Kolozsvárról, egyéb hírességei mellett, kevesen tudják, hogy a XVIII. században Erdélynek Csíksomlyó
mellett legjelesebb kegyhelye volt. A kultusz
hódítása
összefügg a kolozsvári jezsuiták nagyarányú lélekgondozásával, amelynek méreteivel és hatásával csak a nagyszombati és kassai házé vetekedhetik. Templomuk (ma
piaristáké) Erdély katolikus újjászületésének egyik főforrása. A jezsuita kollégium nemes versenyre kel a
reformátusokéval. Erdély hivatalviselő katolikus köznemessége és polgársága itt nevelkedik. A rendtagok
harcolnak az ellenreformáció erdélyi sikeréért, ők egyenjogúsítják a katolieizmust a protestantizmussal:
Pázmány
módjára áttéríítik az arisztoknatákat, küzdenek a szaka-
dár románságnak az egyház aklába téréséért.
A kolozsvári kegykép sorsa jellemzően világít bele
az egykorú erdélyi vallási viszonyokba. Történt, hogy
Mikolán (Szolnok-Doboka) a görögkatolikus román
templom Mária-képe könnyezni kezdett (1699). Éppen
vasas németek táboroztak a faluban, akik álmélkodva
szemlélték a csodát. Később gróf Kornis Zsigmond, Er-
dély későbbi gubernátora, nagy tisztességgel szentbenedeki kastélyába vitette. Jellemző, hogy a képet
fegyveresen kellett őrizni, mert sok erdélyi város és főúr, sőt
maga a moldvai vajda is meg akarta magának akár erőszakka1 is szerezni. Ezer oroszlános tallért ígért érette, hiába.
Középkori városok vetélkedtek így a szentek ereklyéiért.
A jezsuitáktól megejtett hivatalos vizsgálat a könnyezés
csodáját igazolta. Maga a kép a kolozsvári jezsuita templomba került és hamarosan az erdélyi jezsuita kultúrmunka magasztos jelképe lett. Román faluból került
Kolozsvárra, ez a jezsuiták úniós törekvéseit jellemzi.
Kongregációk ájtatoskodnak, arisztokraták hódolnak a
Regnum Marianum szellemében előtte. Magyar, német,
román, örmény búcsúsok keresik föl, a kultusz Erdély
sajátos katolikus népiségébe sző bele jellegzetes jezsuita-barokk színeket. A kép donátorai és tisztelői között ott
találjuk az egész erdélyi katolikus arisztokráciát, így az
Andrássy-, Apor-, Bánffy-, Béldy-; Csáky,; Gyulaffy-;
Haller-, Jósika-, Kornis-, Mikes-, Nemes-, Teleki-
családot. Katonák és polgárok, nemesek és jobbágyok,
mayarok és idegenek, kultúrak és rítusok versenyeznek
a kegykép tiszteletében. Hogy a kolozsvári kultusz a
Jézus Társaságának mennyire szívügye volt, érdekesen
bizonyítja az is, hogy a kegykép egykorú másolatai a
rend egyéb hazai templomaiba is átkerültek. Így tudtunkra a székesfehérvári (ma székesegyház) és a győri
templomokba (a kép jelenleg a győri orsolyitáknál).
E kegyképmásolatok előtt bizonyára az erdélyi jezsuita
munka, főleg az únió sikeréért ájtatoskodtak a rendtagok és kongregációkba tömörült hívek. Valami misztikus transszilvánizmus elragadtatott élményét érezzük
az egykorú könyvekből, följegyzésekből, emlékekből
felidézhető kultuszban.
Amíg Csíksomlyón a kultusz színmagyar volt, feren-
cesek irányították, addig .a kolozsvári kegyhely Erdély
minden katolikus nemzetiségét magához vonzotta, az
unitusokat is. A jezsuiták itt Kolozsvárt az Egyház egyetemességét, a népfajok nagy keresztény közösségét hangsúlyozták, tehát az erdélyi gondolattal nagyon rokoneszmét képviseltek. Új katolikus jegyű kultúra alakításán dolgoztak, amelynek gyümölcsei kétségtelenül a
magyarság javára értek meg már a XIX., de különösen a
XX. .század folyamán. Lemérni, hogy Csíksomlyó vagy
Kolozsvár jelent-e többet .a magyar katolikus kereszténységnek, alig lehet. Csíksomlyó talán valami mélyebbet,
örökebbet, misztikusabbat jelent, míg Kolozsvár az urbánus kereszténységet, az egyénibb formákat, a korszerű
szellemet jelenti. Mária és Márta jut eszünkbe, mindkettő a legjobb szándékai szerint szolgád az Úrnak.
Elnézegetjük a templomot, az Erdélyi barokk művészet .gyik .legszebb alkotását. A főoltár megkapó érdekességgel fejezi ki a dedikációt: Mária megkoronázását.
Mária alakját a kegykép képviseli. Ezt koronázza meg a
kemény, kardos Mihály arkangyal, a másik oldalon pedig
a szelíd Gábriel, aki .az Angyali üdvözlet liliomát tartja
a kezében. Gyönyörködünk a kegykép művészi és szakrális szépségében, amelyből annyi jámbor lélek könyörgésének, imádságának jóillata árad felénk. A mult igézetéből azonban lassan a jelenre ébredünk. Zokon ne
essék senkinek, de úgy érezzük, úgy tudjuk, hogy
a kultusz a XX. században sokat vesztett régi bensőségéből, egyetemességéből. Pedig nagy, a XVIII.
század feladataihoz méltó hivatás várakozik most
is a kolozsvári kegyhelyre. Elsősorban a katolikus
magyarság erősítésére gondolunk. Korunkat kollektív törekvések jellemzik. Ezt a pasztorációnak is
meg kell szívlelnie. Ezen a téren különben az Egyháznak
hatalmas hagyományai vannak, csak korszerűen kell
megfogalmazni őket. A magyar Kolozsvár és katolikus
magyar vidéke a búcsújárás közösségi szellemében új
szövetséget köthet egymással, amely mind egyházunknak, mind nemzetünknek páratlan hasznáva1 járhat.
A magyar népiségnek egyik megrekedt erdélyi erőforrása elől el kell tehát takarítanunk az akadályokat,
hogy újra elárassza a lelkeket.
Úgy érezzük azonban, hogy a Könnyező Mária
kolozsvári magyar szolgái és hívei nagy szolgálatot tennének a szentistváni gondolatnak és benne az erdélyi
szellemnek, ha a görögkatolikus románságot a régi jezsuiták módjára ismét sikerülne elvezetni a kegyképhez.
Máriapócs példájára és analógiájára gondolunk. A közös
vallás egyesítő élménye, a metafizikai sorstudat azonossága egyik színe lehetne annak :az erdélyi szivárványhídnak, amelynek össze kell kötnie bennünket román
honfitársainkkal. Erdély örök magyar humanizmusa kötelez bennünket. A mult megszentelt hagyományai és a
jövendő nemes feladatai ritka összhangban sürgetik a
Könnyező Mária kol:ozsvári kultuszának jelenünkbe való
korszerű újjászületését.