Máriakálnok

     Máriakálnok, az egykori Moson megyei kisközség Mosonmagyaróvár közelében ma Győr-Sopron megyéhez és a Győri egyházmegyéhez tartozik.
     A búcsújárás kezdete a XVI. század közepére nyúlik vissza. Ebben az időben ezen a folyószabdalta tájon sok friss vizű, jó forrás volt. Az útonjárók különösen szerették azt a Kálnokon kívül eső kutat, amelynek vizét gyógyító erejűnek tartották, mert több csodálatos gyógyulás, s ennek hatására megtérés is történt ott.
     A szentkút első buzgó tisztelője és gondozója egy kálnoki halász volt, aki a hársfából faragott Mária-szobrot a Duna hullámaiból kifogta és számára a forrás közelében egy kis kápolnát, magának pedig egy remetelakot épített. Ettől kezdve évszázadokon keresztül remeték gondozták a kegyhelyet.
     A szomszédos földesúr, gróf Viczay János 1663-ban a Szűz Mária iránti tiszteletből egy nagyobb és maradandóbb kápolnát építtetett a Sarlós Boldogasszony tiszteletére. A feljegyzések szerint a búcsújárás a XVIII-XIX. században virágzott itt. Az 1780-as kánoni látogatás idején összeírták a kápolnánál történt imameghallgatásokat, amelyekről az ott őrzött fogadalmi ajándékok tanúskodtak. Az értékes arany- és ezüsttárgyak a XVIII-XIX. század fordulóján felsőbb utasításnak estek áldozatul. Ami ezt követően halmozódott fel, az pedig az 1873-as tűzvészben pusztult el. Bár a kápolna a vizek közelsége miatt inkább a Duna áradásaitól szenvedett, 1873-ban a Szentháromság vasárnapi búcsú után az oltáron felejtett égő gyertyáktól támadt tűzvészben az egész kápolna leégett, csupán Szűz Mária és a kis Jézus szobra maradt sértetlen. E csodás körülmény tovább növelte a kálnoki Mária-tiszteletet. A hívek és Zalka János győri püspök adományából újjáépített kápolnát 1874-ben szentelték fel. Megújult a kegyszobor is: a szobrokat megkoronázták, Mária jobb kezébe ezüst kormánypálcát tettek, s ruhába öltöztették.
     A Szentkút egykor a kápolna közepén volt. Később vizét kivezették, hogy a búcsúsok könnyebben hozzájussanak. A forrásvizet elsősorban szem- és lábfájás ellen tartották hasznosnak.
     A múlt század elején épült meg a remetelak a kegyhely gondozóinak, akik viaszból készült offereket (emberi testrészeket, állatfigurákat) is árultak. Ezeket a különféle bajban szenvedők imáik kíséretében felajánlották a Szent Szűznek. A viaszból gyertyát öntettek. A kálnoki Szűzanyát ábrázoló kis szentképeket 1884 óta árusítják.
     Máriakálnok 1701-től önálló plébánia. A helyi papság mellett a zarándokok ellátásában a mosoni kapucinus atyák is segítettek. S mivel Máriakálnok ősi lakói németek (a falu neve németül Gahling), az 1950-es évekig búcsúk idején mindig volt német nyelvű prédikáció.
     Búcsúkiváltságait 1874-ben, IX. Pius pápától nyerte.
     A búcsúk hagyományos rendje: húsvét hétfő, áldozócsütörtök, pünkösd hétfő, Szentháromság vasárnapja, Sarlós Boldogasszony (július 2) és a rá következő vasárnap, Nagyboldogasszony, Kisasszony és Mária nevenapja.
     A kápolna neoromán stílusban épült. Értéke a kegyszobor.

(Forrás: Barna Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon Panoráma, Budapest, 1990. 99-101.old.)

Máriakálnok

A szigetközi Boldogasszony búcsújáró helye

Győr-Sopron megyében, a Győri egyházmegyében található