsújárásunk!
Mert megtörtént általa mi megváltásunk.
Amennyi szép virág van nyíló tavaszkor,
Annyiszor légy dicsérve, Anyánk, mindenkor.
4.Az éhség és szomjúság, melyet szenvedünk,
Legyen néki viszonzás, ő is tűrt értünk.
Amennyi szép virág van nyíló tavaszkor,
Annyiszor légy dicsérve, Anyánk, mindenkor.
5.Még a napnak hevét is ajánljuk néki,
Az éneklő pacsirta velünk dicséri.
Amennyi szép virág van nyíló tavaszkor,
Annyiszor légy dicsérve, Anyánk, mindenkor.
6.Hajlékodba érkeztünk, édes Szűzanyánk!
Térdeinkre borulunk, zengjük hő imánk.
Amennyi szép virág van nyíló tavaszkor,
Annyiszor légy dicsérve, Anyánk, mindenkor.
7.Oly sok féle panaszunk, ahányan vagyunk,
Esdve kérünk, Szűzanyánk, hallgasd meg szavunk.
Amennyi szép virág van nyíló tavaszkor,
Annyiszor légy dicsérve, Anyánk, mindenkor.
A teljes ének...
|
