A görögkatolikusok legismertebb búcsújáróhelye Zemplénben. A 17. században apró kis szegény falu volt 150 lakossal. Az egyházközséghez tartozott két falu: Kalua és Kusín. Klokocsó a Stárai, Semerija, Dravecky és Nick földesuraknak tulajdonában volt. A templomban a Mária tisztelet az Istenanyja ikonhoz kapcsolódik. A történet magyarul olvasható a kegyképen, amely másolata az eredetinek. A történet a következő: 1670-ben a kurucok elfoglalták Nagymihályt. Az emberek félelmüknem a fatemplomba menekültek, ahol az Istenanyja kegykép volt. Mikor a hadsereg közeledett, a kegykép arca elsötétült, majd könnyezett. A templomot a katonák felgyújtották, de az ikon sértetlen maradt.Az ikont Eperjesre a városi kincstárba vitték. Itt kezdődött el a kép kalandos útja.
Báthory Zsófia, Rákóczi György felesége a kegyképet saját várába, Munkácsra vitette. Onnan került Bécsbe, 1688-ban. 1692-ben, Törökországba került, majd 1705-ben újra a munkácsi várba. A vár elfoglalása után 1711-ben a kegykép újra bécsbe került, ahol a császári kápolnába helyezték el. Eperjes városának vezetői csaknem egy évszázadon át követelték az ikon visszaadását. Mária Terézia császárné másolatot készíttetett a képről, amelyet 1769-ben Eperjesre hoztak. A másolatot a bécsi Krámer F. festő készítette, majd 1802-ben Boda Jenő restaurálta. A jelenlegi ikon második másolat. A klokocsói hívek kérésére a híres festő Roskovics Ignác festette meg. 1948-ban ezt a másolatot koronázta meg Dr.Vasiž Hopko segédpüspük. Ma sem tudni, hogy az eredeti kegykép 1670-ből hol található. A klokocsói Szűzanya képe megtalálható a bécsi Szent István dóm alatti kápolnában. Manapság évente búcsújárók ezrei teszik tiszteletüket a kegykép előtt. A tízéves lelki megújulás keretén belül a kegyképet 1991 és 1997 között bemutatták az eperjesi és a kassi egyházkörzetekben is.
(Forrás: SZÉKELY, G. MESÁRO, A.: Gréckokatolíci na Slovensku. Vydalo Slovo a.s. Koice, 1997, s. 61-63. Ford.: Frigmanszky Ilona)
|
|
Najvýznamnejím pútnickým miestom gréckokatolíkov na Zemplíne je Klokočov. V 17. storočí to bola malá chudobná dedinka, kde ilo asi 150 obyvatežov. Patrili k nej filiálne obce Kalua a Kusín. Obec bola vo vlastníctve zemepánov Stáraiovcou, Semerija, Draveckého a Nického. Úcta tohto miesta sa viae k ikone Bohorodičke v miestnom chráme. Čas udalostí nám prezrádza text zachovaný na kópii obrazu. Stalo sa to v roku 1670 počas kuruckých vojen, keď vojsko tiahlo na Michalovce. źudia sa so strachom zili v drevenom chráme, kde na ikonostase bol obraz Presvätej Bohorodičky. Keď bolo vojsko blízko, tvár Bohorodičky sa zatemnila a začala slzi. Vojaci na druhý deň chrám podpálili, ale ikona nebola zničená. Previezli ju do Preova a umiestnili v mestskej klenotnici. tu sa začala jej dobrodruná pú.
ofia Bátoriová, manelka Juraja Rákociho, preniesla zázračný obraz na svoj hrad do Mukačeva. Odtiaž sa dostal v roku 1688 do Viedne, a v roku 1692 do Turecka. V roku 1705 opä do kaplnky mukačevského hradu. Po dobytí hradu v roku 1711 bola odvezená znova do Viedne, kde ju uloili v cisárskej kaplnke. Mesto Preov takmer celé storočie iadalo cisársky dvor o vrátenie ikony. Mária Terézia preto nariadila, aby bola namažovaná kópia, ktorú v roku 1769 priniesli do Preova. Kópiu namažoval viedenský maliar F. Kramer a v roku 1802 zrekontruoval maliar Boda. Terajia ikona je druhou kópiou. Pre Klokočov ju namažoval významný maliar Ignác Rokovič. V roku 1948 bola táto kópia korunovaná pomocným biskupom Dr. Vasižom Hopkom. Dnes presne nevieme, kde je originál z roku 1670, ale jedna ikona Klokočovskej Panny Márie sa nachádza v podzemnej kaplnke Dómu sv. tefana vo Viedni. Stovky pútnikov prichádza kadoročne na sviatok Uspenia Panny Márie vzda úctu Klokočovskej Bohorodičke na odpustových slávnostiach. V rámci desaročia duchovnej obnovy Slovenska od 16. septembra 1991 a do februára 1997 navtívila Klokočovská ikona vetky farnosti preovskej diecézy a novozriadeného koického exarchátu.
(Forrás: SZÉKELY, G. MESÁRO, A.: Gréckokatolíci na Slovensku. Vydalo Slovo a.s. Koice, 1997, s. 61-63.
)
|
