Lőcse

     A Szepesség kegyhelye. (Szlov. Levoca) A Magas-Tátra ormai már idelátszanak. A régi följegyzésekből kitűnik, hogy Lőcse városa a 17. században kritikus időket élt át a török támadások korában. Lőcsén hatszor dúlt döghalál, és a lakók mindig a Kálvárián kerestek segítséget, ahogy akkoriban nevezték a Lőcse fölötti kegyhelyet. Jurik Rudolf könyvében (Címe: A lőcsei Mária-hegy - Marianska hora v Levoci! kiadva Lőcsén 1948-ban) olvashatjuk: „A helybeli őslakók a napi élet gondjaival terhelten, küszködve a talajjal és a nyomorúsággal, különösképpen tisztelték a Boldogságos Szüzet... a nép számára a hit nélkülözhetetlen volt az emberies élethez!"
     Kutatóink megállapították, hogy a hívő nép ezen magaslatra (eredeti neve: Olajfák hegye) már a 13. század elején járt a kápolnában. A régi följegyzések szerint a lőcseiek 1247-ben újabb és nagyobb kápolnát építettek. 1311-ben ezt is bővítették és templommá alakították. Így aztán 385 éven át elégítette ki a hívek jámborsági igényeit. A zarándokok állandóan növekvő száma azonban ismét a templom bővítését kívánta 1696-ban tehát új és terjedelmes templomot építettek s ebben 1771-1775-ig mindennap végeztek szentmisét. II. József császár reformjai átmenetileg a Mária-tiszteletet itt is meggyengítették, de az uralkodó korai halála után a nép fölújította a búcsújárásokat! Csakhamar ez a már százéves templom is szűknek bizonyult. 1819-1906-ig újabb templom állt itt. Lőcse krónikása szerint 1898-ban a búcsújárók messze tájakról jöttek Mária-hegyre. Szepes, Sáros, Lipót, Árva, Trencsén megyékből különösen. Ekkor Kompanik Celesztin lőcsei prelátus egy újabb és még nagyobb templom építését indítványozta. A tervek elkészítésével Müller Antal lőcsei építészt bízták meg, azzal az óhajjal, hogy az új templom hasonlítson a Lourdes-i bazilikához. Építése 1903-1914-ig folyt, vagyis tizenegy esztendeig. Az építés költségeit a hívek hozzájárulásából és az amerikai rokonok adományaiból teremtették elő. Az első szentmisét ebben az új templomban 1914. július 2-án végezték. A templom külméretei: hossza 46,5 m, a templomhajó 27 m, a kereszthajó 16 m, a torony magassága 50 m. Még más öt tornyocska is van a templomtetőn, melyek igen szép látványt nyújtanak.
     A kegyhely számára emlékezetes dátum 1984. január 26. Ekkor ugyanis II. János Pál pápa a kegytemplomnak a Basilica minor (kisebb bazilika) címet adományozta. Az illetékes dokumentumok fölolvasása után ez év július 8-án nyitották meg a hívek előtt a Basilica minor ajtajait. A kegytemplom belsejében a neogótikus főoltár Prinoth Ferdinánd szobrászműhelyének alkotása (a tiroli St. Ulrich városból). Az oltár felső részének közepén tündöklik a 148 cm magas, fából készült szobor: az ötszáz éve itt tisztelt Lőcsei Szűz Mária! A szobor eredetijét középkori mester faragta fából. Bűvösen szép, átszellemült asszony alakját ábrázolja, dúsan ráncolt ruhába öltöztetve, aranytól csillogó öltözetben és palástban. Keze finom mozdulatáról úgy vélik, hogy Szűz Mária és Szent Erzsébet találkozásának pillanatát idézi. Ezt a nézetet támogatja, hogy e kegytemplom ősidők óta a Rokonlátogató Szűznek van fölajánlva. Ünnepe évenként július 2-án van zarándoklatokkal egybekötve. A kegyszobor fejét aranyozott ezüst korona dísztti. Kezében jogar van. (Forrás: Ipolyvölgyi Németh J. Krizosztom:
Búcsújárók könyve Novitas b. Kft.
Balassagyarmat, 1991. 167-168.old.)

Lőcse

Levoca

Salós Boldogasszony szepességi búcsújáró helye