A nemzet legnagyobb tragédiáját, a mohácsi csatavesztést követően báró Perényi János, annak tiszteletére, hogy túlélte a csatát, 1530-ban a királyházai Nyaláb vár déli őrbástyája mellett kis kápolnát emeltetett. A kápolna egészen a II. világháború végéig szolgálta a híveket. 1945-ben a szovjet hadsereg légvédelmi megfigyelőállást alakított ki a várban, s mivel szükségük volt építőanyagra, lebontották a kápolnát.
A várhegy tövében lakó, akkor 15 éves Takács János, becenevén Janda, barátaival megmentette a pusztulástól a kápolna kis harangját, de családja - nem bízva abban, hogy a szentély valaha is újjáépül - odaajándékozta azt az akkor készülő tölgyesfalvai (Dubove) görög katolikus templom építőinek.
A szovjet ateista diktatúra bukását követően Takács János, aki a kilencvenes években már a helyi római katolikus közösség helyettes kurátora volt, elsőként vetette fel a kápolnaépítés gondolatát. Kezdetben kevesen hittek abban, hogy ez az akkor még merésznek tűnő vállalkozás sikerülhet. Királyháza akkori polgármestere sem támogatta a kezdeményezést. De Takács úr kitartásának köszönhetően egyszer csak minden megváltozott: 1992 tavaszán a helyi tanács támogató határozatot hozott. Ifj. Takács János elkészítette az eredeti kápolnával tökéletesen megegyező terveket, majd az azóta már elhunyt Lévi János, Donyeck város akkori főépítésze segítségével engedélyeztették azt a hatóságokkal, és elkezdődhetett az építkezés.
|
|
A királyházai emberek korábban elképzelhetetlen módon fogtak össze, már az első napon 57 önkéntes férfi jelentkezett munkára Takács János és Dóri Imre kurátoroknál. Segített mindenki, ahogy csak tudott, pénzzel, munkával, olyanok is, akik soha nem jártak templomba. Az egyház által szervezett gyűjtés során egész Kárpátaljáról, Kőrösmezőtől Ungvárig, valamint magyarországi jótevőktől is érkeztek adományok. A helyi görög katolikus hívek is segítették anyagilag az építőket, akik a kommunista diktatúra bukása után nem remélt szolidaritást tapasztaltak minden irányból. Az ökörmezői erdőgazdaságból ingyen szállították Királyházára a faanyagot, a nagypaládi téglagyárban soron kívül kapták a téglát, a bádogos cigány fél áron adta a lemezt a kápolna befedéséhez. Sztrizsák Péter ingyen végezte a bádogosmunkát, Füzi Károly Vaszil Jakubeccel szintén térítésmentesen festette a templom falaira és a bejárat előtti keresztre a szentképeket.
Végül 1993. szeptember 8-án felszentelték a királyházai emberek összefogásának jelképévé vált kis kápolnát.
A jól végződött történet szépséghibája az, hogy a pravoszlávvá változott tölgyesfalvai templom elöljárói nem kívánják visszaadni a kápolna csengő hangú eredeti kis harangját. Szerencsére a gödényházaiak Dupka József közbenjárására időközben a kápolnának adományozták temetői harangjukat, amely most már messze hangzó szavával rendszeresen megörvendezteti a hívek szívét.
B. Zs.
(Forrás: Kárpátalja - online hetilap, 2004/38. szám:
http://www.karpatok.uzhgorod.ua/
hetilap/archivum/192szam/k4.html)
|
