A soknemzetiségű Bánságnak Mária-Radna után a legjelentősebb búcsújáró helye. Krassó-Szörény megyében, Oravicabányához (románul: Oravita) közel fekszik ez az apró település, mely a környező horvát, cseh és német ajkú katolikusok kedvelt búcsújáróhelye.
Fő búcsúja Sarlós Boldogasszony (július 2.), de Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony ünnepén is nagy számban zarándokol ide a Bánát népe.
Írásos dokumentum 1437-ben említi először "Chiklobanya" néven. A török idő alatt szerzetesek jönnek a helyi barlangokba, hogy itt remeteéletet élve imádkozzanak és engeszteljenek a nép bűneiért és a haza felszabadulásáért. Aztán lassan teljesen lakatlanná válik a vidék…
1719-táján Bajorországból, Tirolból, Csehországból, Stájerországból, Sziléziából német telepesek érkeznek ide és alapítják újra a települést. Ekkor kapja a Deutsch-Tschiklowa / Németcsiklova nevet.
Egy közeli barlangban két német telepes család, a Windberger és Lang családok találják meg az ősi Mária-képet, -valószínűleg a törökjárás elől rejtette el valamelyik itt bujkáló, remetéskedő szerzetes. A kegykép bizánci stílusú ikon, (nagyon hasonlít a máriapócsi kegyképre!). Mária karján tartja a kis Jézust, fejüket korona ékesíti.
A német telepesek először kis fakápolnát emelnek az ikon fölé, majd a barlang feletti sziklára épül fel egy kis kőtemplom. Erről a szikláról nevezik a bánáti németek a kegyhelyet Maria-Fels-nek, azaz Mária-sziklának is. A templomot 1727 július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén szentelte fel Nádasdy László csanádi megyéspüspök, aki teljes búcsút engedélyezett mindazoknak, akik ezen az ünnepen idezarándokolnak, meggyónnak ás megáldoznak.
1733-ban a következő csanádi püspök, gróf Adalbert von Falkenstein is felkeresi a kegyhelyet, és a búcsúengedélyt kiterjeszti Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony ünnepére is.
Egy újabb török portyázás alkalmával a német lakosság menekülni kényszerül és a kegyképet újra a barlangba rejtik. Amikor visszamerészkednek, azt látják, hogy a törökök sem a kápolnát, sem a kegyképet nem bántották.
|
|
1777-ben épül fel a mai kegytemplom. Eredetileg a szikla tövébe, tágasabb helyre akartak építkezni, de a szent hagyomány szerint valahányszor lehozták a kegyképet, az az éj leple alatt megmagyarázhatatlan módon mindig visszakerült a régi kis kápolnára. Ebből azt értették, hogy a Szűzanya kívánsága az, hogy ott, a barlang feletti sziklán álljon a kegytemplom, ezért azt oda építették.
1789-ben VI. Pius pápa a búcsúengedélyt egész esztendőre kiterjesztette.
Több mint kétszáz éves fennállása óta a kegytemplom sok egyházi és világi méltóságot fogadott: a csanádi püspökök közül elzarándokolt ide: Nádasdy László, Adalbert von Falkenstein, Kőszeghy László, Pacha Ágoston, Kräuter Sebestyén és Roos Márton, -de I. Ferenc osztrák császár és felesége, Karolina Augusta császárné is.
Több csodás eseményt is följegyeztek a Máriacsiklovai kegyhelyen történtekről.
-1855 január 7-én rabló tört be a kegytemplomba, és összeszedte annak minden értékét. De lezuhant a sziklákról s nyakát szegte, így az ellopott kegyszerek visszakerültek.
-1854 május 12-én a helyi Windberger károly kislánya, Erzsébet, szintén lezuhant a sziklákról Édesanyja rögtön a csiklovai Szűzhöz fohászkodott, -s amikor leértek a szikla tövébe, a kislányt teljes épségben, egy karcolás nélkül találták. Ezt a csodás eseményt votivkép őrzi a kegytemplomban.
-1910-ben Johann Biebel felesége, Erzsébet sikeresen megmenekült egy háztűzből, amit szintén a csiklovai Szűzanyának köszöntek. Ennek emlékére a templom közelébe fehér márványból egy Őrangyal-szobrot állíttatott a hálás család.
A főbúcsú, július 2-a a krassovánok (horvátok) zarándoknapja, akik már előző nap megérkeznek, s az éjszakát énekelve, imádkozva töltik a kegytemplomban, másnap pedig ünnepi nagymisével köszöntik a Csodatevő Szüzet.
Augusztus 15 (Nagyboldogasszony) és szeptember 8 (Kisboldogasszony) ünnepe pedig a cseh és német hívek zarándoknapja.
|
