A Bistricai Szűzanya zarándokhely Marija Bistricában a legnagyobb búcsú hely Horvátországban és központi helyet foglal el a horvát nép vallási életében. Ezért hivatalosan is Mária horvát nemzeti zarándokhelyévé nevezték ki. Marija Bistricába évente a zarándokok több százezre hajol meg a Boldogasszony csodatevő szobra előtt, és éli át az Istennel való találkozás örömét, a vigaszt és megbékélést, a keresztény élethez szükséges megújult erővel térnek vissza otthonaikba, családjaikhoz és a társadalomban.

Földrajzi helyzete

    A Bistricai Szűzanya zarándokhely Horvátország északnyugati részén található, a szelíd horvát Zagorjeban, lankás dobok, völgyek és mezők között, a Zagrebačka gora vagy Medvednica, Kalnik, Ivanščica, Strahinjčica és Macelj, a Krapinai-Zagorjei Megyében, a völgykatlanban a Zagrebačka gora északkeleti lejtőjénél. Maga a hely Marija Bistrica a zarándokhely körül épült ki a Vinski Vrh domb lankáin, a Bistrica patak - amiről a ne- vét is kapta - jobb oldalán, 191 m tengerszint feletti magasságon, a Ribnjak patakocska torkolatában.

Marija Bistrica helység

    Marija Bistrica helységet először 1209-ben említik, mint Vratislav zsupán feudális birtokát. Egyedülálló és tágas bistricai uradalom, birtok és majorság, amely a 16 században oszlik fel kisebb feudális birtokokra, amelyeket királyi adománylevéllel egyes arra rászolgált hűbérurak kaptak. A birtokosok között említésre kerül az ismert Keglević, Drašković, Sermage és Jelačić család. Az utolsó földesúr a Hellenbach család volt. A zágrábi Kaptol is rendelkezett egy kisebb birtokkal Marija Bistricában. Amikor Josip Jelacic bán 1848-ban megszüntette a jobbágyságot, Marija Bistrica járási, községi és törvényszéki hellyé válik a Zelinai Almegye keretében. A 20. században Marija Bistrica politikailag a stubicai vidékhez tartozik, a független Horvát állam megalakulásakor 1990-ben önálló község lesz.

Marija Bistrica római katolikus plébánia

    A bistricai római katolikus plébánia megalapításáról a történelem hallgat. A zágrábi püspökség első ismert összeírásában, 1334-ben Bistrica mint plébániai majorság plébánossal és Szt.Pál és Péter apostol nevét viselő templommal kerül említésre. Egyházi hovatartozása - jurisdikciója - a zágrábi érsekség, székesegyházi fődiakónátus és a stubicai dekánátus.

Ős-szentély a Vinski Vrhen (1499-1545)

    Mária bistricai szentélye hosszú és több százéves történelemmel rendelkezik. Mária csodatevő fekete fa szobra a legszentebb Boldog- asszony a 15. századból származik, az egyszerű népből származó ismeretlen mester alkotása a hívő népnek, amely nagy szenvedésnek és megpróbáltatásnak van kitéve. A szájhagyomány szerint Mária fekete fa szobra először a fa kápolnában volt elhelyezve, az ős-szentélyben, Vinski Vrh-en 1499-től 1545-ig. Vinski Vrh a Krapina folyó völgye és ötvös mező felett helyezkedik el 282 méter tengerszint feletti magasságon, Marija Bistrica és Konjščina között, mintegy három kilométerre a mai Marija Bistrica szentélytől. Az állandó török veszedelem miatt, és különösen hogy a törökök 1545. május 4. után Konjščinánál szétverték Zrínyi Miklós (Nikola Zrinski) seregeit, Pál plébános (plebanus Paulus de Bisthricza) Mária csodatevő szobrát áthelyezte Bistricába és titokban, a plébánia templomában az éneklőhely alatt elásta, és a szobor titkát magával vitte a sírba.

A csodatevő szobor első fellelése 1588-ban

    Mária tisztelői kutattak a csodatevő szobor után. A bizonytalanságot egy csodálatos fényesség oldotta meg, amely a bistricai plébániai templomban az éneklőhely alól jött az esti ima illetve Üdvözlégy Mária után, másnap a Mária szobrot sértetlenül kiásták. Ez 1588-ban történt, Luka plébános idejében, egyes feljegyzések szerint Antun Plavašić (1574-1590) plébános ideje alatt. Ez volt a bistricai Szűz Mária szobor első fellelése és annak a tiszteletadó oltáron való elhelyezése.

A csodatevő szobor újabb elrejtése 1650-ben

    Az újabb török veszedelem miatt, amikor a törökök 1650-ben behatoltak egészen az ötvösök völgyéig, a szobrot másodszor is elrejtették. A főoltár mögötti ablakba tették a plébánia templomában és befalazták, de egy kis nyílást hagytak úgy, hogy a falból csak a Mária szobor arca látszott. A parasztlázadások és a török rohamok/veszedelem miatt, valamint a szobor elrejtése miatt a Bistricai zarándokutak egyre fogyatkoztak.
    Szeptember második vasárnapján Petar Brezarić (1676-1679) plébánosnak Mária ugyanazon a napon két alkalommal is megjelent. Délelőtt a templomban, a szentbeszéd alatt, amikor Xavéri Szt. Ferencről beszélt, a szószékhez lépett egy nemes kinézetű asszony, sötétkék öltözékben, aki a felajánlást égő gyertyával mutatta be kérve a plébánost, hogy a hívőkkel együtt imádkozzanak, hogy visszanyerje látását. Aznap délután, megjelent neki még egyszer ugyanez az "asszony" Podgrađe településen, a Balogović háznál, míg a káplánnal kocsival ment a Malenić kúria felé. Amikor közelebb akart hozzá jönni, az "asszony" eltűnt. Erről a látomásról sokat meséltek Brezaric halála után is. Mégis ez Szűz Mária kérése volt, hogy nézzenek az oltár mögé, ahol a bistricai fekete Boldogasszony be volt falazva.

A szobor másodszori megkerülése 1684-ben

    Mária nagy tisztelőjének, Martin Borkovicnak, a pálos rend szerzetesének és a pálos rend generálisának, az akkori, idős zágrábi érseknek (1667-1687) köszönhető a csodatevő fekete Boldogasszony szobrocska második megtalálása. Egy beszélgetés során Mária legnagyobb horvát búcsúhelyéről a 87 éves öreg érsek megkérdezte a bistricai plébánost Ivan Milotorist (1679-1688): "Ugye, itt Bistricán tisztelik legjobban a Szűzanyát?" A kérdéstől, ami valójában állítás volt, zavarba jött a bistricai plébános.
     Martin Borković püspök, visszaemlékezve fiatalkorára, amikor mezítláb zarándokolt Bistricára, megbízta a zágrábi kanonokot Matija Stoklas kusztoszt és a bistricai plébánost Ivan Molitorist, hogy keressék meg a Szűzanya csodálatos szobrát.
     A bistricai Szűzanya szobrának második megtalálása egy szombati napon történt 1684. július 15-én, másnap vasárnap 1684. július 16-án (margaretska nedjelja) történt az első csoda, - a templomban járni kezdett a kis Katarina, Paulec Magdaléna béna kislánya. Miután előkerült, a lassan már feledésbe merült Mária szobor, az oldalsó oltárra helyezve ismét a zarándokok tiszteletét élvezte. A Bistricai Szűzanya szobrának csodálatos megtalálása úgy, mint a kislány csodálatos felépülése a zágrábi püspökség határain kívül is ismerté vált, sőt Stájerországban és Magyarországon is híre ment. A bistricai búcsúhelyre özönleni kezdett a minden tájról ideérkező zarándokok sokasága. A bistricai Szűzanya iránti növekvő tisztelet terjedésében Andrija Ifšić (1688-1719) bistricai plébánosnak nagy érdemei vannak, aki 1706-ban lemondott a zágrábi Kaptol Székesegyházban a kanonoki szolgálatról, annak érdekében, hogy még jobban terjeszthesse a csodatevő bistricai Boldogasszony iránti hitet/ájtatosságot/vallást. Attól kezdve, hogy a csodatevő szobrot a nyilvános tiszteletadás céljából kiállították, 1684-től napjainkig egyre nagyobb számú a Marija Bistricai legszentebb Isten Anyjának az ún. bistricai Szűzanya tisztelőinek száma.

A horvát Sabor (Országgyűlés) és a bistricai búcsúhely

    1710. október 20-án, Zágrábban a horvát Sabor úgy döntött, hogy a pestis pusztítása ellen védelemre tett fogadalom alapján, Bistricai plébánia Szent Páter és Pál templomában új főoltárt emelnek a Boldogságos Szűzanya tiszteletére. Ezt a döntést ismét megerősítették 1711. május 28-án. Ezzel a horvát Sabor a bistricai búcsúhelyet világi (állami) szintre emelte. Ezt a fogadalmat a Sabor 1715-ben teljesítette, amikor saját költségen új főoltárt emeltetett, s ide elhelyezték a bistricai Szűzanya szobrát, mellé pedig a Szt. Péter és Pál apostolok szobrait állították, mint a bistricaí plébánia első védőszentjeit. Az oltár a bistricai szentélyben 1791-ig volt, amikor is ismeretlen okokból eltávolították.
     A bistricai kegyhely megközelítésének megkönnyítésére, a horvát Sabor 1721-ben Kaštinetől Lazan keresztül Bistricáig utat épített, 1753-ban, pedig megjavították az utat Zágrábtól Sesvetén és Kašinán keresztül Bistricáig, azért, hogy a zarándokok Zágrábból és a Száva mentéről könnyebben jussanak el Bistricába.

A kegytemplom felszentelése 1731-ben

    A 18.sz. elején, Andrija Ifšić (1688-1719) és Ivan Radić (1722-1730) plébánosok idejében, a régi plébániai templomot kibővítették és kegytemplomnak rendezték be barokk stílusban, amit szent Margit ünnepén 1731. július 13-án Juraj Branjug (1723-1748) zágrábi püspök szentelt fel. A felszentelés alkalmából a templom nevét és a plébániát, ami szent Péter és Pál apostol nevét viselte "Havas Boldogasszony" névre változtatták (augusztus 5-én ünneplik), azaz Bistricai Szűzanyára. Maga a helység Bistrica pedig a horvát Sabor döntése alapján a Marija Bistrica névre módosult. Az isteni arc, avagy az Úr színeváltozása (augusztus 6-i egyházi ünnep), és azzal az úr színeváltozása búcsú augusztus első hat napján Juraj Branjuga püspök nevéhez fűződik. (Ezt bizonyítják a barokk műhelyékből származó szószékek Čučerje és Komin helységekben. A kanonoki vizitációs feljegyzések szerint az újonnan berendezett templom egészében barokk freskókkal volt díszítve, amelyben a nagy oltár mellett, a legdrágább szobrászati alkotással, helyezkedtek el a barokk mellékoltárok, a szószék, keresztelő-medence és az orgona.

Plébánia, elő/oszlop csarnok és az új oltár

     A bistiricai plébánosok faházban éltek úgy, mint a hívek. Ivan Radić plébános (1722-1730) építette fel téglából az új plébániát 1726-ban (a mai nyugati szárny). Pavao Gojmerec plébános (1736-1753) a faház helyén 1748-ban új épületet építtet (mai keleti szárny), Pavao Jurak plébános pedig (1753-1775) 1753-ban a két épületet hozzáépítéssel összeköti egy egységes objektummá, amely a mai napig a bazilika jobb oldali részén található.
     A zarándokok gyóntatása és áldoztatásának megkönnyítése érdekében Pavao Gojmerec plébános 1748-ban megkezdi a csarnokok építését a templom körül, hogy zárt búcsú teret kapjon. A csarnok negyvenegy árkádból állt, mindegyiken valamely bistricai csodát ábrázoló képpel, amelyek különleges módon hatnak a zarándokokra.
     A főbejárat felett, észak irányából, az ún. rácsoknál volt a zarándok papok részére kialakított hely, a nyugati bejárat felett, pedig a templom homlokzata előtt, amit Gamulának neveztek, a kapucinus tornyú helység szerzetes gyónóknak. A harmadik, déli bejárat a plébániára vezetett. Ilyen csarnokok vagy cintorok a Zágrábi püspökség búcsú templomainak tipikus barokk stílusú ismertetői/jellemzői (Marija Bistrica, Trski Vrh, Lobor, Belec, Komin, Ludbreg...).
     1791-ben Josip Sandor flalski (1786-1818) plébános 1791-ben a csodatévő Mária szobornak új klasszicista stílusú főoltárt állíttat. Ez az oltár 1880-as tűzvész során, csodálatos módon sértetlen maradt. A főoltár sorsa úgy, mint a horvát Sabor 1715-évi fogadalmi barokk oltáráé ismeretlen maradt.[...]

Római kedvezmények és a felvilágosodás veszélyei

     A római főpapok a bistricai szentélyt búcsúhelyi kedvezményekkel/kegyekkel ajándékozták meg. XIV Benedek pápa (1740-1758) az 1750-es Szent évben a teljes feloldozás kegyében részesíti valamennyi zarándokot, aki Marija Bistricán meggyónt és áldozott, és végig imádkozták az előírt imákat, XIII. Klement pápa (1758-1769) hozzájárult a Szent skapuláré társulat létrehozásához.
     A zarándokok gyóntatása és á A bistricai szentélyre nézve újabb veszedelmet jelentettek a felvilágosodás eszméi Mária Terézia királynő és cárnő hatalma alatt (1740-1780). A cári udvarból a horvát királyi tanácshoz Varazsdra érkezett az 1774. május 27-i Intimatum, amellyel a cárnő megtilt minden féle processziót, amely egy napnál tovább tart. Az irat 17 pontot tartalmaz, amelyek közül a hetes pont vonatkozott kizárólag a bistricai zarándokhelyre. A zavargásoktól való félelem és a felvilágosodásból adódó aggodalom forrása a parasztok és a jobbágyok tétlensége/munkátlansága. Josip Galjuf (1772-1786) zágrábi püspök határozottan tiltakozott, ezzel is a horvátországi Marija Bistricai zarándokok jogait védve, mivel Bistricára nemcsak Horvátországból érkeznek zarándokok, hanem a szomszédos területekről is. Galjuf püspök követeli a processziók további fennmaradását, mivel a népnek nagy hasznára van. A Horvát királyi tanács Varazsdon, összehasonlítva Marija Bistricát az osztrák Maria Zellel, a bécsi cári udvarhoz 1775. május 6-i jelentésében ajánlásként mellékeli a zágrábi püspök, Josip Galjuf tiltakozó levelét. Abban szerepel, hogy Marija Bistricára zarándokként a nem egyesült görögkeletiek is megjelennek, azaz a horvát pravoszlávok. Végül Mária Terézia cárnő és királynő válaszlevelében 1775. június 7-én engedélyezi a további processziókat a Marija Bistricán a Bistricai Szűzanya zarándokhelyén. Abban az időben, de a horvát Zagorjeban manapság is a processzió (prošecija) a zarándoklás szinonimája.
     Maksimilijan Vrhovac zágrábi püspök (1787-1827) Hager bécsi Maksimilijan Vrhovac zágrábi püspök (1787-1822) cári és királyi rendőr miniszternek válaszolva 1810. július 21-én úgyszintén védelmezi a bistricai processziós jogokat, ezzel együtt a bistricai kegyhely fennmaradását. Bécsben féltek a bistricai zavargásoktól, mivel Marija Bistricára a zarándokok nem csak Horvátországból, Szlavóniából, Stajerországból és Magyarországról érkeztek, hanem a török fennhatóság alatt lévő Boszniából, valamint horvátok és kranjiak (kranjci) a Száva folyótól délre fekvő Napóleoni Illíriából. Ebből az időből származik a hagyományos bistricai búcsúnapi beosztás/ rend a fehér vasárnap és hálaadó vasárnap között a Mindenszentek ünnepe előtt.

Páli szent Vince irgalmas nővérek jövetele 1872-ben

    A zágrábi székhelyű Páli szent Vince irgalmas nővérek jövetele Marija Bistricára 1872 őszén, a csodatevő fekete bistricai Mária szoborral összefüggésben áll, mivel az 1880. augusztus 14-i tüzet követően egy ideig ők őrizték. Az irgalmas nővérek, míg a kommunista hatalom ki nem dobta őket az iskolából 1948-ban, leány neveldét vezettek, ahol a leányokat példás házvezetésre tanították. A leányképzőben végzett munkájuk megszűnésével a plébániába költöznek, ahol a szentély takarítása a feladatuk, sekrestyei feladatokat látnak el és orgonálnak, a későbbiekben ehhez a hitoktatás csatlakozik.

A mai templom, az új oltár, torony és árkádok

    A Marija Bistricai templom mai formája a 19. század nyolcvanas éveiből származik. A zágrábi érsek Josip Mihalović bíboros (1870-1891), és Juraj Žerjavić (1874-1910) plébános idejében, 1879 és 1882 között nagyméretű építkezések zajlottak le a régi bistricai szentélyen. Juraj Žerjavić plébános és Iso Kršnjavi miniszter 1875-ben megalapítják a Bistricai szentély felújításával megbízott bizottságot. A pályázatra jelentkeztek Benko Károly Budapestről (1875), Matija Antolec (1877) és Herman Bollé (1879) Zágrábból. A zarándokhely felújítását 1879. május 10-én kezdték el. Iso Kršnjavi kérése alapján a munkálatokat saját tervei alapján Herman Bollé vezette (1845-1926) . A régi templomot kibővítették és megmagasították, a harangtornyot is, új árkádokat építettek, külön szobákkal a zarándok papoknak és bűnbánóknak, valamint a Szt. József és Szt. Katalin kápolnát, és mindezt német neoreneszánsz stílusban. Akkor lett a plébánia is megnagyobbítva és kibővítve a gaz- dasági épületek, a szentély helységei pedig igazi erődítmény alakot öltöttek, vagyis hegyi városképet.
     Az építés ideje alatt, 1880. augusztus 14-én, Nagy Boldog Asszony ünnepének előestéjén tűz ütött ki és tönkretette a templom egész belsejét, kivéve a főoltárt a Bistricai Szűzanya csodatévő szobrával. A szentély felújításának ideje alatt, a tűzeset után, az irgalmas nővérek otthonukban őrizték a Bistricai Boldogasszony szobrát. Az új neoreneszánsz márvány oltárt, a Horvát Sabor ajándékát, 1883. június 3-án Josip Mihalović érsek bíboros szentelte fel, Stjepan Mihinić Zlatar-i plébános mondott szentbeszédet. A szentély felújítása során Juraj Zerjavić plébános idejében a búcsúhelyről eltávolították az összes magyar és osztrák szent uralkodó szobrát.
     A felújított bistricai kegyhelyet XIII. Leó pápa (1878-1903) jubileuma alkalmából aranyozott díszítéssel gazdagon ellátott alapzatot ajándékozott a csodatevő Bistricai Szűzanya szobrának.

A kegyhelyi templom 1923-ban bazilikává válik

    Tekintettel arra, hogy a Bistricai Szűzanya szentélye Mária Bistricán a Mária tiszteletére létrehozott kegyhelyek között az első helyet foglalja el Horvátországban, Antun Bauer (1914-1937) zágrábi püspök kérésére, XI. Pius pápa (1922-1939) 1923. december 4-én a kegyhelyi és plébániai templomnak Mária Bistricán kisebb bazilika címet és jogokat adományoz (basilica minor). Ezt a kisebb bazilika címet a római főpapok csak jelentő- seb katedrálisoknak adományozzák, plébániai templomoknak és kegyhelyeknek.

A horvátok Királynéjának megkoronázása 1935-ben

    A késői középkortól maradt fenn az a szokás, hogy Mária alakjait , az ikonokat, képeket és a szobrokat, megszentelt koronával koronázzák meg.
     A Kanonikus Kaptol engedélyével Szt. Péter római bazilikájában 1935. július 7-én, vasárnap koronázták meg Mária szobrát, a csodatevő szobor újabb megtalálásának 250-ik évfordulója alkalmából, Antun Bauer zágrábi püspök koronázta meg a csodatevő Bistricai Szűzanya szobrát két jubiláris arany koronával, a nagyobbat a legszentebb Szűz fejére, a kisebbet pedig a gyermek Jézus fejére helyezte. A koronák a régi horvát királyi koronák mintájára lettek elkészítve, és a horvát nép ajándéka. Alkalmi szent beszédet és ajánlást a 30.000 zarándok előtt az akkori érsekkoadjutor a boldoggá avatott Alojzije Stepinac mondott. Akkor Zágráb városa a bistricai szentélynek ajándékozott egy arany kelyhet, a horvát Rózsafüzér Társulat pedig egy arany rózsafüzér olvasót. Ebből az alkalomból a zágrábi érsek Antun Bauer a legszentebb Isten Anyját - a Bistricai Szűzanyát a Horvátok Királynéjának kiáltotta ki:

"Mennyei Szűz, horvátok Királynéja,
a mi Anyánk, a mi arany hajnalunk,
hűséges szívünknek fogadd ajándékát,
fogadd tiszta szeretetünk parazsát."

    Attól kezdve ez az ismert Mária ének ajánlás, amelyet Petar Perica atya, D.I., vértanú költött, gyakorlatilag Mária horvát híveinek himnusza lett.
     A bistricai Szűzanya szobra már a 17. században arany koronával lett megkoronázva, de nem ünnepélyes szertartás keretében az egyházi előírásoknak megfelelően. Ezekkel a régi koronákkal van rendszeresen a Szűzanya és a Kis Jézus feje feldíszítve a bistricai csodatévő szobron. Az új jubileumi arany koronákat a Madonna fekete szobrára csak a zágrábi zarándoklás idején teszik fel, valamint az egyetemes jelentés ünnepén.[...]

Második világháború és a bistricai szentély

     A második világháború alatt, nehézségekkel ugyan de a Marija Bistricai zarándok utak rendszeresek. Abban az időben, bold. Alojzije Stepinac püspök 1942-ben a lengyel nemzeti Mária szentélyből Jasna Goráról Czestochowaból a pálosokat hozza oda, azzal a szándékkal, hogy felújítsa, a régi pálos rendet, akik annyi érdemet szereztek a horvát népnek, és hogy azok vegyék át a szentély körüli lelki gondoskodást. A háborús körülmények miatt a pálosok hamarosan távoztak Marija Bistricáról.

A bistricai szentély a kommunizmus idejében

    A háború utáni változásokban, a kommunista szociál realizmus keletkezésekor, a kommunista hatalom gyakran kisepri és üldözi a bistricai zarándokokat. Annak ellenére, hogy a néphatalom tiltotta a processziókat, a vallásos tömegek mégis processziókkal jöttek Marija Bistricára.
     Sok katona, legfőképp a háború utáni keresztutakról életben maradt visszatérők, Mária oltára vagy az egész bazilika körül térden állva hajtották végre fogadalmaikat, így köszönték meg, hogy életben maradtak. Emiatt üldözték, ütlegelték őket, a zarándokokat bebörtönözték. A zarándokokkal kapcsolatos események 1945-től egészen a hatvanas évek végéig a bistricai zarándok templom területére szorultak: a bazilika, az árkádok, a plébánia, a Szt. Péter kápolna és a Kálvária területére. Az emléktárgy üzletek és részben a zarándokok elszállásolása is a templom területén volt megoldva.
     Miután XII. Pius pápa (1939-1958) Minden Szentek ünnepén, 1950. november 1-én ünnepélyesen kihirdette Mária testestől és lelkestől való mennybemenetelének hittételét, Zlatko Šulentič akadémiai festő a győzedelmi íven megfesti Mária mennybemenetelét (1952-1953). Abban az időben rendezik be a templomot, a sekrestye a déli oldalról az északira költözik. A fő oltár körüli kápolnákban két oltárt emelnek, balra Nikola Tavelić (1340-1391) jeruzsálemi mártír emlékére, jobbra pedig a régi sekrestye helyén Marko Križevčanin (1580-1616) szent vértanú emlékére. Abban az időben a két horvát szent még csak boldoggá volt avatva. 1963-ban a zágrábi püspök Franjo Šeper bíboros külön körlevélben kér segítséget a gyónóhely felépítéséhez, mivel 1971-ig a gyóntatást az árkádok alatt végezték.[...]

Nemzeti szentélyé való kikiáltása 1971-ben

    A Jugoszláv püspöki konferencia őszi plenáris ülésén, 1971. december 3-án a horvát püspökök Marija Bistricai zarándokhelyet, a horvát nép által elismert szentélyt, a bistricai Szűzanya - a horvátok királynéja, horvát nemzeti szentélyének nevezték ki.

"Horvátország lelkének lelke, Krisztus Anyja, szenvedéseink fényes napja, ne szűnj meg ragyogni!"
(Jeronim Korner, a szentély fala)[...]

A bistricai Szűzanya ünnepének bevezetése 1987-ben

    Ahogyan a XIII. mariánus nemzetközi kongresszus 1971-ben, a bistricai kegyhely horvát nemzeti szentéllyé való kikiáltását eredményezte, így a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus NEK'84 püspökeit arra ösztönözte, hogy a római Szent Széktől kérjék a Bistricai Szűzanya ünnepének katolikus ünnepként való bevezetését Horvátországban. A Szent Szék az Istentiszteleti Kongregáción keresztül 1987. június 20-án kijelöli július 13-át ünnepnapnak Marija Bistricán, a bistricai Szűzanya - a horvátok királynéja tiszteletére és jóváhagyja a miséhez a liturgiát és imaórát. A miserendet a bistricai Szűzanya ünnepére 14 európai nyelvre a mons.Lovre Cindorija bistricai plébános támogatásával, Zvonimir Kurečić szerkesztette,amelyet az Istentiszteleti Kongregáció 1989-ben jóváhagyott.

Marija Bistrica és a nemzeti bistricai Szűzanya szentély felújításának Társasága

    1993-ban alapították meg Marija Bistricán a Marija Bistrica és a nemzeti bistricai Szűzanya szentély felújításánakTársaságát. ATársaság elnöke Želimir Hitrec úr, Krapina-Zagorje Megye zsupánja. A Társaság, a szentély környékét hozta rendbe, kilapozták a cinktort a bazilika körül, a bistricai teret a szökőkúttal, a Keresztút utcát... A legnagyobb feladat a Kálvária lábánál lévő nyíltszíni templom kialakítása volt. Az egész komplekszumot Marijan Hržić és Zvonimir Krznarić tervezték, amely kupolával ellátott baldachinos oltárral, az énekeseknek és meghívott vendégeknek kiemelt katedrával rendelkezik valamint félkörben kilapozott területtel van körülvéve, padokkal ellátva a hívők számára. A csodálatos márvány oltár és a két ambó Florijan Škunce alkotása. A nyílt színű templom teret kinyújtott kézhez hasonlóan zárja be harmonikus liturgia térré a remény fala, amely összefogja a nyíltszíni templomot a zarándokhely többi komplexumának tornyait, a bazilikát, a plébániát a gyóntató házat egy egységes egészbe. A nyíltszíni templom mellett utakat alakítottak ki a szentélyhez,- a Horvát Vizek cég ajándéka a mosdó. A környék rendezését és a nyíltszíni munkálatok zömét a zlatari "Konstruktor" cég és a zágrábi "Dia" végezte 1998. nyarán.[...]

Karmel Mária Bistricán